Gravitáció vs. Kvantummechanika

Kedves HUmanEmber41st!

"Megfigyelték szabad szemmel a kvantum-párok keletkezését?"

Igen, buborék és Wilson kamrákban.

"Amit A. Ei. mond, annyi igaz, h fizikai test nem tud fénysebességnél gyorsabban haladni."
Nos, Einstein modelje a lokális éterre építve, valóban kizárja a test
c sebességét, de ez nem jelenti azt, hogy a térrel is közölte volna, sem a testekkel, sem a fotonokkal.. Így senki sem akadályozhatja meg azt, hogy két térbeli test akármekkora sebességgel mozogjon.

"Hol van az a "tér", ami a bannerban is szerepel bal oldalon?
Az sem létezik, csak mint fogalom."

A tér annak a helynek a neve ahol az események, a testek, a fotonok vannak.

"Mi a fény? (azonkívül, h foton, meg hullám, meg részecske)"

Piciny E=6,63e-34 * f energia csomag. Ha akarod részletezem.

"Miért pont annyi a fénysebesség vákuumban?"
A méréseink és a logika, valamint a filozófia azt mutatja, hogy a foton a kisugárzójából lép ki.
Ezzel a kilépési folyamat határozza meg a foton sebességét a forrásához mérten.

"Mi a gravitáció?"

A garvitáció rendkívûl kis energiájú fotonok árama által okozott jelenség. Ezen 0,0001 Hz körüli frekvenciájú fotonokat gravitonoknak szokás nevezni.

"Mi tartja egyben a protont és a neutront? (mag-erõ ezt is tudjuk.és???)"
A neutron 8,5 perc felezési idejû részecske, a bomlása során a szomszzédos proton veszi át a neutronból kilépõ 4 db elektron tömeggel egyenértékû energiájú részecskéket, ezzel neutronná alakul.
Így ez a folytonos átalakulás "ragasztja" össze a protonokat, amik ilyen értelemben idõnként neutronná alakulnak át.

" Miért vonzzák egymást az ellentétes töltések, holott a logikus az lenne, h hasonló a hasonlót vonzza?"

Ez az ipulzus átadással magyarázható. Azonos részecskék által kisugárzott virtuális fotonok által átadott impulzus távolítja az azonos típusú töltéseket, az ellentétes töltésekbõl származó fotonok
által átadott impulzusok a perdület megmaradásán keresztül, egymás felé "kanyarítják" a befogó részecskéket.
Ezt mi vonzásként és taszításként tapasztaljuk.

"Miért semleges a neutron, az ugyanakkora proton miért töltött?"
Nem ugyanakkora, fentebb írtam a proton tömege 1836 db elektron tömege, a neutroné 1840 db elektrontömeg.

"Mi volt az az erõ, ami szingularitássá préselte a világegyetemet?"

szingularitás: szakadási helye a függvénynek.. a tér ábrázolására felírt Einsteini függvénynek van szingularitása, nem a térnek.

"Miért szûnt meg? ( és robbanhatott õsit a Világegyetem)?" nem szünt meg.. ami nem is létezett.

Kérdések kérdések... és válaszok, válaszok..

Az események befolyásolják egymást, és az eseményeket nem érdekli, hogy minek mekkora volt a valószínûsége, csak a tényleges állapot számít, ez fogja meghatározni a többi eseményt.
A véletleneket a megfigyelõk generálják, a valóságban mindig az történik aminek meg kell történnie. Erre csak egy bizonyíték van, az hogy eddig még minden csak egyféle képen történt meg. Ezzel sajnos nem sokra megyünk, a fizikát ez semmivel nem mozdítja elõre, mivel a fizikusok kénytelenek megfigyelõként tevékenykedni, számukra minden véletlenszerû lesz.

Pontatlan a megfogalmazás, ezt így könnyen félre lehet érteni.
Csak azt tudjuk, hogy semmit sem tudunk biztosan megjósolni.
Sohasem tudhatod meg, hogy valóban eldöntetlen-e a jövõ, csak az a biztos, hogy semmilyen megfigyelõ nem lesz képes tökéletes jóslatra.
A megfigyelõ szemszögébõl nézve, tényleg véletlenszerûen mûködik a világ, hisz bármit próbál elõre meghatározni, azt csak valamilyen valószínûséggel tudja csinálni.

hinni a templomban kell;
idõ eldönti hogy így van-e vagy sem. Sosem értettem a fizikusokat, nagyritkán egy kettõ kitalál, feltalál valamit, a többi meg vitázik rajtuk a következõ nagy felfedezésig. A többség (nép)meg nem ért semmit. Kívülrõl szélmalomharc, még megérteni mindet is..

3 tér és 1 idõ
elvileg 10+1 dimenzió van összesen, a húrelmélet szerint..
amivel a relativitáselmélet egyesül a kvantummechanikával...

ti hisztek benne?

Isten természeténél fogva csakis egy lehet.
Több isten kifejezés ezért teljesen értelmetlen.
Bár kicsit off:
de a Védikus Bölcselet szerint Van egy Univerzum vagyis az anyagi teremtés.
Ez gömb alakú és a Mennyország veszi körül, ami maga Isten. Az egyéni lelkeket pedig el lehet képzelni, mint Isten testének az atomjait.
Az anyagi világban nagyon sokféle Univerzum van. A mienk 4 tér dimenzióval rendelkezik, de van 6, 8, 10, 100 térdimenziós univerzumok is. Ezek között nem lehet fizikai testben utazni. Képzelj el egy hasonló képet: egy szappanbuborék fújó készülékbõl mindig más és más buborékok keletkeznek.
Az anyagi világot Isten azért teremti, h az egyéni lelkek kiélhessék magukat. Mint mondjuk a gyerekek a játszótéren. Aztán, ha már kiélték magukat szépen hazamennek a lelki világba.

Értem
és szerinted másik univerzumok léteznek? másik istenek?


és hogy on legyen: szerinted az emberiség rájön az egyesített elméletre?

Igazán csak vicceltem:
Na jó, nem forgatom ki a mondanivalódat:D. Ha Heisenberg bebizonyította, h van véletlen, akkor semmi baj.

Kicsit azért "gonoszkodok", mert én megbizonyosodtam Isten létezésérõl, ezért az Univerzumot az Õ mûvének tekintem.

ja és Planck-hossz és -idõ alatt esélyünk nincs vizsgálódni..


amúgy amiket írok nem a saját gondolataim, ezeket mind olvastam és "magamévá tettem"

az a baj, hogy nem is figyeltél mit írtam,
azóta TUDJUK, hogy véletlenek vannak (nem pedig azóta vannak véletlenek)

a kérdésfeltevés pedig természetesen elõre visz, fõleg a miért típusú
kérdések, de ezeken a legnagyobb agyaknak kell töprengeni nem neked vagy nekem..és ezek szigorúan elméleti fizikai témakörhöz kapcsolódnak,
nem filóziófiához(Wheeler,Davies,Hawking stb. mind-mind isten nélkül próbálják az õsrobbanást, és az egyesített elméletet tekinteni)
mivel nem lehet kísérleti úton bizonyítani õket, de közvetett bizonyítékok (ha igen távoliak is..) lehetségesek

szerinted létezik az univerzumban egyfajta kezdeti finomhangolás,
ami életbarát világegyetemet hozott létre?

Heisenberg elõtt akkor nem is volt véletlen?

Na jó, nem forgatom ki a mondanivalódat:D. Ha Heisenberg bebizonyította, h van véletlen, akkor semmi baj.
Tehát a lenti miértekre a tudományos válasz röviden:
mert csak.

Akkor végül is egy pontnál tovább nem is illik tovább kérdezõsködni,(miérteket kérdezni) mert a tudományos indoklás: így alakult és kész, ez van, ezt kell szeretni. Akkor mégis mit kutat az a sok fizikus, matematikus, csillagász és egyéb kenyérpusztító? Minek kutatnak, hiszen a válasz már Heisenberg óta létezik...

Ez HÁBORÚ! Háború meg nem fair.
Legalábbis _nekik_ háború, nem értik meg, hogy a tudomány nem hatalommal, nem erõvel mûködik...

amúgy meg nagyon könnyû megválaszolhatatlannak tûnõ kérdéseket
feltenni, és egyáltalán "nem fair" :PP
ha majd egy szuperintelligens létforma leszünk (ha addig nem irtjuk ki
magunkat az ilyenek miatt mint te:P) akkor is rengeteg kérdés ott lesz
még, a régiek megoldódnak, jönnek újak

Heisenberg óta tudjuk hogy véletlenek vannak

a mi a tömeg kérdésre meg remélhetõleg 1-2 éven belül jön a válasz:)
(Higgs mezõ:)

a fizikai törvények az õsrobbanást szempillantásnyira követõen "fagytak be", lehet véletlen mûve is, de nagyon kicsi az esély..ha véletlen lett volna akkor a multiverzum elmélet az igaz...

a tér meg létezik, az univerzum nem egy ürességbe robbant bele
hanem vele maga a tér terjedt ki, illetve a 3ik dimenzió.

Einstein-nek meg még a legnagyobb tévedésérõl is kiderülhet hogy igaz..
sötét energia..

Igen,látszólag akár véletlennek is mondható. a fizikai törvényeket és konstansokat az univerzum kezdeti feltételei határozzák meg. ezeket a kezdeti feltételeket nem ismerjük. az elméletek nem írják le õket. nem tudjuk ki állította be azokat és miért pont úgy ahogy. akár másmilyen törvények és konstansok is jellemezhetnék az univerzumunkat,látszólag véletlen az egész, DE!
az belátható, hogyha pl. az elektron tömege nem annyi lenne amennyi, a fény sebessége nem annyi lenne amennyi, vagy a univerzum átlagsûrûsége nem annyi lenne amennyi,vagy egyáltalán nem olyanok lennének a törvények, amilyenek, akkor nem alakulhatott volna ki a mi létünkhöz megfelelö univerzum (mert például ha sûrûbb lenne az univerzumunk már nagyon hamar öszzehúzódott volna ha pedig csak egy kicsit is ritkább, akkor meg már rég teljesen üres és kihûlt lenne ). tehát igencsak kevés fajta univerzum létezik, amelyben mi létezhetnénk a konstansok és fizikai törvények szempontjából. ilyen módon egyáltalán nem véletlen h az univerzumunkat éppen olyannak figyeljük meg, amilyennek. (ezt a gondolatmenetet egyébként antropikus elvnek hívják)

Tudom, h nem lehet megfigyelni közvetlenül semmit.
Mindenre csak következtetni lehet.
Sejtések, elméletek.
Szerinted a filozófia tudományának kell foglalkoznia a lentebb leírt kérdésekkel, vagy megteszi a fizika is?
A miértekre végül is ki kutatja, kutathatja a választ???
Tehát, tudjuk, h ilyen.
De MIÉRT ilyen, miért annyi és nem több, vagy kevesebb?
Véletlenül így alakult?
Sztem a véletlen nem tudományos érv, vagy bizonyítás.

persze, szabad szemmel. a baktériumokat is onnan tudjuk h szabad szemmel látjuk.<#mf2>
a kérdésedibõl látszik h nem érted mit is jelent az a fogalom h fizikai elmélet. hadd magyrázzam el. az elméletek eképpen keletkeznek:

1. megfigyelünk bizonyos jelenségeket: jelenség1, jelenség2, jelenség3,..stb.
2. ezután kitalálunk ún. elméleteket. ezek arra vannak h leírjákezeket a jelenségeket, ami annyit jelent egy elmélet akkor jó ha helyesen jósolja meg a jelenségeket, amiket megfigyelünk.

namármost az elméletek nem arra vannak h válaszoljanak olyan filozofikus jellegû kérdésekre h "miért létezünk?" vagy "mi a fény?" "mi a gravitáció". ha az elmélet helyesen írja le a azokat a jelenségeket amiket tapasztalunk, és helyes elõrejelzéseket ad a kísérleteknél, akkor az tökéletesen elég.tehát ha azt mondjuk h a fény hullámrészecske,akkor mit akarsz azonkívül? a magerõt leíró elmélet leírja a nukleonok kölcsönhatását. mi az hogy "és?". mi kell ennél több?
a fénysebebesség értéke pedig egy konstans, azaz egy állandó, ami az univerzum tulajdonsága, tehát nem következhet az elméletbõl. az csak egy megfigyelt tulajdonsága az univerzumnak.
ilyen, hogy a hasonlót a hasonló vonzza, ez végképp szubjektív és tudománytalan megnyilvánulás. szerintem meg az ellentétek vonzzák egymást. na?
az õsrobbanásról megy annyit h nem úgy kell pontosan elképzelni, mint mondjuk egy gránát szétrobbanását. ott nem hatott (és most sem hat) semmilyen erõ.

Megfigyelték szabad szemmel a kvantum-párok keletkezését?

Amit A. Ei. mond, annyi igaz, h fizikai test nem tud fénysebességnél gyorsabban haladni.

Hol van az a "tér", ami a bannerban is szerepel bal oldalon?
Az sem létezik, csak mint fogalom.
Mi a fény? (azonkívül, h foton, meg hullám, meg részecske)
Miért pont annyi a fénysebesség vákuumban?
Mi a gravitáció?
Mi tartja egyben a protont és a neutront? (mag-erõ ezt is tudjuk.és???)
Miért vonzzák egymást az ellentétes töltések, holott a logikus az lenne, h hasonló a hasonlót vonzza?
Miért semleges a neutron, az ugyanakkora proton miért töltött?
Mi volt az az erõ, ami szingularitássá préselte a világegyetemet?
Miért szûnt meg? ( és robbanhatott õsit a Világegyetem)?

Kérdések kérdések...

te beteg vagy? a föld laposságát nem támsztják alá a megfigyelések.

Majd akkor érvelj a 100 évvel, ha elfogadtad a 3000 éves tant a föld laposságáról!

szinte hihetetlen hogy száz év után még mindig vannak akik nem egyszerûen nem fogják fel hogy megfigyelések sorát magyarázza az elmélet. valóban el kell olvasni ami a kép felett van, de nem uwunak, hanem neked.

Te offolsz!
A topic arról szól, hogy:
"Miért nem fér öszze a Relativitás elmélete a Kvantum elmélettel? "
Olvasd el! A képek felett megtalálod!

A relativitás elmélet kamu téridõrõl szól, nem létezõ kontrakcióról, nem létezõ idõdilatációról.
A kvantumelmélet pedig a valóságos energiákról, részecske tulajdonságokról szól.
Ahhoz hogy ezt megértsd, tudnod kell, hogy mennyi használható Einstein munkáiból és mi az, amit Einstein félreértett, és félremagyarázott.
Ezért kérlek inkább kérdezz és ne bírálj.

Ne offoljál<#ejnye1>
A topik a relativitáselmélet és a kvantummechanika közti kapcsolatról szól<#nezze>

Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, hogy miért nem érted te és a haverod a relativitáselméletet<#levele>

Az idõ? A vonat vége?

A fény a forrásától mindig c sebességgel távolodik.
Ha ez a forrás egy vonaton, repülõn vagy bárhol van, a forráshoz viszonyítottan álló érzékelõvel mindig c sebességet mérhetünk.

Ha az a lámpa a vonaton van, akkor a vonattal együtt mozog a fénye is, a vonat eleje felé éppen úgy c sebességgel mint a vonat vége felé is c sebességgel.

Einstein elméletét arra a tévhitre építette, hogy a vonaton lévõ lámpa fénye az állomás rendszerében is szintén c sebességgel halad.
De miután c+v és c-v lenne az állomás eleje és vége felé a fény sebessége, akkor pedig nem teljesülne, hogy minden rendszerben c sebességû, ezért úgy hitte, hogy az állomás rendszerének órái lelassulnak ( na perszee: ijedtükben) a vonat óráihoz viszonyítva,
és így más idõszakasz alatt teszi meg a fény a c+v sebesség helyett c sebességgel azt az útszakaszt amit c+v sebességgel tenne meg.
Ugyanígy megint más idõ alatt azt az útszakaszt amit c-v sebességgel tenne meg.
Azaz az idõ relatívvá válik, elõrefelé is más sebességû és hátrafelé is más sebességû. (Sõt! Mindenfelé más sebességû.)

Persze ez hülyeség, de sokan hisznek benne.

Van egy Gézoo nevû barátom, akinek egy egészen egyszerû módszere van arra, hogy tisztázzuk azt, hogy a fény merre megy.

Ugyanis ha például egy puskával meglövünk egy vonatot, akkor a vadász a sín-állomás rendszerében állva például ß szögben célozza meg a vonatot, akkor a lövés pillanatában éppen mellette elhaladó ablakon lép be a lövedék és a vonat hosszára merõlegesen a másik ablakon kilép.
Igaz, az is, hogy a vonaton lefényképezett lövedék hossztengelyén a vadász mindvégig rajta marad.
A lövedék a vonatra merõlegesen halad át a vonat rendszerén, de a hossztengelye ugyanazt a ß szöget zárja be a merõlegessel, mint a vadász puskája a vonat hossztengelyével.

Szia!

Örülök hogy tetszik! Egy dologra célszerû figyelni: Gézoo folyton bõvítgeti, a lap bal felsõ sarkában van a frissítési dátum-idõ.
Van amikor naponta többször kiegészíti a folytatásokkal és csak
akkor jelenik meg az új, ha F5 -öt nyomtunk.

köszi, ez tényleg jóóó

neki is ugrok (:

Érdekes weblapra bukkantam: gezoo.fw.hu

Ha a kollégának igaza van, akkor csupán látszatot ír le az Einstein féle relativitás.
Nagyon meggyõzõ, mégis egyszerû, érthetõ a bizonyítása.

Tud valaki érvet a levezetése ellen?

Kis ízelítõnek lementettem két egymással Einstein szerint egyenértékû
jelenség animációját.
Az egyiken egy villanást követõen a lámpától távolodó rendszerben
látjuk hogy a fényrõl miért hiszi a lámpától távolodó, hogy a saját rendszere Y tengelyén halad. Persze így a távolodót rövidültnek és lassultnak látja:


A másik ugyanezt mutatja a lámpától távolódó szemszögébõl.
Õ úgy látja, hogy a lámpás rendszer tõle -x irányban x= -0,8ct függvény szerint haladva azt hiszi, hogy a lámpájától halad a tükör felé a fény.

Õ viszont a lámpájával száguldozót felgyorsúltnak és megnyúltnak látja.

Melyiküknek lehet igaza?

:) Vicces vagy!

A rövidülés csupán látszat! Egyetlen oka a fény véges és állandó
haladási sebessége a térben.

Ha egy rendszerbõl egy megfigyelõt indítunk útra, kezében a rendszer hiteles méterrúdjával, akkor ez a megfigyelõ azt fogja tapasztalni, hogy amikor sebessége a nyugvó rendszerhez relatívan pl. v=0,8c
akkor a rendszerben maradt méterrúd hossza csupán 0,6-od része
a kezében tartott méterrúddal.

És csak a nagyon hülye megfigyelõ hinné azt, hogy a nyugvó, változatlan rendszer csupán attól, hogy Õ a megfigyelõ eljött onnan
"bánatában" összezsugorodott volna!
Nem! A nyugvó rendszer hosszai nyugalomban vannak. Változatlanok.

Még akkor ha a nyugvó rendszerbõl elõbb elindult megfigyelõ
méterrúdját a forrás rendszerbõl nézve megrövidültnek látjuk, akkor
talán hihetnénk, hogy attól mert felgyorsult v sebességre a méterrúdja
lerövidült.
Hihetnénk, ha nem lenne egy fényórája amit Einsteintõl kapott.

Ezen jól látható, hogy a v=0,8c sebességgel halad a megfigyelõ ûrhajója
a zöld vektor irányába, a narancssárga vektor irányába egy tükör felé elinduló fény 10 db hullámát a megfigyelõ rendszerében is 10 db hullámnak tapasztalja.
Miután két egymást követõ hullám mindegyike egyenként is c sebességgel halad, így távolságuk csak akkor változhatna ha
relativ sebesség lenne köztük, de dv=c-c=0 azaz a hullámok közötti távolság állandó,
és mindkét rendszerben 10-10 db egymástól azonos távolságra lévõ
hullám van.
Így a látszat ellenére a forrás és a tükör közötti távolság pontosan ugyanakkora mindkét rendszerben.

Mielõtt bárki azt a téves következtetést vonná le, hogy az egész relativitás egy látszatot ír le, tisztázni kell, hogy a mozgó tárgyak valójában megrövidülnek és a mozgó órák valójában lassabban járnak. (amihez képest mozgást végeznek)

Amit kiszámoltam, az a koordináta-transzformáció háttere a Lorentz-elméletben.
Két esemény közt különbözõ térbeli távolságot kapunk,ha egymástól eltérõ sebességgel mozgó inerciarendszerekben mérünk.

Nemtom hogy van-e isten, de ha létezik, akkor nagy matematikus.

Nem volt tisztázva, hol van az események origója. Ez bárhol lehet, én azt a pillanatot választottam, amikor áthalad a fény a lencsén. Ez lesz a (0,0) koordináta.

Ekkor a fénynek x_targy utat kell befutnia, ami miatt t=-fabs(x_targy/c) annak az eseménynek az idõkoordinátája, amikor elindult a fény a tárgyról.

A tárgyak rövidülése valós, ahogyan azt a Michelson-Morley kísérletbõl levonható (a Lorentz elméleten belül), emiatt az események térbeli koordinátái távolabbra kerülnek egymástól. Ez a x_targy*=b;x_ccd*=b;

Emiatt a két módszer szinte teljesen egyforma, nem eldönthetõ, hogy a távolságok megváltozását egy látszat okozza, vagy tényleg a téridõ torzul.

Válasz a #1180ra, nem egészen úgy van ám, van néhány hiba a számításban.

tavolsag:5000.000000
specrel:6813.851439
foto :6813.851439





#include<stdio.h>
#include<stdlib.h>
#include<math.h>



int main()
{
double x_ccd,x2,x_targy,y,y2,y_targy,b,t,v,c,tan_a;

c=3e8; //fenysebesseg
v=c*0.3;//fotogep sebessege

x_targy=5000.0;//targy tavolsaga allo IRben (terbeli koordinata)
y_targy=100.0;//targy nagysaga, magassaga, nem koordinata
t=-fabs(x_targy/c);//ido koordinata, a fenyjel ekkor indult minusz, mert
//amikor a lencsen atmegy a targyrol indult feny az lesz a (0,0) koordinata

printf("tavolsag:%f \n",x_targy);//targy tavolsaga allo rendszerben

b=1.0/sqrt(1.0-(v*v)/(c*c));
printf("specrel:%f \n",(x_targy-v*t)*b);//Lorentz transzformacio
//megvaltozott tavolsag a mozgo inerciarendszerben a specialis relativitas szerint




x_ccd=1000.0;//ccd-lencse tavolsag, (ccd a kep keletkezesenek helye)


x_targy*=b;//a hosszak rovidultek, emiatt az esemenyek tavolsagai megnottek mozgasiranyban
x_ccd*=b;

tan_a=y_targy/x_targy;//tangens alfa, ilyen szog alatt latszik a targy allo IRben (szog tangense)
t=x_ccd/(v+c);//ido ameddig a mozgo ccd es a feny talalkozik

x2=c*t;//feny-ccd talalkozasi pont a lencsetol szamolva
//x2=x-v*t; // ugyan az a ccd mozgasabol szamolva
y2=x2*tan_a;//keletkezo kep merete /kisebb mint az allo kep /

tan_a=y2/x_ccd;// a lencse is mozog jobbra, mint a ccd, emiatt a fotogeppel egyutt mozogva a szog atan(y2/x_ccd)
printf("foto :%f \n",y_targy/tan_a);// megvaltozott tavolsag a mozgo fotogep kepe alapjan

}

A refraktiv gravitációs modell hullámokkal dolgozik, emiatt beleillik a kvantummechanika matematikai formalizmusába.

A részletek.
u=12;
ennyi szegmensbõl áll a kis körpálya, ahol az anyag c-vel halad. Lehet több is. (Minimum 4 lehet.)
A szegmensek miatt dtime-ot u darab részre kell osztani, ez lesz dtime2. Régebben emiatt hittem azt, hogy átlagot kell számolni a végén. Mostmár nem kell átlagolni, a fénysebességû vektorok közvetlenül a sebességhez adódnak vektoriálisan.

T a tangensvektor
a körpálya: position + N*dr*2.0; (N*dr*2.0 a sugár)
Ehhez jön +- N*dr, amibõl két pontot kapok, ez p1 és p2.
Ezek mozognak dtime2 ideig T irányban c1 ill c2 sebességgel, ami a fény sebessége az adott térbeli ponton.

Ezután jön a tangens irány újraszámolása, végül Tc hozzáadódik a sebességhez.

A refraktív gravitációs modellt az einsteini gravitációhoz illeszteni kicsit bonyolultabb lesz, egyenlõre nem meggyõzõ egyik próbálkozás sem. A görbült téridõ egy tenzormezõ, nem egyszerû skalármezõ, mint amivel a modell jelenleg számol.

(vektorkezelés a másik topikban, minden float-ot cserélni kell float1-re )

A legegyszerûbben úgy lehet fényelhajlást számolni, ha két nem túl távoli pontot ugyanazon irányba mozgatunk különbözõ sebességgel, és az végpontokból a tangens irányt újraszámoljuk.


Az ábrán egy zölddel rajzolt ellipszis pálya van newtoni gravitációval számolva és a hozzá, és a hozzá tartozó pályamenti sebesség görbe, és pirossal a fénytörés modellel számolt pálya.
Ja, hogy csak piros van? Persze, mivel pontosan fedi a zöldet, emiatt se a zöld pálya sem a zöld sebességgörbe nem látszik.
A lassabb fény ellenére ahogy közeledünk a tömeghez, a tér gradiense egyre nagyobb lesz, emiatt nagyobb a 'gyorsulás'. Habár egyenlõre csak sebességváltozást számol a program.



A fénytöréses modell kis körpályákat számol, mintha a test csavarvonalban mindig fénysebességgel haladna.
A modell függ a fény sebességétõl, amíg a newtoni nem.Ki lehet próbálni, ha T*c*0.99-el számol a program, már jelentõs az eltérés a newtoni pályától.
A newtoni szimuláció egyszerüsített, de teljesen helyes is ugyan ezt a pályát adja.Ilyen skálán nem számottevõ a különbség.



typedef long double float1;


float1 g,c,m, Rs,r1,v1,scale, dr, dtime,geom_unit;
float3 position, speed;
int n;


void setup()
{
g=6.67428e-11;
c=2.99792e8;
m=1.9891e30;

dr=1e-4;
Rs=(float1)2.0*m*g/(c*c);
r1=Rs*40.0;
v1=sqrtl(m*g/r1)*0.8;

dtime=2e-7;
n=400000;
scale=400.0/r1;

position=float3((float1)r1,(float1)0.0L,(float1)0.0L);
speed=float3(v1*(float1)0.3L,v1*(float1)0.7L,(float1)0.0L);
}



void newton()
{
setup();

for(int j=0;j<n;j++) {
position=position + speed*dtime;

float1 r=sqrtl(dot(position,position));
float3 T=position/r;
float1 ac=dtime*m*g/(r*r);
speed=speed - T*ac;


float3 screen=position*scale;
pixel(500+(int)(screen.x),300+(int)(screen.y),0x00ff00);


screen.x=(float1)(j/100);
screen.y=sqrtl(dot(speed,speed))/400000.0;
pixel((int)(screen.x),900-(int)(screen.y),0x00aa00);
}
}
void refraction()
{
int u=12;


setup();

for(int j=0;j<n;j++) {
position=position + speed*dtime;


float dtime2=dtime/(float1)u;

for(int i=0;i<u;i++) {
float1 alpha=(float1)i*M_PI*2.0/(float1)u;
float3 T=float3((float1)cos(alpha),(float1)sin(alpha),(float1)0.0),N;
N.x= T.y; N.y=-T.x; N.z=0.0;

float3 p1=position - N*dr + N*dr*2.0;
float3 p2=position + N*dr + N*dr*2.0;

float1 c1=c*((float1)1.0 - Rs/sqrtl(dot(p1,p1)));
float1 c2=c*((float1)1.0 - Rs/sqrtl(dot(p2,p2)));

p1=p1 + (T*c1)*dtime2;
p2=p2 + (T*c2)*dtime2;

N=p2-p1;
N=N/sqrtl(dot(N,N));
T.x= -N.y; T.y=N.x; T.z=0.0;

speed=speed + T*c;
}


float3 screen=position*scale;
pixel(500+(int)(screen.x),300+(int)(screen.y),0xff0000);


screen.x=(float1)(j/100);
screen.y=sqrtl(dot(speed,speed))/400000.0;
pixel((int)(screen.x),900-(int)(screen.y),0xaa0000);
}
}

A következõ kérdés úgy hangzik, hogy lassulhat-e a fény a gravitáló tömeg fele közeledve? Mert ahhoz, hogy a gravitációt valamiféle fénytörésnek lehessen nevezni, le kellene lassulnia a fénynek erõs gravitációs térben.

A fénysebesség konstans, azaz állandó mint a speciális, mind az általános relativitás elméletében(és a valós mérésekben is)

De ez az állandóság a gravitáció elméletében (az általános relativitásban) már csak lokális, a megfigyelõ környezetében érvényes, hiszen nem tudunk felvenni globális koordinátarendszert.

http://www.relativitybook.com/resources/c_speedoflight.html

Ez azt is jelenti egyuttal, hogy globálisan szemlélõdve NEM állandó a fény sebessége. Mivel nagyobb gravitációs térben lelassulnak az órák, ebból már sejthetõ, hogy a fény sebessége is kisebb ott.
Hiszen lassabb órávan mérünk ugyanakkora sebességet. Ha 300000km-ert csak 2 másodperc alatt teszünk meg, akkor már csak 150000km/s el haladunk('valójában' egy távoli pontról szemlélõdve). De ha nekünk ez a 2 másodperc az óránk szerint 1 mertt lelassult, akkor 'valójában' 300000km/s-et mértünk.

Tehát a fény lassul erõsebb gravitációs térben, egy TÁVOLI MEGFIGYELÕ SZERINT.
Ez a lassulás belsõ méréssel kimutathatatlan, mivel az mindig c(300000km/s) értéket ad.

Eddig minden rendben, de hogy lehet az, hogy a zuhanó testek gyorsulnak, ha a fény lassul?

Gondolom tudod azt, hogy csak annak van gerjesztési színképe ami létezik, és pont ott rezonál ahol a tömege meghatározza..

Mintha ezeket is valamiféle gerjesztési sorozat elemei lennének.

Felrajzoltam 'néhány' mezon(sárga vonalak), barion(lila), és lepton (piros) tömegét.



Nem ismerõs?

Ezt biztos ismered, a hidrogén atom Balmer-sorozata. A különbözõ energiaszintek közt 'ugráló' elektron sugározza ki.

no problem

köszi a linkeket, bocs, h így hallgatok, csak közbe sok a dolgom :/

igyekszem mindet elolvasni, amivel fáradoztál!...

#1190
Én még messze vagyok a Higgs-tõl, elõször a kvarkokat kellene rendesen megérteni.
Lehet, hogy a Higgs az isten-részecske, avagy az isteni atom, ahogy Lederman írta. Ekkor minden részecske ennek a rezonanciája. Persze a dolog nem ilyen egyszerû amennyire egyszerûen hangzik.


Az is lehet, hogy a kvarkokat és a leptonokat egy még kisebb egység alkotja. Az egyik ilyen modell a preon modell.

http://www.google.hu/search?hl=hu&q=preon&btnG=Google+keres%C3%A9s&meta=

Mégjobb

http://www.google.hu/search?hl=hu&q=particle+collision+simulation+photon&btnG=Keres%C3%A9s&meta=

Válogass..

http://www.google.hu/search?hl=hu&q=particle+collision+simulation&btnG=Google+keres%C3%A9s&meta=

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2005/tv0503/karolyhazi.html

Jaj beleolvastam... Jó jó , de nem matek.

Én maradok az arxiv.org-nál. Ott olyat is lehet olvasni, amit a tankönyvekben nem vagy még nem.

ÖÖ valami számitógépesre gondoltam :)

Itt sok jó cikket találsz,

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/