Halál után

"Pozitív emlékként marad meg azoknálakk átéltek már ilyet."
Azért ez nem így van.
Nem vagyok vallásos típus de azért ezek a beszámolok érdekesek..





itt egy magyar is beszél:

Így igaz!

Sajnálom. Ilyenkor mindig eszembe jut miért ilyen fura az élet, meghalnak akik élnének, én meg nemegyszer gondoltam arra, könnyebb lett volna, ha nem élem túl mégis élek. Mára elfogadtam, akármilyen okosak is vagyunk, akármennyit is tudunk van amikrõl nem dönthetünk. Ha arról hallok meghalt egy ember mindig ugyanaz a kérdés: én miért nem, én miért éltem túl. Megvan a felelet:még nem jött el az idõm, majd eljön...

Mindenki olyan szemszögbõl nézheti a dolgot, ahogy akarja. A hit ill. nemhitrõl szabadon dönthetünk. Én is, te is.

"Apukád szerencsésebb, ha nem emlékszik semmi ilyenre, nem is gondolkodik rajta..."

Az ötödikrõl nem tudott beszámolni, mert az volt a végsõ.

Tehát akkor Te nem a túlvilágról beszélsz, hanem arról amit átéltél, tapasztaltál.
"Az eleje gáz, szúrások, elektrosokk, szív hatalmasat dobban, majd semmi, fulladás, de utána csodás élmény."
Az agyad elkezdte termelni a "fájdalomcsillapítót".
De nem akarom, hogy azt hidd meg akarlak gyõzni.😊)

Nem célom a bizonyítás. Elég gondot okozott nekem már így is, hogy emlékszem. Igaz más területen meg végül is csodát, csodákat tapasztalhattam meg...Ahogy õ tényként közli tapsztalatból, hogy semmi ilyen én is ugyanazt teszem, csak nekem másmilyen a tapasztalatom. Ennyi. Nem hiszem hogy túl kell ragozni. Az élet minden területére igaz, hogy bár a valóság mindig ugyanaz, tapasztalataink, nézõpontjaink mindig különbözõek. "Bár ezerképpen éljük át közös valóságunkat attól az még egy és ugyanaz marad." Én nem várom el senkitõl, hogy azt mondja õ is élt át ilyet és viszonzásképpen igenis elvárom, hogy nekem se rágják a számba, mit kellett volna tapasztalnom, ha egyszer én nem azt tapasztaltam. Pont. Mellesleg nem kell hozzá semmi mûcucc, elég a 220 is😊 Vagy épp egy természeti "csapás".

Mellé lõttél, nem akartam és mégis éltem át ilyet és emlékszem is rá. Ja, nem drog volt, hanem villám spéci formában. Ennyi. Az eleje gáz, szúrások, elektrosokk, szív hatalmasat dobban, majd semmi, fulladás, de utána csodás élmény. Nekem sokszor eszembe juott, hogy mennyivel könnyebb lenne az életnél, de van biztos oka, hogy túléltem, mégha nemis értem. Apukád szerencsésebb, ha nem emlékszik semmi ilyenre, nem is gondolkodik rajta...

Én nem azt mondtam, hogy mindig negatív, de az agy átlagban sokkal több bánatot "okoz", mint örömet.
Ezt én úgy értem, hogy sokkal könnyebb búval baszottnak lenni, mint sem.
Természetesen az agy gazdája is tehet a célért valamit, de a kémia az kémia.
Amúgy az "illetékessel" (apámmal) beszéltem az un túlvilági életrõl. Habár õ még nem volt, csak a kapujában. Négyszer hozták vissza a klinikai halálból. A legtöbb majd' három perc volt. Azért neki csak kellett volna látni valamit! S vélem, hogy az agy nem minden esetben termel kellõ pillanatban morfinokat, ezért szegény apám sem tartozott azon "szerencsések" közé, akik tapasztaltak már ilyent.
A kutatók szerint minden egyes ember, bármennyire is retteg az elmúlástól, az utolsó pillanokban megnyugszik. Kémia.
De, ha Te is át akarsz élni testenkívüliséget, meg más nyalánkságokat, nyomasd magad teli droggal. Ugyanazt fogod átélni. Kémia.
Az un gyenge kanabisz származékok is teljesen másképp láttatják a világot. Kémia.
Én "hiszem", hogy már most is a túlvilágban élünk. Nem igaz? Bizonyítsam be? Bizonyitsd be Te!!!!

Amirõl Te beszélsz az a HIT.
A valósághoz tök semmi köze!!

Jaj, nem írtam tovább. A hit sok esetben ebbõl az élménybõl ered. Látni a fényt, érezni, hogy vonz magához, repülni, fényalakok...stb. Hit abban, hogy nincs mindennek vége a halállal és hogy talán van Menny akkor meg valszeg van pokol is. A fene, mit kell mindent leírogatnom, mikor olyan egyszerû és logikus, hogy ez a kapcsolat a halálközeli élmény és a hit között?

De az nem hit, hanem élmény, te ész...

A halál közeli élménynek nevezett dolog, magamon kívülrõl látom a testem stb. nem negatív élmény. Tévedsz. Nagyon is kellemes érzés annyira, hogy az embernek többször is eszébe jut, hogy jobb lenne "odaát". Baromira nem negatív emlék, "élmény". Bocsesz, de ne tévedésbõl indulj ki. Pozitív emlékként marad meg azoknálakk átéltek már ilyet.

Nem bántottál meg! Viszont egyvalamit még javítanék, nem a halál után van élet hanem az élet után, tehát Élet az Élet után, ez így helyes 😛 😄D!

Ha megbántottalak : bocsi

Ezzel én befejeztem.
A hit az HIT.

"Különben mi az hogy halál közeli élmény és az adott illetõ nem emlékszik semmire? Akkor honnan veszi, hogy halott volt, kimutatták a mûszerek utólag? Ha nem akkor nem beszélhetünk halál utáni stádiumról."

És Te kérsz tõlem bizonyítékot???????????

Hát hidd el, jó neked!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Figyelj, én nem akarok vitatkozni ezekrõl a dolgokról, már csak azért sem mert egyenlõre mindketten emberek vagyunk itt a Földön. Csak elmondtam a véleményem és válaszoltam egy-két kérdésre. Különben ha Te arról szeretnél meggyõzni, hogy nincs semmi a halál után akkor megfelelõ érvekkel gyere mint én a halál utáni élettel kapcsolatban...

Különben mi az hogy halál közeli élmény és az adott illetõ nem emlékszik semmire? Akkor honnan veszi, hogy halott volt, kimutatták a mûszerek utólag? Ha nem akkor nem beszélhetünk halál utáni stádiumról.
A legtöbb halál közeli élmény mind újraélesztés elõtt esik meg, vagy még mielõtt visszaszáll a lélek a testbe valamilyen oknál fogva.

Vagy említhetném Dalitól: A polgárháború elõérzete

"élet csak illúzió"
Ezt légyszi annak is mondd, aki éppen most "döglõdik", mert olyan éhes, beteg..............stb
Tedd!!!!!!!!!!!!!

Neked van egy HIT-ed amivel egyszerûen nem lehet, és felesleges is vitatkozni. Te hiszel benne és kész.
De, hogy a realitás talaján maradjunk légyszi csak egy negyed embert mutass, aki visszatért a halálból. A biológiaiból. De ne holmi azt hallottam, hogy....,vagy olvastam, hogy ...... hivatkozz. A nagy történelmi egyházak is is piszkos csalásnak tartják az ily megközelítéseket. Mint ahogy olvashattad tõlem, apámnak volt pár halálközeli "élménye". Csak sajnos õ semmit sem látott.
Bizonyára tudod, hogy az agy milyen csodákra képes. S ez sokszor negatív is lehet. Sõt a legtöbbször az. Gondolj a depis, fóbiás sõt még átkozottabb bajban szenvedõkre. Egy fóbiás beteg is tudja, hogy marhaság az egész, mégis az agya uralkodik elméje felett. Ez kémia.
Mivel nem vagyok hívõ, így a bibliai végnapokat jelképnek szántam. De említhettem volna a háború címû festményt is.
S hogy minden szépen alakul? Ugye Te esti meséken szoktál nyugovóra térni? Az un földi egyensúly egy ( már bocsáss meg ) végtelen nagy hülyeség. A Földnek aztán tök mindegy, hogy a felületén pezseg-e az élet, avagy teljesen más körülmények között létezik. Õt csak mi neveztük el földnek (hülyén hangzik), azonban Õ is csak egy része a világegyetemnek.
Tehát mégegyszer kérnék egy hivatalos "halottat", ki beszámol..........!!!!!!

Nem mondom, hogy törvényszerû lett volna az emberek megjelenése a Földön...legalábbis hogy a Nagykönyvben megvolt írva az lehet, hogy túlzás!

DE! A 65 millió évvel ezelõtti tömeges kipusztulás amit feltételezhetõen a Mexikói öbölbe csapódó tárgy okozott, szerintem várható volt, talán Isten tervei között szerepelt , de ne felejtsük el, hogy a Földön hiába volt ez a természeti katasztrófa mégis finom átmenettel alakult ki az új élõvilág.
Azt se felejtsük el, hogy mi itt vagyunk a jelenben, pontos választ senki semmire nem tud adni ami életünk elõtti évmilliókban történt, legyen szó akár a Nemzetek történelemrõl, a Föld történelmérõl, vagy a Világegyetem történelmérõl. Mivel utóbbi kettõ agyunk felfogóképességénél jóval bonyolultabb éppen ezért ezeket csak a szellemi-lelki oldalon fogjuk tudni megérteni.

Meg hát említetem már hogy az élet csak illúzió, ami reális, tehát az ember számára reális, a lelkünk számára csak olyan mint az agy számára az álom, tehát illúzió szerû. Tehát a Föld történetét mi megtanuljuk, mert emberek vagyunk, nekünk agyunk van. Egy ember valójában igencsak keveset tud, és mi most arról próbálunk társalogni amirõl nagyon nehéz anyagi létünkben.
A Föld legokosabb embere sík buta a Föld legbutább emberéhez képest aki már meghalt, persze ott már nem ember, hanem szellemi lény, aki óriási tudásra tett szert halála után. Pontosabban nem is tudásra, nem arra kell gondolni, hogy egy számológép agyával fog tudni számolni, stb... hanem megérti a létezés értelmét, az élet értelmét, és mindent amit itt mi az anyagi létünkben nem értünk.

Igen! Aki meghal az mindent megtudhat a Föld-rõl, arról honnan indult és talán arról hová tart az élet... Ez a történet is egy halál közeli élmény leírásban szerepelt, egy ember aki meghalt láthatta a hogyan s miért jött létre a Föld. Mivel ez a téma halálunk után nem tabu, ott mindent megérthetünk, elvégre itt élünk a Föld nevû bolygón.

Bibliai végnapok? Véleményem szerint nem lesz ilyen, az élet a Földön továbbra is szépen lassan halad majd és alakul át. Egyébként egyetlen egy ember/emberi tett sem felesleges, mindannyian egy nagy puzzle-t alkotunk a Föld-el és az élõvilággal. A Föld talán egyensúlyban tartja a természetet, és meggyógyítja önmagát, nekünk nincs más dolgunk mint elvégezni a feladatunkat amiért ide jöttünk erre a bolygóra.

"hogy itt csak a szellemi-lelki fejlõdés az ami számít"
Mondd mire gondolsz? Mert jó lenne, ha szétnéznél a világban.
Már nagyon közeledünk a bibliai végnapokhoz.
Fejlõdés?????? <#falbav><#gunyos1>

"majd végül önmagát"
Nem jó!!!! Már most is frankón tizedeli a faját.

Vagyis Te abban hiszel, hogy az emberiség kialakulása törvényszerû volt, a Nagykönyvben meg volt, van írva?
Az ember "szelleme" persze, hogy jelen volt már a legeslegelsõ életformában, hiszen "õ" volt mindannyiunk közös õse. A növényeké, dinóké, mai állatoké, vagyis minden létformáé.
Az ember pedig mint a legfõbb teremtmény megöli a Földet, vagyis annak élõvilágát, majd végül önmagát. Persze lehetséges, hogy ezt a természet hamarabb megoldja.

Ezt pedig honnan veszed?: "de volt már rá példa, hogy valaki halála után mindent megtudott a Földrõl, egészen a kezdetektõl."

Már bocsi, de nem nézel Te túl sok horrort? <#ejnye1>

Én meg úgy gondolom, hogy itt csak a szellemi-lelki fejlõdés az ami számít és ez irányította/alakította eddig is a Földet és környezetét, nem pedig a véletlenek...

100 millió évvel ezelõtt jóval gyengébb volt a Föld élõvilága szellemileg, azóta az embernek is köszönhetõen ez óriásit fejlõdött és ez az a fejlõdés ami alakítja a környezetünket...
De az ember szelleme az elsõ élet megjelenésétõl kezdve jelen van a Földön, már a Dinók megjelenése elõtt is jelen volt az ember ezen a bolygón... csak más külsõvel és fejleten szellemmel..

A 65 millió évvel ezelõtti kihalás meg a mi szemszögünkbõl véletelennek tûnik, de ez is csak egy tananyag amit az iskolában talán biológia órán tanítottak...mert az ember csak így tud gondolkodni.

Míg a halál után már teljesen más szemszögbõl nézzük/nézhetjük a teremtést, a bolygó születését, fejlõdését... jó, nem biztos, hogy mindenkinek megadatik, de volt már rá példa, hogy valaki halála után mindent megtudott a Földrõl, egészen a kezdetektõl.

Mi mindannyian megszülettünk és szépen lassan megismertük a Föld történetét stb. ez természetes... egy ember nem is bonyolítja túl, elfogadja a kész tényeket, nem tudunk úgy gondolkodni, mint a szellemünk a halálunk után.

Tehát a véletlenek sorozata az csak a mi szemszögünkbõl tûnik véletlenek sorozatának...

"Egyébként szerintem a pár millió évvel ezelõtti földi élõvilág alakítota ki az utat az embernek, azt nem mondanám, hogy a dinók véletlenül haltak ki, és véletlenül jött létre az ember nevû faj.
Szerintem ennek az egésznek így kellett lennie, és kész."

Ez nagyon igaz, azonban én annyiban változtatnám meg, hogy az emberiség kialakulását nem az akaratlagos kihalások tették lehetõvé. Mindez a "véletlenek" sorozata. Hiszen ha akkor azt az égitestet valami eltérítette volna az útjától, valszeg, hogy most nem dumálnánk.
Még mielõtt valaki belekötne, én a véletlent nem a köznapi értelemben használom, hanem a jövõ megjósolhatatlanságára használom.
Hiába határozza el az emberiség, hogy ezer év múlva ez meg az lesz, ha valami közbeszól, vagy nem.

Valóban, a világegyetem egy nagy titok de csak a fizikai világban élõk érzik ezt, mert egy ember tudása egy szellemi lény tudásához mérve szinte semmi. Én úgy gondolom, hogy a világegyetem és ami minket körbevesz az egy számunkra reális de mégis illúzió, egy olyan illúzió ami valóban létezik.

Egyébként szerintem a pár millió évvel ezelõtti földi élõvilág alakítota ki az utat az embernek, azt nem mondanám, hogy a dinók véletlenül haltak ki, és véletlenül jött létre az ember nevû faj.
Szerintem ennek az egésznek így kellett lennie, és kész.

Azt szokták mondani Isten a saját képmására "készítette" az embert, viszont én úgy gondolom, hogy inkább a lélek az ami számít, inkább saját szellemének egy másolatát készítette el kicsiben. A dinók kihaltak mert õk már nem fejlõdhetnek lelkileg és szellemileg, különben sem lett volna reális ha egy dinoszaurusz alakult volna emberré. Az ember szellemileg és lelkileg egy következõ szintet képvisel, de ez a szint a legelsõ földi élõlényektõl kezdve épült ki és most a csúcson az ember van.

Tehát mindennek a lényege a lelki-szellemi fejlõdés, mert az ember halála után jön rá, hogyaz élet egy nagy iskola, egy reális illúzió.

Vélem, hogy a világegyetem léte, élete sokkal-sokkal bonyolultabb, minthogy valaha is bármely halandó ember megértse. Minél elõbbre jutunk annál több megválaszolandó kérdés keletkezik. A vallás, bárminemû is legyen az, nagyszerûen bagatelizálja az egészet. Hit: az van ahogy mondom, s ne próbálj kételkedni.
De a mi világegyetemünk / s lehet, hogy még számtalan van / ugyanahhoz az "Erõhöz" ( nem Isten, bár hívhatjuk úgy is ) tartozik.
S ennek az Erõnek minden-mindenki tökéletesen egyforma kedves. Nem tesz kivételt. S a történések elõre nem megjósolható módon jönnek létre. Én úgy hívom ezt az erõt, hogy KÁOSZ. A Káosz nem rendetlenséget jelent, hanem a megjósolhatatlant. Hiába mondta volna egy dino, hogy kacok mindig mi leszünk a világ urai. Hiába határozom én el, hogy ezt felnyomom a net-re, ha...............
Ami nagyon tetszett: "mi meg egy papirhajok vagyunk az oceán tetején kormány és vitorla nélkül."

Szerintem ahogy az univerzumban az informacio megmarad, ahogy az univerzumok fejlodnek, ahogy beállnak az állandók, ahogy fejlõdik a DNS, ugy fejlõdik az az energia ami determinalja a matematikai valoszinuséget.

Kb ahogy a klasszikus fizika determinalja a matematikát.
Ugy determinálja a klasszikus fizikát az emberi gondolat tettekben, és érzéseivel, gondolataival a világegyetemet kollektív tudatot.(kvantum-szinten, tehát ez már totál irracionális, meg véletlenszerû) mégis összességében,mint egy hangyaboly (szuperlény) együtt mégis céltudatos, és mondhatjuk,hogy öntudatos is. vagy élõ az ember, és minden más, csak másképp, vagy minden egy predesztinált kauzális láncreakcio a döntés illuziojával, no meg a szabad akarat illuziojával.

Halál után. Az ateistáknak is igaza lesz, és a hívõknek is. Ha egy ateista és egy hivõ beszélgetne kinek lett igaza, akkor az ateista megmagyarázná,hogy látod te már nem az vagy aki voltál , minden meghalt benned, ami az egod volt, a személyed, holott ami lényeges abol valami megmaradt belõle, a hívõ pedig azt szajkozná,hogy látod tulélted a tested.

Tetszett az üres-lapos hasonlat. Amennyiben azt tesszuk fel,hogy a reinkarnácio egy igaz dolog, akkor a szuletés pillanatában még nem kaptuk meg az egész "lényunket". ami tapasztalat, illetve "feladat" stb. pont hogy az amiért megszulettunk és amit magunkkal vittunk azok az ok-okozati hatások indukálják azt amilyen helyzeteink lesznek az életben. és bizony ez ez esetben nem véletlen. mert bár az élet alakit minket ki, de pont oylanná, amik mi voltunk. meghát Isten (ha van) elvileg akkor irányít is néha észrevétlenul(ezt legtöbbször akkor lehet észrevenni amikor egymás után sokszor tapasztalunk olyan kis valoszinuségu dolgot, amit a matematika nem igen engedne meg) ez a teremtés lényege, hogy nevetségessé teszi az élet a amtematikát. Sokkal több olyan dolog történik, aminek elvileg nem kéne.
Itt lép képbe a hit, hogy ki mivel magyarázza meg. van aki vak véletlennek hívja, és van aki tudatosságnak.

Az a furcsa,hogy ezt még magunkrol si elmondhatjuk. hívhatjuk céltudatos döntésnek is, azt hogy most olvassuk ezt a forumot, és tanulunk (vagy butulunk) és hívhatjuk véletlennek is,hogy ezt a döntést nem mi hoztuk, hanem csak az élet alakitotta így, mi meg egy papirhajok vagyunk az oceán tetején kormány és vitorla nélkül.

Minden csak szubjektív hit kérdése. Tényleg minden.

Azonban ezeknek semmi közük azon feltételezésekre, hogy a "túlvilági" genom tudja ki-mi volt azelõtt.

már a pocakban is

Persze erre azt mondom: környezeti hatások+ az evolúció által szerzett tapasztalatok.
Gonosz anyuka / még a pocakban is, veszekedések stb /.

De ott vannak a megfigyelések arra, hogy a kisgyerekek különbözõképpen kötõdnek az anyjukhoz stb...

Én a kognitív fejlõdéselméletére gondoltam, abból nekem az következik, hogy az ember nem indul egészen 'tiszta lappal'.

Erre mondanám, hogy........ De inkább nem.

"Rába Tímea foglalkozik ezotériával, így tisztában van azzal, hogy hétéves Nina lánya nem képzelõdik. A kislány többször mondta már neki: éjszakánként, álmában meglátogatja õt egy Sanyi nevû kisfiú. Azt is hozzátette, édesanyja ne ijedjen meg, ha reggel nincs az ágyában, mert akkor Sanyival ment játszani, de majd visszajön. Szegény Sanyinak mindig veszekszenek a szülei."

Ja és én csak a lélekre gondoltam, mint tiszta energiára😊

Õ egy elméletet állított fel.
S ha valóban igaz, akkor õ szerint sem azt jelenti, hogy a genomok az erkõlcsi tanulást viszik tovább.
Sõt, hogy még igaza is legyen, talán az evolúció is ezen alapszik.

"Az emberi lélek a születésekor egy vakító fehér papírlap."

-Olvass Piaget-et...

"Egyszer te is meghalsz, mert elvégezted a feladatod a földön, a lelked visszatérhet a szellemvilágba. Ezekután a te választásod alapján visszatérhetsz talán ide a földre vagy egy másik bolygóra..."

Szabadon:
testünk :porból lettünk porrá leszünk
vagyis a testünk nem lesz megkülönböztethetõ a környezõ anyagvilágtól

lelkünk : energiából lett, és azzá lõn
õ sem választható el
A világegyetem részei vagyunk.

Azért írigyellek benneteket, hogy a halált, mint "nirvánát" el nem fogadván hisztek az örök létben. No de hogy én is közétek tartozhassak csak egy ici-pici bizonyítékot kérek.
De visszatérve a dologra, szvsz a lélek mint úgy, egy üres papírlap. Vagyis nem jellemzõ rá semmi. Az hogy Te milyen ember lettél, azt a körülmények alakították ki. Vagyis amikor megszülettél betettek volna egy homogén üres "semmibe", akkor most nem dumálnánk, mert nem tudnál mirõl. Nem tudnád mi a szeretet, a gyûlölet, a túlvilágban való hit, stb szer végtelen stb.
Tudod én hiszek abban, hogy a test, és a lélek "különválasztható". A test egy anyagegyüttes, a lélek pedig tiszta energia. Szó szerint. A természet az anyagi test összetevõit arra kényszeríti, hogy együttmûködjenek. Halál esetén ez a testmassza visszatér a körforgásba, s a lélek mint TISZTA energia / nem kiabálok / szintúgy. Vagyis semminemû tapasztalatot nem visz magával.
Persze ez a szétválasztás csak nagyon képletesen értendõ.
Az éntudat. Nagyon sokan vallják, hogy emberi kiváltság. Nem igaz!!
Nagyon sok állatnál megtalálható, csak fejletlenebb formában. S az sem biztos, hogy az emberi faj a legfejlettebb éntudatú lény.

De ha már éntudat... Ezen furcsa gondolkodni, hogy vajon hogyan is jött létre itt a Földön az éntudat a semmibõl? Az éntudat, és például az ember hogyan is jöhetett létre itt a Földön? Vagy maga a Föld hogyan jöhetett létre, hogy élet lehessen rajta? Szerintem ez adja meg a választ arra, hogy itt több van annál, hogy élünk és meghalunk aztán kész. Én azon szoktam gondolkodni, hogy az ember azért nem bukkanhat rá egy másik civilizációra az univerzumban, mert ez meg lett tervezve, egy nagy titok, ez is legalább akkora mint az, hogy mi van a halál után.

Spontán jönnek ezek a gondolatok, én sem tudom honnan tudom ezeket <#nevetes1> , viszont olvastam ezzel a témával kapcsolatban, talán ez sokat segített nekem abban, hogy így lássam a dolgokat.

#929
Nem jól mondod 😊! Az emberi (nem is igazán a lélek, ami születéskor egyforma az a test, és fõként az agy) születéskor nem egy papírlap, amire életünk folyamán íródik sorsunk, személyiségünk, tetteink! Mivel minden ember sorsa elõre meg van írva! Tehát aki meghal az nem azért hal meg mert volt mondjuk egy balesete, vagy szívroham következtében.. Mindenki halála, a te halálod is meg van írva elõre, ahogy a te sors könyvedben szerepel!

Az emberi lélek meg nem is lehet üres születéskor, mivel a lelked onnan származik ahonnan születésed elõtt jött és ahová halálod után távozik, ráadásul bármennyiszer halsz meg, vagy születsz újjá az a lélek nem változik, csak annyiban, hogy fejlõdhet...

Egyszer te is meghalsz, mert elvégezted a feladatod a földön, a lelked visszatérhet a szellemvilágba. Ezekután a te választásod alapján visszatérhetsz talán ide a földre vagy egy másik bolygóra...

És igazad van, a szellemvilágban nincs depresszió stb.. 😊 de ha valaki nagyon beteg annak elmúlik minden baja, mivel csak a test lehet beteg a lélek nem... tehát egy fogyatékosságban szenvedõ ember halála után teljesen egészséges lesz, aki nem lát az halála után látni fog.

Ezek a dolgok is azt mutatják, hogy az emberi lélek nagyon rejtve van, a léleknek csak feladata van. Mert szerintem a gyilkos hajlam is egyenlõ a fogyatékossággal, de egyiknek sincs köze a lélekhez..

Miért ne lenne éntudatod halálod után? Nagyon is lesz! Az agyad, szemed, lábad, füled, sorolhatnám.. ezek csak az lélek segítségére vannak itt a földön (mondhatni eszközök, és nagyon határoltak)... ezért épp ahogy látni, úgy gondolkodni is tudsz majd halálod után, ráadásul sokkal fejlettebbek lesznek mindezek. Sokkal okosabb leszel, többet látsz, mivel a szem csak bizonyos szögben használható... kellemesebb hangokat fogsz hallani... tehát én nem értek ezzel egyet, hogy megszûnik az éntudat a halál után.

#930

Sajnos nem tudok mindenre választ adni. 😊))
Mindenesetre én úgy gondolom, hogy mivel a sorsunk elõre meg van írva, így ha egy fiú megöli a szüleit, annak úgy kellett történnie! Különben én már említettem, hogy a túlvilágon nincsen anya meg apa, mivel ezeket a dolgokat csak a földi test hozza létre, de a lelkedet nem a szüleidtõl kapod! Jó azt tudni fogod, hogy õ volt a te apukád, anyukád itt a földön, de itt a földön is csak szeretheted õket, ennyi különbözteti meg õket a többi embertõl, ez a szeretet nem fog elveszni.

vagy lágert

Ja tudom már: segílyt

Már ne haragudj, de azok akik valamely sérelmet szenvedtek el szeretteiktõl /apa megerõszakolta a lányát, a fiú megõlte a szüleit stb/ hogy viszonyulnak egymáshoz majd akkor?
Pl a lány: fater mész a halál f@szára

<#confused>

No de amúgy komolyan. Az emberi lélek a születésekor egy vakító fehér papírlap. Az, hogy mi kerül rá, az az élete folyamán derül ki. És mivel minden lélek fogantatása pillanatában tök egyforma, azzá válik a halálakor is, hiszen oly tulajdonságokat, melyek az emberi életre jellemzõek, nem viszi magával. Nem marad gyilkos hajlamú, depressziós, vidám stb....stb.
Tehát mivel a kezdetben nincs különbség lélek és lélek között, úgy nics a bevégeztetésnél sem.
Vagyis senki nem ismer rá senkire, mivel nincs éntudata.
Ja, hogy honnan tudom ezeket?
Ahonnan Te!

Ugye Te nem szellem vagy?

Már bocsi, de Te ezeket honnan tudod?
Légyszi, légyszi, hadd tudjam én is!!!!!!!!!!!!!!!!!

A "kissebbség" mit választ? <#vigyor2>

Én nem fogok meghalni. A halál csak egy út, amit a többség választ.