Szerelemről és szeretetről..

De legyen még egy kis ráadás. Tisztábban, érthetõbben mindenkinek:

Nem tartom megalapozottnak semmilyen szempontból azt a kijelentést, hogy nincs szabad akarat. Azt sem, hogy van. Az akarat számomra nem cél. Mondok egy példát: Rácsaptam a billentyûzetre. Te úgy értelmezed, ennek meg kellett történnie, nem volt másik választás, az élet ezt hozta elõ egy felsõbb erõ így akarta. Én azt mondom: Rácsaptam a billentyûzetre, mert úgy akartam, vagy pedig rácsapok a billentyûzetre, mert úgy akarom. Rá fogok csapni... meghatározom a módját, hogy hova, milyen erõvel. Számomra az akarat tudatosságot jelent, a szabad akarat a cselekvéseim tudatos megítélését a cselekvésem elött, közben, után. Tehát van szabad akaratom. Ez segít a tetteim megítélésében amiért felelõsséget vállalok. Más szemszögbõl egészen másképp ítélném meg a tetteim. Ha olyan világképem lenne, ami elveti a szabad akaratot, csak élnék bele a nagyvilágba, tahó lennék, tolerancia szóban nem látnék értelmet, nem érdekelne hogy taposok át más embereken a céljaim elérése közben, önzõen kielégíteném a tudásvágyam, és egyéb ösztöneimnek eleget tennék, az élet kis örömeit abszolut nem látnám meg, csalódni nem igazán tudnék, végülis megvédene a külvilág összes dolgától, magától a külvilágtól. Ami a legfontosabb, hogy nem kéne felelõsséget vállalnom semmiért. Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, olyan emberek teszik magukévá ezt a világképet, akik rengeteget csalódtak, és nem merik vállalni a tetteikért a felelõsséget, belül nagyon félnek, hogy más derül ki a világról, mint amit magukban fölépítettek róla. Ehhez ismét csak nem értek, de szerintem ez különbözteti meg az embereket az állatoktól. Nem a cél, vagyis a létezés, és ezért állat az ember is, és ezért érzünk állatokat emberibbnek. Mégegyszer mondom: Az hogy kinek van szabad akarata és kinek nincs, ez egyéni dolog, mindenesetre nem a cél, mert a célt mi sem tudjuk csak sejtjük, hisszük, ha így jobban tetszik. Én minden esetre így érzem magam embernek a világban. Továbbá mikikének: #665-re még mindig választ kapsz a #661-tõl #664-ig. Amég azokat nem fogadtad el, addig ez a hozzászólásom neked csak vitatémát nyújt válaszok helyett. Ezt nem vitatémaként írtam, hanem mert én így látom a világot.

Most ne magyarázzátok be, hogy én vagyok a sátán mert hülyét kapok 😊 Voodoo? kac kac

Azt hiszem az elõzõ 4 hozzászólásom kimerítõ válasz a 665ös hozzászólásodra.

de legalább mondhatnál példát a saját életedbõl, arra amikor volt szabad akaratod
én ezer példát tudok arra, hogy nem volt

Másrészt fontosnak tartom azt, ha megkérdezek valakit valamirõl megbecsüljem a kapott válaszokat, de minimum elfogadjam a véleményét attól függetlenül, hogy milyen érdekem fûzõdik hozzá.

Márpedig az ember hajlamos saját szemszögébõl látott dolgokat alapul venni. Ilyen az ember amég saját egyénisége van.

"és nem a biztos vagy benne" hanem a tény, hogy van vagy nincs a fontos. Attól, hogy valaki valamiben biztos, nem jelenti azt, hogy másképp nem lehet. Másrészt az önigazolásban az okokat is vizsgálni kéne. Nekem nem fûzõdik ahhoz semmi érdekem, nincs rá okom azt hinni, hogy nincs szabad akarat.

Ugyanattól, amitõl te biztos vagy abban, hogy nem létezik.
Igazából te sem tudsz számomra elfogadható példát fölhozni arra, hogy nem létezik. Ez számodra azt igazolja, hogy nincs, számomra azt, hogy van.

na de most én kérdeznék
ha nem tudsz példát mondani önálló döntésedre, akkor te mitõl vagy abban olyan biztos, hogy szabad akaratod van?

Én igazam is lenne, csak más szempontból, mint ahonnan most látom.

Hát én biztos lennék benne, hogy a mocsok amin véletlenül elcsúszott az ujjam az sem véletlenül került a billentyûzetre.

az tiszta fizika

Nekem arra nincs energiám. Lehet majd többiek írnak. Én nem tudnék ilyet elképzelni a helyzetedben, hogy változtatok egy ilyen biztos elméleten, ha még az is meg van írva, hogy milyen betüt ütök le a billentyûzeten, és amikor néha félreütök, az is meg van írva.

nyilván elöszõr én sem venném be, de ha mindenki írna egy hasonló példát egy szabad (értelmetlen) döntésérõl, egy idõ után be kéne látnom, hogy mégis szabadon döntünk

Nincs baj az elméleteddel, csak a gyakorlatát nem értem.
A példát meg nem értem mit bizonyít. Nyilván a szemszögedbõl ezt ugyanúgy nem lehet szabad akaratnak nevezni, és ugyanúgy meg van írva. Mert nem választhattál mást (miután megteszed), mint hogy elmenj Afrikába. Csak akkor lenne értelme, ha eldobod az elméletedet.

aham...
biztosan van olyan aki zsarolni akarja...

pedig elég könnyû lenne megdönteni az elméletemet, ha mindenki mondana egy példát az életébõl a szabad akaratára
ide írok egy fiktív példát:

"Elhatároztam, hogy elmegyek Afrikába. Nincs állásom, megtehetem. Igaz pénzem sincs, így macerás lesz az út, meg itt a szerelmem, aki nagyon fog hiányozni, de hát szabad akaratom van, megtehetem.
Ázsia, Ausztrália és Afrika között gondolkoztam, aztán hirtelen Afrikát választottam.
Egyáltalán nem érdekel az a vidék, meg tudom, hogy semmi haszna nem lesz az útnak, mégis elindulok, mert ez a döntés akkor is megváltoztatja az életemet..."

Ez igen. Erre azt mondom, hogy ez a döntés biztos nincs benne a horoszkópban. Erre varrjanak gombot az asztrológusok...
...és nekem is újra kell gondolnom az egész elméletemet.

Én legtöbb ember véleményére adok, akit megkérdezek egy kérdésrõl. Ez azt jelenti, hogy elfogadom amit gondol, mégha mást is gondol, mint én. Sajnos néha becsúszik olyan, aki annak ellenére, hogy én elfogadom a gondolatait, õ nem. Dehát ilyen az élet. Van aki tud szeretetet adni, kapni, és van aki zsarolni akarja.

Nem várta el 😉 Van elég aki ad rá.

ha nem haragszol...
nem adok a véleményedre

Te is ezt teszed.Csak te ettõl e bizonyos fénytõl meg nem is látsz mást...

te meg azt ne, hogy az emberek úgy próbálják beállítzani a dolgokat, hogy az számukra kedvezõbb fényt vessen

Csak azt ne felejtsd el, hogy minél több ember véleményét látod, annál teljesebb a kép.

hogy te abban hiszel hogy ez elõre megírt, én meg abban hogy ez egy folyamat az mindegy.

Én úgy gondolom, nem történik más, mint a lehetõségeink kiaknázása. Hogy ez milyen ezközökkel történik az mindegy.

nem
neked az elõre megírt forgatókönyvvel van gondod

ez nálam alap
legfeljebb annyi tényezõ befolyásolja, hogy mi nem tudjuk mi fog elõbbre kerülni
tehát szerintem akkor sincs szabad akarat
az erõsebb érzelem/gondolat/hatás fog nyerni és mi az alapján cselekszünk

Én is mindig a legrosszabbra készülök, és valóban ez a pszichológusok véleménye is az érzelmekrõl, de nem látom, hogy ez miért mondana ellent annak amit mondok...
vagy egyetértettél?
Azt nem hiszem. Ezért mondtam, hogy rossz szemszögbõl.

lehet, de más szemszöget itt nem látok leírva

Megint csak azt látom mikike, hogy jó dolgokat látsz, de rossz szemszögbõl...

azt mondják egyesek, hogy az érzéseket ki kell élni, addig amíg meg nem tisztulnak
az elfojtás nem segít

vagy én vettem magamra valamit
de hát önzõ vagyok

hát...
talán a megvilágosodott mestereknek már ténylegesen van szabad akaratuk
passz
gondolom, hogy kemény elhinni, de én mindig rosszabbra számítok, legfeljebb kellemesen csalódom

akkor elmondom nekem mit jelent a tudás
tudom, hogy a föld gömbölyû
pedig nem gyõzödtem meg róla sehogy, nem indultam el egy irányba és értem vissza ugyanarra a helyre és nem is távolodtam el tõle messzire és néztem meg
mégis tudom, hallomásból, képekbõl, amik persze lehetnek hamisítványok, vagy hazudhattak is nekem, én ezt mégis TUDOM és nem hiszem

amiket eddig leírtam, azzal ugyanígy vagyok

Azt sejtem akaratom ellenére kötöttem beléd, bocsáss meg.

Mibe kötöttem bele?

Azt is hozzá tenném, hogy sok mindent lehet tanulni, de az érzéseket nem. Maximum felszínre kell hozni, de nem tanulni!
Ezért ezt nem sorolnám az elõzõ életben elsajátított tudáshoz. Tulajdonképpen a tudással is ugy vagyok, hogy nem lehet valamit tény szerûen tudni. Ami számomra valaminek a tuását jelenti azt nem tudnám megfogalmazni csak körülírni.

mikike, nekem azzal van a problémám az elméletedben, hogy minden elõre megírt forgatókönyv szerint zajlik. Ezt sem elhinni, sem elfogadni nem tudom, mert ellent mond számomra, mindennek, ami az életet jelenti.

másba hirtelen nem tudtál belekötni?

gondolni hinni és tudni szerintetek mennyire állnak közel egymáshoz?

ha úgy látom, hogy van benne igazság akkor elfogadom
dehát nyilván ezt én döntöm el magamnak

megválaszoltam magamnak, mástól úgysem kapok választ :-)

kérdés mikikének szól 😉

És a várttal ellentétes válaszokat kapsz? Ugye a hited elfogadásra épül?

pedig tényleg kíváncsi vagyok, hogy másnak õszintén mi a véleménye az egészrõl

akármekkora vámpírkodás is, de ha látom, hogy igaza lehet beépítem az elméletbe

mikike, eset elmondom mit is gondolok errõl, de most nincs erre idõm(egyetemre kell menni😊)Én nem érek rá egész nap itt ülni😉

1. nem rád gondoltam
2. azt hiszem nagyon is lehetséges, hogy bizonyos már megszerzett képességeinket elzárjuk magunk elõl
pl. hogy nehogy a következõ életünkben ugyanazt csináljuk
pl. ha én valamikor már egy jó harcos voltam, igazán könnyû életem lenne, ha most is eként élnék, hiszen azt a tudást már megszereztem, könnyen nagymenõznék különbözõ viadalokon
most viszont az egészségem sem engedi meg és a környezetem is olyan (nem ismerek a környéken pl. box-klub-bot), hogy ugyanezt csináljam

mikike, ,,egoista, szemét, fikázó" mikor mondtam én ilyet?
Bár valóban igen agresszíven és nem túl kedvesen adod elõ a mondandódat, de ilyen szavak sohasem hagyták el a számat(a billentyûzetet sem)! Én nem arról beszéltem, amit mások mondtak, hanem arról amit én.
Hidd el nõként sem könnyebb, mert úgy nem lehet szeretni, ha nem hagyják, ahogy mondtam is.

,,bennem is több van, mint amit most adok, csak ezek közül ebbe az inkarnációba nem hoztam le mindent, mert most nem az a feladatom!" Lehetséges, hogy én tévedek, de, ha valóban reinkarnációról van szó, akkor nem épp az lenne a cél, hogy egyre több minden legyen bennünk? (a teljesség felé)Nem lenne értelme annak, hogy csak részleteket éljünk meg egy-egy életben. Szerintem minden életben egyre teljesebbek leszünk. Tudod, fejlõdés! (Hangsúlyozottan feltételes módban beszélek,mert nem vagyok biztos abban, hogy reinkarnáció létezik, de abban sem hogy nem, minden esetre, én nem zárom ki, hogy másoknak is igaza lehet.)

nem hiszem, hogy dogmatikus lennék
tény, hogy rakaszkodom, az eddig kialakított világképemhez és meg is védem azt
de érvek, vagy egyéb tények hatására hajlandó vagyok rajta változtatni és lehet fogok is
de azt nem nevezeném érvelésnek, hogy "elvakult, egoista, szemét, fikázó" vagyok, bár lehet, hogy valakit ez is meggyõz...

a szeretetrõl: neked nõként könnyebb az életednet ezt a részét teljesíteni
a faszik világa, mint láthattad egy "kissé" más
de azt gondolom, bennem is több van, mint amit most adok, csak ezek közül ebbe az inkarnációba nem hoztam le mindent, mert most nem az a feladatom!

mikike, tényleg egy kissé vak vagy és nem mindig látsz másokat, vagy csak úgy ahogy te akarod, csak annyit amennyit te akarsz. Nem tudom hogy feltûnt-e, de amiket eddig neked mondtam azt csak azért mondtam, hogy tanulj belõle, szembesülj a hibáiddal és a tévedéseiddel, és reménykedtem abban, hogy kicsit nyitottabb leszel és más véleményét is átgondolod, és ha van benne valami, akkor talán el is fogadod, de reménytelen...
Dogmatikusan és elvakultan ismételgeted ugyan azt, értelmetlenül. És kikérem magamnak, nem vagyok hiéna, de azt gondosz amit akarsz. Nem érdekel, mert nem tartalak érdemesnek arra, hogy adjak a véleményedre. Amúgy hidd el én alapból mindenkit szeretni/kedvelni szoktam, csak ha valaki nagyon tiltakozik, akkor nem erõltetem tovább, hagyom, de nem útálom. Szóval van szeretet az emberekben, de úgy nem lehet adni, ha a másik nem akar kapni.

mindenesetre ez a veszekedés a szeretet... topikban is az én elméletemet igazolja
élhetnénk békességben is, de képtelenek vagyunk rá
a személyiségünk rabjai vagyunk, nem tudunk megváltozni, önálló döntést hozni
tudjuk, hogy jó lenne, ha kedvesek lennénk a másikkal (legalábbis én tudom) mégis képtelenek vagyunk rá

illetve azért fejlõdünk is, de csak nagyon lassan, a "mesterek" terve(?) szerint

Veled, ritkán... de veled mindenki másnak is ritkán.