Történelem

Akkor én is ajánlanék még egy könyvet: Dümmerth Dezsõ: Az Anjou - Ház nyomában

Tudnám Neked ajánlani Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában címû könyvét. Próbáld meg netten megkeresni hátha fent van elektronikus formában. Az a könyv pont a te házi dolgozatodhoz lenne jó, mert Károly Róbertrõl illetve I. Nagy Lajosról szól.

Nem tudom miért, de nem azt jeleníti meg amit szeretnék, hanem a kezdõlapot. :-/ De gondolom megtalálod az Anjouknál.

Tudnátok segíteni ? Házi dolgozathoz kellene anyag Károly Róbertrõl, minden segítséget megköszönök !

<#eljen>

Soha nem látott eredeti amatõrfilm-részletek, és eredeti rádiófelvételek, közöttük nem publikált kültéri felvételekkel

http://www.youtube.com/v/isC54xFqwEg&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának!

Szerzõ: Lord Rothermere, Daily Mail, 1927. június 21.

Kelet-Európa sem más, mint sok kis Elzász-Lotaringia. Amikor 1871-ben a frankfurti béke elszakította ezt a két ikertartományt Franciaországtól, elkerülhetetlenné vált az újabb háború. Nagyobb méretekben ugyanezt a baklövést követték el az Osztrák–Magyar Monarchiát felosztó békeszerzõdések is. Döntéseik nyomán elégedetlen nemzeti kisebbségek jöttek létre Közép-Európa féltucat országában, melyek közül bármelyik gyújtópontja lehet egy újabb világégésnek.

A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerzõdés közül az utolsó és legszerencsétlenebb a trianoni, melyet Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ahelyett, hogy egyszerûsítette volna a nemzetiségek amúgy is szövevényes hálóját, még tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy minden pártatlan utazó, aki a kontinensnek erre a tájára téved, világosan látja az elkövetett hibák jóvátételének szükségességét.

Az új közép-európai államok jelenlegi határai önkényesek és gazdaságtalanok. De van egy ennél súlyosabb vonzatuk is: igazságtalan voltuk folyamatos veszélyt jelent Európa békéjére.

Ha visszaemlékezünk, milyen körülmények között nehezedett a szövetséges hatalmak államférfiai maroknyi csoportjának vállára a világtérkép átrajzolásának feladata, nem lepõdünk meg azon, hogy hatalmas munkájuk néhány kisebb részlete elnagyolt lett. Az Osztrák–Magyar Monarchia területeinek felosztása néhányuk számára természetesen kevésbé fontos ügynek látszott, mint például a Németországgal kötendõ megállapodás. A vezetõ küldöttek megelégedtek az Ausztria–Magyarországgal határos, a háború során a mi oldalunkra állt kisebb szövetséges nemzetek és a Habsburg Monarchia alávetett népei képviselõinek véleményével és javaslataival.

A szövetséges miniszterelnökök azonban nem vették figyelembe a történelem hódítási hullámai és népvándorlásai által Közép-Európába sodort sokféle nép között meglévõ vad féltékenységet és mohóságot. Kétségtelen, hogy az így megfogalmazott különbözõ szerzõdésekben az igazságosság néha áldozatul esett a mohóságnak, aminek az lett a következménye, hogy Közép-Európa nagy része ma nagyon ingatag egyensúlyi állapotban, teljesen balkáni körülmények között él.

Nekünk itt, Angliában annyi komoly problémával kell szembenéznünk, hogy hajlamosak vagyunk ezeket a félig elfelejtett békeszerzõdéseket véglegesen elrendezett dolgoknak tekinteni és figyelmen kívül hagyni. De aki ismeri Közép-Kelet-Európa viszonyait, nem helyezkedhet erre a kényelmes álláspontra. A kéz, amely a jelenlegi politikai helyzetet kialakította ezen a területen, egy eljövendõ háború magvait hintette el.

A békemegállapodás ingatag voltára utal az a tény is, miszerint három közép- és kelet-európai ország: Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia azonnal fontosnak érezte, hogy katonai szövetséget kössön Franciaország támogatásával a szerzõdések, különösen a Magyarországgal kötött trianoni szerzõdés érvényben tartása érdekében, amely nyilvánvaló tévedéseket és igazságtalanságokat tartalmaz.

Ez a kisantant néven ismert szövetség ma is fennáll, bár a múlt hónapban megtartott éves konferenciáján a három állam magatartása Magyarországgal szemben sokkal kevésbé volt agresszív, mint az elmúlt években. Ez a fejlõdés kétségtelenül annak köszönhetõ, hogy bár Magyarország állandóan tiltakozik a békeszerzõdés igazságtalan volta miatt, híven teljesíti annak feltételeit. <...>

Azért akad még egy pár hely...

http://www.youtube.com/v/2wead-XYflU&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

<#fejvakaras>

Napjainkban a rabszolgaság már nem jellemzõ, mégis vannak akik rabszolgának vallják magukat. Nyilván ennek pszichés okai vannak, vagy egyszerûen nem tudják mi is az pontosan. De itt fel kell tennünk a kérdést:
Lehet-e káros a történelembõl szerzett tudás?
Elkerülhetõ lenne-e a jelenség?

Ez azért veszélyes mert tömeghisztériához vezethet. Lehet hogy ezeknek az embereknek kár volt megtudni hogy voltak rabszolgák. Talán meg kéne ígértetni mindenkivel mielõtt beavatják õket a történelem titkaiba, hogy nem hagyják abba a tanulást, elkerülendõ a hülyeség búrjánzását.
De lehet hogy jobb megoldás lehetne a titkolózás, mert így a pszichopatáknak se jutna eszükbe rabszolgának érezni magukat.

<#eljen>

Biztos kuncogott magában a festõ... :D

Itt egy jobb kép:



Itt pedig:



Fülöp fermói püspök, pápai legátus Magyarországra jön

Biztos sokszor elõfordult a világtörténelemben, hogy kispapok kiátkozzák a pápát, csak én nem tudok róla...
A képes krónikában is megemlékeznek a pápai követrõl:



Gentile bíboros bejövetele

Sajnos nem találtam nagy felbontású színes képet, de a lényeg (mi a furcsa a képen?) így is látszik. Annak ellenére, hogy állítólag annyira behódoltunk Rómának, Károly Róbert megkoronázása sem volt egy egyszerû eset...

mármint mi is ebben az egyedülállóság?

1302-ben Károly Róbert sikertelenül ostromoltatta Budát Csák nembeli Márk fia II. István Bakonyi ispánnal a III. Vencel párti urakkal és a budai polgárokkal szemben. Ezután VIII. Bonifác pápa Vencelt és a budai polgárokat egyházi átokkal sújtja. Viszonzásul a budai polgárok (a történelemben egyedülálló módon) kiátkozzák a római pápát.

<#eplus2>

a trianoni "rendezésben" az angolok és amerikaiak formálisan vettek csak részt mint szövetségesek,az új határok meghúzását a franciákra bízták akik saját külpolitikai érdekeiket vették csak figyelembe.Az volt a céljuk hogy lehetõleg örökre megnyomorítsák Ausztriát és Magyarországot,ennek érdekében bármire hajlandók voltak,a nemzetiségek felhasználásával sosemvolt országokat hoztak létre a legyõzöttek rovására.Saját logikájuk szerint a gyõztesnek mindent szabad a vesztessel csinálni,csak tudnám miért nem találták akkor igazságosnak mikor 1940-ben legyõzték és megszállták õket a németek...ráadásul nekik csak 4-5 évig kellett tûrniük a megaláztatást.Gyûlölöm ezeket.

Ha már itt tartunk...

Lloyd George / a béke diktátum angol aláírója /: „ Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsájtottak, csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk ”.

Mitterand : „ Ami Trianonban történt, az mocskos dolog volt.”

Chamberlain angol külügyminiszter mondta: " a trianoni szerzõdés eredménye Európában nem a béke,hanem az új háborútól való félelem".

Ausztrália miniszterelnöke jelentette ki 1992-ben: "Mindenki tudja ,hogy Trianon óriási csalás volt".

W.Churchill mondta az angol alsóházban : "Új európai háborút készítenek elõ azok,akik nem akarják revidiálni a trianoni sérelmeket."


Declassé francia külügyminiszter a szerzõdés aláírása után így fogalmazott: " Egy nemzet sincs megalázva azzal,hogy legyõzték vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerzõdést.Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik,ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja.Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás ."


Robert Grower az angol alsóház tagja írja ,hogy a csehek követeléseit a nagyhatalmak titkos tárgyalásokon már 1918 nyarán eldöntötték.Hiába készült tanulmány a francia külügyminisztériumban,melyben 1918.november 20-án a szakemberek figyelmeztették : " Szlovákia létezése nem egyéb, mint mítosz.Észak-Magyarország szlovák törzsei soha nem alkottak államot.. Az általuk meghúzott etnikai vonal sehol nem érinti a Dunát, nem foglalja magába Pozsonyt sem, ahol 14 szlovákra 86 magyar és 86 német jut...ha lehet szlovák fõváros, úgy az csak Túrócszentmárton lehet ". Az 1916.augusztus 16-i titkos szerzõdésben a nagyhatalmak Romániának ígérték egész Erdélyt, sõt a magyar Alföld nagy részét is egészen a Tiszáig "

Hát igen. Még sajnos azt kell mondanunk, hogy járhattunk volna rosszabbul is. Na nem mintha ez nem lett volna elég rossz, de voltak elképzelések szláv korridorról, meg miegymás.

Elég sok hasonló vélemény volt akkoriban, még az Antant országainak a politikusai is azt mondták utólag, hogy szégyen volt amit elkövettek. No persze az más kérdés, hogy politikai okokból tették-e a kijelentéseiket, vagy tényleg így gondolták, de a kor értelmisége sem helyeselte a döntést. Kár, hogy érdemi ellenlépés nem történt.

Igen. És milyen igaza volt.

Lenin

„Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét.”

Tudja valaki, hogy ki mondta ezt?

ifj. Sarkady Sándor:

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI FELKELÉS ÉS A SOPRONI NÉPSZAVAZÁS

Tüzek a végeken"

1918. november 17-én az osztrák államtanács etnográfiai elvekre hivatkozva bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-i Saint German-i béke az önrendelkezés jogát kizárva Ausztriának ítélte Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati sávját (Sopront és környékét is beleértve), azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson meg a dédelgetett csehszlovák-délszláv korridor sokat emlegetett terve.

Az ezt követõ trianoni béke a döntést újból megerõsítette. A békediktátum kegyetlensége Magyarország lakosságát elkeserítette, a volt szövetséges Ausztria területi követelése pedig egyenesen fölháborította. 1921. augusztus 20-án Sopronban tömegtüntetésre került sor. A soproniak és a rábaköziek ezrei tiltakoztak az elszakítás ellen. Augusztus 21-e lett volna a hivatalos átadás napja. A magyar hatóságok ha vonakodva is, de kiürítették az átadásra kijelölt területeket, így Sopront és környékét is. A város összes hivatala elköltözött, majd a Nemzeti Hadsereg kivonása is megtörtént. Úgy tûnt, hogy itt már csak a csoda segíthet. Az érintett terület átadására a magyar kormány gróf Sigray Antalt, mint kormánybiztost küldte ki, a közrend fenntartásával Ostenburg-Moravek Gyula õrnagyot, a II. országos csendõrzászlóalj parancsnokát bízták meg. Az eseményeket - ez ma már bizonyos - a magyar kormány és Bethlen István miniszterelnök és kabinetje irányította. Legalább négy szálon indult meg a fegyveres ellenállás elõkészítése, miután Ausztria mindenfajta békés megállapodást elutasított, beleértve a mai Burgenland kettéosztását is. Thurner polgármester személyesen kereste meg Prónay Pál szolgálaton kívüli alezredest Sopron megmentése érdekében. A Thirring Gusztáv vezette Nyugat-magyarországi Liga önkénteseket toborzott. A Nyugat-magyarországi Szövetség röplapjai hirdették: „Sopron a soproniaké". A fegyveres felkelés megszervezõje és legfõbb irányítója azonban Gömbös Gyula volt. Az antant Szövetségközi Tábornoki Bizottság, és az osztrákok - a biztos átadás tudatában - a Széchenyi-palotában várták a híreket. Az „A zóna" Magyarország felõli határán álló oszt-rák csendõrök elzárták Ágfalvát Soprontól. Ostenburg hatáskörzete a „B", vagyis a Keleti zóna volt. ...

Bonfini megítélése milyen, a történész urak szemszögébõl?

.

Szántai Lajos - Mátyás Király

.

Köszi, utána nézek! :-)

Dehogynem! :) A török több kárt okozott ennek az országnak mint bármelyik más külsõ nemzet. Érdemes elolvasni Perjés Gézától a Mohács címû - ismét egy régi könyv 1979-bõl - könyvet. Sok mindent meg lehet tudni belõle. Többek között - csak mellékesen - , hogy nem is maga a mohácsi csata vesztés volt a tragédia, hanem ami 1526 és 1541 között megtörtént. Hogy hogyan jutott el odáig Szapolyai János, hogy szövetségre lépett a törökkel azok után, hogy elfoglalták az országot. Érdekes és olvasmányos könyv.

És amikor már nyilvánvaló volt István számára, hogy itt halálos veszély fenyegeti a trónra esélyeseket:

"Szent István azonban mégis megtalálta a cselekvés módját, méghozzá nagyon sajátos formában. Cselekvése minden bizonnyal titkos és - világító erejû: azt bizonyítja hogy Szent István levonta a két elõzõ tragédia tanulságát. A Vazul elleni rémtett után - "Magához hívta... unokaöccsének, Szár Lászlónak a fiait Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, fussanak, amily gyorsán csak tudnak, hogy megóvják életüket és testi épségüket. Ezek megfogadták a szent király bölcs tanácsát, és Csehországba futottak bajok és fájdalmak színe elõl." Lehet-e egy pillanatig is kétséges a látó szem elõtt a történtek jelentõsé és értelme? Vagy túlságosan is nyílt minden ahhoz, hogy látni tudjuk?"

Valóban hihetõ egy vadászbaleset, de az idõpont viszont nagyo-nagyon gyanús! Pont akkor történik, mikor István hirtelen bejelenti, hogy átadja a trónt, és a koronázás elõtt hat nappal éri a halálos baleset. Már az is szokatlan döntés, hogy egyszercsak elege lesz és átadja a hatalmat. De ha ez még nem volna elég:

"A második kinevezett trónutód halála. A fejleményeket roppant érdekesen világítja meg Székely István imént már idézett krónikája: "Mikor Szent István azt megismerte volna, hogy õ abból fel nem támadhatna (t.i. betegségébõl: nagy kérdés; mibõl ismerte fel, méghozzá teljes bizonyossággal, hogy a testét emésztõ halálos kórra nincsen ír?), azon kezde gondolkodni, kit hadna halála után a birodalomra. Ennek okáért nagyhamar elküldé a Buda nevû szolgáját Nitrába, hogy onnan Vazult, az õ rokonját hamar alá hozná, hogy minek elõtte meghalna, annak elõtte királlyá tenné.

Vala pedig a Vazul igen szép férfiú, kit a Szent Estván az õ vádoltságáért Nitrába a tömlöcben tartott volt. Mely dolgot a Buda megjelenté a királyné asszonynak, ki azonhelyt Buda elõtt a Sebust a Nitrában bocsátá, ki a Vazulnak mind a két szemét ki tolja és a fülét ólommal beönté." Nemcsak Székely István, lényegében valamennyi krónikánk így adja elõ Vazul megvakíttatásét."

Tehát István b terve is dugába dõl... Ezt már nehezen lehet a véletlen számlájára írni. Innen kezdõdöt az Árpádház kálváriája.

Mondjuk az Árpád házi királyok korai halála tényleg elgondolkodtató, fõleg, hogy egy nemrégiben megalakult államról van szó, tagadhatatlan, hogy elég dúrva külsõ és belsõ hatalmi harcok folytak. Bár szerintem Imre herceg vadászbalesete elég hihetõ, bárkivel történhet baleset bármikor. Az a nagy bajom a szöveggel, hogy túl sokat kombinál.

"Azt sem kell külön részleteznem talá, hogy egy csoportnak aki meg akarja szerezni a hatalmat, micsoda fõnyeremény egy gyerekkirály!"

Az már biztos. Egy befolyásolható gyerekkirálynál sohasem kell jobb.

Köszi megnézem könyvtárban. Jó lenne könyvekbõl egy 15 - 20 oldalas "demo" hogy érdemes e megvenni, vagy inkább hanyagolja az ember.

Való igaz, hogy sokminden elpusztult a török megszállás alatt, de az irásaink eltûnésében közel sem az a korszak volt a legdrámaibb! A rovásírást Szent István óta a judeo-keresztény térítésnek köszönhetõen pogánynak minõsítették, és (volt e rendelet nem tudom) sikerült nagyrészt eltüntetni.

15 perc alatt én azért nem jutottam ilyen messzire. Nem mondom azt hogy minden szava igaz, de az alapfelvetésel egyet kell értenem, miszerint felettébb gyanús az Árpádházi királyok korai halálának gyakorisága. I Béla halálának körülményei eléggé furcsák. Ráomlott a trónterem, vagy beomlot a trón alatta, ez valóban inkább véletlennek tûnik, de legalább annyira lehet merénylet is. Ha azt nézzük, egy vadászbaleset (ami ugyancsak közkedvelt módja a király vagy trónörökös eltávolításának) is lehet véletlen, ugyanakkor gyikosság is. A másik ami nekem sem tetszett annyira, az a halálra ölelgetett király teóriája. Viszont az azért elég egyértelmû, hogy a hatalomért mindig ádáz harcok dúltak,vagy nyíltan háborúval, vagy titokban orvul, összeesüvéssel... Nem véletlenül alkalmaznak nagyon régóta mégtalán a mai napig is elõkóstolókat, kiküszöbölvén a mérgezést. Azt sem kell külön részleteznem talá, hogy egy csoportnak aki meg akarja szerezni a hatalmat, micsoda fõnyeremény egy gyerekkirály!

"Vagyis a harmincéves elhalálozásokból kiindulva, beleütközünk a gyermek királyok problémájába. A király korai halálával valami végzetes történik: megszakad a nemzedékek szellemi-tapasztalati folytonosságát biztosító lánc: az a kötelék, amely nélkül; ha általánosságban megszûnne, az emberiség néhány nemzedék alatt mérhetetlen tudatlanságba, barbárságba zuhanna vissza, tekintve, hogy az egymásra következõ nemzedékek nem tudnák átadni egymásnak a saját életük folyamán felgyûlt tapasztalatokat.

S ami általában mindenkire érvényes, felfokozottan érvényes a nemzet, az ország sorsát irányító uralkodóra: minél magasabban áll valaki a társadalomban, annál több tudásra, tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy megfelelõen tudja ellátni hivatását. A kormányzati tudás egyik legfontosabb összetevõje: a titkos erõk ismerete. Népek, nemzetek, országok örök küzdelmében óriási a szerepe a titkos erõknek, titkos tényezõknek, ezeknek leghivatottabb, leghitelesebb ismerõje pedig - legalábbis a régi századokban - maga a központi hatalmat megszemélyesítõ uralkodó: tudásának, tapasztalatainak fontosságát még aláhúzza, hogy a király személye ugyan múlandó, de a királyság folytonos, s korszakokon átívelõ belsõ és nemzetközi kapcsolódásainak ismeretének híjával jószerivel vakká válik az ország vezetés, alkalmatlanná a hihetetlenül bonyolult nemzetközi viszonyok, tendenciák felismerésére és irányítására, csaknem olyanszerûen, akár egy vadon, erdõben felnövekedett emberi lény, aki a köztudást és köztapasztalatot nélkülözve váratlanul belecsöppen a társadalmi cselekvés sûrûjébe. A király harminc év körül bekövetkezõ halála megfosztja utódait a szerzett tudás és tapasztalati anyag átadásától és valójában az uralkodásra éretlen, alkalmatlan utódokat hagy hátra: azaz más szóval: az állam vezetése minden ilyen esetben valósággal lefejeztetik.f/i]"

Az is gyanús, hogy a Habsburgoknál ez a tendencia megszûnik... Na de még em végeztem a könyvvel, majd még írok a Habsburgokról.

Tessék olvasni pl EZT a könyvet van belõle XI. század is meg XIII. század is. De ezen kívül még számtalan hasonló jó könyv van. Tudom 1986 nem ma volt, de hidd el sokkal minõségibb könyveket adtak akkor ki - pl a lektorálás kötelezõ volt nem úgy mint ma - mint manapság.

UI: Az általad belinkelt idézettel kapcsolatban csak egy ici-pici apró megjegyzés. Tudod miért nincs nálunk krónikás hagyomány? Mert a 150 évi török uralom ezt is - meg sok minden mást is pl: egész falvakat - elpusztította és kész csoda, hogy egyáltalában ennyi megmaradt nekünk.

Elkezdtem olvasni amit belinkeltél, de úgy 15 perc után már muszáj volt abbahagynom. Nem a krónikával van bajom, hanem az értelmezéssel. Ennyi bullshitet ritkán olvasok. Fogja a krónika elég homályosan fogalmazott szövegét, és úgy csûri-csavarja, ahogy az neki tetszik. Belemagyaráz dolgokat, amik nincsenek is ott (pl.: Bélát összetöri a trónszék. De biztos hogy ez kitervelt volt, mert a krónika nem írja hogy más is megsérült volna. Még jó hogy nem, megsérült a király, õ a fontos, most mi a halálnak írnák bele, hogy megsérült még xy noname szolga is. Röhej.)Ahogy olvastam a szöveget, nekem totál másképp jöttek le bizonyos dolgok. Nem vagyok történész és a magyar történelemnek ennek a fejezete sem az erõsségem, de ilyeneket én is ki tudok olvasni a szövegbõl, sõt, totál más dolgokat is. Leír rengeteg érdekes dolgot, de elég szabadelvûen kezeli a dolgokat (amikrõl azt sem tudjuk, hogy tényleg így történtek-e). Mindenki azt lát bele a szövegbe amit akar.

A link lemaradt: http://www.grandpierre.hu/20047/0404Attila.htm

Ne haragudj, de ez így nem kritika csak fikázás. Azt mondani Grandpierre K Endrérõl, hogy em ismeri a középkori magyar történelmet, elég nagy merészség. Azt elfogadom, hogy nem értesz egyet a teóriáival, de ezeket a krónikában fellelhetõ információkra alapozza! Lásd:

"Furcsa, és mindmáig kellõképpen fel nem tárt, mivel magyarázható krónikáink különös helyzete. Talán nincs még egy olyan nép, amelynek állami életében ennyire kis szerepet játszanának krónikái. A legtöbb nép krónikáit évszázadokon át nemzeti mivolta legfontosabb dokumentumai között tartotta, mint az alkotmányhoz hasonló súlyú, nemzetalkotó dokumentumokat. Nálunk valahogy másként van, különösen az utóbbi évszázadokban. Különös ez a tény, s annál különösebb, hogy számos egyéb eredetû könyvet valóban nagy becsben tartanak, mint például a Bibliát, hogy ne is említsük Marx és Engels sajnos „korszakalkotó” mûveit, nem is említve hivatalos történetíróink idegen szemléletû, a magyarság érdekeivel ellentétes munkáit, amelyeket irányadónak tekintenek az oktatásban és a politikában is. Így jutottunk oda, hogy a mai közéletben is irányadó az a szempont, amit a magyarellenesség dühöngése alakított ki. Ennek következménye, hogy sokszor (szinte kötelezõen) a mai közéleti szereplõk is kitagadják Árpádot az Árpád-házból, amikor mindössze ezer éves Magyarországról beszélnek, akárcsak a „honfoglalás” hangoztatása, e történelmietlen, velejéig hamisított, magyarellenes koholmány sulykolása. Bármennyire is nyilvánvaló tény, hogy Árpáddal kezdõdött az Árpád-ház, politikusaink pártállástól függetlenül ezer éves Magyarországról beszélnek, mintha Árpád nem Magyarországot, hanem egy másik országot hozott volna létre valahol a Föld túlsó oldalán. Vajon mikor veszik észre a közéletünk irányítására, a nemzet képviseletére felesküdött képviselõk, államférfiak a magyar történelem legalapvetõbb tényeit? Vajon mikor fogja a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vitára kitûzni a magyar történelem legalapvetõbb kérdéseit, például egy olyan konferencia keretében, amire meghívják a másik fél (a hun-magyar rokonság mellett érveket felvonultató kutatók) képviselõit is?



Visszakanyarodva krónikáink különös sorsához, kétféle életutat látunk magunk elõtt. Az egyik a megtûrt, a másik a tiltási körzet közvetlen sávjában tengeti életét, a széles nyilvánosságtól mindkettõ méltatlanul elzárva, afféle földalatti búvópatakként. Sokáig tiltott, majd kényszerûen megtûrt krónikáink közé tartozik Anonymus, hasonlóan a Képes Krónika, Heltai Krónikája, a Chronica Hungarorum, a még tovább tiltott, és még kevésbé megtûrtek közé Kézai Simon, a Tárih-i Üngürüsz, a kitagadáshoz-megtagadáshoz közeli sorsra kényszerült a Kassai Kódex és a Csíki Székely Krónika. Vajon mi a bûnük? A történelmi hitelesség nem lehet, hiszen az õ helyüket elfoglaló Biblia, Marx-Engels, Gyõrffy György, és a többi hasonló hivatalos, irányadónak tekintett történész munkái sem hibátlanok, sõt, többnyire jóval távolabb állnak a valóságtól, mint krónikáink. Sebestyén László (2000, 30) tárgyilagosságra, körültekintésre és alaposságra törekvõ munkájában azt írja: máshonnan fúj a szél. Kézai mûve, s vele együtt a huntörténet, sokkal inkább egy torzult nézetû, gyarmati szellemûvé tett Magyarország tudós nemzedékétõl kell elviselje a leszólást és a gúnyt.

Vessünk egy pillantást krónikáink különös élettörténetére. ..."

vasárnap lesz kereken 10 éves 9/11,kiváncsi vagyok mivel rukkolnak elõ erre a szép kerek számra az arabok

Konkrétan mi az amivel nem értesz egyet?

Ez egy olyan áltudományos baromság, hogy még foglalkozni sem érdemes vele. Ezt is csak olyan ember írja le aki felszínesen ismeri a középkori magyar történelmet. Ennyi hülyeséget már rég láttam együtt.

Mindenkinek ajánlom Grandpierre K Endre: Magyarok titkos története c. könyvet!

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/mittort1.htm#r0023

Krónikáink alapján próbálja felgöngyölíteni királyaink viszontagságos életét, legyilkolásait Magyarországot cselszövéssel, ármánnyal rendre megszerezni akaró háttérhatalom kisérleteit. Tanulságos!

Jó régen tanultam már a témát, nem emlékszem pontosan, de hirtelen ezt találtam, remélem segít.

sziasztok, idén érettségizem és töribõl egy tételt nem tudok, ebben szeretnék segítséget kérni. Az a tétel címe, hogy Kleszthenész féle demokrácia és a mai demokrácia hasonlóságai, különbségei. (pl. végrehajtó hatalom kleiszthenésznél, és a maiban). Tudna esetleg valaki ebben segíteni? Elõre köszönöm!

Keresnek valakit, aki eleg jartas altalanossagban a (magyar) törtenelemben (nem csak kocsmai ismeretei vannak nagy magyarorszagrol) es szivesen venne reszt "szakértõként" egy forgatokönyv megirasaban, illetve tudna tippeket adni, illetve van eleg fantaziaja valos esemenyeket fikciohoz tarsitani.

Elsösorban 1848 melyebb ismerete lenne szüksegszerü.

Ez egy hobby projekt a reszemröl es semmi juttatast nem tudok adni, csak nehany ötletre, illetve konkretumra van szüksegem olyantol, aki melyrehatobban ismeri a korszak törtenelmi összefüggeseit europai szinten.

Nem tudom, hogy az SG-e a legjobb hely ilyenterü keresesre, de gondoltam, mivel van ilyen forum, megprobalom.

HA erdekel a dolog, irj a hunnenkoenig kukac chello.at cimre

üdv!
Tudnátok ajánlani, olan könyveket amelyek végig vezetnek a magyar történelmen? Nem tankönyvekre gondolok amelyekbõl az iskolában tanultam és ne arról szóljon, hogy az ufóktól származunk, stb.