(El)Gondolkodtató

Akkor most jól gondolkodjunk (el) ezen és 15 év múlva ismét írjon valaki valami (el)gondolkodtatót!

elgondolkodtató: miért nem ír ide senki? Hmmm...

jamégsem.oké.mind1

Hmm. elgondolkodtató? írok olyan elgondolkodtatót hogy ihaj-csuhaj...

Tavaly már próbálkoztam felvételivel, azt mondták még van mit tanulnom, mennyek vissza hát még egy évre, de inkább nagybõgõznöm kéne nekem...

jofan, még egy év durva hajtás, most pedig: Azt mondják felvennének,m de tul öreg vagyok, vannak dolgok amiket a diák csak biizonyos korban tud megtanulni. DE, ha esetleg bõgõzni szeretnék, felvesznek...

HE???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
?????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Haldoklik a bõgõ szak? hol érdekel? De ha aszondoom hogy nem érdekel, akkor talán elküldenek szimplán a fenébe! AAkorr nem tanulok meg zenélni!(a zenélés sztem mást jelent a különbözõ hangszereken, én a cselló val való zenélésre gondoltam éppen...) Ha elmegyek hobbi-zenésznak, akkor is 10 év után leköröz egy másodikas szakis zenész, és nem csak technikai dolgokrol szól, a zenérõl alkotott képükrõl is...

Kötelezõ valóban, és egyben irodalmi remekmû. Nagy hatással tud lenni, ha akarja az olvasó.

kötelezõ olvasmány?hmm elolvasnám ha lenne idõm, de most is csak szünetet tartok, aztánvisszamegyek kottákat írni meg énekelniXD

A "gondolatmenet" kifejezés jobban tetszik. Andrej Jefimics is tömény filozófiának tartotta életét, amíg nem találkozott egy igazi gondolattal. /Csehov-mû/

Persze, hogy el kell mondani az ilyen dolgokat valakinek. Pont az jutott eszembe múltkor, hogy mennyire nem ismerik egymást az emberek. Azok, akikkel nem szoktam tartalmas beszélgetéseket folytatni, vajon milyennek tartanak? Szóval a lényeg, hogy komoly ismeretség nélkül, igyekszem nem ítélkezni, mert sosem lehet tudni, mi mögött mi rejlik.

Hát nem tudom... a zene nekem mindig segít. Az írásban pedig az a jó, hogy bármit leírhatsz, mert ugye "ráfoghatod" az elbeszélõre, a lírai énre, a fikcióra.

és ezek a filozofálások/gondolatmenetek egyre jobban tetszenek, tömör logika, egy kis személyíséggel vegyítve:D

azért mert jó barátaid vannak nem kéne fel húznod magad..
Igen, én is észrevetem õket, de ezeket sem ítélem el, mert, hm.. miért? nem beszélgetek vele semmi fontosabb dologról de kedvel , meg én is õt, és feleslegesen nem beszélget, szal nem mászkál velem fél órán át ha tudjuk hogy fél órán át nincs mirõl beszélniXD. sztem ezzel nincsen semmi probléma.

Nekem nem segít. amikor zenélek, vagy rajzolok, akkor mondok valamit, de valakinek el kell mondanom.. enélkül szinte semmit nem ér az egész az én esetemben.

A helyzetem nekem is pontosan ugyanilyen egy ideje. Elmondom én mit teszek:
Elõször is mindig felhúzom magam, amikor odajönnek az ismerõsök kérdezgetni.
Egyre inkább tömény megvetést érzek a feszínes kapcsolatok és az üres szavak iránt.
Mit teszek? Gondolkodom és írok és zenélek. Mindhárom segít.

Az illetõ egyáltalán nem én vagyok. Pont, hogy nem én vagyok. Értsd úgy, hogy a sokat emlegetett illetõ egy sima kis jópolgáriátlagember.

Hogy hol találok örömöt? Nem mondom meg :) Mindenki maga találja meg! De nem kell se nem rosszra, se nem valami eget zengetõre gondolni... Ezek apróságok. Egy vers, egy rokonlélek egy könyvben, felismerni egy Chopint egy filmben stb. Sok ilyesmi. Nem hinném, hogy sikerült jól elmagyaráznom, de nem is áll szándékomban.

talán ha elmondom párnak hpgy mi van, akkor...Hát, e lesz semmi, de legalább lesz mondanivalóm, és beszélgetekXD

:[

fogalmam sincs :|

a következõ gondolat fordult meg a fejemben:
sok jo gyerek van a közeleemben, vidáman élik gyerek életüket miközben csinálj a dolgukat. jo oszztály vagyunk, a tanárok is szeretnek minket sokszor dícsértek is már minket:), mindannyian imádjuk a zenét, volt hogy külön programot szerveztünk tanítás nélküli napon amikor mindenki zenélt egy kicsit gitáron, szintón, a kettõt vegyítve, klarinéton, és csellón..és akkor még a fuvoláscsaj el se jött:P

De, azt hittem akarok valakitõl valamit, és amiért õ mástól akar valamit, azt hittem azért vagyok már szomorú egy hete. De asszem nem. igazábol, én senkitõl se akarok semmit.. mindenkit szeretek de nem akarok tõlük semmit.senkitõl se. nincs mondanivalóm. nekik se hozzám. így hogyan szerezzek barátokat?wáá azok vannak. Rossz kérdés. Hogyan Kommunikáljak? merthát, ha nem szólok valakihez, az ront a morálomon.
Ha lenne egy barátnõm vele tudnék így nélkül lustulni szavak nélkül is, dehát szavak nélkül ki figyel fel rám?

Az csavar az egészen egy kicsit, hogy még ha nem akarnék sem tudnék nem beszélni:) ha látják hogy nagyon csöndben vagyok akkor odajönnek és megpróbálnak beszélgetni valamirõl, vagy megkérdezik hogy van e valami bajom, bárkivel bármikor tudok beszélgetni, de értelem, mondandó nélkül, nincs gondolat amit átadnánk egymásnak, dehát, ha nem beszélgetni nem szeretek mert a morálom romlásával jár, aláb nálam mostanában különösen, akkor miért ne beszélgetnék velük. Egyre jobban zavar az értelem nélküli jókedv XD és az hogy a rossz poénokon is nevetnek, és nekem nincs mit mondanom, pedig szeretném ha lenne. Ez az én nagy problémám, ami boldogtalan boldogsággal jár, hiszen minden szép és jó, csakhát.. mit kéne tennem...?

a legutolsó sorodat illetõen: Mintha magadról beszéltél volna, arra akartam célozni ezzel. De mind1, annyira nem fontos..

az az elõtti: Kösz. mindjárt megnézem a tanárom oldalán mit jelent ez a mondat... jandricsrobertextra.hu XDXD durván tolja a tanár

az az elõtti: KÉrlek fejtsd ki bõvebben, télleg érdekelne hogy mit is találsz pontosan, és hol, és hogyan...nekem is keresnem kéne aszem, vagy csak szimplán jó lene ha néha a nem társadalmi életben találnék örömet hamár vannak lyan idõszakaim amikor a társadalmi életben nem találok:S

és az elsõ bekezdés:
A fodrásznak az a dolga hogy kövesse, szersse, "mûvelje" a divatot :)
még ha egy rakás sz*** sem ér a "divat"

Azt hiszem egy kicsit másképp értelmezted a szavaimat, de sebaj...
Kérdeseidre válaszom: Ki, mit, kire erõltet rá? Nézzük kedves Illetõ barátunk esetét.
Bemegy a boltba és olyan ételeket vesz, ami mondjuk "divatos". Természetesen úgy néz ki, ami divatosnak nevezhetõ a környezetében, akár tetszik neki, akár nem. Szeretnék egy konkrét történetet elmesélni: A fodrász és köztem a következõ párbeszéd zajlott le pár hónapja:
-Szoktad vasalni a hajad? (ez a haj kiegyenesítését jelenti, ha fiúként nem tudjátok :)...)
-Nekem nem tetszik, szóval nem szoktam. -válaszoltam.
erre õ:
-Én most próbálom MEGSZERETNI, mert ugye, ez mostanában a divat.

Természetes, hogy befolyásol a világ minket, de kicsit túlzottan elfajult ez a dolog mostanság. Igenis ki kell akadni, mert az egy dolog, hogy a kedves Illetõ oda megy nyaralni, amivel utána felvághat és nagymenõ lesz, de könyörgöm, nehogy már feketebárányként emlegessenek, mert nem vagyok hajlandó a hajamat simítani, mert nem tetszik!

Szerintem ez a gondolkodásmód egyáltalán nem vezet embertelen élethez, ahogy fogalmaztál. A társadalomba való tartozás "földöntúli örömein" kívül én máshol is meg tudom találni a boldogságot.

A tanáros példád tetszik. Persze jó érzés, ha mások büszkék ránk, de ilyenkorra már jó, ha kialakul a "Non scolae, sed vitae discimus"-ba vetett hitünk.

"Csak nem egy kedves illetõ teljesen benntrõl jövõ vélemény..:)" ezt nem teljesen értem, illetve nem szeretném félre érteni, kérlek fejtsd ki bõvebben.

Ezzel egyetértek nincs szép és nincs állandó.

ki erõlted rád, mit? kik erõltetnek rá valamit kikre? És te miért nem erõltetsz rá senkit semmire? Természetesen befolyásol minket minden amit tapasztalunk, ezzel nem tudunk mit kezdeni, max kiakadni, de miért tennénk?:)

a saját szabályokkal kapcsoltban(#574):

Azt mondod nem érdemes a sajátodat választani? Az én véleményem (személyes és szubjektív, ha akarsz egyetértesz, ha nem akarsz, nem), hogy jobban teszi az ember, ha a saját világa szerint él. Lehet, hogy nehezebb, de több az esély a tartalmas (megkockáztatom, esetleg értékes) életre. Ha kizár a társadalom... az valóban nehezít a dolgon... Bár sok esetben fölmerül a kérdés, hogy biztosan teljes mértékben be akarunk-e olvadni egy ilyen társadalomba?

Azt mondod nem érdemes a sajátodat választani? - Nem. Azt, hogy embertelennek tûnik nekem egy ilen élet. Nem hiszem hogy önbizalomhiány lenne az oka. Mondhatom azt hogy: áá nem érdekel hogy ez a hülye tanár a másik oldalt is kérdi tõlem, megtanultam az elsõt tök faszán, jól végeztem dolgomat.(?!)Jópolgárátlagember...Vagy mondhatom azt hogy, áá nem érdekel hogy a tanár csak 2 oldalt kér tõlem, az semmi sem, ez a tanár nem normális, megtanultam 10et....
melyik a jobb: Ha magadra vagy büszke, vagy ha mások büszkék rád?

Az én véleményem (személyes és szubjektív, ha akarsz egyetértesz, ha nem akarsz, nem...- a te szubjektív véleményed?:) Csak nem egy kedves illetõ teljesen benntrõl jövõ vélemény..:)

Nem akarnék teljes mértékben beleolvadni a társadalmba, szerintem ez egy terljesen rendbenlévõ álláspont az átlagnál,
"Mindenki két, alapjában véve teljesen különbözõ dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illetõ akkor szép, ha együttmûködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belõle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik."
Én is szeretnék részt venni bene dde a saját stílusommal, szóval a válasz: Nemm!:D

Semmit sem nevezhetsz nem csak szépnek, hanem állandónak

A körülmények határoznak meg MINDENT, és te "csak" egyik vagy a körülmények közül amik körbevesznek

A halál törvényszerû, az élet nem az...

Állandó érték alatt arra gondoltam, hogy nem nevezhetünk szemrebbenés nélkül semmit sem mondjuk szépnek, vagy jónak, mert
1. A múltban lehet, hogy más értéket képviselt
2. A jövõben szinte biztos, hogy megváltozik arról a bizonyosról

Sokszor mondják "az én szubjektív véleményem blablabla..." Akkor a kedves illetõ azt hiszi, hogy teljesen benntrõl jövõ véleményt mond, melyet nem befolyásolt semmilyen külsõ tényezõ (gondolok itt a globális gondolkodásmódra). De ezt csak hiszi, mert minden tettét a környezete befolyásol és tulajdonképpen nem is szabad ember, mert azt eszik, azt hord, azt csinál és dolgozik és fõleg érez, amit ráerõltetnek. Nem is kell annyira erõltetni... magától is szépen meghajtja fejét és.. nem is magyarázom tovább

mi az a szubjektív, mit nevezel pontosabban "állandó érték"nek?

Valóban két választás van. A saját értékrended és a társadalom értékrendje. Azt mondod nem érdemes a sajátodat választani? Az én véleményem (személyes és szubjektív, ha akarsz egyetértesz, ha nem akarsz, nem), hogy jobban teszi az ember, ha a saját világa szerint él. Lehet, hogy nehezebb, de több az esély a tartalmas (megkockáztatom, esetleg értékes) életre. Ha kizár a társadalom... az valóban nehezít a dolgon... Bár sok esetben fölmerül a kérdés, hogy biztosan teljes mértékben be akarunk-e olvadni egy ilyen társadalomba?

Mit tudok kezdeni ezzel?
Ha a munkádat/téged semminek, rossznak, csúnyáknak találnak, akkor tudnod kell, hogy a környezeted véleménye relatív, ebbõl értedõõen csak azok véleményére adsz, akik valamiért kiérdemlik.
Tehát az emberek nagy részének LAIKUS véleményét nyugodt szemmel elengeheted a füled mellett.

Amikor azért szép valaki mert szeretjük... jhaj de utálom ezt. ITt vagyok én basszameg! elkéne gondolkodtatni a csajt azon hogy csak a két szép szeme tetszik a srácnak, vagy tényleg van e benne valami érték is esetlegXD lehet hogy ezeket kéne keresnie...talán ott találna ahol nem is számítana ráXDXDXDha értitek mire gondolok<#fejvakaras>

1. Elfogadhatja
2. hõbölöghet miatta
3. akár szimplán el sem ismerheti.

4. rájöhet hogy valami nem stimmel a világgal és kívülállóként érezheti magát akár..

igen. mondhatod hogy szép, de ez csak a te véleményed. élheted az életed a te értékrendszereid alapján, azt nézhetsz hülyének akit akarsz, azt veheted komolyan vagy éppen nem aki neked szin/anti-patikus.

DE! megéri? megteheted,megtehetem. Megetegyem? asszem nem kéne.

yep.

februári IPM-ben egy nagyon jó cikk van errõl (emberekre vonatkoztatva) a szépségrõl

A nagy Õ

az énünkben több, egymástól eltérõ réteget különböztetünk meg, ha a szépségrõl alkotott értékítéletünket vizsgáljuk

1.
Az elsõ a biológiai alapréteg. Annál erõsebb a biológiai hatás, minél erõteljesebben alakultak ki a másikban az ellenkezõ nemre jellemzõ külsõ jegyek

2
A második a kulturális réteg. Nincs közvetlen biológiai céljuk, viszont hangsúlyoznak egy bizonyos kulturális környezethez való tartozást. A szépség ezen formái érzékenyen reagálnak a divat változásaira, és rövid idõ alatt megváltozhatnak.
Mindenki két, alapjában véve teljesen különbözõ dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illetõ akkor szép, ha együttmûködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belõle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik.

Minthogy az azonosak tömegébõl való kiemelkedésre csak kevés lehetõség kínálkozik (például egyforma frizura esetén az eltérõ hajszín), ezért különbözõ ismertetõjegyek alapján kialakult típusok szolgálnak a legmegbízhatóbban a hasonlóság és különbözõség határán mozgó szépség megjelölésére. Így például vannak férfiak, akik fõként a szõke, mások pedig a fekete hajú nõket tartják szépnek. Ha valamely típus tetszik nekünk, ebben a tetszésben többnyire öntudatlan kívánságaink törnek felszínre.
A mélylélektan ezt így fogalmazta meg:
Minden nõ számára létezik egy meghatározott, saját lelki énjét optimálisan kiegészítõ férfitípus.
És ez fordítva is így van. Ha ezek az egymást kiegészítõ emberek találkoznak (az ellentétek vonzzák egymást), elsõsorban azt kedvelik a másikban, az nekik a vonzó és szép, ami belõlük hiányzik, és amit a társas kapcsolatban az illetõtõl kapni szeretnének: például akaraterõt, gyengédséget, mély érzéseket, megfontoltságot.

3.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a korábban említett biológiai és kulturális rétegek után a harmadik a tipológiai réteg. A biológiai indítékok, továbbá a kultúra, a divat által meghatározott körön belül azt az embert tartjuk különösen szépnek, aki saját típusunk kiegészítése. Ezt az ítéletet az életünk alatt szerzett tapasztalatok összessége alapozza meg. Ezután kutatószenvedélyünk újabb lépcsõfokra hág: a nagy õ az egyetlen, akik igazán szép a számunkra. És ez nem romantikus rajongás, hanem szépérzékünk iránymutató megnyilatkoztatása. Nem embercsoportokat, hanem csakis egyes embereket vesz célba, mégpedig a szeretet, a szerelem érzésének segítségével.

Ez az utolsó, talán leginkább emberi fokozat mély biológiai elõkészítésre épül. Élete kezdetén mindenki elõször a szüleivel kapcsolatban kezdi edzeni ítélõképességét. Az anya, apa: a nõ és a férfi egy nép, egy kultúra, egy bizonyos divat és szokásvilág, valamint egy-egy típus megtestesítõje is. De elsõsorban olyan ember, aki az állandóság jelképe, aki a gyerek lelke számára a jó, a helyes és a szép mércéje.

Vak -e a szerelem?
(Itt a cikk kitér arra hogy ami az állatvilágban egyértelmû (a legnagyobb agancsú szarvas tényleg a legerõsebb), úgy az emberek esetében lehetséges, hogy a szépség megbízhatatlansággal, hamissággal, vagyis negatív tulajdonságokkal párosul, és fordítva, a visszataszító külsõ mögött is rejtõzhet remek, nagy formátumú személyiség)

Szerencsés esetben olyan Õ-höz jutunk el, aki nemcsak biológiai, kulturális és tipológiai szempontból, hanem pótolhatatlanul és éppen a mi számunkra szép és igaz. Ezzel eljutottunk a szépségrõl alkotott értékítéletünk legfontosabb rétegéhez

4.
Ez a nagy jelentõségû negyedik réteg személyes jellegû, és a biológiailag, kulturálisan és tipológiailag megfelelõ, kívánatos személyen túl elvezeti az Én-t a megfelelõ Õ-höz. Itt már nem azt szeretjük, ami szép, hanem megfordítva: Akit szeretünk, az a szép, és az az ember mérce a többi szépség megítélésében. Az anya és a gyermek õsi találkozása elõkészítette a terepet az Én-Õ kapcsolathoz. Ez már biológiai kényszerek nélkül, az egyén önmegvalósításával jön létre.
-----------------------------------------------------

ezeket mi is tudjuk (ahogy te mondtad), hogy vannak ilyen dolgok, csak mi szegényesen és távolról tudjuk csak megfogalmazni, ilyenkor mindig a Tudomány felé kell fordulni, akármit is akarsz jobban megérteni :)

Ez igaz, de mit tudsz kezdeni ezzel a ténnyel?:)

Én ezen gondolkodtam mostanában:
A társadalom megítélése változó, ezért kevés értéket nevezhetünk állandó, azaz "örökértéknek". Ennek ellenére azt mondjuk valamire, hogy például szép. Ilyen márpedig nem létezik. Az rendben van, ha azt mondjuk, h nekem tetszik valami, vagy hogy én szépnek találom. Bár ez is meggondolandó, mivel az egyén a társadalom globális véleménye alapján ítél. (tisztelet a kivételnek) Ergo nem szubjektíven.
Így tulajdonképpen, ha valaki azt mondja egy emberre, zenére, festményre, hogy szép/csúnya, akkor ez semmit nem jelent, mert minden relatív és változó.

biztos :)

A táj este télen nagyon metálos tud lenni, nem?

de azért elgondolkodató.legalábbis nekem.mind1, ezcsak ilyen kis izé volt..majd ha lesz valami elgondolkodtató akkor irok ide mééég

ezeket már szerintem ide írd:)

csak nem annyira mintha járna veled.

tehát, hogy témához kapcsolható legyen:D

Ez kevésbé jó mint ha járni akarna veled, tehát ha járni akarsz vele, akkor szar ügy, magyarul ROSSZ. Ezért mondják az embrek hogy ez rossz! de igazábol csak kevésbé jó..de jó is lehet, nem?

Nem feltétlenül rossz dolog egy lány zsebkendõjének lenni? Ha nem akar tõled semmit de megbízik benned vagy mi?

ja msnen keresztül kell majdxD

ja nem, csak azt hittem angolul kell azt is elmondani hogy mit jelent. De te a kiejtést mondtad, azt meg egyszerûen el lehet mutatni csak a szájmozdulattal amíg meg nem érti, mert ha nem érti a hangot, akkor gyakoroltatni sem tudod egy szóval

hm?mármint én mondtam hogy :Angol nyelven kell NEKI ezt elmondania?

elmondod neki (mert te mondtad hogy angolul kell neki elmondani)

hogyan tanítanád meg egy koreai embernek angolul, hogyan kell azt mondani hogy CSÁ XD asszem a cs meg lesz a chops-ból...de az á??..cup...deügyes vagyok...

<#worship>

igen, csak az már nem pénz. Mert az elfogyott, hiába alakult át. (hiszen ezért fogyott el)
Amire gondolsz az az érték fogalma, és akkor már lényegtelen lenne csak a pénzet említeni, mert így nézve már nem csak annak van értéke (és itt még lehetne vitatkozni a pénzbeli-eszmei érték fogalmáról (kinek mi az értékes))

h a például egy kulcstartót veszel ami mindig ott van nálad, akkor a 200- 150 és az 50 ft nálad marad és a 150 is..csak... máshogy...

mivel maga a topik is egy kissé filozófikus kérdésnek van szentelve teljes egészében, ezért miért ne lett volna szó az idõ - mint jelentõs meghatározó és fogalom - kapcsán felmerült kérdésekrõl?

"A pénz átalakulhat akár Szendviccsé...hangszerréé... és akkor "besszél" is, de átalakul....csak mi döntjük át mivé alakul át, és hogy az mivé fog"

Az "átalakulásod" pl tárgyakká gondolom úgy keletkezik hogy elszánod magad és ráköltöd a pénzt ami miatt kevesebb marad nálad ergo fogyatkozik