Gravitáció vs. Kvantummechanika

Erre a régi görögök és a 19. század elejéig a tudósok azt mondták, hogy az éter :) Pontosan ebbõl indultak ki, amibõl Te is: ahhoz hogy a fény hullámként viselkedhessen, kellene lennie valamilyen közvetítõ közegnek, amelyben haladva a hullámzást kelteni tudja. Ez tök logikusnak is tûnt akkoriban, mint ahogy a tóba dobott kõ esetében a vízen történõ hullámzáshoz is szükség van a hullámzást közvetítõ közegre, magára a vízre. A probléma csak az, hogy míg a víz hullámzásánál a közeg hullámzását érzékeljük, addig az elektromágneses hullámok esetében maga a rezgõ részecske az, ami a "hullámmozgást végzi". Mintha a vizes példa esetében nem a víz hullámzana, hanem a tóba dobott kõ végezne rezgõmozgást miközben keresztülhatol a vízen. Ilyen megfontolásból talán szerencsésebb lenne "EM rezgésnek", vagy "EM rezgõmozgásnak" nevezni a dolgot, ami eközben c sebességgel halad keresztül a téridõn.

Saját véleményem, meglátásom szerint azonban még mindig nem kéne végérvényesen elvetni az éter fogalmát. Én úgy képzelem el a dolgot, hogy nagyon is létezik az a bizonyos éter, csak épp nem abban a formában, ahogyan a régi nagy elõdök gondolták. A tér (vákuum, ûr) is lehet kvantált jellegû, olyan "térbeli rácsozat", amelyben a szomszédos rácspontok egymástól azonos távolságra helyezkednek el, és egymástól való távolságuk nagyjából a planck-hossz mérettartománya környékén leledzik. Amikor egy energiakvantum (foton) áthalad a téren, akkor tkp. ezeken a rácspontokon halad keresztül, miközben a rácspontok energiája megnõ, majd újra lecsökken. Picit úgy tudom szemléltetni, mint amikor a kígyó lenyeli az egeret, és az végighalad a kígyó testében. Itt az egér által keltett dudort látjuk a kígyó testén végighaladni, amelyet felfoghatunk egyfajta transzverzális hullámnak. Az elméletemben pedig a rácspontok energiaszintjének növekedése és csökkenése adja az "energiacsomó-dudort", amely végeredményben nem más, mint az EMH. De ismét jelzem, ez csak a saját elképzelésem, errõl még nem olvastam sehol semmiféle leírást. Lehet oltári nagy hülyeség is, de egyelõre se cáfolni, se megerõsíteni nem tudom ezt az elméletet.

és mi az, ami hullámzik?

Nem hullám VAGY részecske, szerintem. Mindkettõ egyszerre; vagyis méginkább egy olyan állapot(változás)a a tér adott részének, amely magasabb energiaállapotba kerül a tér többi részéhez képest, miközben a fény formájában megnyilvánuló energiamennyiség áthalad rajta.

Amikor gerjesztesz egy elektront (energiát közölsz vele, mondjuk fény (EMS - elektromágneses sugárzás) formájában, azaz "rávilágítasz az elektronra egy zseblámpával"), akkor az elnyeli a vele közölt energiát. E közben egyre gyorsabb rezgésbe jön. Így jó közelítéssel azt is mondhatjuk, hogy mechanikus, vagyis mozgási energia formájában eltárolja a vele közölt fényenergiát. Késõbb, amint az energiaközlés megszûnik ("kikapcsolod a zseblámpát"), az elektron visszaugrik az eredeti, gerjesztetlen állapotába, miközben kisugározza az addig eltárolt energiát fény (EMS) formájában. És itt van a kutya elásva a fény kettõs természetét illetõen.

A lényeg az, hogy az elektron csak nagyon pontosan meghatározható energiaszintekre ugorhat, gerjesztõdhet (Hidrogénatom energiaszintjei). Amint megfelelõ mennyiségû energiát raktározott el a zseblámpád fényébõl, egy energiaszinttel magasabb, gerjesztett állapotba kerül. Ha most kikapcsolod a lámpát, az elektron hamarosan (a másodperc töredékét, milliárdodrészét követõen) visszaugrik az elõzõ energiaszintre, miközben fény (EMS) formájában kisugározza az addig elraktározott energiát. Amennyit elnyelt, ugyanannyit sugároz ki.Mivel nagyon pontosan meghatározható a nagyobb energiaszintre történõ gerjesztéshez szükséges energia mennyisége, így nagyon pontosan meghatározható a visszaugrás közben fényként (EMH-ként) kisugárzott energia mennyisége is. Ez a kvantuma, vagyis egysége az EMH formájában kisugárzott energiamennyiségnek, tehát ez lesz az egy fotonnyi, egy fénykvantumnyi energiamennyiség. Ilyen értelemben mondjuk azt, hogy egy fotont sugároz ki az elektron, miközben gerjesztett állapotból alapállapotba ugrik vissza. Ám a kisugárzott energia valójában EMH formájában szakad le az elektronról. Vagyis a fény (és minden EMS) alapvetõen hullámtermészetû, amely az általa hordozott energiamennyiség alapján nagyon jól kvantálható, vagyis egységekre bontható. Mindig és mindenkor megtartja ezt a kettõs természetét, és csak a végzett kísérletek jellegébõl következik, hogy mikor melyik formája érvényesül inkább.

"és a részecskék megkülönbözhetetlenek egymástól, így csak a megfelelõ kísérletet kell összerakni hozzá."

Tokeletesen fogalmaztal..Jol mutatja a kvantum-valosag lenyeget: hogy az esmeny megfigyelesere valasztott kiserlet fogja eldonteni, hogy mit talalok(milesz az eredmenye a kiserletnek)..A valosag kontextualis..Ez a kvantum-elmelet lenyege..

Mert az interferencia-mintát mutató részecskéknek nem kell "tudniuk" arról, hogy a másik rés nyitva van-e (errõl szólna az említett publikáció), vagy egyáltalán létezik-e, és ha igen, milyen távolságban (akár egy eseményhorizont túloldalán) - akkor, ha az érkezõ részecskékrõl nem lehet eldönteni, hogy melyik résen át érkeztek, megjelenik az interferencia.
Mivel a fekete lyukak is sugároznak (párolognak - ld. Hawking-sugárzás), és a részecskék megkülönbözhetetlenek egymástól, így csak a megfelelõ kísérletet kell összerakni hozzá.

Igazabol maga a ter gorbul meg amiben a feny egyenes palyan halad(es nem a feny "hajlik el")...
A legkisebb tomeg is okoz gorbuletet a terben, csak a viszonylag kis tomeg miatt szamunkra(vagy muszereink erzekelesi tartomanyaban) erzekelhetetlen mertekben..

<#eljen>

Vagyis csak az egyik megjelenesi formajat erzekelhetem, de amint valamelyikkent erzekeltem(reszecske-hullam) a masik tulajdonsaga "megsemmisul"..Nem letezik..(Ezert reszecske vagy hullam) Az erzekelesem(kiserletem muszerei) alapjan fog mutatkozni valamelyiknek..

Persze, mert a DeBroglie fele hullamhossztol fugg,vagyis ennek viszonya a (targy,reszecske,mind1) meretehez...Ha nagyobb a reszecske merete mint a DeBroglie hullamhossza, akkor a reszecske tulajdonsagat erzekelem, ha kisebb akkor hullamtulajdonsagot...A kvantummechanikaban a megfigyelo is resze a megfigyeles eredmenyenek...Ha nem erzekelem nincs hullam, se reszecske, hanem nem tudom hogy mi van..(A gravitacio elmeleteben nem szuksegszeruen...Einstein ezert nem fogadta el soha a valosag leirasanak egyik elmeletekent a kvantum-elmeletet, hiaba ez a mindmaig legpontosabb fizikai elmelet.. Es ezert nem lesz egyszeru osszehazasitasuk sem..)

Sztm nem jo az alapvetes...A feny nem "hullam es reszecske",hanem hullam, VAGY reszecske..Egyszerre csak az egyik megjelenesi formaja mutatkozhat( a szamunkra)..
Amugy erdekes a kerdes.....

Miért? :)

Igen.

A "tudományos publikáció" nevében is benne van, hogy publikálták, vagyis a publikum (nagyközönség) számára elérhetõvé tették. Akkor vajon miért is kéne érte fizetnem? <#fejvakaras> Valahogy nincs kedvem hat rugót kidobni egy olyan doksira, amit egyébként sem értenék, angol nyelvismeret hiányában. Gondolom ez némileg megbocsájtható álláspont.
Amúgy meg ez egyébként sem olyan mérvû tudományos eredmény ma, amit pénzért kéne árulni. A neten sok helyen fenn van ingyenesen és jól érthetõen is a kétrés kísérlet és annak különbözõ modifikációi. Ellenben errõl az egyréses dologról még sehol sem olvastam, ezért kételkedem annak valós voltában (persze, van egyréses interferenciakép is, de ott vagy a fényforrás multi, vagy a diffrakción alapul, ami megint csak más tészta). Ez pedig leginkább a Wikipédiát minõsíti, hogy olyan forrásokra hivatkozik egy természeti jelenség állításával kapcsolatban, amelyek információtartalma tudományos szempontból gyakorlatilag egyenlõ a nullával.

No de szerintem ne errõl vitázzunk, mert ennek nem itt van a helye (vagy felõlem vitázhatunk róla passzióból, csak ne itt tegyük :)). Tehát az eredeti, alap kérdés még mindig megválaszolatlan: vajon akkor is kialakulna-e interferenciakép az ernyõn, ha az egyik rés (vagy az azon át vezetõ út valamely része) egy fekete lyuk eseményhorizontján belül helyezkedne el?

A tudományos publikációk már csak ilyenek - vagy fizetsz értük, vagy elmész egy egyetemi könyvtárba és reménykedsz, hogy õk elõfizettek rá.

Az egyik hivatkozás 30 dolcsival akar lehúzni, a másik meg egy kis versike, aminek mindössze kb. a felét ismeri fel a gugliford, és abból se sikerült semmi épkézlábat kisilabizálnom. Ez így elég messze áll attól, amit tudományosnak lehetne nevezni.
Nincs valami más linked, amin használható információt is lehet találni errõl az egyréses interferenciáról? Ha lehet, valami magyar nyelvû kéne.

Az elõtte levõ mondat egy 1967-es kísérletre vonatkozik, amit én írtam, az pedig egy 1972-esre, függetlenül a másiktól. Emellett ott van forrásmegjelöléssel a két eredeti cikk is, ami alapján írják.

Még külön bekezdésbe is vannak írva, és külön forrásmegjelöléssel rendelkeznek, hogy semmiképp ne legyenek összekeverve.

Hmm... Nó szpík inglisül, így a magyar nyelvû lapra tértem át, de ott meg nem említenek egy rés esetén kialakuló interferenciaképet. Sõt, sehol máshol sem találkoztam ezzel a dologgal. Érdekesnek találtam a felvetésed, így megkértem tesómat (õ jó angolos), hogy fordítson ^^
Nos, az általad idézett részkísérletben két különbözõ, egymástól szeparált fényforrást használt az említett két fazon, és ez az oka az egy rés esetén is kialakuló interferenciaképnek. (Olvasd el az általad idézett szöveg elõtti mondatot is.)
Ám ez még nem megoldás az általam felvetett fekete lukas problémára, hiszen ott csak egy fényforrással dolgozunk ;)

Nem keverem, azért van ott a forrás: "It was shown experimentally in 1972 that in a double-slit system where only one slit was open at any time, interference was nonetheless observed provided the path difference was such that the detected photon could have come from either slit."

Tehát attól függetlenül, hogy egyszerre csak egy rés volt nyitva, még megjelent az interferencia.

Hogy mitõl alakulna ki? Na ez már egy jobb kérdés :)

Ha csak az egyik rést hagyod nyitva, akkor nem alakul ki interferenciakép (mert mitõl is alakulna ki?). Ne keverd össze azzal a részkísérlettel, ahol a két résre egyesével lõdözzük ki a fénynyalábokat.

Valószínûleg mûködne az általad leírt módon, hiszen mûködik úgy is, hogy az egyik rés aktuálisan be van zárva (innen)
Ami inkább elgondolkodtató, hogy nem csak a fénynek van "kettõs természete", hanem mûködik elektronokra (erre mutatták ki elõször), protonokra, sõt, már végrehajtották fullerénnel is (C60), ami néhány nagyságrenddel nagyobb (C60, szénatomonként 6 proton, 6 neutron és 6 elektron) - tehát az is "hullám és részecske", pedig jó nagy darab.

...és ezt az elvet követve valószínûleg egy macska vagy egy teherautó is kettõs természetû, hiszen ugyanúgy protonokból, neutronokból és elektronokból áll. Valószínûleg tudnánk érzékelni az interferenciáját, ha találnánk egy neki megfelelõ réspárt, és át tudnánk küldeni rajta.

Helló!

A kvantummechanika egyik legérdekesebb kísérlete a kétrés kísérlet. Sok leírás van errõl a neten, youtube-on egy jól szemléltetõ video is fenn van, magyar felirattal ("kvantummechanika" keresõszóval).
Szóval gondolkodtam ezen a kísérleten. Ugye fényt derít a fény kettõs természetére - hullám és részecske. Na de mi történne akkor, ha a kísérletet úgy végeznénk el, hogy a két rés közül az egyik egy fekete lyuk eseményhorizontján kívül, a másik azon belül helyezkedne el? Tudom, a feltételezés pusztán elméleti jelentõségû a fekete lyuk által megszabott fizikai korlátok miatt, de vajon ott is érvényesülne a "hétköznapi" körülmények között létrejövõ interferenciakép? Hiszen az EH-n kívül lévõ résen áthaladó fénykvantum (vagy a fénykvantumnak azon útja, amely az EH-on kívüli résen vezet át) be tud csapódni az ernyõbe, míg a másiknak esélye sincs, hiszen az EH-on túlról ugye nem tud "visszajönni".

Köszi, az ábrákkal már egyértelmû.

valszeg az enwiki megfelelõ részének az 1-es 1enletét hasonlítod össze a könyvben szereplõvel
nos a 2-es számú azonos az ottanival és le van írva hogy 1-esbõl a másik rendszerben észlelt szöggel való felírással jutnak el a 2-eshez
a relativisztikus aberrációra, pl itt az 1. oldalon van levezetés

azért, mert a másik frekvencia van kifejezve, nem a megfigyelõ által észlelt f_0, hanem a fényforrás rendzserében megfigyelt f_s.
az elõjel meg azért más, mert a rendszer, amelyben a fényforrás van, az az egyik helyen távolodik, a másikon közeledik a megfigyelõhöz.

Az a szöggel transzformálós tag van az ellenkezõ helyen meg ellenkezõ elõjellel. És képtelen vagyok feldolgozni miért. Lehet hogy egyik se jó, igazuk van ezeknek az áltudósoknak, minden el van rontva :)

és melyik része nem egyezik? :) vagy inkább hagyjuk? :D

Elvileg az is csak én nem tudom belátni.

dehát éppen azt írtam, hogy a 2 képlet ugyanaz :D

megpróbálom leírni, ami zárójelben vannak mennyiségek, az elsõ a wikire vonatkozik, a második a linkelt pdf-re.

szal van 2 rendszered, S rnedszer és O rendszer. az S rendszerben van egy fényforrás, az S rendszer (v,-v)-vel mozog az O-hoz képest. az O-ból nézve a fényforrás hullámvektora (theta_O, fi) szöget zár be mozgásiránnyal. az O rendzserben a fény frekvenciáját (f_O,e)-nek látjuk (az e ott energia, de az egyenesen aráynos a frekivel), az S rendszerben pedig (f_S,e*)-nek. és még van egy (gamma, 1/gyök(1-v^2/c^2)) faktor az idõdilatáció miatt.

Mégiscsak piszkálja a csõröm ez a dolog.
A legrosszabb hogy a problémámnak semmi köze a relativitáshoz, pedig az a része a bonyolultabb, azt minden egyes alkalommal újra meg kell értenem mikor elõkerül.
Majd jön polarka azt segít, itt mindig az a vége:)

Egyébként lehet hogy most jegelem kicsit a témát.
Majd visszatérünk rá késõbb.

Nem arról beszélek.
Mindkét iromány kihoz a másik rendszerben mérhetõ frekvenciára egy képletet, a kettõ közti eltérés az mit írtam.
Nekem sehogy se jön ki egyformára (pedig elvileg tényleg ugyan az), de ha te ki tudod hozni azt meglesném. Lehet ám hogy csak az angol nyelvvel van a baj, és valamit fordítva nézek vagy ilyesmi.

ne haragudj, de abban a képletben , amit wikiröl beraktam, nincsen 1-(v/c*cos theta)^2 kifejezés. a 2 frekvencia aránya

f_megfigyelt / f_forrás = gamma*(1+v*(cos theta)/c)

ahol gamma = 1/gyök(1-v^2/c^2)

Mármint az arány a két frekvencia közt között 1-(v/c*cos theta)^2

v/c*(cos theta)^2

mi az eltérés?

:) Jaaa.. Oké. Semmi baj. Ha meggondolnád magadat, csak szólj nyugodtan.

Nem.

Érdekel vagy nem?

Szerintem te nem érted amit mondasz. Biztos hogy van a fejedbe valami kép róla, csak igazából egy zagyvaság. Már eleve necces dolog sebességet mérni pusztán távolságméréssel...

Inkább figyelnél a kötözködés helyett.. Érdekel? Szeretnéd megérteni vagy nem?

Persze igaz. Einstein relativitás elmélete teljesen más alakú lenne, ha anno felmerülhetett volna a fejében a megcímkézett fény lehetõsége.

Azaz egy olyan mérési lehetõség, amikor az elõbb említett kísérletben, pillanatról pillanatra egy-egy növekvõ sorszámmal kódolt fényimpulzust küldene a zseblámpád a cél felé.

Mert ekkor ha minden megfigyelõ koordináta rendszerében az események helyén (mármint az õ rendszerükbeni helyén) és idõpontjában feljegyezné a történés idõpontját, akkor nem kellene a fényutak hosszából adódó késleltetésekkel szenvednünk a levezetés során.

A példád egyrészt elég pongyolán van megfogalmazva, másrészt nyoma sincs benne a fénysebesség változásának.
Ja és nem használsz benne számodra ismeretlen idegen szavakat, pedig azt már úgy megszoktuk.

Folytatva a példát, ott tartottunk, hogy a megfigyelõkhöz a lámpádból kilépõ fény, a fénycsíkot okozó ködrõl visszaverõdve jut el.

A fénycsíknak a fénye a lámpád felõli végérõl a bekapcsolástól kezdve folyamatosan különféle úthosszakon érkezik és ezzel különféle idõpontokban érkezik a megfigyelõkhöz. (Természetesen azért mert a megfigyelõk rendszerében a ködcsíkoddal együtt mozogsz v=3e4 m/s
ill. v=3e5 m/s sebességgel.)

Nyilván ezért a megfigyelõk szerint a te rendszeredben a csík növekedési sebessége nem lehet c=3e8 m/s, mert a fény az õ rendszereikben halad ilyen sebességgel az átlós irányú szakaszon
és a te rendszeredben ezzel az átlóval szöget zár be a te rendszeredben a fénycsóvád iránya, ami összeköt tégedet a céllal.
Azaz különbözõ hosszúságú utakon nem haladhat azonos sebességgel semmi sem akkor ha az indulás és a beérkezés mindkét úton azonos idõpontban történt.

Vagyis a távolságod a céltárgytól a háromszög egyik befogója, a sebességed folytán a beérkezésig megtett utad a másik befogó, és a
megfigyelõk rendszereiben a fény által megtett út az átfogója az így kapott háromszögnek.

Na akkor most kinek van igaza? Hol haladt a fény fénysebességgel?

Mert ugye szerinted a lámpád és a cél közötti út hossza egy érték.
Egy másik érték amit az egyik megfigyelõ látott, és egy harmadik hossz amit a harmadik megfigyelõ látott ill. mért meg a saját rendszerének koordinátái szerint.

Nyilván belátod, hogy a fény egyszerre nem mehet annyiféle sebességgel ahányan éppen megfigyelik.

Azt is tudhatod, hogy abban a rendszerben ahol a fényforrás nyugvó, minden mérés ugyanazon egyetlen c=3e8 m/s sebességet mutatott eddig is és gondolhatjuk, hogy ezután is így lesz..

Ebbõl következhetne az, hogy a többiek által látott, a saját koordináta rendszereik segítségével megmért sebességek azon d sebességek amikkel a γ = c/d arányt kapjuk?

Nos igen. Éppen ezt tesszük! És a gamma=c/d arány felhasználásával a mérési eredményeket átszámítjuk a rendszerek között.

Nos, inkább figyelj! A sértegetésre ráérsz majd akkor is ha végképp nem értetted meg a példákat.

Na egy másik példa.. Gondolom csináltál már olyat, hogy a zseblámpáddal rávilágítottál valamire..
És természetesen a zseblámpád fénye, fénysebességgel és egyenesen arra a valamire vetült.
Sõt! Esetleg kicsit ködös idõben is csináltál ilyet már, és a ködben a lámpád megvilágította a fényutat is.
Azaz egy fénycsík kötötte össze a lámpádat a megvilágított tárggyal.
Jól gondolom, hogy csináltál már ilyet?

Nos, akkor nézzük meg azt, hogy ugyanezt az esetet hogyan látná egy olyan szemlélõ aki például:
1. A Föld pályán éppen ott lebeg ahol a lámpád felkapcsolásakor a Föld elhalad a Nap körüli 3e4 m/s sebességével.
2. A Naprendszer galaxis középpontja körüli pályán éppen ott lebeg ahol a lámpád felkapcsolásakor a Föld elhalad a Galaxis központja körüli
3e5 m/s sebességével.

Mondjuk mindkét esetben a célpontod ugyanazon csillag alatt állónak látszik a te szemszögedbõl nézve.

Mindkét esetben a külsõ megfigyelõk szerint Te nem oda irányítottad a lámpádat ahol a célod volt a lámpa felkapcsolásakor, hanem oda ahová a célod érkezett addigra amire az egyre hosszabb ködcsík is odaérkezett.

A te általad látott ködcsík irányával, azaz a csillag azon irányával ahol volt a lámpa felkapcsolásakor mindkét külsõ megfigyelõ más szögûnek méri a ködcsík irányát.

Tehát van három irány, a tiéd és a két megfigyelõnek egy-egy.. Három egymástól eltérõ szögben haladó fénycsík és ezzel három különbözõ hosszúságú útszakasz.

És itt jön az érdekesség! A külsõ megfigyelõk által az õ rendszereikben a fény elindulásától a beérkezéséig mért fényút hosszok nem lesznek azonos hosszúságúak a ködcsíknak azzal a hosszával, amit akkor mérnek amikor a csík vége eléri a céltárgyat.

Hogy hogyan látják a te ködcsíkod hosszát?

Nagyon egyszerû! Nem kapcsolod ki a lámpádat. Így a fénycsík célba érkezésekor a lámpádtól is és az egész ködcsík teljes hosszáról is indul fény a megfigyelõk felé.

Na igen, de a cél távolabb van a megfigyelõkhöz mérve, mint ugyanakkor a lámpád.
Ezért a fénycsóva két végérõl a feléjük elindult fényeknek különbözõ hosszúságú utakat kell befutniuk, ezért a rövidebb úton haladó ér a megfigyelõkhöz hamarabb.

Vagyis azok a fények közül, amik a te rendszeredben a fénycsóva két végérõl egyszerre indultak szerinted.. a külsõ megfigyelõk szerint különbözõ idõpontokban érkeznek hozzájuk.

Az a különbség kettõnk között, hogy én észreveszem ha valamit félreértek és utánajárok, te meg nem, és inkább hiszel abban hogy az egész világ hülye csak te nem.

A levezetést megtalálod Lorentz-nél, Feynman-nál, ha tévedtek, akkor a tõlük idézett d sebesség és γ=c/d arány is téves.
Na persze akkor a relativitás elmélete is téves, miután ezzel a γ=c/d aránnyal számol.

Köszi neked is, de ez a része nem igaz:
"Minden rendszerben azonosan c=3e8 m/s a fény sebessége, de ezt más rendszerekbõl nem ilyen c hanem helyette d sebességûnek látjuk-mérjük."
És ez se:
"Ebbõl következõen viszont a más rendszerbõl hozzánk érkezõ fény sebessége d értékûnek látszik, mérhetõ. A hatásai is ennek a d sebességnek megfelelõen alakulnak."

Hát a képlet nem ugyan az, de most már értem mit jelent, köszi.

Talán nem érted?
A fény, azaz a foton, minden rendszerben egyaránt:
c=3e8 m/s sebességû.

Viszont, ezt a sebességet egy másik rendszerbõl Lorentz szerint ( és az Õ által levezetett transzformációkat alkalmazza az Einstein féle relativitás elmélet,) d sebességûnek mérjük, érzékeljük.

A két sebesség hányadosa a Lorentz transzformációk arányszáma γ=c/d azaz ahogy ma szokás nevezni a transzformáció gammája.
Amit Feynman szerint a fényóra saját és megmért fényútjával számolhatunk ki legegyszerûbben, lévén, hogy a két "út" egymásra merõleges irányú, átfogója pedig a mi rendszerünkbeni fényút, így a derékszögû háromszögek oldalainak arányából:
d=gyök(c²-v²) ahol a saját rendszerbeli fényúton a fény sebessége c=3e8 m/s, v a másik rendszerben nyugvó célpont (tükör) relatív sebessége a fényforrásunkhoz relatívan.

d=gyök(c²-v²), így az 1/γ = d/c arány:

1/γ=gyök(c²-v²)/c=

1/γ=gyök((c²-v²)/c²)=

1/γ=gyök((c²/c²)-(v²/c²))=

1/γ=gyök(1-v²/c²) =>

γ=1/gyök(1-v²/c²)

Így azért, hogy ne kelljen d értékét külön kiszámolni a levezetett
γ=1/gyök(1-v²/c²) függvénnyel kapott γ (gamma) értékû arányszámot adó függvényt használjuk.

Ezért a γ=c/d arány alapjául szolgáló d "relatív fénysebesség" gyakorlatilag "nem látszik" a függvényben és ezzel azt a látszatot kelti, mintha nem is lenne.
Pedig van és nélküle nem lenne sem specrel, sem áltrel.

Szóval a kérdésedre válaszoltam.

Összefoglalva:

Minden rendszerben azonosan c=3e8 m/s a fény sebessége, de ezt más rendszerekbõl nem ilyen c hanem helyette d sebességûnek látjuk-mérjük.

Ezért a rendszerek közötti "számítási mérési kompatibilitás" létrehozásához használnunk kell a Lorentz transzformációkat a bennük szereplõ γ=c/d arányszámmal együtt.

Ebbõl következõen viszont a más rendszerbõl hozzánk érkezõ fény sebessége d értékûnek látszik, mérhetõ. A hatásai is ennek a d sebességnek megfelelõen alakulnak.
Ezért kell alkalmaznunk a Lorentz transzformálást ahhoz, hogy az ismert kiindulási energiát-frekvenciát-hullámhosszat megkaphassuk a mérési eredményekbõl, vagy
a mérési eredményeink alapján megkaphassuk azt, hogy a hozzánk d sebességgel beérkezõ fény a forrás rendszerében milyen paraméterekkel rendelkezett.