Sors vagy a véletlen!

ezzel elkéstél 😛 😄

Ma 22:10-tõl m2-n a témához illõ mûsor 😊

mindent meg lehet magyarázni.. 😄

biztos a tudatalattid az oka 😊

Nem ijedtem meg tõle.

Hát igen, ez a baj az elõrelátással, hogy nem lehet tudni, hogy tényleg elõre látod, vagy csak látsz valamit és akkor már hiszed, hogy annak úgy kell történnie. Örök kérdés. Pedig én eléggé fogékony vagyok az ilyen kérdésekre, azt hiszem...

öngerlyesztõ fojamat 😛

megijedtél-helyesen

Arról szó sem lehet, hogy úgy meilyedtél az álomtól, hogy az volt a bukás oka?

"Tök tuti, volt, hogy átmegyek vizsgán..
Erre megálmodtam, hogy megbukok. És így lett."

Kedves Szabolcs!

Na itt jön az ami a te szemszögedbõl fontos! Magánügyed eldönteni, hogy szerinted ez az álmod és az utána következõ esemény minek tudható be. Nincs sok értelme akármit is belemagyarázni.
Ha ez rendszeresen megtörténik veled, aknázd ki a dolgot ha akarod. Arra biztosan jó, hogy lelkileg felkészülj dolgokra!
Ha nem akarsz vele foglalkozni úgy is jó, ettõl még tökéletesen boldog ember leszel. Nem?
Ha csak egyszer fordúlt elõ, de érdekel a dolog, akkor tudatosan kezd el figyelni az álmaidat, hátha kisül belõle valami.
Az viszont tény, hogy bármilyen plusz ismereted van, bármilyen plusz információd van, az csak téged gazdagít, hülyeség lenne hátat fordítani neki nem?

"És illene is így kezelni."
Ezzel abszolúte egyet értek!
Sõt én még azt is megkérdõjelezem, hogy 2*2=4.
<#nyes>

"Sokan vannak úgy, hogy olvasnak kvantummechanikáról, meg hasonlókról, aztán annyira felbuzdulnak rajta, hogy emiatt igazoltnak veszik a saját agymenéseiket."

Persze, vannak mindenféle emberek ez így van. De ha te ismered a kvantummechanikát - ami azért még igencsak elméleti és gyerekcipõben jár -, bár tudósok és komoly elméleti szakemberek foglalkoznak vele, õk maguk is azt állítják, hogy ebben a tudományágban 2*2 bizony nem mindig 4 és ezt pl. egyszer szószerint hallottam egy fizikus szájából.

Tehát mi van itt? Egyszer egy ilyen áltudomány, a parapszichológia, amivel sokszor félhülyék foglalkoznak és ahol bizony 2*2 a fene tudja mennyi és egy tudományág, amivel adott esetben komoly tudósok foglalkoznak és hasonló a helyzet, tehát 2*2 nem mindig 4.

Én viszont azt mondom, aki bármely oldalon pártoskodni kíván, döntse el a következõ fontos két kérdést magában:

Mit akarok bebizonyítani???
1. Azt hogy egy bizonyos dolog létezik vagy sem és ezt megpróbálom bizonyítékokkal ész érvekkel alátámasztani.
2. Azt hogy a szemben álló fél egyszerûen hülye és nincs igaza.

Sajnos ezt nagyon sokan elfelejtik mérlegelni és ahelyett, hogy meghallgatnák a másik érveit, vagy simán a tapasztalatait, egybõl egymás nyakának ugranak és hülyét akarnak csinálni a másikból.
Persze az egyértelmû, hogy a társadalom és a nagynyílvánosság szemszögébõl mindig egy "áltudományt" képviselõ ember tûnik majd flúgosnak egy elfogadott tudomyány ágat képviselõvel szemben. De ha a társadalom nagy része képes lesz átlépni ezen a kicsinyes megközelítési szokáson, na akkor az emberiség nagyot fog lépni. Persze nem biztos hogy elõre, mert amit az emberi elme megalkot, az néhány esetben lassítja, vagy visszáb taszítja az emberiség aktuális helyzetét.
Hú de sokat pofázok.... <#merges2>

Tök tuti, volt, hogy átmegyek vizsgán..
Erre megálmodtam, hogy megbukok. És így lett.

Höhö... Ja! <#vigyor3>

"Ilyet én is álmodtam. Mondjuk, h. megbuktam a forgalmi vizsgán, meg hasonlókat."

Olyat álmodtál e meg, ami teljesen váratlan dolog volt, pl. egy váratlan tragédia, egy váratlan vendég, tehát olyan dolog, ami nem is sejthetõ elõre?? Mert ezek az igazi elõre megálmodások.
Ha vizsgára készülsz, akkor ugyebár közepes esetben 50-50% az esély. (ha nem tanúltál rá, akkor jobb eséllyel buksz meg)
De akkor mi van, ha bebifláztad az egész tananyagot, és mégis azt álmodod, hogy valami rossz osztályzatot kapsz?

Erre van egy esetem.Azért emlékszem rá pontosan, mert az elsõ megálmodásaim között volt, ekkor kezdõdtek ezek a dolgok velem:

Régen feleltem már földrajzból így a tanárom - aki egy jó fej volt amúgy -, említette, hogy készüljek, mert jövõ órán felelni fogok. Természetesen gõzerõvel bebifláztam az anyagot, a földrajzot amúgy is szerettem és szerintem nem is volt nehéz. Egyáltalán nem tartottam a következõ órától.
Viszont egy nappal elõtte jött az álom, hogy földrajzból felelek és hármast kapok!

Eljött a nap... Kiderült, hogy a tanáromat leverte a lábáról valami betegség, influenza, megfázás, ilyesmi. Egy helyettesítõ tanár jött be az órára. Természetesen feleltetett, pedig általában nem szoktak a helyettesítõ tanárok és ez a majom éppenséggel orosz tanár volt. (akkor még tanúltunk oroszt) Az anyagot hibátlanúl végig mondtam, még csak bele sem kérdezett. És ekkor jött a sokk!! "Hármas" mondta és azzal a lendülettel be is írta a naplóba.
Olyan balhét csaptam, mint életemben azelõtt soha. Egybõl felmentem az igazgatóhoz, elmondtam mi történt, másnap anyám is bement a suliba.
Az igazgató és a helyettesítõ tanár elõtt újból el kellett mondanom az óra anyagát!
Az igazgató áthuzatta a jegyemet és ötösre javították!
Azt nem tudom, hogy az a fasz milyen leszúrásban részesült, de remélem kapott a pofájára, azóta sem értem mért történt a dolog. Egyetlen amit el tudok képzelni, hogy a feleletem alatt elbóbiskolt és nem emlékezett rá, mit mondtam fel neki, ezért választotta az "arany középútat" és adott egy hármast.

A megálmodásba hármas volt, pedig végsõre ötöst kaptam. Lehet, hogy megváltoztattam a sorsot, de az is lehet, hogy simán csak az egyik eseményt álmodtam meg a kettõbõl?

Szóval az ilyen esetek igen eltérõek attól, mint amikor számítunk valamire és logikailag következtetünk a kimenetelére.

tminfo.hu pl. tele van ilyen írásokkal..

"Itt bizony 2*2 gyakran a fene tudja mennyi." - És illene is így kezelni.
Sokan vannak úgy, hogy olvasnak kvantummechanikáról, meg hasonlókról, aztán annyira felbuzdulnak rajta, hogy emiatt igazoltnak veszik a saját agymenéseiket.

Srácok, ne veszekedjetek!
Nem politikáról van szó, ez értelmesebb téma, mintsem hogy hajba kapjunk kicsinyes marhaságokon. Mindenki lássa be a saját hibáját azt lépjünk túl a dolgon...
Homeless kérdés feltevéseit egyébként teljesen jogosnak tartom.

Mivel õ valószínûleg nem tapasztalta még azt amivel én elég sokszor szembesültem, nyílvánvalóan kíváncsi a dolog mûködési mechanizmusára, tehát kérédsei vannak. Nekem ezzel csak az a problémám, hogy ez nem olyan mint a matematika. Itt bizony 2*2 gyakran a fene tudja mennyi. <#confused>

Magam is mûszaki beállítottságu, gyakorlatias ember vagyok, így azt mondom, ha lenne egy képlet ami leírja ezeket a dolgokat, akkor az szuper lenne, és így válaszolhatnék is neked bizonyossággal a kérdéseidre, de õszintén szólva, szerintem ez mindig is egy ingoványos talaj marad...

Vagy mégsem?? Ugyanis van egy tudományos terület, ami manapság elérkezett egy olyan szintre, ami kaput nyithat tudomány és az ilyen "paranormális" dolgok között. Kvantumfizika, kvantum elméletek. Nemrég láttam egy dokumentum filmet is errõl, fizikusok, kutatók, tudósok értekeztek a témában. A dokumentum film végére már én magam sem tudtam eldönteni, hogy tudósok, vagy félhülyék a nyilatkozó személyek, olyan dolgokat fejtegettek. Inkább tüntek áltudományosnak mint tudományosnak. Pedig bíz tudósok voltak. Viszont én nem értek ezekhez a "kvantum" dolgokhoz, így elmagyarázni sem tudom, mit hallottam. <#wilting>

Ha eszembe jut a film címe, akkor megírom, bárki megnézheti, nagyon érdekfeszítõ.

Én megálmodtam tegnap a nyerõszámokat, csak nem tudom, melyik lotton..
A számok: 4 12 45 34 78 8
Tegyél rá nyugodtan. :-)

Ezek szerint rosszul álmodtad meg?

Ilyet én is álmodtam. Mondjuk, h. megbuktam a forgalmi vizsgán, meg hasonlókat.

példát akartál arra, hogyan lehet hasznát venni a jõvõbelátásnak
megkaptad (igaz ha kicsit gonolkodsz, magadtól is találsz... talán), akkor mit háborogsz?

Akkor viszont válaszolnék a kérdés felvetésedre:

Az én személyes tapasztalatom szerint, amit megálmodok és tudom másnap, hogy ez megálmodás volt, szóval ezeket nem igen tudom megváltoztatni.
Azt hiszem, ez amolyan "nem kerülheted el a sorsod" dolog, de a fene tudja, igazából nem gondolkoztam még a dolgon, nem tudnám pontosan az arányokat megmondani, mennyi jött be és mennyi nem.

Én annyit teszek csupán, hogy próbálom tudatosan figyelni az álmaimat és abból információt leszûrni.

Sok minden van az életben, amit az ember használ, de nem tudja hogy mûködik pontosan. Egy villanyborotva, egy számítógép, egy autó, stb. De így vagyunk pl. a szexel is. Hol érdekel engem, hogy pl. milyen nevü hormonok termelõdnek a szervezetemben, amikor behatolok?? Csupán élvezem a helyzetet és nem foglalkozom a technikai háttérrel... <#smile>
Na valahogy így vagyok én is ezekkel a megálmodás dolgokkal.

Viszont hazúdnék ha letagadnám, sokszor elõfordúlt már az is, hogy azt hittem megálmodás és nem történt meg.
Na most akkor mi van??? Csak megváltozott a jövõ és azért nem történt meg - e szerint elkerülhetõ a sors -, vagy az álom nem megálmodás volt???
A fene se tudja...
Szerinted?

Tényleg, igazad van...
Visszavontam, remélem nem sértettelek meg, bár probáltam humorosan elõadni magamat. Nem voltam elég körültekintõ.
<#wink> <#worship>

Ehhh, öregszem....

mikike "agyatlan barátom" beszólására ment a hozzászólásom. A jobb alsó sarokba ottvan, hogy "Válasz 'mikike' üzenetére (#218) "

"A személyeskedés helyett meg megtanulhatnál értelmezni egy kérdést. 30 felett már illene..."

Hol is személyeskedtem veled? Kicsit durva hangnemre kapcsoltál, így lehet nem is jobb veled foglalkoznom?

Azért még valami:
Képzeld, tegnap éjjel azt álmodtam, hogy az SG-n egy Homeless nevû egyén elkezd velem pimaszkodni ebben a topikban... Vajon bejön az álmom???

A te kezedben a kulcs, most bebizonyíthatod, hogy nem látok a jövõbe. Ha mégis továbbra is neveletlen marad a stílusod, akkor nyertem...

<#nevetes1><#nevetes1>

Kedves Homeless!

Olyat még nem álmodtam meg, hogy fának megyek autóval. Viszont kétszer megálmodtam konkrétan egy jóbarátom és egy másik közeli ismerõsöm halálát.

Viszont ebbe tovább nem megyek bele, mert egyrészt amint említettem, nem csinálok hülyét magamból - bár lehet hogy ez nem sikerült -, másrészt az esetek személyes jellege miatt nem beszélnék róla.

És innen kezdev nem akarok a téma mellet se pro se kontra érvelni, mert õszintén szólva nem akarok senkit meggyõzni arról amit gondolok, másrészt úgysem tud meggyõzni engem senki arról, hogy nem létezik az, ami velem mér számtalanszor megtörtént. Egyértelmü ezért, hogy az ilyen vita csak rossz irányba mehet, és jobb a békesség mindenkinek.

Mint lejjebb említettem, mindenki azt hisz vagy nem hisz amit akar. A dolgok létén vagy nem létén ez úgy sem változtat. Aki tapasztalja az megéli és hinni fogja, aki nem tapasztalja, az talán majd egyszer az életében találkozik vele, de ha mégsem, akkor sem veszít semmit...

A lényeg a változtatáson van. Hiába álmodsz meg valamit, ha változtatsz rajta, mert akkor olyan mintha nem is a jövõt álmodtad volna meg. Most te leírtál egy példát amit nyilván senki nem fog megváltoztatni(de akár meg is lehetne). Ez most olyan, hogy én pl megálmodtam, hogy jövõhéten is állni fog a parlament. Jövõbe látó vagyok? Amúgyse tõled kérdeztem, hogy hogy vetted hasznát.

A személyeskedés helyett meg megtanulhatnál értelmezni egy kérdést. 30 felett már illene...

A másodfok elsõ tárgyalásán szakértõi véleményeket is kért a felperes, ez bonyolította az ügyet, de az ügyvédeink azt mondták, hogy a marha felperes csak feleslegesen fizeti a nagy pénzeket a szakértõre, mert úgy is veszít. A védelmünk elõadta az álláspontját, természetesen immáron turbózott tartalommal, jól sikerült a bíróval való adatközlés, újra mindenki úgy gondolta, a per a mi javunkra fog eldõlni egyértelmûen.
Két-három hétre rá jött az álom:

Egy trón volt elõttem, én a trón elõtt álltam. A trónon pedig Pallasz Athéné ült. <#nyes><#nyes><#nyes>
Tudom, hogy ez röhejesen hangzik, de ez van. Nem tett semmit, csak rámnézett komoly tekintettel és ennyit mondott nekem:

"Készüljetek sok pénzzel!"

Másnap közöltem a nejemmel, hogy a pert elfogjuk veszíteni és szépen kezdjünk el pénzt félre rakosgatni, hogy ne érjenk minket váratlanul a nagyobb anyagi kiadás.
Nejem komolyan is vette a dolgot, így is tettünk. Késõbb úgy finoman elhintettem a perben részt vevõ többi családnak, hogy a véleményem az, hogy esetleg elveszíthetjük a pert, azért készüljenek rá anyagilag. Persze azt nem mondtam nekik, hogy mindezt álomra alapozom.
Õk végig reménykedtek, sõt biztosak voltak a gyõzelemben, mi viszont egyértelmünek vettük a vesztést, így a hátralévõ pár hónapban, mind anyagilag, de fõképp lelkileg rákészültün, elfogadtuk, hogy veszítünk. A tárgyalásra nem is mentünk el, épp autóban ültünk, amikor egy másik alperes közölte velünk telefonon a dolgot: vesztettünk.
Mi a nejemmel már csak mosolyogtunk a dolgon, mert lekileg nem ütött meg minket. Persze a pénz átutalása közben a fogamat szívtam rendesen, de hál'Istennek az összeg tényleg nem különösebben rengette meg a családi kasszát, fõképp, hogy anyagilag is rákészültünk a dologra.
Harmadfokra nem lehetett a pert vinni, ez a bírói levélben volt. Hogy miért ahoz én nem értek, de mi a feleségemmel eldöntöttük a második álom után, hogy nem is visszük tovább a pert, mert az csak többe kerül.
Remélem nem untattalak titeket a történettel...

Kérdésedre legyen itt egy konkrét eset, ami csupán pár hónapja történt és elég egyértelmü eset:

Én és feleségem egy bírósági perben vettünk részt, mint alperesek, de mint alperesek nem egyedül voltunk, hanem még rajtunk kívül négy család. Szóval egy ember beperelt egyszerre négy családot és mi e négy család egyike voltunk.
Két külön ügyvéd és egy egész ügyvédi iroda kardoskodott mellettünk, no nem azért mert ilyen rettentõ sok pénzt akartunk volna ügyvédre költeni, de szerencsére ügyvéd ismerõseink vannak. <#vigyor0>
A per eleve eldöntöttnek látszott, a felperes egy idióta volt, az összes ügyvéd, jogász akivel konzultáltunk azon az állásponton volt, hogy szinte semmit sem kell tennünk, a bíró a peranyag láttán röviden a mi javunkra fog dönteni. Én nem értek a joghoz, de józan paraszti ésszel is úgy gondoltam, esélye sincs a felperesnek.
Az elsõ tárgyalás jól is sikerült, a bírónak láthatóan nem volt szimpatikus a felperes, a következõ tárgyalást jópár hónappal késõbbre tûzték ki. Nyeregben éreztük magunkat.
De kb. egy héttel a tárgyalás után, jött az álmom:
Ültem egy tárgyaló teremben, a felperes velem szemben ült és nem csinált mást, csak vigyorgott a képembe.
Másnap mondtam nejemnek, hogy úgy készüljön lelkileg, hogy el fogjuk veszíteni a pert elsõ fokon. Õ ismer, úgyhogy tudta, ha álmodok az nem vicc, de azért próbálta magát is meg engem is azzal nyugtatni, hogy csak aggódom és ez vetül ki az álmomban. Annyira feketén-fehéren egyértelmûnek tünt a tárgyalás kimenetele, hogy kezdtem úgy vélni, ez esetben félrevezetõ amit álmodtam.
Jött a második tárgyalás. A bíró elsõ fokon a felperesnek adott igazat!!
Megdöbbentünk alperesek, de fõként az a kb. 10 ügyvéd, akik az ügy kapcsán egyértelmüen a per megnyerését helyezték kilátásba.
Erre aztán azt mondták az ügyvédek, hogy ne is foglalkozzunk vele, manapság bírói gyakorlat, hogy másodfokra viszik az ügyeket, és nagyon sokszor a másodfokon homlokegyenest az ellenkezõ áláspontot hozzák ki.
Természetesen fellebbeztünk, következõ tárgyalást jópár hónappal késõbbre tûzte ki a bíró, immáron másodfokon.
folyt. köv...

ha tudod milyen számokat húznak ki jõvõ héten a lottón, akkor anak hasznát tudod venni, akkor is, ha tényleg azokat húzzák (vagyis bekövetkezik), nem igaz agyatlan barátom?

Ja az más, olyanokat midnenki megálmodik..

párhuzamos jövõként mondtam természetesen 😊 (...már ha van olyan)

A jövõ az az ami be fog következni, nem az ami bekövetkezett volna. Meg amúgyis honnan tudod, hogy bekövetkezett volna?

de akkor azt jövõt láttad, ami bekövetkezett volna

hmm... Érdekes kérdés. 😄

"A magam részérõl bizony nagy hasznát vettem az évek során ennek a dolognak és nem csak én, de a családom is."

Hogy vetted hasznát? Mert ha változtattál azon amit láttál, akkor honnan tudod, hogy a jövõt láttad? Ha pl én azt látom, hogy holnap 200-al belerohanok egy fába, és ezért holnap nem ülök kocsiba, akkor nem is a jövõt láttam, mert ha nem ülök kocsiba akkor ez nem történhet meg.

Engem az zavar, hogy sokszor még a deja-vue-t is összekeverik a jövõbe látással.

Szevasz Szabi!

Teljesen jogosnak tartom a szkeptikus hozzáállásod a dologhoz és az külön tetszi, hogy legalább némi humorral fûszerezed az álláspontodat. <#wink>
Viszont vállalva a kockázatot, hogy innen kezdve hiteltelen idiótának fogsz tartani, jómagam is közre adom azt, hogy 14 éves korom óta rendszeresen megálmodok elõre dolgokat. Néha olyan konkrét elõre nem sejthetõ dolgokat is, mint egy váratlan vendég, baleset, stb.

20-as éveimbe hetente kb. 2-3 dolgot megálmodtam, manapság 2-3 havonta egy-egy dolgot. Hogy mért van ez így az idõ elõrehaladtával nem tudom, de valószínûleg az öregedéshez van köze. Egyébként a megálmodás után max 2 héten belül történnek meg a dolgok, de sokszor másnap, vagy 1-2 napra rá. A konkrét álmok mellett, szimbólikus jellegû álmok is vannak melyekben nincs konkrétum, de mikor megtörténik a dolog, egyértelmûen visszavezethetõ az álomra. Kikötöm, nem belemagyarázásról van szó!

Soha nem léptem fel showkban, nem adtam el egyetlen könyvet a témában, ezeket a dolgokat csak a közvetlen környezetem, családom, barátaim tudták rólam.

Amúgy egy a földön két lábon járó ember vagyok, családom van, jól élek, mûszaki-informatikai szakmában tevékenykedem. Ezzel azt akarom mondani, hogy átlagos normális embernek számítok. <#wink>

Magam részérõl nem tulajdonítok sok jelentõséget a dolognak. Úgy gondolom, mindenkiben megvam ez a jellegû természeti ösztön lény, ez a "tehetség", csak van aki nem figyel rá, nem veszi észre és vannak akik eleve elzárkóznak elõle. Ezért is vagyunk különbözõek szerencsére.

A magam részérõl bizony nagy hasznát vettem az évek során ennek a dolognak és nem csak én, de a családom is.

Nagyon sok kókler, idióta, stb. foglalkozik ilyen témákkal és igencsak le is járatják az egészet, viszont mégha ilyen sok idióta is mozog a téma körül, bizony azt senki sem tagadhatja, hogy nagyon sok mindent nem tudunk még magunkról emberekrõl, a világról, így elvetni eleve bármit is butaságnak tartom.
Egyszer talán majd fény derül ezekre a dolgokra, addig is szerintem túlságosan senki ne ássa bele magát az ilyesmibe, sokkal jobb dolgok vannak földön s égen. (csajok, buli, utazás, család, stb, stb)
Maximum ha rendelkezik valaki ilyen képességgel, szép csendbe használja ki mint én is tettem és ne csináljon magából hülyét ország-világ elõtt.

Röviden ennyi a véleményem a dologról... <#wink>

A mátrix szerint megvan írva a sorsuk?

Amúgy mikor a Mátrixban vannak akkor igen megvan írva, az egy úgymond program, amit valaki megírt, de mikor kint vannak, "szabadok" akkor nincs megírva ls van döntésük, persze bent nincs, csak úgy érzik!

földobtál valamit és leesett?

volt olyan, hogy "láttam" a jõvõt és úgy is történt
nem lehetett rajta változtatni

egyébként igazad van
az érzet, na az meglehet...

Ha látnád a jövõt és ezért máshogy cselekednél, akkor az a jövõ amit láttál megszûnne, tehát eltûnne az a dolog ami azt okozta, hogy máshogy cselekedj. Ez olyan paradoxon, mint az a tipikus példa, hogy mi lenne akkor ha valaki visszamenne a múltba és megölné az anyját mielõtt megszûlhetné. Ezért nem hiszek én az idõutazásban meg a jövõbelátásban. Max olyan idõutazás lehetséges, amikor valaki számára lassabban telik az idõ(hibernálás pl), de attól még a külvilágban minden megy a maga rendjén, az emberek döntéseket hoznak, stb...

Szerintem se. Márcsak azért sem mert nem látjuk elõre a jövõt, így nem tudjuk mi vár ránk, ha meg látnák biztos máshogy cselekednénk.

Amég van szabad választás érzete, addig ezt nem sok minden igazolja.

Szerintük sehogy mert a sorsunk elõre meg van írva és ez ellen nem tehetünk semmit=predesztináció.

ha nem lenne szabad akarat, hogy lenne döntés?

nos igen, én nagyjából így vélem, de attól tartok igazából nem ilyen egyszerû az egész
sokkal bonyolultabb is lehet

Nem azért vagy itt, hogy meghozd a döntést (szóval az már megvan hozva (sors?) tehát nem te hozod meg, nincs szabad akarat), hanem azért, hogy megértsd azt. 😊 a 2-t is láttam de már régen, megint meg kellene nézni, nah ha majd lesz idõm
Amúgy most nézem a csillaghullást, már vagy a 30-at láttam, pedig csak háromnegyed órát voltam kint max. 😊 😊 * * *

szerintem nézd meg azt a jelenetet
marha jó, amilyen pofákat vág, amikor végülis leül (M2 42.p.)

egyébként másra is választ kapsz:
"nem azért vagy itt, hogy meghozd a döntést, azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed OKát"

bocs, az elsõ "multon" az a jövõn akart lenni

Mikor az Orákulummal beszél Neó?
Meg mikor Morpheusz mondja neki ezt. ???

Jah, igen most jutott eszembe, hogy akkor ha tudánk gondolom mindenki változtatna a multon, ha látná hogy az rossz lesz és lehet jobbne jobb is. Illetve ha nem lûtja milyen lesz, de...
Szóval, ha változtathatunk a sorsunkon tegyük fel, akkor ha látjuk, hogy a z rossz lesz, azért mert a multban valamit rosszul tettünk, akkor azon csak most tudnánk a jelenben változtatni? Vagy a multban is lehetne a sorson változtani? (Mondjuk ez elmegy akkor idõutazós témába, vagy valami olyasmibe)
lehetne-e "idõutazás" nélkül a multbeli dolgokon változtatni a jövõbeni sors elkerülése véget (nah csak akinek van kedve gondolkodjon el ilyenen, tudom ez megint egy hülye felvetés volt, van jobb dolga az embernek is mint ilyeneken gondolkodni 😊😊 , egyébként nem hiszek az idõutazásban, jelenlegi tudásom szerint, vagyis amiket hallottam, meg olvastam stb. az számomra azt mutatja hogy nem lehetséges, de most ez mind1 csak mondom)