Mi az élet értelme

tiltva lett, az elhülyült, ostoba irányítók csak nem tûrhetnek meg ilyen értelmes embereket itt

pszichológus

Na végre egy szavahihetõ tanú. Idegsebész.
Konzultált a pszihológus kollégáival is?

Slinky Cyle

-ezt a szédületesen nagy szellemi fejlõdést pedig ( én is már) képtelen vagyok követni (hát, még a "Plebsz"-t !):
(ergõ; Gõzünk sincs ellenõrizni a, Valóság-tartamát.)

"Egyetlen atomból álló kvantumbitet hoztak létre" -lásd:
http://pcforum.hu/hirek/14140/Egyetlen+atombol+allo+kvantumbitet+hoztak+letre.html

Én hiszek a halál utáni életben, tehát lehetek elégedett, amúgy meg nem konkrétan az életre értettem, nekem az az életem, hogy megragadjak, itt is az élet szót használtam de más értelmezésben.

"Abba bele sem gondoltak, hogy az élet értelme maga az élet. Én így látom és így is élek, ebben a válaszban hiszek, ilyen szellemben fogom nevelni gyermekeimet és ezt az igét terjesztem bárhol is járok."

Ez így értelmetlen. Ez az indok az élet megjelenése után fogalmazható csak meg. Tehát elõtte valamilyen más okból jelent meg. Így biztos, hogy nem az élet az élet értelme. Egyébként is az önmagukért létezõ dolgok értelmetlenek. Most semmi nem jut az eszembe, ami önmagáért létezik. Szerintem nincs is semmi ilyesmi.

"Nekem ez a célom, eszméim eljuttatása mindenkinek. Talán sosem érhetem el, de ha már a népesség 1 %-a tudja ki volt az a Szén Benjamin és emlékezni is fognak rám, akkor már megérte és akkor már elégedett leszek"

Látod téged sem az életed érdekel, hanem az, hogy a halálod után fennmaradjon a neved. Ebbõl is látszik, hogy szerinted sem az élet az élet értelme.<#wink>
Azon gondolkoztál már, hogyan leszel elégedett miután meghaltál?

a blogomon fejtegetem ha érdekel: http://napibenji.blogspot.hu/2012/09/az-elet-ertelme.html

Elolvastam már 9 beszélgetést.
Szerintem kamu.
Vannak benne súlyos ellentmondások.
Nagy Negatív Aratást szeretnének, de azért egymás szeretetét propagálja.
Hogy a fenében fog így összejönni a sok negatív egyed?

A senki nem hibás sugalmazást se értem.
Akkor most nincs se jó se rossz?
Ez véletlenül nem egy evolúciós tanítás?

Kíváncsi lennék azokra a kérdésekre is amikre nem válaszolt a gyerek.
Nekem is lett volna pár, amit nem olvastam az összeállításban.

Az evolúció.

GÁRDONYI GÉZA
MAI CSODÁK
A LÁTHATATLAN KÉZ.

"Hány állat van a világon, eddig meg nem olvasta senki. A test érettségének idején az mind kénytelen a fajfentartás törvényének engedelmeskedni. Az ember is. Erre se kell tanítás. Nem engedelmeskedni olyan gyötrelem, amely felér a legnagyobb betegséggel. Ki ez a parancsoló?

A tudósok minderre így felelnek:

- Az ösztön.

És azt hiszik, hogy ezzel meg van magyarázva minden.

Ott már volt, érdekes olvasmány!

nem tudom h ki ismeri ki nem, szerintem érdekes olvasmány, sokat tanulhatunk belõle. persze nem kell elhinni mindent amit ír, de azért ajánlom.

Beszélgetés Rejtettkézzel

lehet az NWO-ba is elférne...

ha a dns-ünkben van az h birkák vagyunk akkor más népeknél is ez kell h legyen, hisz mind egy "tõrõl fakadunk" (nem ádám és éva).
vagy felmerül h más miért nem ilyen?

Definíció szerint a 100-as IQ az átlag. Na persze, van aki szerint genetikusan alattvaló a magyar, így nyilván ezért ilyen alacsony az IQ-ja. :)

Beszélgetések Istennel I,
Beszélgetések Istennel II,
Beszélgetések Istennel III

Sztem meg sok az a 80.

"Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint
pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti. "

az érdekelne hogy ezt ki mondja. komolyan ezt hol olvastad? szerintem sok az a 7-8 millió.

Kb. 100 évvel ezelõtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dõlt székében és
teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?
A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött.
Olyasmire jött rá, amirõl tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett.
Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja
megmutatta neki, hogyan mûködik az iránytû. Azonnal elkápráztatta, hogy létezik egy ERÕ,
ami láthatatlanul is képes hatni a tûre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ
nem csak az, amit a szemünkkel látunk.
Most pedig rájött valamire, amirõl elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont
bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el. Arra jött rá, hogy sem a tér, sem az idõ nem
létezik. Pusztán gondolati teremtmények. Egy hatalmas illúzió, ráadásul olyan tökéletesen
megszerkesztve, mely illúzióban mindenki abban hihet, amiben csak akar, mindig igaza lesz.
Ekkortájt hagyta el a száját az a mondat, amit azóta sokszor idéznek tõle:
„Csak két dologban hihetsz: vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy
semmi sem.”
Mindez 100 évvel ezelõtt történt. Mi az, ami napjainkban történik? Tudósok megállapították,
hogy az emberi DNS-ben lévõ információk mindössze 3-5 %-a felelõs azért, hogy a petesejt
és a spermium találkozása után egy hús-vér emberke születhessen, 95 % pedig valami egészen
másért felelõs. Bár, sokat hallani, hogy az ember lelki lény, de azt sehol nem tanították, hogy
95 %-ig az.
Érted ezt? Amikor belenézel a tükörbe, azt aki igazán vagy, nem is látod. Annak aki vagy, és
aki lehetnél, mindössze 5%-át látod.
Amikor Szent-Györgyi Albert elkezdte erõltetni, hogy a tudomány kicsit nagyobb hangsúlyt
fektessen a kvantummechanika tanulmányozására, mert úgy néz ki, hogy sokkal több dolog
függ össze olyan dolgokkal, amirõl elképzelni sem tudjuk, nem csak kortársai nevették ki, de
a Magyar Tudományos Akadémia még arról is gondoskodott, hogy ezek a cikkek eltûnjenek
az életmûvébõl, nehogy a tudós egy nagy bohócnak tûnjön az utókor számára, akinek csak
malaca volt amiért felfedezte a C-vitamint. Mostanában kezdték el kutatni, kutatgatni a
levegõben, éterben, illetve ismeretlen dimenziókban lévõ információs mezõket. Ma már
tudjuk, ha egy csoport jó kedvû, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, ezután pedig
elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az
érzelmi mutatója. Jobbkedve lesz pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik elõtte bent
voltak a teremben.
Mit jelent az, hogy ma már tudjuk????? Hiszen legtöbbünk még soha nem hallott errõl! Ha
ez igaz lenne, mindenhol errõl beszélnének. Ha valami fontos és igaz, akkor annak
vezércikknek kell lennie a médiában... Vagy mégsem? A válasz: vagy mégsem.
A CIA és a KGB több, mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások
agyában. Hogyan lehetne kiszedni titkos információkat több ezer kilométerre lévõ emberek
agyából. Ehhez nagyon összetett pszichológiai ismeretekre és az emberi lélek legmagasabb
szinten történõ tanulmányozására van szükség.
A gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy
egy ember kiteljesedett boldog életet élhessen. Kiteljesedhessen a kreativitása, elérhesse
céljait, és kihozhasson magából mindent, ami fontos számára. De a legfontosabb, amit
felfedeztek: ha egy ember növeli személyes tudatosságát, az hatással van más, távolban lévõemberek tudatosságára is. Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmaradását.
Magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élõ embereket nem lehet irányítani, médiával,
reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élõsködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat
kivetni és legfõképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, mások
zsoldos katonájaként embereket megöljenek.
Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valaki az életét úgy irányíthassa, ahogyan szeretné,
kizárólag a Szeretet, Hit, Hála, Ítélkezés-mentesség állapotában tartható fenn.
Tudjátok miért fontos a tudatosság növelése?
Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint
pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti. Ilyen felállásban már nem is hangzik
olyan jól, hogy DEMOKRÁCIA választópolgárokkal, nem? A legtöbb ember éppen el tudja
dönteni, hogy pisilni kell, kakilni kell, fázom vagy melegem van. Döntéseit pedig a
legalacsonyabb rendû ösztönei szintjén hozza meg. Ha egy politikus ad neki egy puszit a
választási kampány során, akkor azt jó embernek fogja tartani.
Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatott volna elõ, hogy akkor törjön ki a
legnagyobb éhínség a Föld egyes országaiban, amikor a világon pont a legtöbb élelmiszert
sikerült megtermelni. Amíg Bangladesben az emberek a saját halott gyermekeiket ették meg,
addig Oroszországban a mozdonyokat búzával fûtötték. Annyi búza termett, hogy nem fért be
a tározókba. Elõfordult az is az indiai piacokon, hogy emberek saját haldokló, menthetetlen
gyermeküket árulták másoknak eledelül.
Leírom még egyszer, hátha valaki elsõre csak átfutott volna rajta, az emberek a saját
gyermekeiket ették meg és árulták másoknak eledelül. Magasabb tudatosságú társadalomban
nem fordulhatna elõ, hogy Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozzon
reggeltõl estig minden nap. Hidakat, autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe
zsúfolva, bezárva várják a másnapot. Nem pénzért dolgoznak. A szüleik azért adják be õket
ide, mert addig sem nekik kell etetniük a gyermeket. Arra ugyanis már képtelenek. De az sem
fordulhatna elõ, hogy este a fotelban ülve a befektetési tanácsadód, távol-keleti részvényeket
sózzon rád, mivel azok most extraprofittal kecsegtetnek. Tudnád jól, hogy mások
kizsigerelése árán nem akarod Te magad sem biztosítani a saját gyermeked jövõjét.
Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elõ, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet,
Hála, és Ítélkezés mentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az
emberi agyakban és kvantum szinten a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben
való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolában.
És ez teljesen független a vallásoktól is.
Indiában, amikor egy gyógyító mesterré válik, két utat választhat. Vagy elmegy az emberek
közé és fizikailag gyógyítja õket, vagy felmegy a Himalájába egy barlangba és onnan
gyógyítja a világot meditáción keresztül kvantum szinten.
Tudatosodás. Elindultunk egy úton a magasabb tudatosság felé. Mi egyszerre választjuk az
utat a Himalájába és egyszerre az emberek felé is.
Olyan út ez, amin nem a sebesség számít, hanem az, hogy az irány jó legyen.
A világ megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen üzenetünk van: Mindenki dolgozzon saját
magán! Soha ne hibáztassunk senkit. Még a politikusokat és a papokat sem. (Sokan dolgoznak
közülük is egy jobb világon.)
Induljunk el befelé, és rövid idõn belül, ha nem is a helyes válaszok, de a helyes kérdések elõ
fognak bukkanni.
A legfontosabb kérdésekre pedig, több ezer éve léteznek a helyes válaszok. Csak élni kell
velük. Tudom, hogy a villanyszámla meg a lakástörlesztõ elõteremtése teljesen eltereli az ember figyelmét a nemesebb gondolatokról, és azok sokkal nagyobb gondnak tûnnek
pillanatnyilag, de az anyagi világban való boldogulás is a magasabb tudatosságban keresendõ.
Ahogy Weöres Sándor írta:
Az Élet bevásárló-csarnokának felirata:
Mihelyt NEM KELL: mindenem a Tiéd.
Ezt megérteni, sokkal magasabb tudatossági szintre van szükség. Ha van egy nagy álmod,
higgy benne, higgy a Létezés bölcsességében a megvalósulás fontosságát illetõen, kerülj a
Szeretet, Hit, Hála állapotába, ne ítélkezz mások felett és az álmod a létezõ legnagyobb
sebességgel indul el a megvalósulás útján.

Én inkább a spirituálisan értelmezett tapasztalást és tanulást nevezném meg az élet értelmeként.
Viszont a "saját önálló döntéssel" kapcsolatban így gondolkodom:

"Az hogy korlátlan szabad akaratom van, de mégis korlátozva vagyok, egy paradoxon. Az Élet az Univerzumban ennek a paradoxonnak a már jó régen kiagyalt feloldása: korlátlan szabad akaratomban dönthetek arról, hogy idõlegesen és részlegesen korlátozom a szabad akaratomat a testet öltés által azért, hogy bizonyos tapasztalatokra szert tehessek."

de rá vagy kényszerülve bizonyos döntésekre, mivel mindent nem tehetsz meg. Tehát...

HELLÓ az élet értelme a saját önálló döntés ,nem mások határozták meg döntésed irányát és helyét .

"Ha rajzolhatnátok egy képregényt, amiben a szereplõk némi fejlõdés árán át is sétálhatnának a való világunkba, akkor hogy neveznéd azt a képregényt?

A pszichiáter bizonygatná, hogy voltaképp mindig is magadat vetítetted a figurákba, ezért érhetik el az "isteni" szintet.

A fizikus megpróbálná analizálni a papírt és a ceruzát.

Vajon rajzolnátok olyan figurát, aki megpróbálja összebékíteni a sok szereplõt?

Vajon olyannak rajzolnád az eseményeket amilyennek szeretnéd, vagy hagyod, hogy formálják önmagukat?"

<#eljen>

Érdekes írás, gondoltam, megosztom veletek:


Két alapvetõ fejlõdési szintet figyelhetünk meg az emberi gondolkodásban.

Az egyik a vallásokban, a másik a tudományban érvényesül. Most sem az egyik, sem a másik nem tökéletes, és valószínûleg a kettõ ötvözetébõl ki fog kerekedni valami, ha jól csináljuk az ötvözést.

A klasszikus, tán nem is igaz anekdota jut eszembe, amikor egy bomba, ám buta nõ ajánlatot tett Einsteinnek egy utód nemzésére, mondván, hogy milyen szuper lenne, ha az õ szépségéhez E. tehetsége járulna. Ám fordított kombinációban is elsülhet a dolog :)

Szóval, ha a vallások céljait (re-ligió) megtartjuk és a tudomány bizonyos módszereit ötvözzük, akkor kisülhet valami jó a házasságból.

Mindenekelõtt ki kell dobni a tudományból a reprodukálhatóság kritériumának mechanikus alkalmazását, illetve valójában mindent ki kell dobni, ami a vallások, így az ember valódi célkitûzéseinek nem felel meg.

Mi a legfontosabb különbség a vallások és a tudomány között, amit a reprodukálhatóság mechanikus alkalmazása okoz?

Szerintem az, hogy a tudomány alapvetõen a környezettel foglalkozik, vagy a környezet tanulmányozásához szükséges eszközökkel, azok fejlesztésével, de az eszközök legfontosabbikával nem foglalkoznak: magával az emberi elmével és magával az emberi szellemmel, amin pedig a tudomány mint elméleti rendszer alapvetõen nyugszik. Az emberi szellem jelenségeit ugyanis még a mai degradált formájában is elég nehéz reprodukálni :)

A vallások alapvetõ célkitûzése ezzel szemben magának az embernek a fejlesztése (legyetek tökéletesek…).

Ebbõl rögtön adódik egy nagyon fontos következmény. Az ember szellemének a fejlettsége a legfontosabb követelmény, a legfontosabb tényezõ, a legfontosabb akadály, aki nem haladt elõre a tökéletesség felé (jézusi értelemben) , az nem alkalmas arra, hogy a valóságot a maga egyre komplexebbé váló teljességében felfogja.

A vallások kétezer éves maradisága, a valódi fejlõdéssel szembeni ellenállása tehát semmivel nem igazolható, sõt Jézus-ellenes.

Visszatérõ hasonlat, hogy egy óvodában vagyunk, ilyen szempontból egy helyes leírás a pillanatnyi állapotot tekintve, tehát szemlélteti az általános szellemi szintet, de csak a pillanatnyi helyzetre vonatkozóan. Jézus célkitûzéseit tekintve, a 2000 évet tekintve a kudarc beismerése.

Mielõtt a túlzott elménckedés vádja megfogalmazódik, rátérek a konkrét kérdésekre, hátha találtok benne elfogadható válaszokat, ám elõrebocsátom, hogy nem triviális állítások lesznek benne, és nem is az abszolút igazság igényével, én magam is része vagyok ennek az „óvodának”, és a válaszok nyilvánvalóan „teremtés”alapon vannak megfogalmazva, hiszen értelmesebb nagycsoportos óvodás korosztályban fel sem merülhet a Teremtõ, az Okozó hiánya, a Forrás nemléte.

Anyag. Tömeg. Tér. Idõ. Energia.

A tömeg lényegében ellenállás. Tömegnek nevezzük azt a tapasztalatot, hogy egy tárgy, anyagi részecske képes egy állapotváltoztató hatásnak ellenállni (ez a tehetetlen tömeg).

Az ellenállásnak szellemi alapja van, ami ellenáll, az maga a szellem.

A szellemnek nincs anyagi értelemben vett mennyisége, nincsenek anyagi jellemzõi, térfogata, tömege, energiája, hullámhossza…

Mivel nincs mennyisége, elég nehéz a mennyiségekhez szokott gondolkodásnak a szellem egységét és elkülönültségét megérteni (megtapasztalás nélkül).

Mindenesetre a szellem elkülönültsége gondolati tevékenységként értelmezhetõ, és az elkülönültség fenntartása gondolati konstrukcióként igényli a távolság, a tér gondolatát, illetve magának az elkülönült gondolatnak a stabil fenntartását („gondolkodom, tehát vagyok”). A gondolat fenntartása ellenállást jelent a másik gondolattal szemben, nehogy az elkülönültség megszûnjön.

A szellem elkülönült része egy nézõpontot vesz fel, tehát a több nézõpont, az eltérõ szemlélési pont, érzékelési pont, megfigyelési pont, az in-divíduum léte és fenntartása csak egy folyamatos ellenállás fenntartásával lehetséges.

Az ellenállást fenn kell tartani a saját gondolatainkkal szemben is (ha valaki sûrûn változtatja egy témában a döntéseit, az oszcillátornak jó ugyan, de játékpartnernek már nem), de méginkább más ilyen elkülönültségek, individuumok gondolataival szemben is.

Az elkülönültség oka egyrészrõl a minden-tudás unalma. Már ha az elsõdleges elkülönültségrõl beszélünk, és egy aktív, mindent tudó, végtelen intelligenciával bíró, potenciálisan is a mindenség kategóriába tartozó lény „osztódására” gondolunk.

De ismétlem, ez nem mechanikus osztódás, hiszen itt mennyiségekrõl, kvantifikációról, számszerûségrõl a mi is osztódott vonatkozásában nem beszélhetünk.

Az „osztódás” bizonyos értelemben tehát lehetett abszolút tudatos, a létrejövõ individuum-egynézõpont-egygondolkodási egység rendelkezhetett a teljesség tudásának tetszõleges részével (tehát egy szellemi sakkparti rögtön létrejöhetett), de indulhatott abszolút „szûzen” is, és akkor az új lény elsõ tudatos gondolata valami ilyesmi lehetett, „hát vagyok, de ki/mi a fene is vagyok?" , és ez a gondolat még ma is elég kínzó :)

Hát mind a kettõ érdekes játék az unalom ellen, és a játék fenntartása együttmûködést és ellenállást egyaránt feltételez.

Ki-ki vizsgálja meg magában, hogy individuális létének, és annak minden következményének, az egyéniségének, emlékeinek, gondolatainak …. fenntartása most is csak úgy valósulhat meg, ha bizonyos szintû ellenállást fejtünk ki minden behatással, megváltoztatási erõvel szemben.

Ez még nem az anyag ellenállása, csak az ellenállás mint szellemi mûvelet kezdete, mentális tömeg.

Az individuális nézõpont - lét következményeként rögtön megfogalmazódott a két nézõpont távolsága, mint a tér kezdete. Ez még nem az anyagi univerzum tere és a részecskék távolsága, pusztán a nézõpontok különbségének kifejezése, és semmi köze nincs a mostani tér-távolság fogalmainkhoz. Sokkal inkább a távolság a két nézõpont tudás-gondolati hasonlóságának – különbözõségének mértékét fejezte ki. Minél több dologban tért el (különbözött) ez egymástól, a két indivídum annál inkább volt elkülönültebb, annál inkább volt egymástól nagyobb távolságra.

No, most ha az elkülönült individuum túlzottan elkülönült, túlzottan nagy távolságot vett fel, túlzottan nagy ellenállást fejtett ki az elkülönültség fenntartása érdekében, akkor visszakerült a döglesztõ unalomba, csöbörbõl vödörbe jutott.

Volt, van tehát egy közbensõ állapot (ami hatalmas és végtelen helyzetkombináció), a hatások elfogadásának (ellenállás), a távolság elfogadásának és ezek mértékének olyan beállása, ahol a játék, a csere magas szintje lehetõvé és elfogadottá vált. És persze akik nem gondolták így, azok már régen megszüntetve minden távolságot és ellenállást, visszatértek az Egy kebelébe, vagy végtelen távolságra, végtelen nagy ellenállással továbbra is ott ücsörögnek valahol, elkülönülve mindenki mástól, és saját univerzumuk feltétlen urai.

Az idõ fogalmának kialakulása is triviális – persze nem egy periodikus anyagmozgáshoz kapcsolva – hanem a gondolat-változások sorrendjének, egymásutániságának kifejezésére.

A nulla és végtelen távolság és ellenállás között játszunk itt és most mint szellemi lények, ám történt még velünk valami (pontosabban több minden , de egyet kifejteni is elég most).

A végtelen tudásunkat egy eléggé kicsi pontba korlátozva az érzékelésünk, figyelmünk is korlátozottá vált. A változások követése (tudatos követése) egyre unalmasabbá vált, bizonyos dolgok jelentõsége csökkent, érdemtelenebbé vált a figyelem folyamatos fenntartása számára, ezért a szellem egyre inkább kezdte az ún. automatizmusokat alkalmazni.

Ám az automatizmusoknak akkor vették a játszmákban a legnagyobb hasznát, ha egy csomó automatizmust közössé tettek, és ezek az automatizmusok aztán egyre jobban megszilárdultak.

Amikor néhány szellem-individuum létrehozott egy stabil, jól játszható automatizmus rendszert, játékszabályt, akkor ahhoz mások is egyetértõleg csatlakoztak, és ez visszahatásként okozta a mai megkövesült, megszilárdult univerzumot.

Mi is volt a nagy bumm valójában ? Egy vagy több individuum megegyezése, hogy teremtsenek olyan dolgokat, amelyek aztán automatikusan, a figyelem, a tudatos figyelem állandó fenntartása nélkül standardizált hatásoknak, szabályoknak tesznek eleget. Tehát legyenek ilyen meg olyan - most anyagi részecskéknek - nevezett dolgok, amiknek legyen ilyen vagy olyan ellenállása a többivel szemben, legyen ilyen vagy olyan helye a térben, legyen ilyen vagy olyan mértékben fennmaradóak, közöttük legyenek ilyen meg olyan kölcsönhatási szabályok.

Nem a konkrétumok a fontosak.
A tudománynak talán igen, de mi a vallásokat akarjuk megreformálni, tudományos módszerek alkalmazásával, ezért annak a felismerése fontos, hogy ezeknek a részecskéknek és szabályoknak a léte és milyensége megegyezés következménye. Tehát felrúghatók, ahogyan Jézus felrúgta õket.

Jelenleg, ha nem fogadod el a szabályokat, másképpen, a megegyezések ellenére másképpen érzékeled a dolgokat, a részecskéket, a hatásokat, nincs itt keresnivalód.

Ilyenfajta megegyezéses rendszerek ki tudja hány módon jöttek már létre, ki tudja hány más ilyen megegyezéses univerzum létezik, ám nyilvánvalóan a miénk elég rugalmas, elég változatos, elég fejlõdõképes volt ahhoz, hogy sok szellem-indívidumot becsalogasson.

Ám éppen ez sokaság vált a csapda legnagyobb erejévé. Hiszen ma már ki gondolja komolyan (Jézuson, Buddhán és néhány nagy mesteren és szenten kívül) , hogy a szabályokat tetszés szerint felrúghatnánk, és még sokkal jobb játékot is lehetne játszani, hiszen a maiak már túl korlátozóvá, túl merevvé, túlzottan a fájdalom és kevésbé az öröm forrásaivá váltak? Mindenki más azon a véleményen van, hogy a tömeg megmarad, az energia megmarad (legfeljebb egymásba átalakul), de a célunk legfeljebb a tömeg-energia elosztás és birtoklási arányok befolyásolása, ennek megfelelõen semmiképpen nem teremtõdhet és semmiképpen nem tüntethetõk el, és a sok millió ilyen vélemény, tapasztalat, fõleg a tudománynak nevezett szabályrendszer mind-mind az univerzum-kép további lemerevedését bizonygatja.

Már csak ilyen silány öröm érzéseink vannak, hogy az én általam összetarhált autó, ház, bankbetét nagyobb, mint a tied, és te nemhogy teremteni, de még tarhálni se tudsz… és testemet több dolog és ember kényezteti, mint a tiédet, és senki nem tud ehhez hasonló kellemes érzéseket bármikor teremteni magának, ismét csak az anyagi részecskék kuporgatásával.

Hát bizony, itt az ideje változtatni, még ha az „óvodai” szintû rendszabályokkal kell is kezdenünk.

De meggyõzõdésem, és Jézus is, Buddha is errõl beszélt, nincs itt szó semmiféle óvodáról, csak - habár mindannyian Isten gyermekei vagyunk, - a Forrástól már olyan távolságra távolodtunk, ahol a jelenlegi fizikai univerzum csapdája lényegében bezárult azáltal, hogy a képességeinket elképesztõ és el nem képzelhetõ mértékben degradálta, és a származásunkról, eredetünkrõl, a Forrásról már semmi lényegest nem tudunk.
===================

Komjáthy Jenõ: Az Õsige

Én vagyok a világ,
A nyilvános titok;
Számtalan személyben
Egyetlen egy vagyok.

Az egyetlen törvény
Vagyok én, az élet;
A világos örvény
Én vagyok a lélek.

Mert én vagyok az ész,
A teremtõ elme;
Én az üdv, a szellem
Szertelen szerelme.

Én vagyok az álló
S a száguldó jelen;
Egyetlen érzésben
Örvénylõ értelem.

Végtelen végekben
A középpont vagyok;
Az idõben nyugszom,
A térben rohanok.

Világokat nemzõ,
Mindeneket látó;
Az örök körökben
Én vagyok az átló.

Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten.

Én is a rókát használom, chrome-val bejött.
Köszi a tippet!!!

Jó, most már látom, igazad van.
Viszont ez a jobbklikkes módszer nem mûködött sem Operával, sem Firefox-szal, sem IE-vel, csak Chrome-mal... :D

úgy hogy jobb klikkel meg lehet nyitni új oldalon a "képet" ami egy oldal

Csak egy képnek a helye látszik nálam abban a hsz-ben, ami nem töltõdik be. Honnan veszed ezt a szõlõcukor marhaságot?

látható ha megnyitod, de ez nem az a topic :)

Az volt, hogy "LESZAROM tabletta"
de most már leszarom :XD

Te látnok vagy?

szõlõcukor-cikket teszel ebbe a topicba?

Nem sikerült:(

Hát ilyen marha megállapítást:

"Az elsõ világméretû boldogságtanulmány szerint a tehetõsebb emberek elégedettebbek az életükkel."

Sziasztok! :) Nagyon jó gondolatai vannak a srácoknak. http://www.dimenzioelmelet.hu/

"Ez nem ateista felfogás, mert az ateisták szerint nincs semmi. Meghlasz és semmi lesz szerintük.
A dimenziókban, univerzumba és abba, hogy van isten nem hisznek. Ez a ateizmus."
Azért lehetnél annyira korrekt, hogy ha már definíciót közölsz, akkor megjegyzed, hogy szerinted/ez a te definiálásod. Mert netán még vki azt gondolná, h min. hobbi szinten témában vagy és ez azoknak a definíciója, akik foglalkoznak is filozófiával.

ha jól értem ezen a ponton ütközik a véleményünk, és további eszmecsere csak veszekedést szítana,nem térítést :)

sok szerencsét az "erõhöz":)

Az "én tudattal" nincs probléma, csak sokan átmennek egoba mert nem értik a lényegét. Utána meg jönnek a saját íze szerinti belemagyarázások a dolgokba. Nem szól ez másról, mint a félelemrõl az ismeretlentõl.
Pedig aki megismeri az "én" tudat, energia, univerzum, isten vagy bárminek is "erejét" hívjuk az szimplán érezheti, hogy többrõl van szó mint az átlag "én" gondolná.

De hát én nem állítottam, hogy szerintem van valami a halál után, mint ahogy Agaton sem említette.

Szerintem a cél felfogása nem egyenlõ az ateizmussal, bár ez csak az én véleményem.

Freud egy könyvében azt mondta, hogy helytelenül fogalmaz bár így, mégis könnyebb elmagyarázni, hogy amennyiben az ember teljes tudata 3 különbözõ méretû szobából áll, az Én Saját tudata, ami döntést hoz, ami lát és hall (mondjuk talán mindegyik), szóval hát no.. Mi, amikor azt mondjuk hogy Én, az csak a legkisebb szoba. :D

Ez nem ateista felfogás, mert az ateisták szerint nincs semmi. Meghlasz és semmi lesz szerintük.
A dimenziókban, univerzumba és abba, hogy van isten nem hisznek. Ez a ateizmus.

És az, hogy az ember más diemnziókbol segíti mondjuk a lelke, vagy a saját energiája egy cél, küldetés lehetõseként az meg pláne nem ateizmus. Tehát az ateisták inkább csõlátású emberkék :)


Én is egyébként energiák révén hiszek istenbe de nem vallási formában, hanem úgymond sajátosan. Meg úgymond a saját tudatomba. :)

Belsõ Hangok ...

Beszélgetések Medi-vel, a Létezõvel, Veled. Mert MindEGY. Mind EGY-ek vagyunk, akkor is ha nem emlékszel.
Nincs kezdet és vég, az öröklét lassan bontogatja minden percét. Színekben látjuk egymást, egymásban áthatolni, egymáson.
Megtörtént beszélgetések, Veled?
ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ
"Minden lesz újra, mindig van új minden. Egy pillanat itt a ti túlórátok. Érzésbõl a bánat, a fájdalom, a harag, a vágy, mindennél erõsebb. Csak ezek lesznek a nyilak. Ezek azok amik sebeznek. Egy olyan anyagban hoznak változást, ami nem is létezik. De a változás mégis létrehozza."
ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ
"Az önsajnálat, a bánat, az egy túlóra fajta. Nincs tökéletes itt, mert minden az. De csak neked, ha engeded. Annyi a kívánság és mind más, hogy végül megegyeztek a pénzben, amivel pár dolgot megvehettek és tovább szakadhattok. A törvény a lemondás. Az út a keskeny, az út nem nehéz, ha benned van a fény. Ha engeded a ködöt fénnyé válni benned, akkor lesz vége egy küldetésnek és záróra. Az ajtóra írva. De amíg túlórát választod fájdalomból, bánatból, önsajnálatból, nehéz maradsz. Megcsináltátok, hogy nehéz legyen élni. Szabályokat, törvényeket teremtettetek s azokért dolgoztok olyan sokat, amire nincs is szükségetek. Csak elhiszitek hogy szükséges. Villany, víz, gáz, házak, eszközök. Minek ennyi minden?"
ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ
"Kezdetben volt az energia. Mozgott, talán álmodott. Képzelõdött? És lettek a teremtményei. Lények, mindenféle lények. Sok erõ volt bennük és élni kezdtek. Összecsoportosultak. Eleinte mindenki tudott mindenkirõl, és mindent tudott. * Az emberek is csillagokból jönnek * Mindenütt volt a vágy a többre, az elkülönülésre. Mindenki élni akart. És Õ, aki mindent élni hívott, elengedte az életet. És fájt neki. Nem a fájdalom a jó szó erre, de érzésben kifejezve mégis. Azért engedte el, mert szeret. És még akkor is meg volt, a közös tudás. De minden teremtmények közt, volt aki jobban akart nõni, ki akart válni, többet akart és a szakadás elkezdõdött. Ezzel pedig a teremtés tökéletessége megbomlott. És lett a hiány, lett az éhség, lett a magány, lett a fájdalom. És lettek akik elkezdték eldugni az energiát, a tudatot, a közösbõl. Rájöttek egyesek, hogy enni kell, akkor mûködik jobban. Ha nincs az éhség. Kétségtelen hogy az éhség volt a túlélés egyik vágya. Az egyik elkezdett füvet enni, másik ölt. Volt aki a tudatát kezdte teljesen elzárni. És amikor minden éhség nagy lett, Õ megpróbált mindenkit visszahívni."
ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ
"Azt az entitást akit kivetített, kezdték itt az emberek IStennek nevezni. Õ nincs, Õ van, Õ él, Õ egy mindennel. Õ visszavár, Õ figyel. Belõle van minden. De az emberféléknek nem volt elég ISten. Teremtettek mindenféle Istent s mind létezik. Mindaddig létezik, amíg egy hisz benne. Némely Istenek haldokolnak. Visszatérhetnének Õ hozzá, de nem teszik. Várják a hit energiáit. És Õ vár, és Õ van és Te ismered Õt. Te vagy Õ. De persze mindjárt tiltakozol, megmagyarázol. A szakadás, a magány és az éhség. Õ tudja hogy minden túlél. Megoldás nincs. Teremtések vannak, változások és törekvés az egyensúlyra. A játékot mi játsszuk és Õ figyel. Az emberek roppant kreatív teremtõk. De amikor arról beszélünk, hogy egy minden, valahogy nem tudjátok felfogni, csak szajkózni."
ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ
http://belsohangok.kosza.eu/ Belsõ Hangok ...

és...Mi az értelem életje? Az ember?

Szerintem mielõtt az élet értelmén gondolkodunk, alapkérdésekre kellene választ kapni !
Hogy jött létre a világ ? Mi volt elõtte ? Honnan került ide ez a sok anyag amibõl az univerzum felépül, ilyenek ?
Ennek az okát ,célját ismerve talán könnyebben választ kaphatnánk az élet értelmére is.
Egyébként nem félelmetes érzés az a felismerés, hogy létünk bizonytalanságban lebeg, nincs semmi miheztartás, és semi nem fog örökké tartani ? :)

42