Emo

Hát mert talán egy nem bevallott lelki örlõdés sztem a legrosszabb.Volt ismerõsöm aki emiatt éveken keresztül szenvedett.

miért fontos hogy hetero vagy homo vagyok?

hány éves vagy?Milyen suliba jársz?Hetero/vagy homo vagy?Ezeket azért kérdeztem mert fontos tudni ahhoz h vki segítsen neked.

ti ismertek olyan emókat akiket bántanak vagy utálnak az emóságáért?
úgyértem nem azért mert seggfej, vagy mert bunkó meg beleköt mindenkibe, hanem mert kis szelíd emo, aki nem bánt senki és így is bántják ez miatt.

Sokan nem merik kinyírni magukat, ha másképp lenne, akkor szerintem az ország 1/3-a kapásból kipusztulna, ha a mostani társadalmi és gazdasági viszonyokat nézzük. Szerintem legalább ennyi embernek biztosan megfordulhatott a fejében legalább 1x az életében ez a dolog. A nagy gond szerintem az, amit már pár héttel ezelõtt is leírtam, sokaknak egyszerûen nincs hova menekülni társadalmilag, ott volt az emo, sajna az is kuka lett. Az átlagnak az is jó, ha szarrá piálja-drogozza fejét, mi meg páran megmaradunk meg nem értett "esõembereknek".

Nekem ez már a vicc kategória.. hányszor hallottam már ezt másoktól, amit te mondasz.
Nézd, boldogtalan vagyok.. nem akarok tovább szarakodni.. nem akarok semmit, de legfõképpen nem akarok már tovább létezni.. egy dolog tart csak életben még, az hogy gyáva vagyok megölni magam.
Nincs senki vagy semmi amiért élhetnék.. nem tartozok senkiért felelõséggel.
A legjobb dolog amit tettem az életemben, hogy nem csináltam gyereket.. mert akkor most szarban lennék.

Azt mondják, hogy a legfontosabb dolog az életben a szeretet.
Én is így hiszem, hogy ez a legfontosabb.. csak az a szar az egészben, hogy nekem nem jutott. Semennyi. Belefulladok a szeretetlenségbe.
Az én szemszögembõl, nem csak hogy nem engedik az emberek, hogy szeressék õket, de ugyan így képtelenek szeretetet adni is.
Mindenki a szeretetrõl beszél..de senkit nem érdekel..le se szarja
Azok az emberek meg akik azért élnek hogy szeressenek, meg szeressék õket.. majd meg halnak a nyomorúságtól.

Az mondod magadrol hogy okos vagy akkor ilyen hogy juthat az eszedbe? eldobni magadtol az eletet a legnagyobb hulyeseg, minden ember letezesenek lehet celja csak meg kell talalnod a celod.

Az emberek között azt játszom, hogy normális vagyok. Ha egyedül vagyok, önmagam vagyok, minden színjáték nélkül. Undorít ez az álszent lét.
De nem vehetem le soha a súlyos álarcot, nem lehetek önmagam, ha megtenném, az emberek megundorodnának tõlem, mint ahogy én magam is undorodom magamtól, teli vagyok soha nem múló sebekkel, fájdalommal, és ha el nem dugnám a normalitás mögé, félek megszûnne az a kevés szeretet és emberi kapcsolatom az életben amit így is komoly képmutatás árán sikerült kicsikarnom az élettõl.
Nincs semmi értelme a létezésemnek. Mit csináljak?
Nem vagdalom magam, de nem akarok tovább élni.
Soha nem vagdostam magam, okosabb vagyok annál, hogy ilyen hülyeséget csináljak. Nem bírom a fájdalmat, inkább gyógyszerekkel csinálnám, békésen, fájdalom mentesen.
Gondolt itt már valaki arra hogy már elege van az életbõl.. ???

Nem a neten élem az életem, elhiheted, olvass csak vissza. Amit megtapasztaltam az mind a való életben volt. Itt nem az a baj, hogy nem tudok ismerkedni, hanem az, hogy nincs olyan ember lassan, akivel érdemes egyáltalán ismerkedni.

Próbálj kilépni a netrõl a való világba. Oké, hogy "hallottál ezt azt", de anélkül nem megy, hogy nem mész el sehova. Most egy hülye dolgot mondok: ha lemész kocsmába, és mindig ugyanott ülsz a pultnál mondjuk három héten át minden péntek este egy orát akkor már kapásból lesz csomó haverod. Nyilván ezek ennyit is érnek, csak egyszerûen nem értem, hogy nem tud ismerkedni valaki.

Sajna a különféle klubbokba, érdeklõdési csoportokba is ez megy, tapasztaltam is, hallottam is ezt-azt. De ott van példának a retronom.hu, ez egy régi dolgokkal, készülékekkel, tárgyakkal, egyszóval a múlt század hétköznapi dolgaival foglalkozó oldal. Régen pörgött elég rendesen az oldal, jöttek a kommentek és a posztok dögivel. Aztán egy adott témán belül beindult a vita, jöttek az okoskodók meg a trollok is, ez odáig fajult, hogy szép lassan mindenki ráunt és lelépett, mára már szinte halott az oldal, max páran irkálnak még oda. Amúgy meg a kezdetek óta leszarom a kinézetet, ha barátkozok, a lényeg, hogy az adott illetõvel jól kijöjjek és el tudjak vele beszélgetni.

Keress hobbit, ne az izgasson, hogy más hogy öltözködik. Menj el olyan klubba, ami érdekel, legyen az fantasy, egy együttes rajongói klubja, sportolj valamit, kerülj be egy közösségbe, ami olyan tevékenységgel foglalkozik ami téged érdekel. Ott fogsz olyan emberekkel találkozni akivel egyezik az érdeklõdési köröd, és ne az motiváljon, hogy ki mit hord, vagy hogy néz ki. Egy kövér disznó is lehet jófej (sõt, sokszor õk a legjobb arcok, tudják élvezni az életet).

Õszintét megmondva gyerekkoromban nem voltak barátaim, eléggé szégyenlõs, visszahúzódó ember voltam, ez igazából akkor nem is zavart, elvoltam a magam világában. Általános óta van 2 spanom, akit a mai napig ismerek. Szakközépbe kezdett szar lenni a magány, az osztályom nem igazán bírt, gondoltam máshol kell megkeresnem a társaságot. Vicces, hogy abban a retek gettó suliban láttam elõször emot, elég durván vékony volt a tag, csõnaci meg a szokásos, többiek meg jöttek, hogy "blõõ emo". Ekkor néztem utána, hogy mi ez (5 éve...) és eléggé megfogott a dolog. Elõször neten próbáltam meg ismerkedni, kevés sikerrel, utána jött az elsõ barát (akiben azóta csalódtam), jóval késõbb bekerültem egy nagyobb pesti közegbe, ami sajna szétbomlott, mint ahogy pár hozzászólással ezelõtt írtam. Most itt vagyok, azt mondom valamilyen szinten megérte, pár értelmes embert megismertem meg sok mindent megtapasztaltam, de valahogy azt a szeretet, összetartást és megértést nem igazán éreztem, amit vártam volna ettõl a dologtól, talán csak nyomokba itt-ott. Konkrétan volt olyan, hogy csak ott álltam és le se szartak. Most meg már nem is meglepõ, mivel abszolút halott lett ez a dolog. Az élet ilyen téren olyan, mint egy nagy rekesz, tele rohadt almával, amiben turkálni kell, hátha kifogsz még 1-2 épp darabot. Lehet én csinálok valamit szarul, de valahogy nagyon nehezen találom meg az ilyen embereket.

isis..
imádom az emókat, és mindazt amit képvisel ez a kultura.
Az emo nem egy divatirányzat, mint ahogy azt egyesek hiszik, hanem egy kulturális szatelit közösség. egy internetes kapcsolati hálózat..
persze ez ma már a 3. hulláma ennek a dolognak.. és nem voltam jelen az elsõ kettõnél, de akkor még nem is volt világjelenség
szóval amiért úgy beleszerettem az emoba, az a szenvedély amit sugároz, a közösségi összetartozás, a szeretet egymás iránt (nemtõl függetlenül), az alaptermészet az hogy barátságosak az emók, meg az a különleges érzés hogy emo vagy ♥..
Nagyon tetszik, hogy megjelenésben végre lehet egy fiú is feminin jelenség.
Van is olyan emo barátom aki olyan szinten lányos, hogy amíg nem szólal meg nem is lehet tudni róla hogy nem lány.
Néha van hogy rendesen megnézik õt is a pasik =).. meg piszkálják meg haverkodni akarnak vele.. aztán nézni ahogy beégnek..
na szóval ez nagyon bejön, hogy mi fiúk végre eltaszíthatjuk ezt a hülye szockulturális agymosást, hogy nekünk fiúknak, erõsnek, agresszívnak, meg nagy faszoknak, meg érzéketlennek kell lennünk.. az egészet a szüleink meg a társadalom verik belénk.. ez az egész csak egy kép, aminek meg akarnak feleltetni. Ugyan innen ered az hogy egymással állandóan versengünk, hogy állandóan kritizáljuk a másikat, mindenkit lenézünk, mi vagyunk a királyok hatalmas egóval élünk, szeretet kapcsolatok nélkül éljük kurvára elbaszott kis életünket..

Van egy nagyon fontos dolog, amire az évek alatt saját magam is rájöttem, és sokan mások is..fõleg emok.
Amikor kicsi voltam, minden arról szólt, hogy van családom, és van egy csomó ismerõsöm, barátom, oszt társak.. és ezek a kapcsoaltok mirõl szoltak??
Egymással törõdtünk, nagyon sokat voltam a barátaimmal, a suliban együtt voltunk, a suli után együtt voltunk..sokszor együtt aludtunk, buliztunk, vigasztaltuk egymást... SZERETTÜK egymást, és akkor még nyugodtan elmondhattam azt, hogy õk miattam vannak velem, engem látnak, engem szeretnek, és semmi más oka nincs ennek. Ez egy igazi szeretet közösség volt. Gyerek voltam.
Most hogy idõsebb vagyok, persze még fiatal vagyok.. de már most látom, hogy hogy megy ez a felnõttkorban.
Gyakorlatilag minden emberi kapcsolatunk elüzletiesedik, minden emberi kapcsolatunk az érdekeinkrõl szól.. mindenkit ki akarunk használni.. még a régi igaz barátainkat is..

Én mikor kisgyerek voltam, sosem értettem, hogy az öreg bácsik meg nénik, miért mindig olyan magányosak.. mert arra gondoltam, hogy ha most gyerek koromban ennyi sok barátom van, és még alig éltem ezen a földön.. mennyi sok barátot lehet szerezni egy egész hosszú élet alatt..
az én világ felfogásom szerint az öregeknek több sok száz barátjuk kellene, hogy legyen.

Szóval emo...
emberek vagyunk, millió évekig szeretet közösségekben éltünk.. igaz, hogy nem volt drága autónk, drága telefonunk, meg minden féle kütyüjeink,
de most meg... pont az nincs meg ami a legfontosabb lenne
nem szeretjük egymást igazából =(

Szerintem ebbõl lett elege az emóknak.. fiatal gyerekek látva milyen rossz irányba halad a felnõtt társadalom, egymás karjaiba menekültek a társadalom elõl, és létrehozták maguknak ezt a kultúrát.
és szerintem pont ez az oka, hogy anyian utálják az emót, mert annyira szembemegy a társadalom konvencióival.. fiúk lányos, feminin megjelenéssel és viselkedéssel, a hiányolt szeretet és az emberi érzelmek hangsúlyozása..
egy szeretet nélküli, befásult társadalomban..
ebben a korban nem könnyû emónak lenni.. az egész társadalommal kell szembeszállni.

Ha egyedül vagy.. és lázadsz a világ ellen, mert érzed hogy valami nagyon nincs rendjén, velünk emberekkel.. majd a szemedbe fésülöd a hajad
attól még nem vagy emo..
viszont ha csatlakozol, vagy létrehozol egy ilyen emo közösséget..
akkor megérted miez..
szerintem az emo, a szeretet kapcsolatokról szól, hogy nem kell félned..
nem akarunk érzéketlen világban élni, nem akarunk belefásulni az életbe

az emo egy menedék a világ elõl
nekem ezt jelenti, ezért ilyen fontos

Am te valamilyen szinten még képviseled ezt az irányzatot vagy csak foglalkozol vele?

Mondjuk az az emo, amit most leírtál, az igazi, sajna pont ilyet nem találni manapság, legalábbis kishazánkban biztos, hogy nem, max talán külföldön... Én örülnék a legjobban, ha még most is lehetne ilyen emberekkel ismerkedni.

A primitív szar embereket lehetetlen kiszûrni, bárhol bármikor belefuthatsz egy gyökérbe. Itt Pesten minden 2. vagy 3. m2-re jut legalább 1.:D Az a baj hogy, az ilyen emberek bizonyos eseteben akár több emberre is veszélyesek, ott van pl: az elborult agyú buszvezetõ, aki sajna a mai napig büntetlenül végzi a ""munkáját"", épp egy hajnali járatot vezetett, amikor meglátott egy macskát az úton, direkt gyorsított és szabálytalan sávváltást végzett, hogy a macskát elgázolja. Mai napig megvan az állása és dolgozik, ezt geciséget csak "brahiból" követte el, de kitudja, ha ideges lesz, nem-e épp egy babakocsis anyát üt el, az ilyen elborult faszkalapoknál bármi lehetséges.

Sajnos igazad van..
azon gondolkodtam múltkor, hogy mi lenne ha az új arcoknak így mutatkoznék be, amikor elõször beszélünk, hogy szia, tamás vagyok, egy szar ember...
és ezzel így már talán az elején lekoptatom azokat a felszínes, egymást állandóan kritizáló embereket, akikkel nem akarok barátkozni.
Dehát kb így az emberek 99% furcsán nézne rám.
De amúgy ezért szeretem az emókat, õk nem ítélkeznek, legalábbis sokkal toleránsabbak, és ezerszer több szeretet van bennük.

A szomorú az, hogy, ha itt manapság valaki betéved egy ilyen jellegû közegebe és kiderül róla, hogy meleg, szinte egybõl "fúúúj buzi stb"... Én azt vettem észre, hogy az emberek mostanság az élet bármely területén szinte keresik, hogy hol köthetnek bele a másikba, mivel támadhatnak, mintha igényelnék az állandó ellenségeskedést és konfliktust. Ez a hozzáállás kismillió dolgot nyírt már ki és még fog is...

nekem semmi bajom sincs a lányokkal, attól mert valakinek tetszik ez a stílus és úgy dönt hogy emo lesz, attól még nem kell melegnek lennie.
Hangulat függõ nálam is hogy mi tetszik és kivel mit csinálok, de senkinek nem kell utánoznia.

Én maradok az emo fiu emo lánynál : ) nekem nem igényem egy csávot sem nyalogatni :D de értem akinek bejön tegye csak ne velem nem attol lesz valaki emo.. : )

http://www.youtube.com/v/xhULwZcOBiE&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

De azért ez is emo, mert végülis emo fiúkról van szó..
De vitatkozhatunk arról, hogy miért ilyen gyakori ez a jelenség az emósok körében, mármint hogy emo fiúk nyalják falják egymást. Gondolom nagyon szeretik egymást, és így mutatják ki egymás iránt az érzelmeiket.
Sok meleg barátom döntöt úgy hogy akkor õ emo lesz.
És elég sok emo fiú próbálja ki a dolgot, és válik biszexé.
De ez igazából nem gond, maga az emo közösség elég toleráns és befogadó.
Sõt.. már van egy olyan új fogalom is, hogy emosexuális... azt jelenti, hogy emo vagy, és vonzódsz más emokhoz, mindegy hogy fiú vagy, vagy lány, a lényeg hogy õ is emo legyen.
Ebben a közösségben teljesen normális hogy fiú fiúval van..
kb több mint a felük vagy meleg vagy bi.

Tudod van egy határ ami már nem emo hanem egy masik kategoria.

rakjak be emo kiss es vidiket, vagy szerintetek az már sok lenne?

Hmmm már vidéken is alig van ilyen, voltam pár vidéki """emo""" talin, nagy részük annyiról szólt, hogy gyülekezõ, bevásárlás, bebaszás. Inkább egyenként vannak még értékes emberek elszórva az országban, mondjuk a távolság, az valóban elég necces dolog, meg az ilyen embereket felderíteni. Ismertem olyan fiút aki lányosan és érzelmesen viselkedett, de ez is csak a máz volt, a háttérben elég csúnyán kavarta a szart... Ezt leszámítva én kifejezetten bírom, ha valaki ilyen érzelmes és nem rideg. Mondjuk én elsõre ridegnek tûnhetek a hangom és szókimondó beszédem miatt, de nem vagyok az, egy bizonyos szinten én is érzékeny és szeretethiányos vagyok. Igazából, ha társaságban nem is, de abban még reménykedek, hogy hátha sikerül megismernem még ilyen embereket.

Na meg nem is beszélve arról, ha egy ilyen fiú lányosan néz ki.. meg úgy is viselkedik...
Na az már nagyon nem normális a mi kis országunkban, és talán ez miatt van az hogy annyian bántják az emót.
A legtöbb fiú pont hogy próbál férfias lenni, kemény, meg kb érzéketlennek mutatja magát. Ez az ideál kép a normális.
Minél gecibb vagy, minél durvább, annál több csajnál van esélyed.
Ez van. Dehát szerencsére vannak olyanok akik nem értenek ezzel egyet.

Én azt sajnálom csak, hogy nincs már emo közösség az országban, lokálisan.
Az interneten még persze létezik ilyesmi, csak viszont senkinek sincs kedve 100 kilométereket utazgatni egymáshoz, csak mert ismerjük egymást a neten.
Az jó lenne ha legalább pesten lehetne olyan, hogy egy külön gyülekezõ hely emók számára, ahol együtt lehetnek, és nem basztatják õket.
Az emberekkel nincs úgy bajom, kiszûröm én magamnak azokat akikkel szivesen bratyizgatok. Nem szempont hogy normális legyen, mert én sem vagyok az.. viszont tök ártalmatlan vagyok. Alapból egy emó a társadalmunkban, egy nem normális dolog, legalábbis a többség így látja. Úgyértem ha egy fiú mondjuk érzékenyebb és szeretettel fordul a barátaihoz, és nincs benne az a macho rivalizálás, arra már nagyon ferdén néznek.

Na igen, én pl ausztriából hallottam szép dolgokat, de sajna ide születtem, egy olyan országba, ami gazdaságilag és társadalmilag egy rakat fos és persze semmi jövõje nincs.:D Itt soha nem lesz tolerancia, de ha igen, sztem azt már nem fogjuk megélni, ugyanakkor sajna egyenlõre nincs lehetõségem külföldre költözni sem. Vicces, ahány ország, annyi féle képpen fogják fel ezt emo dolgot, pl a cseheknél már az elejétõl kezdve egy vandál csürhe volt (legalábbis ezt hallottam). Igazából én már tök egyszerûen nézem a dolgokat, olyan emberekkel ismerkedek és tartom a kapcsolatot, akikkel van értelme, ebben annyi a szépség hiba, hogy már normális ember is alig akad, így már azon se csodálkozok, ha emo se mûködik itt... Pontosan az nyírta ki ezt, ami alkotta is, a folyamatosan rohadó társadalom, kellett egy lelki menedék a fiatalságnak, meg is lett, de végül ott is megromlottak a viszonyok, és szépen annyi lett neki. A meg nem értettek meg baszhatják, ez az igazság.

http://www.youtube.com/v/PAWut7TBKrA&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Voltam franciaországban egy ideig, és ott csodálatos emo közösség van,
nagyon szeretik egymást és nagyon sokan vannak, összetartóak, és nagyon nagy a tolerancia is. Az emo fiúk egymás karjaiban, meg kézenfogva sétálgatnak meg a többi, és semmitõl nem kell félni. Ha jellemeznem kellene õket, ott abban másabb az a jóval nagyobb közösség, hogy ott nagyon számít a közösség, összetartás, a szeretet egymás iránt. Nagyon sokan vannak, és kb mindenki jóban van mindenkivel.
Ha kimész párisba keresd meg ezt a helyet, bastille opera, a tér mellett van egy csatorna, ott szoktak gyülekezni, néha vannak vagy százan is.

Bárcsak a mi országunkban is lenne ilyen közösség, ahol saját magam lehetek, olyan hülye amilyen vagyok, még annál is hülyébb, és így is szeretnek. <3


Még annyit az emoról, hogy sokan lenézik ezt a dolgot, de szerintem a világ nagyon sokat tanulhatna az emoktól.

<#sir>

Jol beszelsz :)

Ha nem érezném a lényegét, akkor nem is írtam volna ide, mondhatni ilyen gondolkodású ember szinte alig akad, a kinézet nagyjából itt-ott felbukkan, de ami mostanában mögötte szokott lenni pffff, tudnék cifra dolgokat mesélni. 2007-ben néztem utána ennek és megfogott engem, gondoltam egy ilyen közegbe találok hozzám hasomló embereket... A valós ismerkedést nem siettem el, elõször egyvalakit ismertem, akivel egész jó barátság lett, de végül félreismertem. 2010-ben bekerültem egy nagy pesti közegbe, elég sok érdekes embert ismertem meg itt, meg volt itt az összetartás meg a tolerancia is, na ennek mostanra vége lett, szarkavarások tömkelege, züllés, ellenségeskedés stb... Ami meg maradt, az vicc kategória. Pár embert azért még ismerek, aki normális ilyen téren, de nem sokat. Az a nagy baj, hogy a mai fiatalságnak nem igazán kell az összetartás, a barátság meg az érzelmek, ha van nekik pia + cigi, akkor már kurvára boldogok. (Tisztelet a kivételnek.)

Szia.. engem is még foglalkoztat az emo irányzat
Sajnos nagyon elkopott ez a stílus, sokan csak divatból csinálták,
pedig szerintem legalább olyan fontos az emo belsõ értékei mint a külsõ megjelenés. Viszont a belsõt már annál kevesebben sajátították el.
Gondolom az ember vagy egybõl érzi a dolog lényegét, vagy soha nem fog beleérezni ennek a dolognak a belsõ világába.

Ahogy nézem van még itt némi életjel, gondoltam írok, hátha akad itt még valaki, aki ilyen gondolkodású és tudok vele ismerkedni... Sajna a való életben már eléggé megdöglött ez az irányzat, legalábbis ezt tapasztaltam.

Gyík smacc

Visszajöttem..

jah mindenk iezt kerdezi nem nem szorit elfér minden mondjuk ha merevedik a dolog akkor már gázos mert feltünõõ :D