Gazdasági világválság

A felolvasó esthez Orwell és a Star Trek mellé érdemes hozzávenni Asimov Aurora világát (több könyvében is van róla szó, hogy pontosan melyikben részletezi az most nem jut eszembe).

HAHAHAHAHA

- Elvtársak! - kiáltotta Süvi. - Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésbõl csináljuk, vagy elõjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásáshoz. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken õrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát. Tudjátok, mi történne, ha mi, disznók, elhanyagolnánk kötelességünket? Visszajönne Jones! Igen, visszajönne Jones! Biztos vagyok benne, elvtársak - kiáltotta Süvi, szinte könyörögve, ide-oda ugrálva és a farkát tekergetve -, biztos vagyok benne, hogy nincs köztetek senki, aki Jones visszatérését kívánná!

RASSZISTA, és ez bizony gyûlöletbeszéd a disznók ellen, szilvási meg bárándi disznók már vinnének is.

Pedig a cél az állatfarm, de a DISZNÓK NÉLKÜL! (sajnos a kergebirkák ezt nem bírják elképzelni, és még ellenzik is)

Orwell nagyon jól látta a dolgokat. A fórumozók is eldönthetik hogy ebben a nagy gazdasági világválságban kire milyen szerep jut. Ki melyik kategóriába tartozik: az immáron "egyenlõség" ellen gazdasági eszközökkel küzdõ közép- és felsõosztály (amibe durván egész Európa, beleértve Magyarországot is beletartozik) vagy a jobb világban bízó közép-/alsóosztály tagjai közé sorolja önmagát? A döbbenet ott kezdõdik, mikor az ember ráeszmél, hogy a többség valójában vagy a felsõosztály sorai közé akar beférkõzni vagy egy olyan, a felsõosztályba tartozó mester/úr szolgálatába akar szegõdni, ki megteremti számára a vágyott jólétet, de legalább annak látszatát.

1984 -

- Hogyan érvényesíti a hatalmát egyik ember a másik fölött, Winston?

Winston elgondolkodott.

- Úgy, hogy szenvedést okoz neki - felelte.

- Helyes. Úgy, hogy szenvedést okoz neki. Az engedelmesség nem elég. Amíg nem szenved, hogyan lehetne bizonyos az ember afelõl, hogy az illetõ az õ akaratának engedelmeskedik, s nem a sajátjának? A hatalom a fájdalom és a megalázkodás elõidézésében rejlik. A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk. Kezded már érteni, miféle világot teremtünk? Pontosan az ellenkezõjét azoknak az ostoba hedonisztikus utópiáknak, amelyekrõl a régi reformerek képzelõdtek. A félelem, árulás és fájdalom világát, az elnyomás világát, olyan világot, amely nem irgalmasabb, hanem könyörtelenebb lesz, ha kiforr. A haladás a mi világunkban a több fájdalom felé való haladás. A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyûlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás. Minden más érzelmet ki fogunk irtani - mindent. Már le is törtük azokat az eszméket, amelyek a Forradalom elõttrõl maradtak fenn. Elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülõ, férfi és férfi, férfi és nõ között. Senki sem mer többé bízni feleségben, gyermekben, barátban. A jövõben nem is lesznek feleségek és barátok. A gyerekeket megszületésükkor elvesszük az anyjuktól, mint a tojásokat a tyúktól. A nemi ösztönt gyökerestül kiirtjuk. A nemzés évenként megismétlõdõ formaság lesz, mint az élelmiszerjegyek megújítása. Az orgazmust megszüntetjük. Neurológusaink most dolgoznak rajta. Nem lesz hûség, csak a Párt iránt. Nem lesz szeretet, csak Nagy Testvér iránt. Nem lesz nevetés, csak a megsemmisített ellenség fölötti diadal kacaja. Nem lesz mûvészet, irodalom, tudomány. Ha egyszer mindenhatók vagyunk, nincs szükségünk többé tudományra. Nem lesz különbség szép és rút közt. Az élet folyamatában nem lesz semmi érdekes, semmi szórakoztató. Kiirtunk minden versengési kedvet. De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a gyõzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövõt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.

- - -

Amikortól írásos emlékeink vannak, de valószínûleg már a neolit korszak végétõl fogva, háromféle ember élt a világon: felül, középen és alul lévõ. Sokféleképpen osztályozták õket, számtalan különbözõ elnevezésük volt, számarányuk és egymáshoz való viszonyuk korszakról korszakra változott; a társadalom lényegbeli felépítése azonban sohasem változott meg. Még óriási földrengések és látszólag visszafordíthatatlan változások után is mindig visszaállt ugyanez a képlet, éppen úgy, ahogy a giroszkópnak mindig helyreáll az egyensúlya, bármennyire kibillentik is valamelyik oldalra.

E három embercsoport céljai teljesen összeegyeztethetetlenek. A felül lévõ célja az, hogy ott maradjon, ahol van. A középen lévõé, hogy helyet cseréljen a felül lévõvel. Az alul lévõk célja az, ha van céljuk - az alul lévõket ugyanis nagyon összetöri a robot, s csak idõnként ébrednek a tudatára valaminek, ami mindennapi életükön kívül esik -, hogy eltöröljenek minden különbséget, s olyan társadalmat teremtsenek, amelyben minden ember egyenlõ. Így aztán az egész történelem folyamán újból és újból megismétlõdik egy fõ körvonalaiban mindig azonos küzdelem. A felül lévõk hosszú idõszakokon át látszólag biztosan hatalmon vannak, de elõbb vagy utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kormányozzanak, vagy mind a kettõt. Ilyenkor megbuktatják õket a középen lévõk, akik a maguk oldalára állítják az alul lévõket, azzal, hogy úgy tesznek, mintha a szabadságért és az igazságért harcolnának. Mihelyt a középen lévõk elérték céljukat, az alul lévõket visszataszítják régi szolgai helyzetükbe, s belõlük lesz a felsõréteg. Nemsokára egy új középsõ csoport válik ki a másik két csoport valamelyikébõl vagy mindkettõbõl, s a küzdelem újból megkezdõdik. A három csoport közül egyedül az alsó az, amelyiknek sohasem sikerült, még átmenetileg sem, elérni céljait. Túlzás volna azt állítani, hogy anyagi értelemben nem volt fejlõdés a történelem folyamán. Még ma is, amikor hanyatlási szakaszban vagyunk, fizikailag jobb helyzetben van az átlagember, mint néhány évszázaddal ezelõtt volt. De sem a jólét növekedése, sem a bánásmód enyhülése, sem a reform vagy forradalom nem hozta soha egy milliméterrel sem közelebb az emberi egyenlõséget. Az alul lévõk nézõpontjából egyetlen történelmi változás sem jelent sokkal többet, mint uraik nevének változását.

A tizenkilencedik század végétõl fogva sok megfigyelõ számára nyilvánvaló lett ennek a sablonnak az ismétlõdése. Ekkor filozófiai iskolák keletkeztek, amelyek ciklikus folyamatként értelmezték a történelmet, s igyekeztek kimutatni, hogy az egyenlõtlenség az emberi élet megváltoztathatatlan törvénye. Ennek az elméletnek persze mindig voltak követõi, most azonban jelentõs változás mutatkozott a módban, ahogyan jelentkezett. A múltban a hierarchikus társadalmi forma szükségessége jellegzetesen a felsõosztály tanítása volt. Ezt prédikálták királyok és arisztokraták, papok és jogászok, s mindazok, akik rajtuk élõsködtek, s általában ígéretekkel enyhítették, azzal, hogy egy síron túli képzelt világban majd kárpótlás jár érte. A középsõ réteg, amíg a hatalomért harcolt, mindig olyasféle jelszavakat használt, mint "szabadság", "igazság" és "testvériség". Most azonban az emberi testvériség fogalmát olyan emberek kezdték támadni, akik még nem voltak abban a helyzetben, hogy parancsolhassanak, csak remélték, hogy hamarosan eljön ez az idõ. A múltban a középsõ réteg forradalmakat csinált az egyenlõség zászlaja alatt, aztán új zsarnokságot teremtett, mihelyt a régit megdöntötte. Az új középsõ csoportok lényegében elõre meghirdették zsarnokságukat. A szocializmus elmélete, amely a tizenkilencedik század elején tûnt fel, s az utolsó szem volt egy eszmeláncban, amely az ókori rabszolgalázadásokig nyúlik vissza, még mélyen meg volt fertõzve az elmúlt korszakok utópizmusával. A szocializmusnak körülbelül 1900-tól fogva feltûnt valamennyi változatában azonban egyre nyíltabban feladták a szabadság és egyenlõség megteremtésének célkitûzését. A század közepén feltûnt új mozgalmaknak - Óceániában az Angszocnak, Eurázsiában a neobolsevizmusnak, Keletázsiában pedig, ahogy nevezni szoktuk, a halálimádatnak - már a szabadságnélküliség és az egyenlõtlenség állandósítása volt a tudatos célja. Ezek az új mozgalmak persze a régiekbõl nõttek ki, igyekeztek megtartani nevüket, s színleg hûek maradtak azok ideológiájához. A célja azonban mindegyiknek az volt, hogy feltartóztassa a fejlõdést, s egy megválasztott idõpontban befagyassza a történelmet. A szokásszerû ingalengés még egyszer megtörtént, s aztán megállt. Mint máskor is, a középsõ csoport kilökte helyérõl a felsõt, s belõle lett felsõ; ezúttal azonban, tudatos stratégia révén, a felsõ csoport állandóan meg tudja tartani pozícióját.

A új tanok létrejöttének oka részben a történelmi tudás felhalmozódása és a történelmi érzék megnövekedése, ami a tizenkilencedik század elõtt alig létezett. A történelem ciklikus mozgása érthetõ lett, vagy annak tûnt; s ha érthetõ, akkor megváltoztatható. A legfõbb, az alapvetõ ok azonban az, hogy már a huszadik század elején technikailag lehetségessé vált az emberi egyenlõség. Az még mindig igaz volt, hogy az emberek velük született képességei nem egyformák, s hogy a munkaterületek olyan módon specializálódtak, hogy az bizonyos egyéneknek a többiek rovására kedvez; de nem volt többé szükség osztálykülönbségekre vagy nagy eltérésekre a jólét területén. A régebbi korokban az osztálykülönbségek nemcsak elkerülhetetlenek voltak, hanem kívánatosak is. Az egyenlõtlenség volt a civilizáció ára. A gépi termelés fejlõdésével azonban megváltozott a helyzet. Bár még mindig szükséges volt, hogy az emberek különbözõ fajta munkákat végezzenek, nem volt többé szükségszerû különbözõ társadalmi vagy gazdasági színvonalon élniük. Ennek következtében azoknak az új csoportoknak a szemszögébõl, amelyek éppen azon a ponton voltak, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, az emberi egyenlõség nem eszménykép volt többé, amelyért küzdeni kell, hanem veszély, amelyet el kell hárítani. Primitívebb korszakokban, amikor az igazságos és békés társadalom tényleg megvalósíthatatlan volt, nagyon könnyû volt hinni benne. Évezredeken át kísértette az emberi képzeletet egy földi paradicsom eszményképe, amelyben az emberek a testvériség állapotában, törvények és állati robot nélkül élhetnek együtt. S ez a látomás bizonyos fokig még azokat a csoportokat is hatalmában tartotta, amelyek az egyes történelmi változásokból hasznot húztak. A francia, angol és amerikai forradalmak örökösei részben hittek az emberi jogokról, a szólásszabadságról, a törvény elõtti egyenlõségrõl és egyebekrõl szóló frázisaikban, s még azt is megengedték, hogy e frázisok bizonyos mértékig befolyásolják magatartásukat. A huszadik század negyedik évtizedétõl kezdve azonban a politikai gondolkodás minden fontosabb áramlata tekintélyelvû lett. A földi paradicsom pontosan abban a pillanatban vesztette hitelét, amikor megvalósíthatóvá vált. Minden új politikai elmélet, bármilyen néven nevezte magát, a hierarchiához és az osztályokra tagozódáshoz vezetett vissza. S a látóhatár általános elsötétedése idején, amely 1930 körül következett be, nemcsak hogy újból mindennaposak lettek olyan eljárások, amelyekkel már régen, bizonyos esetekben évszázadokkal azelõtt felhagytak - az ítélet nélküli bebörtönzés, a hadifoglyok rabszolgamunkára fogása, a nyilvános kivégzések, a vallomások kicsikarására szolgáló kínzás, túszok szedése és egész népek deportálása -, hanem olyan emberek is megtûrték, sõt védelmezték ezeket az eljárásokat, akik felvilágosultnak és haladó szellemûnek tartották magukat.

A múlt megváltoztatása két okból szükséges. Ezek közül az egyik másodlagos, s hogy úgy mondjuk, óvintézkedés jellegû. E másodlagos ok az, hogy a párttag, akárcsak a proletár, részben azért tûri el a jelenlegi állapotokat, mert nincs mivel összehasonlítania õket. El kell vágni õt a múlttól, éppúgy, mint az idegen országoktól, mert azt kell hinnie, hogy jobban él, mint õsei, s hogy az anyagi jólét átlagszínvonala állandóan emelkedik. A múlt kiigazításának sokkal fontosabb indítéka azonban az, hogy meg kell õrizni a Párt csalhatatlanságát. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mindenféle szónoklatot, statisztikát és feljegyzést állandóan az adott helyzethez kell igazítani s így mutatni meg, hogy a Párt jóslatai minden esetben beteljesedtek. Azt is jelenti ez, hogy soha nem ismerhetõ be semmiféle változás sem az elméletben, sem a politikai vonalvezetésben. Mert aki megváltoztatja véleményét vagy éppen a politikáját, gyengeségrõl tesz tanúságot. Ha tehát például Eurázsia vagy Keletázsia (akármelyik lehet) a jelenlegi ellenség, akkor mindig ennek az országnak kellett az ellenségnek lennie. S ha a tények mást mondanak, akkor a tényeket kell megváltoztatni. Ilyenformán állandóan újraírják a történelmet. A múltnak ez a napról napra folyó meghamisítása, amelyet az Igazság-minisztérium hajt végre, éppoly szükséges a rendszer szilárdságához, mint az elnyomó és kémkedõ tevékenység, amelyet a Szeretet-minisztérium végez.

Idézetek az Állatfarmból, amit Orwell bácsikánk írt, még nagyon nagyon régen.


Nemsokára tisztázódott a tej eltûnésének rejtélye is. Mindennap belekeverték a disznók moslékába. Éppen érett a korai alma, a gyümölcsös pázsitja teli volt hullott gyümölccsel. Az állatok természetesnek tartották, hogy egyenlõen osztozhatnak rajta, egy szép napon azonban rendelkezést adtak ki, hogy a gyümölcsöt össze kell szedni, és be kell hordani a szerszámoskamrába a disznók számára. Egyes állatok morogtak emiatt, de hasztalan. Ebben a kérdésben valamennyi disznó egyetértett, még Hógolyó és Napóleon is. Kiküldték Süvit, hogy lássa el a többieket a szükséges magyarázattal.

- Elvtársak! - kiáltotta Süvi. - Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésbõl csináljuk, vagy elõjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásáshoz. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken õrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát. Tudjátok, mi történne, ha mi, disznók, elhanyagolnánk kötelességünket? Visszajönne Jones! Igen, visszajönne Jones! Biztos vagyok benne, elvtársak - kiáltotta Süvi, szinte könyörögve, ide-oda ugrálva és a farkát tekergetve -, biztos vagyok benne, hogy nincs köztetek senki, aki Jones visszatérését kívánná!

A disznók maguk nem dolgoztak, csak irányították és ellenõrizték a többieket. Felsõbbrendû tudásukból természetesen következett, hogy magukra vállalják a vezetést. Bandi és Rózsi befogták magukat a fûkasza vagy a fogatolt rendsodró elé (zablára meg gyeplõre persze már nem volt szükség), és fáradhatatlanul jártak körbe-körbe a mezõn, miközben egy disznó ott baktatott mögöttük, és oda-odakiabált nekik: "Gyia, elvtárs!", vagy: "Hõha; elvtárs!", ahogy a szükség kívánta.

A határozatokat mindig a disznók terjesztették elõ. Azt a többi állat is megértette, hogyan kell szavazni, de soha eszükbe se jutott volna javaslatokat kigondolni. A vitákban mindig Hógolyó és Napóleon voltak a legaktívabbak, de észre lehetett venni, hogy sohasem értenek egyet: bármilyen javaslattal állt elõ az egyik, számítani lehetett rá, hogy a másik ellenezni fogja.

Elfogadottá vált, hogy a gazdaság vezetésének minden kérdésében a disznóknak kell határozniuk, hiszen nyilvánvalóan okosabbak a többi állatnál, de határozataikat azért szótöbbséggel jóvá kell hagyni. Ez az elrendezés elég jól mûködött volna, ha Hógolyó és Napóleon között nem dúlnak állandó viták. Mindenben különbözött a véleményük, amiben csak véleménykülönbség merülhetett fel.A Nagygyûléseken Hógolyó gyakran megnyerte a többséget ragyogó szónoklataival, de Napóleon a köztes idõben ügyesebben agitált, hogy õt támogassák. Különösen a birkák között aratott sikert. Az utóbbi idõben a birkák ha kellett, ha nem, elkezdték bégetni, hogy "Négy láb jó, két láb rossz!", és ezzel gyakran megzavarták a Nagygyûlést. Azt is észre lehetett venni, hogy különösen Hógolyó szónoklatainak döntõ pillanataiban kezdték el harsogni, hogy "Négy láb jó, két láb rossz!".

Hogy, hogy nem, a gazdaság egyre gazdagabb lett, az állatok mégsem gazdagodtak - kivéve persze a disznókat meg a kutyákat. Ennek részben talán az volt az oka, hogy olyan sok volt a disznó meg a kutya. Nem mintha ezek az állatok nem dolgoztak volna, a maguk módján. Az õ munkájuk, mint Süvi fáradhatatlanul magyarázta, a gazdaság felügyelete és szervezése - soha véget nem érõ munka. Ennek a munkának a nagy részét a többi állat tudatlansága miatt fel se tudta fogni. Süvi elmondta például, hogy a disznóknak nap mint nap hallatlan munkával olyan rejtelmes dolgokat kell összeállítaniuk, mint a különbözõ "dossziék", "jelentések", "jegyzõkönyvek" és "emlékeztetõk". Ezek nagy papírlapok, melyeket tele kell írni, aztán mihelyt teli vannak írva, el kell égetni a kazánban. Mindennek mérhetetlen nagy a jelentõsége a gazdaság jóléte szempontjából, mondta Süvi. De sem a disznók, sem a kutyák munkája nem termelt semmiféle eleséget, márpedig nagyon sokan voltak, és mindig nagyon jó volt az étvágyuk.

A többiek élete, amennyire fel tudták mérni, olyan volt, mint mindig. Általában mindig éhesek voltak, szalmán aludtak, vályúból ittak, dolgoztak a mezõn; télen a hideg gyötörte õket, nyáron a legyek. Az öregebbek néha összeszedték homályos emlékeiket, és megpróbálták megállapítani, hogy vajon a Forradalom elsõ napjaiban, közvetlenül Jones elûzése után, jobban vagy rosszabbul mentek-e a dolgok. Nem tudtak rá visszaemlékezni. Semmivel sem tudták összehasonlítani jelenlegi életüket: semmihez sem tudtak igazodni, csak Süvi számoszlopaihoz, amelyek kivétel nélkül mindig azt bizonyították, hogy minden egyre jobb és jobb lett. Az állatok megoldhatatlannak találták a problémát, és mostanában már egyébként is nagyon kevés idejük volt ilyen dolgokon töprengeni. Csak az öreg Benjámin állította, hogy hosszú életének minden részletére emlékszik, és tudja, hogy a dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul - az éhség; a szenvedés és a csalódás, mondta, az élet megváltozhatatlan törvényei.


Ugye magunkra ismerünk az állatokról??

Abba érdemes aminek az árfolyama emelkedõ trendet mutat.

ha valaki angliába készül, akkor a pénzének egy részét angol fontba valo átváltáson kívül érdemes euroba is átváltani ?

Száguldunk a POKOL felé!!! 😊

Hogyne, persze, nézz már rá a tõzsdére (buksz, haha) és meglepetten fogod látni, hogy az árfolyam hullámzása nem áll semmilyen viszonyban sem a cég termelésével, sokkal inkább a tõzsdét mozgató erõk hangulatával és céljával. De brókerekkel, közgázosokkal, globalistákkal nem vitatkozok, és nem állok szóba.

"hanem az értékalapú rendszert visszaállítani, ahol egy cég értéke nem csökkenhet (a tõzsdén sok olyan TERMELÕ cég van, aminek az értéke ott már csak a töredéke, holott a cég azóta is jól mûködik és termel) azért mert ballábbal kelt fel pár f*szfej. (akik éppen brókerként trógerkednek)"

sikerült megint téves dolgot írnod.
1. nem kötelezõ értékpapírokat kibocsájtani
2. ha egy vállalat tényleg termel és bevétele növekszik, annak általában nõni fog az értékpapír ára, szóval gondold te ezt át még párszor

Nem elemezni kell, meg bohóckodni (kivéve az igazi HACKER mentalitást, aki a tudásával leszüreteli a rendszert, miközben õ maga a rendszer felett, azom kívül marad) hanem az értékalapú rendszert visszaállítani, ahol egy cég értéke nem csökkenhet (a tõzsdén sok olyan TERMELÕ cég van, aminek az értéke ott már csak a töredéke, holott a cég azóta is jól mûködik és termel) azért mert ballábbal kelt fel pár f*szfej. (akik éppen brókerként trógerkednek)

Valami cucc túrja az egész internetet, kulcsszavakat keresgél, cikkeket "olvas"

Ezt az eljárást datamining-nek hívják, és elég új, még gyerekcipõben járó technológia. Izgalmas és érdekes, viszont hatalmas kapacitás kell hozzá.

Ja, egyébként errõl a Frayer-féle világelemzõ algoritmusról volt itt 1-2 éve cikk az SG-n (de az is lehet, hogy az Indexen), hogy nagy befektetési cuccok így tõzsdéznek. Valami cucc túrja az egész internetet, kulcsszavakat keresgél, cikkeket "olvas", és abból hoz döntést.

Szerény véleményem szerint ez nem fog menni garázsprojectként, és ha véletlenül meg is íródik a szoftver, nem lesz alá vas. Sem hardver, sem megfelelõ sávszélesség. Emellett szerintem ezt egy embernek megírni több éves munkája.

Akkor inkább a technical bûvészkedés, részemrõl.

Bocs az offért, befejezem a tõzsdés témát...

A vonalam maga az árfolyam... Az meg annyi, amennyi, akár válság, akár nem. MINDEN indikátornak az árfolyam az alapja egyébként, gyakorlatilag az egész technical trading egy nagy bûvészmutatvány _ugyanabból_ az egy adatsorból.

Viszont épp ezért rohadt mindegy, hogy válság van-e, vagy nem. Az viszont igaz, hogy azok a szabályok, módszerek, stratégiák, amik "normál" módban mûködtek, válságban beborultak. Van egy überstratégiám, ami '99-tõl 2008.04.-ig 10e$-ból 170M$-t csinál, aztán egy év alatt elbukja mindet... Hát igen, szar az élet. Kár, hogy most szántam rá magam, hogy rakjak bele "igazi" cash-t...

De ha ugyanezt kézzel kéne csinálni, még szarabb lenne. Annyi van, hogy most megint nullán vagyok, kezdhetek neki megint kidolgozni egy új stratégiát. De ezt is automatikusra fogom írni, eszemben sincs kézileg csinálni.

dupla 0

" Az mnb, a központi bank, ugye teljesen függetlenül gazdálkodik a magyar állam pénzével, a magyar állam nevében, számára szokott felvenni hiteleket. Mert, ez az õ feladata. Úgy lehet tekinteni a központi bankot, mint egy vállalatnak a pénzügyi osztályát. "

Kár, hogy a vonalad még soha nem dolgozott deflációs és világgazdasági+nyersanyag válságban korábban.

Ergo lehet, hogy a vonalad emelkedik tovább, közben meg a tõzsde szépen süllyed már rég...

Jó dolog a technikai elemzés, de akkora szamócát lehet fogni vele, hogy öröm nézni...

Nem érzem az elõnyét az agy jobb feldolgozó képességének. Van egy vonalam, amibõl kiszámolok ezt-azt, amik ha elérnek egy bizonyos értéket (több ilyen számolt szarság, egyszerre, különbözõ feltételeket), akkor szállok be a trade-be. Asszem meg is õrülnék, ha a nap 24 órájában a vonalakat bambulnám, hogy mikor metszõdnek...

Nem, egyáltalán nem érzem, hogy fejben ez jobban menne. Túl kevés, túl átláthatatlan a bejövõ információ, a kimenõ jel meg nagyjából a "vesz vagy elad"... És akkor a moneymanagement számolgatása, vagy a sok számolgatás miatt lecsúszni a trade-rõl... Nem jó. Nem is értem, hogy ezt hogy csinálják kézzel "a nagyok"...

Emellett millió helyen olvasom, hogy alapszabály, hogy a "zsigerbõl meglépett trade-ek 90%-a bukó"...

? Tényleg?

Aszittem ezek ilyen amíg a vas bírja, kiszámolják elõre az összes lehetséges lépést... Már nem ilyen? Pedig egyre durvább a hardver...

Chart = chart + az összes indikátor, amit akarsz... Ne szõrszálhasogass! 😄

Mem beszélve arról, hogy a "sakkgépeket" "tanítani kell" attól függõen, hogy kivel játszanak...

Minden sakkozónak van egy stílusa. Ha Kaszparov mondjuk elkezd máshogy játszani mint ahogy korábban tette akkor a sok idõ amit a gfép taníttatására fecséreltél el is veszett. míg egy másik világsakkozó egyszerûen változtat azon ahogy játszott.

Ha csak a chartot nézed az már régen rossz...

Szerintem a problémát csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha maga a program állítja elõ a modelleket is, de onnan meg már csak egy lépés a skynet.

Az agynak rengeteg elõnye van sok esetben egy számítógéppel szemben. Gondolj például a sakkgépekre. Igaz, hogy ma már eljutottak odáig, hogy akármikor legyõzik az aktuális világbajnokot, de teszik ezt hatalmas számítási teljesítmény árán, olyan algoritmusokkal, amiken szakemberek nagy csoportja dolgozott durván évtizedeken keresztül.
Pedig a sakk egy körülhatárolt környezet, egyértelmû szabályokkal. Ha egy ilyen helyzetben ekkora erõfeszítésbe kerül a gépnek, hogy felül kerekedjen az emberi intuíción, kreativitáson, akkor vajon mi várható egy sokkal nagyobb, komplexebb, kiszámíthatatlanabb, rengeteg nyitott kérdést tartalmazó rendszer esetén?

Ha úgy tetszik és ragaszkodsz a modell szóhoz.
Akkor csak egy modellt fog használni a rendszer, magát az árfolyamokat, és a hozzá tartozó részinformációkat amik jól kiegészítik.
Pl, banki alapkamat ráta, libor, egyéb hivatalos váltóráták, foglalkoztatottság-munkanélküliség, üzemanyag ár, vállalkozások száma, csõd eljárások száma stb stb.
Amit természetesen be lehet szerezni hivatalos utakon, statisztikai hivatal, elemzõ cégek, stb stb.
Ezeket mind meadni a programba feldolgozásra. És elérhetõvé tenni a mindenkori azonnali információkat ezekre vonatkozóan.
Tehát nem árt ha online real-time elérhetõek, azt egyszerûen elkapja egy program, és feldolgozza. A szerint kereskedik.
Az még jobb ha a források több helyrõl származnak, mert úgy egymást megerõsítik, ha meg csalás van kilátásban, akkor azt azonnal jelzi is. Ami alapján már megy is a feljelentés. És hasonló ilyen megoldások.

"A múlt adataiból, és jelen adott pillanatban elérhetõ adataiból következtetéseket von le, prognózisokat állít fel a jövõt illetõen, és ott ahol a becslések a legpontosabbra számíthatóak, ott kezd el spekulálni."

A modellek is pont ugyanezt csinálják.
Amit te akarsz ahhoz végtelenül sok paramétert kellene figyelembe venni rendkívül rövid idõ alatt, ami több helyen is megbukik. Ezért kell egyszerûsíteni a modellekkel.
Ez más területre is igaz. Például azt se lehet megmondani egy adott pontra több napra elõrevetítve az általad meghatározott 80%os pontossággal, hogy milyen erõs, milyen irányú szél fog fújni, pedig ezt még nem is befolyásolja közvetlenül az emberi tényezõ.

Az nem jobb. Csak nem kell ott ülnöd álló nap, esetleg nem lankad a figyelme a programnak és nem hibázik.

Egy olyan program ami elõre programozott feltételek alapján mûködik, nem tudja teljesíteni a hosszú távú profitabilitást.

A programnak inkább a céllövöldére kell hasonlítania, ahol idõvel egyre jobb találatok születnek, ahogy tapasztaltabb és ügyesebb leszel benne.

Nem értem, hogy szerinted az miért jobb, ha a saját két szememmel nézem a chartot és kézzel klikkelem be a trade-et annál, hogy a saját két kezemmel megírt programom figyeli ugyanazokat a feltételeket az én beavatkozásom nélkül...

Igen ezt én is felfogtam.
A kereskedési modellek, egyáltalán az hogy modell szerint mûködjön ilyen, az az elv rossz.
A modellek egy korlátai is a lehetõségeknek.
A piac folyton változik, a modellek nem. Nem csak az árfolyamok változnak állandóan, hanem az azokat mozgató több ezer fontos folyamat is ami az árfolyamot befolyásolja.

Hiába beszélnek modellekrõl az ezzel foglalkozó könyvek 100% ában.
Számomra, kiröhögtetik magukat, ha tényleg ezzel akarnak elérni valamit a kereskedésben.

Az a koncepció rendszer ami alapján csinálnám a progit, nem használna modelleket. Most hosszú lenne leírni,hogy mi alapján mûködne.
Nagyjából körül írom.
A múlt adataiból, és jelen adott pillanatban elérhetõ adataiból következtetéseket von le, prognozisokat állít fel a jövõt illetõen, és ott ahol a becslések a legpontosabbra számíthatóak, ott kezd el spekulálni.

Kulcsszó, az információ. A cél, olyan többlet információ szerzése a gazdaság, kereskedés állapotáról, amelyekkel a kereskedõk túlnyomó többsége -nem rendelkezik-. A plusz információt, valódi pénzre lehet váltani, a piacokon.

"Lecsusztatasbol nem tudom kifizetni a szamlaimat. "
nem is abból kell... Ezzel csak elkerülöd, hogy tényleges túlórád legyen.

Ajánlom a figyelmedbe a Long Term capital példáját...

Ha kihagyod az emberi józan gondolkodást és automata rendszert akarsz létrehozni akkor vakon kell hinned a modellek mûködésében.

Csak mondanám, hogy ezek a vakon hitt matematikai modellek vezettek ide ahol most vagyunk. ráadásul jelen válságban az összes elõzõ 10-20 évre alapozó modellt lehet kukázni.

Legalább 100 éves adattáblával rendelkezõ modell kell a viszonylag pontos 3-4 éves távra való tippeléshez.

Ha daytrade-hez akarsz spekuláns modellt ahhoz meg egyetlen alapelv kell: Lovagold a hullámokat. többet ér ha figyeled a híreket és ha elkapsz valamit arra fogadsz. A modelleket én speciel nem sokra becsülöm. inkább a józan emberi gondolkodást.

Negatív reklám is reklám 😊

brutális :S

"No European government has done anything as boneheaded as we have,"� Ferenc Gyurcsany, Hungary's prime minister, said of his country's fiscal policy in May 2006. By 2012, United States policy makers may be echoing his words.

a böszme eget rája azt<#violent>
szégyen és gyalázat,a világ gazdasági egyetemein még 50év múlva is mi leszünk a rossz példa😞

linket 😄DD

Gyurcsányhoz hasonlítja Obamát a The New York Times

A The New York Times amerikai lap Barack Obama pénzügyi csomagja kapcsán megjegyezte: az Egyesült Államok államadóssága 2011-re GDP-arányosan elérheti a jelenlegi magyar mutatót, amely a tékozló költekezés és a "központilag tervezett pazarlás" maradványai miatt az egekbe szökött.

A lap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök õszödi beszédébõl idéz: "Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk" Majd azzal folytatja: "Az amerikai döntéshozók 2012-ben majd az õ szavait visszhangozhatják".

Országimázs😊

Lecsusztatasbol nem tudom kifizetni a szamlaimat. Amugy nemhivatalosan mi is csusztatunk. Hivatalosan ilyen nem letezik a cegnel. Jelenleg 2 ember minuszban vagyunk. A valsag miatt nem tudunk embert folvenni, de amikor lehetett volna akkor sem nagyon talaltunk jo embert.

http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090221-soros-gyorgy-szethullott-a-vilag-penzugyi-rendszere.html

Na akkor ebböl a pénzügyi gazdasági válságból ki fog gyöztesen kijönni ?
Kina , India , Japán , USA , EU ? Ki lesz a jövö meghatározó gazdasága ?
Kinek mi a véleménye ?

Már pedig az bizony menthetetlenül összeomlik hosszú távon.
Nagyon ész nélküli, rizikós egy stratégia.
Buta gazdag emberek találták ki, kaszinókban, a rulett kerék mellett.
Butaság lenne ezzel fellépni a tõzsdére, mégis sokan megteszik.
Vannak cikkek, publikációk, amelyek másokat erre bátorítanak, hogy használják ezt a stratégiát, de ez csak arra jó,hogy kiszámíthatóbbakká tegyék az embereket, a kereskedésben.

Ugyan ez, az a sok, rengeteg anyag a technika elemzésrõl, meg a " japán gyertyák, és alakzatairól".

Rögtön rájöttem,hogy mi megy a háttérben.
Tudom jól, hogy azok a jelek, alakzatok, modellek amiket az úgynevezett "technikai" elemzés nyújt az egyszeri felhasználónak csupán arra jók, hogy KISZÁMÍTHATÓVÁ tegyék azoknak az embereknek a kereskedését akik ezekkel a sémákkal kereskednek.

Az az ember, aki ezt felismeri, és jól informált a piac mindenkori állapotáról, aki a leggyorsabban jut a legfrissebb adatokhoz a piacokkal kapcsolatban, az el tudja szedni mások pénzét. Spekulációval.

Nem szabad abba a hibába esnünk, mint amibe a milliós tömeg akik napi szinten kereskednek a rendszerben, közvetve vagy közvetlenül egyenesen a központi bankokra rákötve. Azt tanácsolják, hogy ÚSSZ AZ ÁRRAL.
És, milyen nagyon szépen, és logikusan meg is magyarázzák, érvekkel alátámasztják, és megindokolják, hogy miért jó ez, nekem, nekünk.

Én viszont azt mondom, hogy ez veszélyes, mert ha az árral úszunk, akkor sebezhetõek lesznek a pozicióink, mert kiszámíthatóvá válik a kereskedésünk.
Úgy kell kereskednünk, hogy nem az árral úszunk, nem ugyan azt csináljuk mint a többi szerencsétlen bohóc. Nem egy tánczenekarban vagyunk az isten szerelmére, hogy mindenkinek ugyan úgy kell mozognia.

Azt nem mondom, hogy árral szemben kereskedjünk, mert az egyenesen életveszélyes.

Azt mondom,hogy a legjobb ha mindenhol a legjobb tudásunk szerint megbecsüljük, hogy merre visz majd az ár, és tapasztalati úton eldöntjük,hogy hol becsülhettünk a legoptimálisabban. Majd ott nyitunk egy poziciót a megfelelõ irányba. Mindezt úgy, hogy minden újabb másodpercben több giga adatot, mintákat, valószínûségi karakterisztikákat vetünk össze, a folyamatosan real-time változó újabb adatokkal, így minden másodpercben újra gondoljuk stratégiánkat.
Minden egyes pip változás megerõsítheti a kereskedési stratégiát, vagy ellene mehet, amire válaszolhat úgy a program, hogy kilép és új poziciót vesz fel.

Mindezt olyan gyorsan mint a gondolat. Egy szemvillanás alatt gigányi adattal számolni, csak számítógéppel lehetséges. Ehhez kellek én, a programozó. Hál istennek én szeretek optimalizált, processzor közeli kódokat írni, amik úgy hasítanak mint a szél.
Ha nem lesz elég egy cpu, akkor megcsinálom cluster rendszerben, amit már lehet futtatni szuperszámítógépeken, vagy hálózatba kapcsolt egyszerû gyors pc-ken.
Ma már olcsó a számítási kapacitás, azzal nem lesznek gondok.

Most a koncepciót kell megvalósítanunk. Aztán jöhet a munka maradék 5 %-a. A kód megírása 😊

mert félrevezetés azt hittem hogy a témához kapcsolódik és azt linkelted be.

de nem értem h ez mért baj? ha aláírásba rakom akkor nem gáz. akkor így miért az??

ne spammelj! senki ne klikkeljen a linkjére, csak egy online játék amihez így szeretne virtuális pénzt szerezni ha megnézed kap pár dolcsit.

Hosszú távon egy szimpla martingale stratégiával sem veszítesz. Csak ne omoljon össze az egész rendszer, és bírd tõkével 😊

Azért is sikerülhet megcsinálni, mert mások pont úgy gondolják,hogy lehetetlen.
Én szeretem az ilyet. Ha mások ezt gondolják. Mert amíg õk mással foglalkoznak, én magabiztosan megvalósítom elsõként azt amit õk nem létezõnek, vagy megvalósíthatatlannak hisznek.
Ezt már megtapasztaltam, hogy az ember ilyen lény.

Persze, ha én is túl szkeptikus lennék, én sem fognék bele ebbe, ehhez is hit kell, kitartás. Meg sok minden más.

De mások elõnyt adnak azzal, hogy õk meg sem próbálják.
De ha nekünk sikerülne megcsinálni, titkos fegyverként be lehetne vetni a világ ellen, a saját oldalunkon.
Gyakorlatilag, egy ilyen rendszerrel, ami hosszútávon nem veszít pénzt, megfelelõen nagy volumenû értéket forgat a nemzetközi piacon, spekulációs támadásokkal a devizákra, részvényekre, árúkra, olyan hatalmat ad használójának, amivel akár romba is lehetne dönteni a világ gazdaságot, és minden pénzt, értéket elszipkázni azoktól, akik a nyílt rendszert használva kereskednek.

Ha már annyira erõltetik a szabad piac elvét, a neoliberálisok, akkor legyen. De aztán a piac tényleg szabad legye ám, amikor bekapcsoljuk a pénz-szívót.

Számításaim szerint, a stabil napi 1 %-os hozam, már képes mindarra amit elmondtam.
Mivel az egész világpiac marginálisan mûködik, ha egy kicsit is meginognak a tartalékok amire a világ gazdasága építkezik, borulhat az egész. Ma magyarországon, már nem 5, hanem 2, azaz kettõ százalék a kötelezõ tartalék ráta. Az valljuk be, nem sok. nagyon könnyen beborulhat. De más országokban sem jobb.

Az meg a másik, hogy mivel a nemzetközi gazdasági törvények, jogok elvileg mindenkire érvényesek.
A program által forgatott tõkét mi is marginalizálhatjuk, az által,hogy kölcsön adunk magunknak pénzt, a semmibõl, amire az alaptõkénk a fedezet.
Magyarul, tõke áttétet hozunk létre saját magunknak, azaz multiplikáljuk meglévõ forrásainkat. És olyan margin call-okkal nyithatunk pozíciókat, amelyekkel a valós 1% hozam, 5-10 % ot is érhet, persze nem érdemes nagyon kockáztatni, mert a veszteség is ilyen arányban jelenik meg ha negatívban zár poziciót a rendszer.

DE, ha leteszteltük a rendszert 80 évre visszamenõleg és 80 év alatt és a jelenben is hónapokig folyamatosan pozitívban termel, akkor már képet kaphatunk arról, hogy milyen marginnal engedhetjük játszani a mi kis pénz-porszívónkat.

a pénzérmésben, én nem tanultam valószínûség számítást, de sztem mindkettõnek ugyan annyi esélye van hogy eltalálja, itt a több információ sztem nem jelent semmit.

az ötleted szimpatikus, és még segítenék is ha tudnák 😄 de szerintem már régen megcsinálták volna ha lehetséges egy jó programot összehozni, nézd meg pl szerencsejátékra, hány csalást dolgoztak ki, vagy másra, az ott csalásnak számít itt nem lenne az, csak azért hoztam fel példának, hogy az emberek szeretnek könnyebben célt elérni és megtesznek azért mindent, és szerintem már másnak is eszébe jutott. na mind1, ha szted tudok segíteni keress meg privátban, mert abban igazad van hogy meg lehet ezt is próbálni 😄

hehe
Nagyon sok embernél fut automatizált kereskedõ program.
Nem sokat érnek. Sokat nem keresnek.

Devizapár? Látod, ez az egyik baj.
Nem devizapárokat kell nézni, és azok árfolyamából létrehozott indikátorokat. Mint már említettem, ezek töredék információkat dolgoznak fel. Egy adott pillanatból próbálnak következtetni a jövõre.

Alapvetõen rossz a koncepciója minden ilyen ma létezõ programnak amelyek elérhetõek a publikum felé.

Világosan látni fogod miért.

10 szer feldobok egy pénzérmét.
Én tudom mind a tíz dobás eredményét. Te, késõbb kapcsolódsz be a játékba, te csak az elõzõ RÉSZEREDMÉNYT látod, azaz az utolsó dobás eredményét. Van olyan,hogy valószínûség számítás.

Kérdés !
Kinek van nagyobb esélye helyesen tippelni a 11. dobás eredményére?
Neked aki csak egy, az elõzõ dobás eredményét ismered.
Vagy nekem aki már számolni tud 10 dobás pontos eredményeivel.

Olyan programot akarok készíteni, amely a világon létezõ összes és online, real-time adatokból, kollektív következtet.

Mindent egyszerre vizsgál.

Mintákat keres, összefüggéseket, idõben és dimenzióban "több féle indikátorokban és árfolyamokban"

Az engem nem érdekel, hogy még másoknak nincs ilyen programja ami arra képes, amit én célként kitûzök magam elé.
Én attól még megcsinálhatom. Majd a jövõ igazol vagy megcáfol. Esélyt kell adnunk magunknak.

Ha sikerülne, olyan fegyvert kapnánk, mely az atombombánál is veszélyesebb, ezt komolyan mondom.

Miért nem ezzel foglalkozik mindenki, ha ennyi potenciál van benne?
Na, miért nem?

meg ne nyisson már helyetted pozíciókat? 😄
szted ha lehetne ilyen programokat csinálni nem azt csinálná mindenki és nem ülne a monitor elõtt? mondod nem saját érdekedet hát persze, de akkor sem tudod megcsinálni mert ha lehetne mindenkinek csak futna és kész 😄

arról nem beszélve hogy minden valutapárnál más és más indikátorokat kell nézni helyzettõl függõen, és még az sem mindég segít.

Bucser.
Segíthetnél nekem.
Mondtam,hogy szoftver fejlesztéssel foglalkozom.
Most pedig beleástam magam a deviza piacba, gazdasági folyamatokba.

Olyan programot szeretnék írni amely financiális, és "technikai" elemzési modellek alapján vezérli magát.

Nem az a technikai modell amirõl mindenhol olvasni lehet, mint fibonachi sorozat szerinti prognozisok, vagy támasz és ellenálás az árfolyamokban.

Ezekkel a modellekkel az a baj,hogy kiragadnak egy idõszeletet, és egy két tulajdonságát az árfolyamnak, és sz alapján hoznak döntéseket. Amely talán csak kicsit hatékonyabb mint 50%.

Olyan programot akarok, amely legalább 80%-os valószínûséggel prognosztizálja az árfolyamok jövõjét, legalább egy órára elõre.

Eddig azt mondom, hogy meg tudom csinálni, hisz vannak már eredményeim, teljesen véletlen sorozatok jóslásában, több mint 50%-os valószínûségi rátával tudok jósolni, a jövõt illetõen, attól függõen,hogy milyen messzire látok vissza a múltba, milyen sûrû a mintavételezés, és hogy milyen a rendszer önhasonlósága.

A gazdasági oldalát a rendszernek hiba nélkül kell látnom, mert csak így tudom megcsinálni hiba mentesre.

Kik foglalkoznak ilyen automatizált programok fejlesztésével?
A metatréderrel minden gazdasági funkció elérhetõ?
Mert ha igen, használhatnám annak protokoljait, interfészeit.
Minden kell, mindent tudjak venni és eladni. Devizát, értékpapírt, árútõzsdén terméket, nemesfémet, hozzáférés kell a részvénytõzsdékhez is. Minden információ, indikátor ami létezik a világon, el kell hogy érje a program. Mint inflációs indikátorok, banki alapkamat ráták. Országok munkanélküliségi mutatója, iskoláztatottsági mutatók, foglalkoztatottság, termékek ára, mint gáz ár, olaj ár, stb, minden régióra lebontva.

Ha mindezt be tudom építeni, egy olyan analítikai, rendszert tudnék csinálni amely szerintem közel 80-90 %-osan prognosztizál hosszú távon.

Hogy miért akarom?
Ha segítesz, és érdekel elmagyarázom.
De nem önös érdekbõl fejleszteném.

Gazdasági válság hatása a céglogókra 😊