Érzékfeletti

Nem. Ez mibõl jött le?

Te materialista vagy?

Téves nézet, hogy van anyagi és akkor kell lenni valami nem-anyaginak is.

nagyon érdekes dolgokat írtál.
Szerintem egy tudatunk van és az agyunkon keresztül mintegy szürõn keresztül látjuk a világot,van tudomásunk róla. Ez a tudatállapot -szóhoz nem feltétlenül ragaszkodnék ( mindig valamilyen tudatállapotban vagyunk),azt akartam csak irni ezzel, hogy ha én azt gondolom,h. te egy égõ cigarettával hozzámérsz, miközben csak ceruza volt a kezedben kb.10% esély van rá,h.égési sérülésem legyen. Tehát az agy fizikai szintre is kiterjedõ "tudatmódosítást" tehet,így gondoltam.
Köszönöm kérdésed, a szakdogámat a jövõ félévben adom be véglegesen.
Olvasgattam mostanában, és elég érdekes dolgok foglalkoztattak.
úgy gondolom,h. a gondolkodást nem mi csináljuk, hanem csak mi kezdjük el, ezért ahogy mondtad,pl. a gondolatainkra tudunk figyelni, rá tudjuk irányítani figyelmünket akármire, csak aki figyel, arra nem. Következésképpen az a valaki vagyok az én, aki figyel. A többit nem én csinálom,hanem csinálják helyettem.
Esztétika tantárgyból olvasgattam, nagy emberek mondásait, érdekes dolgok: Mi csak leutánozhatjuk, hogyan szõ egy pók, és akkor azt szövésnek hívják, vagy ahogyan a fecske építi a fészkét,így építhetjük a házat,szóval mindig csak utánozhatunk. Ezzel nem értek teljesen egyet,de azt jó megfigyelni,h. ha van Jóisten akkor miért teremtette mellénk a fecskét,mit tudunk tõle meg, vagy elsajátítani.
A másik nagy mondás, hogy a világ nem tökéletes, ezért kell vkinek életben maradni,a másiknak meghalni. A festménynél v.mõalkotásnál mi törekedjük arra,h. a természetet tökéletesre alkossuk (állítolag Mona Lisa-t is szebbre festették a valóságosnál), és hogy kaphatunk fentrõl segítséget ebben, csak kérni kell.
(imában).
Ez azt jelenti,h. ha valaki kér, megadatik.

Nekem ezt értelmesebben elmagyarázta pprogram az index fórumon:

"Minden érzékszervhez (látás, hallás stb) tartozik egy, annak tapasztalását felfogó tudatosság, vagy inkább tudomás. Ha megállunk (meg tudnánk állni) a jelenségek egyszerû észlelésénél, akkor ezek az érzékelõ tudatosságok semmi egyebet nem tennének, mint érzékelnék a "kapuikon" keresztül érkezõ ingereket. Ahogy a szem látja az almát, a hatodik kapu, a tudat éppúgy érzékeli a beúszó gondolati tudattartamokat.
Sokáig nem fért a fejembe, miért van egy kalap alá véve ez a másik öttel. Ezt megérteni ésszel nem is lehet teljesen, viszont megtapasztalható...amikor mind a hat kapu és a hozzájuk tartozó tudatosságok megmaradnak az észlelés szintjén, és a hat tudatosság, (ami voltaképpen egy), tisztán képes ezt tapasztalni.
Ilyenkor a hetedik féle tudatként számontartott (a jógácsárában legalábbis) 'szenves' tudat (manasz) mentes többé-kevésbé a szenvektõl, vagyis 'tiszta', ezért a hat tudatosság egyszerûen csak tapasztalja a tudattartamokat, vagyis a kapukon beérkezõ képeket, hangokat, gondolatokat stb.
A manasz felelõs az 'én, enyém, nekem' érzésekért, s ha a Tudat a puszta észlelésen túl ezt a kiértékelõ, kielemzõ, megkülönböztetõ, megítélõ szûrõt is tapasztalja, akkor a Valóság olyan mértékben torzul, hogy teljesen a szubjektivitás látszata teremtõdik meg.
Ilyenkor a szerzett ismeret nem lesz "mérvadó", mert az egyedi jelenségek puszta érzékelése elsikakad és általános fogalmakkal lesz behelyettesítve. Ha láttál már úgy pl. mozgólépcsõt, hogy pusztán érzékelted azt, akkor tapasztalhattál egy olyan különös 'ragyogást', amely körülveszi s feltárulkozik a maga teljes valójában a mozgólépcsõ. Vagy bármi, amire nézel, amit hallasz, amit gondolsz. Ilyen régebben csak "véletlenül" sikerült, mikoris 'csak úgy' alapon bekerültem egy ilyen viszonylag tisztán érzékelni képes állapotba, most viszont úgy tûnik, egyre inkább tudatosan is elõ tudom idézni.
Ugyanakkor változatlanul 'iker' 😊 üzemmódban mûködöm, mert idõnként magam vagyok az Azonosulás, mint aki életében nem hallott még sem buddháról sem buddhizmusról. De ezek csak tudatállapotok, így a 'lelki életemre' nincsenek negatív hatással, mert a mögöttes felismerések már mostanra is, mikor még csak az elején bukdácsolok az útnak, biztosítnak egy elég stabil hitet? bizonyosságot? mit tudom én mit, de elég stabil, azt hiszem.

Aztán a jógacsárinok megkülönböztetnek még egy nyolcadik féle tudatot is, a tárház-tudatot, itthon nevezik ezt kollektív tudattalannak és sokmindennek. Ez tárolja azokat a magvakat, melyek a karma által kikelnek és késztetések formájában befolyásolják az életünket. A Buddha ugyebár elvetette az atman, vagyis a független léttel bíró önvaló eszméjét, ellenben a köznapi tapasztalást, miszerint az ember úgy viselkedik, mintha lenne ilyen önmagában is megálló, független énje, lelke, nem akarta cáfolni, mert a relatív valóság tényleg ezt a képet festi.
A dolgok tényleg a folytonosság látszatát keltik, a tárház tudat termti meg ezt a látszatot, az emlékezet segítségével összekötözgeti az egyes tudatmozzanatokat. De ettõl az még nem lélek, mert kölcsönös függésben keletkezik (és múlik el) másvalamiktõl.
A buddhizmus azt mondja, ami a hat érzékelési tartományon kívül esik, az nem megismerhetõ, vagyis nem létezik. Ezt nagyon könnyû félreérteni, mert pl. az általad is említett denevérek által "hallott" ultrahangok, vagy a röntgensugár is kívül esik az érzéktartományainkon, mégis "vannak".
Nem így kell azt érteni. Képzeld el, hogy rádiót hallgatsz, s a melletted levõ nagyotthalló öreg néni az egészbõl semmit nem hall. Akkor létezik az a hang, ami pl. 10decibel alatt szól, vagy nem? A tudat csak a tartamaival együtt képes felmerülni. Ha a néni hallástudata és a 10dB alatti hang nem "találkozik", akkor a néni arról a hangról kizárólag úgy szerezhet tudomást, hogy elmondod neki: jól hallhatóan szól a rádió, csak nem tetszik hallani. Rakhatsz elé bedigitalizált hullámformát, ami vizuálisan mutatja be azt a hangot, amit õ már nem képes hallani. De az ugyanaz a hang lesz? Dehogy. Egy absztrahált valami, aminek semmi köze az eredetihez.

A Tudat és a tartalma nem szedhetõ szét. Ilyen formán igaz az, hogy minden csak Tudat, csak az létezik, ami ilyenformán megismerhetõ.
Nem létezik dolog jellemzõk nélkül, mondja Nagarjuna. Ennek igazságának belátáshoz nem kell egyetem. Ha létezne bármi is tulajdonságok híján, az semmilyen módon nem kerülhetne kapcsolatba a dolgokkal, egy ilyen elszigetelt önvaló teljesen haszontalan és hiábavaló lenne.
Majd teszi fel rá a kérdést: ez esetben MIHEZ társulnak a tulajdonságok? Mi vagy ki az, aki 'valamilyen'?????????
Nincs ilyen "mi vagy ki", csak a fejünkben. Ahogyan a jellemzõk sem létezhetnek önmagukban, nincs "piros" önmagában, csak akkor, ha valamihez társul a pirosság. Mégis úgy használjuk a nyelvet, hogy a pirosnak önálló létet feltételezünk, mint ahogy Istennek is, Önvalónak is, magunknak, az"egónknak" is.
És éppen ezzel a fogalmi rendszerünkkel szakítjuk el magunkat a dolgok valódi látásától. Téma volt itt nemrég a gondolkodás, kell-e stb. Az én-érzetet tápláló manasz tudat, ami fátlyat húz a hatféle érzékelési tudatosság elé, a szenvteli gondolkodással teremti a szenvedést. Életem legtisztább félórájában is volt néhány gondolatom, absztrakt gondolatok. Annyi közöm volt hozzájuk, mint a szoba berendezéséhez.... Ki merem jelenteni: nincs szükség a gondolkodás megszüntetésére. A tudat megtisztítására van szükség.
Abban pedig talán a 'klasszikus' buddhista módszer nem elvetendõ: a tanítás meghallgatása, elmélkedés felette majd megtapasztalása. Bár nekem sokszor nem ez a sorrend.



Például, ha hatodik érzékszervként említed a tudatot, akkor az semmiben nem fog különbözni a másik öttõl. Nem véletlenül vannak egy kalap alá véve , ez a "féle" tudat "nem csinál semmit", nem szorul megtisztításra, egyszerû "kapu", éppúgy, mint a másik öt. Bárki megfigyelheti ezt például az alvás-ébrenlét határán.
Világosan elkülöníthetõ attól a 'résztõl', mely az énes vonatkozásokat hordozza.

Az meg attól, amely nem hordoz semmit, és általában nagy T-vel írják, s amit az egyetlen állandó, érzékszervek útján nem-megtapasztalható dolognak képzelünk el....elméletben.
Ám ha valami a hat érzékelési tartományon kívül esik, arról mi módon lehet tudomásunk? A hatását is csak a hat kapu valamelyikén tudja kifejteni, mert ha ez nem így történik meg, akkor "van valami a Tudaton kívül is". Vagyis üldögél valahol az Isten a trónján. Aki teljesen el van tõlünk különítve, semmilyen formában -a képzeletünkön túl- nem léphetünk kapcsolatba vele....vagyis teljesen haszontalan. Vagyis nincs.
Ha viszont van Önvaló, ami megnyilvánul a hat kapun keresztül, akkor MINDENT megtudhatunk róla, de ezek a dolgok éppúgy keletkeznek-elmúlnak, mint minden más. Ez esetben az Önvaló nem is eshet kívül az érzékelési tartományon, nem lehet örökkévaló, így nem is töltheti be ráosztott-ráképzelt különálló "lényeg" szerepet.
Ha a Tudaton belül van, akkor az bizony VALAMI. Egy bálvány, egy forma. Szóra sem érdemes.

Vagyis a feltevés, mely a hat érzékelési tartomány mögött egy mûködtetõt, egy attól elkülönült Erõt, Önvalót feltételez, elég vad spekuláció. CSAK tapasztalás van, és nincs sok értelme annak a kérdésnek, hogy ki tapasztalja. Pontosan amiatt, mert ez a "ki" csak a gondolataink mélyén létezõ "személy", éppúgy, mint az Önvaló, amit vagy akit sokan az "igazi énjüknek" tartanak.
A Tudat a tartamaival együtt jön létre és múlik el. Elkülöníteni attól, esszenciát keresni lehet, csak nem biztos, hogy érdemes.
HACSAK nem magát keletkezésre-elmúlásra alkalmas képességét tekintjük a lényegének. Magát a mûködését. Anélkül, hogy rákérdeznénk: mi vagy ki az, ami mûködteti?

Ez olyasféle "lényeg" (lényegnélküliség), amit a négyrétûség is csak negatív módon tud meghatározni....vagy inkább meg-nem-határozni. És miért? Mert nem valamirõl van szó. Ha valami lenne, már rég itt lapulna a zsebünkben. 😊
Ez az, amire az ember egybõl elképzel egy valamin-túli valamit. De az abszurd hülyeség. A valamin túli valami, Önvaló csak a buta fejünkben létezik. A Valóság meg itt van körülöttünk, ez az, ami túl van a valamin, olyannyira túl van, hogy ember legyen a talpán, aki észreveszi."

Szia! Hogy sikerült a szakdolid?

Olvastam, amit írtál, most írok én is egy kicsit.
Gondolod hogy az agy kreál bármit is? Ebben az esetben minden mást, amit fölfogsz a világból - is az agyad kreálja. Te így fogalmaztál: "A Te agyad" De kinek is a mije?
Ha én vagyok az agyam (ha már ragaszkodsz hozzá, hogy ez a szerv kreál tudatállapotot), akkor nem fogom azt mondani, hogy nekem van agyam. Ugyanez elmondható az összes testrészrõl.
Aki hall nem hallja magát, aki lát az nem láthatja magát.
Mindez abból adódik, hogy a megfigyelõ nem lehet megfigyelés tárgya, mert minden minõsítés belõle jön.
Ha eléggé elmélyedsz, akkor megfigyelheted, hogy egyik dolog, amivel azonosítod magad -sem én, nincs benne én, nem is birtokolja egy én. Van egy kérdés, amit ebben a megfigyelésben igen jól tudtam hasznosítani: "Ki az, aki kérdez?" Minden válasz, ami erre megfogalmazható hamis, mert egyik sem maga a minõsítõ, hanem csak a minõsítõ minõsítése. Ha elég kitartóan vizsgálódsz, meglátod, hogy mindez üres az éntõl, se nem birtokolja a halmazokat (gondolatok, érzetek, test, tudat..) egy én. Ekkor valóban betekintést nyerhetsz itt és most-ba, ami mentes minde elõre kiterveltségtõl, mozgástól, és változástól, mert a jelenben nincs mozgás. A tapasztaláshoz két dologra van szükség: egy tapasztalóra, és a tapasztalat tárgyára. Ilyenkor viszont nem lehetséges azt mondani, hogy "ez az én tapasztalatom", "az agyam generálta tudatállapot", mert nincs megfigyelõ és megfigyelt hasadása, nincs azonosulás halmazokkal, amik az ént képzik.

"Egy ifjú egy napon elment egy szerzeteshez, hogy tanítsa. Az ifjú ragaszkodott hozzá, hogy a szerzetes mondjon neki példát a Máyáról, mert érti ugyan, de mégsem érzi, mit is jelent valójában a máyá fátyla. Az öreg végül így szólt az ifjúhoz: rendben, tanítalak, de elõbb hozzál nekem egy pohár vizet a kútról.

Az ifjú elindult, hogy vizet hozzon.

A kútnál azonban meglátott egy gyönyörû fiatal lányt, éppen olyat, amilyenrõl mindig is álmodott. Megijedt, hogy vajon érzéseit osztja-e a lány. Félelme boldogsággá változott, mert a lány rámosolygott és szemeiben ugyanazok az érzések tükrözõdtek. Beszélgettek, majd a szenvedély olyan magasra lángolt, hogy elhatározták, hogy összeházasodnak. Mivel ebben az idõben a szokás az volt, hogy a szülõk választják ki a férjet, féltek, hogy mit fognak szólni. De félelmük alaptalan volt, mert a szülõknek azonnal szimpatikus lett az ifjú és áldásukat adták a frigyre.

Megházasodtak, boldogan éltek, s született egy szép kislányuk.

Történt azonban, hogy egy nagy esõzés után iszaplavina zúdult a falura. Az ifjú is kétségbeesetten menekült kis családjával, megpróbált feljutni egy domboldara. A víz azonban hamarosan elsodorta mellõle a kislányt. Szorította a felesége kezét is, de hasztalan, az ár õt is elragadta tõle.

Az ár elvonulása után bánatában összeroskadt és sírni kezdett.

Akkor vette észre, hogy ott áll a kút mellett, kezében a pohár és könnyei a kútba hullanak. Majd egy ismerõs hangot hallott maga mellõl:

- Hol van a pohár vizem?"

<#nyes>

Csak az a baj hogy amikor mi Npc-k újrakezdjük a játékot nem emlékezünk a régebbi mentéseinkre. Csak ha hekkert alkalmazunk... 😊

pl. 😊

Pl az aura látása is idetartozhat?

Azt mondják, a hatodik érzék a harmadik szem, ami az ESP-re szolgál (Extrasensory perception), vagyis minden olyan dolog észlelésére, ami nem fizikai, ezért a másik öt érzékünkkel nem érzékelhetjük. a "szem" persze jelképes, mert ennek az érzékszervnek nincsen fizikai kiterjedése, de az ezoterikusok szerint homlokközépen található öt fõ csakráink egyike, a harmadikszem-csakra, én nem tudom.

Mi lehet a hatodik? Random kinek mi? (Már ha létezik ilyen, induljunk el így)

Az embereket nem lehet kiszabadítani a mátrixból, mert ez a mátrix maga a fizikai síkon való létezés, az ember pedig ezen alapul. Ennek a fizikai létezésnek a felfogására fejlett ki az 5 fõ érzékszervünk. És ELVILEG van egy hatodik is, ami a 3 dimenziós világon kívül található világo(ka)t is képes érzékelni.
De mi erre a világra születtünk, ami számomra annyit jelent, hogy itt kell élnünk. Az érzékeken túli érzékelés pedig betekintés abba, hogy mi van téren és idõn túl.
A valóságra meg ne is próbáljunk rájönni. Emberi aggyal nem fogjuk felfogni az emberi lét szintjét. Egy adott szint képtelen önmagát felfogni, de képes a létezés alsóbb szintjeit felfogni, ami a mi esetünkben pl. a virtuális valóság. A saját világunkról, akárhányszor elmélkedni kezdesz, mindig eljutsz addig a szóig, hogy végtelen.- A végtelent aggyal lehetetlen felfogni. Amit mindig hozzáteszek: gondolj egy számítógépes játékra: Az NPC sem képes felfogni a saját világát, ennek megfelelõen ennek a világnak mi vagyunk az NPC-i. De fejlõdõ NPC-k vagyunk ám. Egyre többet felfoghatunk a világunkból. Csak az a baj, hogy a világon végtelen mennyiségû az adat amit felfoghatunk, ezért a megvilágosodott állapotig élõ emberként, amíg agyunkkal gondolkodunk, nem juthatunk el. Ezeken a dolgokon való elmélkedéstõl egyre bölcsebbek leszünk, ami mindössze annyit takar, hogy folyamatosan erõsödik bennünk annak a tudata, hogy felesleges ezeken a dolgokon elmélkedni. A célt, a világ megértését úgysem fogjuk megérteni. Akkor itt felmerül a kérdés, hogy miért nem hagyjuk az egészet a p*csába, és élvezzük a jelent? =)

Az agy sok mindent kreál. Bárit bemesélhetsz magadnak az agyad kreálja a különböz tudatállapotokat. Amikor 100 %-ig figyelsz a mostra, akkor is a mi agyunkon keresztül jönnek különbözõ információk, csakhogy észrevehetjük a különbséget akkor, hogy nemcsak az agyunk van, hanem ha elég érzékenyek vagyunk, akkor észrevehetjük pl. társunk minden mozzanatát, és helyesen le tudjuk reagálni, spontán, mert agyunk nem feltétlenül teszi még hozzá (fondorlatosan)az õ kis elveit. És azok az impulzusok társunktól jönnek a mi agyunkon keresztül,amik igazak és a mi spontán reakciónk társunkra is tiszta, igaz, nem pedig fondorlatos, esetleg kereskedelmi érzékkel teli vagy valmilyen önnön megvalósításra irányuló.

Látom megint tudatos vagy... pont pont pont. Szerinted amit most írtál mi más, mint agyalás?
Az agyad kreál? Nocsak, mesélj nekem errõl. Szerinted az agy kreál tudatot?

Bocs,hogy csak most jelentkezem, írom a szakdolgozatom. A mostban lenni, spontán lenni, az tudatosság. Ha a jelenben élsz, akkor megnyilvánul számodra minden, nem kell agyalni akkor, mert bölcs leszel.
Ha önmagad gondolataid foglalkoztatnak, amit a te agyad kreál, akkor nem a jelenben élsz, akkor agyalsz. Az agyunk elõre ugrik a jövõbe,v. hátra a múltba. De kell, hogy tornáztassuk az agyunkat, hogy amikor tudatosak vagyunk egyre jobban megértsük a számunkra megnyilvánuló mindent.
Ha kapunk egy kis betekintést a természet világába (lásd John Wayne üzenete), egy sejtést, és számomra bebizonyosodik, hogy igaz, tapasztalat útján, akkor ezek az írások nem voltak hiábavalóak.

Az íj... dél-koreai film. Nézzétek meg

HEURÉKA! 😄
Szerinted ez a tudatosság? agyalni, és bölcselkedni?

Mennyire igaz!

Ez érdekes lehet ebbõl a szempontból:

http://www.napfenyes.hu/content/view/87/61/

Én szoktam álmodni, és érdekesek is szoktak lenni.

Mert csak. 😄

Amire már utaltam az alábbiakban kell hogy legyenek súgó álmok, amik segítik a gondolatainkat arra irányítani, ami segít minket ahhoz, amit születésünk elõtt elõirányoztunk, tehát hogy tudatosak is legyünk a dologgal kapcsolatban.
Tehát ezek a súgó álmok teljesen más funkciót töltenek be,mint érzelmek feldolgozását.

A dolog felfogás kérdése 😊. Te így látod, õ másképp, én meg mondjuk megint másképp 😊. Ez a szép benne 😊)

Úgy gondolom, hogy az álmok csak saját tapasztalataid adják vissza dolgozzák föl.., tehát ha az jön elõ belõle, hogy valakit megsértettél, az csak rád vonatkozik, és lehet téved (õ nem sértõdött meg - csak te érezted úgy). Te úgy érzed, hogy megsértetted, aztán vagy tényleg, vagy nem. - azt meg már a másik személy tudja. De saját belsõ változásokat, elfolytott érzéseket, folyamatokat viszont ténylegesen visszaad.
Figyelj jobban, mert ha álmodban elõjött az érzés, hogy valakit megsértettél, azt már nappal is tapasztaltad, csak nem tudatosult. -feltéve ha beigazolódik. 😊
Ha pedig azt hiszed, hogy a sértettség érzés nem a Te sértettségérzésed, hanem a sértetté, akkor ki is fogod rá projektálni.

-Szóval csak óvatosan az álmokkal, soha nem többek, mint amik - saját érzések, gondolatok.

Minél konkrétabban megfigyelem az álom emlékét, annál inkább ugrik be a jelentése és így olyan dolgokkal is tisztában lehetek, amit nem is láthattam eddig, mint pl.megsértettem valakit és az nem adja tudtomra.

Elég sokat álmodom, és nagyon tisztán emlékszem az álmomban elõjövõ érzésekre, így soha nem volt szükségem asszociációkat kiépíteni az álmaimhoz. Pl. Tisztán elõjönnek a magányosság, félelem, bizonytalanság érzések, vagy akár boldogság szeretet, hasonlók. Elég jól tükrözik a változást, vagy hiányt, vágyakat...

Pár évvel ezelõtt azt álmodtam (úgy hajnal felé), hogy egy család, v. banda be akar jönni, a házunkba. Álmomban vártam, hogy most mi lesz, kicsit félve. Vártam-vártam, azt álmodtam, hogy tanakodnak kint, hangosan beszéltek, én vártam,vártam, aztán felébredtem.
Megreggelizem, aztán felhívtam a barátomat, hogy mivel menjek el otthonról, mert nem látom a zsigulit a ház elõtt. Hát azért nem láttam,mert ellopták.
Ez volt a tényekhez legközelebb álló álmom.

Mondjuk vannak olyan álmok is aminek nincs ilyen "jövõbetekintõ", "segítõ" jenetése. De valmailyen jelentése mindíg van. PL. ha rémálmaid vannak, akkor "egyértelmû", hogy valami stresszproblémád van(félelem valamitõl, stb.), vagy nálam például betegségeket, lázat szokott jelezni a rémálom(és fõleg ilyenkor teljesen összefüggéstelen). Ez egyéni. Van amikor a kedvenc sorozatommal álmodok 😊. Van amikor csajokkal 😊. Szal van hogy csak lelkiállapotokat mutatnak be 😊. Olyanokat amit esetleg tudatosan elnyomsz, nem veszel észre, vagy csak nem eléggé vetted észre, na az álmodban elõjöhet.

Aztán persze olyan is van ami a napodat összegzi, vagy éppen arról álmodsz ami legjobban foglalkoztatott elalváskor. A lényeg az hogy valamennyi icike picike jelentése mindíg van, ha más nem akkor lelkiállapotot közvetít... Szerintem 😊

Ha csak fikázni tudsz akkor ne írj ide pls 😊

Hát elvileg az a lényeg az álomban, hogy megértsd mit is akar mondani. Namost én személy szerint nem tartok ott hogy reggel mikor felkelek megértsem, de azt mondhatom, hogy vannak ötleteim (úgyértem kb.ra értem hogy mit akarhat jelenteni, de 100% nem tudom még megérteni). Viszont egy egy esemény bekövetkeztekor visszaolvasva (naplóm van az álmokról), visszagondolva már megértem õket, ugyan ez késõi, de ha az ember megérti a sémát, akkor könnyebb megérteni az újakat is. Talán. Szerintem. 😊

Ja pesze!Nagyon képben vagy!

Volt, hogy megpróbáltad megérteni? Vagy szerinted elég, ha emlékszünk rá, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy mit is álmodtunk, aztán majd szép lassan, napok múlva fény derül, hogy az mire is vonatkozhatott?

A legtöbb álom az.

Vannak súgó álmok. Igaz ez?

Örülök😊. De javítást kell eszközölnöm, nem az "Az álom idejére", hanem az "Az alvás idejére" gondoltam.

Ez tetszik.<#smile>

Nos, én az antropozófia - szellemtudomány "követõje" vagyok, ez kizárólag éber tudatállapotban végez megfigyeléseket.
Az antropozófia az embert 4 részre osztja:
fizikai test
étertest
lélektest (asztráltest)
Én (szellem)

Az álom idejére az asztráltest és az Én elhagyja az embert. Az éteri test pedig nekiáll kijavítgatni a fizikai testet. Fejlettségünk jelenlegi szintjén kizárólag a fizikai testben rendelkezünk öntudattal (a nagy többséget értem ezalatt, mindkét irányban vannak kivételek), az álmok akkor adódnak, mikor az Én és az asztrál épp elhagyja a testet, vagy épp visszatér bele, tehát elalvás elején és végén.

Hát nem tudom, én egy éjjelrõl 6-7, akár 8 álmomra is emlékszem (különbözõ helyszínek, és szituációk). Álmomban belenéztem a tükörbe, és megriadtam, úgy eltorzult az arcom, és nem tudtam menekülni, pedig féltem.. olyan gonosz volt az arcom a tükörben, mint ha én lennék a sátán (nem látta még a sátánt). <#wow2>
Következõ álmomban a régi szobám ágyában feküdtem -ahonnan már kb 7 éve elköltöztünk. Tudtam, hogy csak álmodom, és föl akartam ébredni, dörzsöltem a szemem, de csak nem változott át az új szobámmá, amiben aludtam, maradtak a régi falak. Teljesen kétségbeestem, mert pontosan tudtam, hogy mit kéne látnom, amikor fölébredek, mert benne volt a fejemben a helyzet, ahogy épp elaludtam, és tudtam, hogy hol aludtam el, nem tudott becsapni az álmomban a szoba, amiben feküdtem - a régi szobám. Aztán valahogy csak sikerült fölébrednem. 😊 sry ha off lett volna, csak az álmokról jutott eszembe.

Ha jól értem amit írsz, akkor arról beszélsz, hogy nincs egy stabil, független pont, amibõl kiindulva objektívnek mondható megfigyelést lehetne végezni, mert minden visszahat mindenre, így aztán már maga a megfigyelés megváltoztatja a megfigyelés tárgyát, és ez visszahat rád is, és így tovább😊. Szép.
A régiek is írtak errõl, valamelyik híres figura mondta, hogy:
Mutass egy stabil pontot, és kimozdítom a sarkából a világot!
Sõt, a bölcsek köve szerintem ennek a stabil pontnak a képi megfogalmazása.
No, visszakanyarodva, az embernek saját belsõ világa van, Énje. Ebben megtalálhatja ezt a stabil pontot, én úgy érzem. Többé kevésbé törekedhet objektivitásra a gondolkodásán keresztül. Kiegyensúlyozhatja egymással a különféle erõket, elérhet egyfajta egyensúlyt.
De még ha teljes mértékben igazad is van, akkor is érdemes vizsgálni, amit látunk és érzünk, mert ha nem is 100%-os az információ, amit ad, valami információt azért mégis nyújt a megfigyeltrõl😊. Több nézõpontból is érdemes ezt megtenni persze, hogy még pontosítsunk. Kijelenteni, hogy nem teljesen pontos a megfigyelésünk, ezért nem is érdemes megfigyelni, az elég vad dolog, ez azt jelenti, hogy az elmúlt 200 év tudományos feljõdése céltalan és hasztalan.

kell egy reset

Azért álmodunk, hogy bizonyos velünk történt dolgok, amik kizökkentettek minket testi-lelki-szellemi egyensúlyunkból ezeket újból egyensúlyba billentsék. Példát tudnék mondani. Tegyük föl elalvás elõtt megnéztél egy filmet, amin elszörnyülködtél, v. mélyen érintett, ledõbbentél vagy ilyesmi. Hogy visszakerülj a belsõ nyugalomra, a te belsõ egészséges egyensúlyodba, hogy a szervezetedet ne eméssze tovább,ahhoz ellenerõket kell elindítani.

Nem mert te nem érzékeled. A tudás nem érzés.

Csak megfigyelõ van, csak ez az egy. Nincs más.

pontosan....annyira elõre csaknem dolgozik az egyik agytekém😄DD

mindenképp fura jelenség😊

Ja, de ha nem vagy külön a megfigyelttõl, akkor megfigyelõ sem lehetsz.

Szerintem John Wayne és Sz4bolcs, mindkettõtöknek igaza van.Hát épp ez az, el kellene érni azt, hogy nem vagy külön, hanem csak megfigyelõ vagy.
Az érzékfeletti csak egy cimkézése a témának(mert a tömeges emberiség - átvitt értelemben- így fogalmaz errõl)
Érzékelés - cimke jó? Ha csak megfigyelõ vagy csak figyelem van.

médiumi képességekrõl, bosziságról vélemény? bár ez utóbbi inkább herbalista témakör...

Azért érdekel, ha végiggondoltad mi az amit másképp látsz. De ne annyit hogy "érzékfeletti pedig van", hanem hogy hol a hiba a gondolatmenetemben szerinted.

Nyilván, ha így érzel, nem akarlak meggyõzni. Aki egyetért velem, az pedig úgyis elindul majd valamilyen irányban.

<#wave>

De azért néha írok majd ide is, ha van valami hozzáfûznivalóm 😊.