Digitális sötét középkor fenyegeti az adatokat

hát igen, minden a szabad formátumok felé mutat, kivétel bizonyos cégek, politikusok gazdasági érdeke... mindenesetre az jó, hogy a váltáshoz nincs szükség arra, hogy jóváhagyja az MS vagy bárki más. Aki akar és képes tanulni, némi problémát megoldani, az válthat bármikor. (persze ettõl függetlenül jobb lenne ha a vezetõink az adó forintjainkat ennek az elõsegítésére költenék és nem tömködnék az MS, meg más cégek és a saját zsebükbe, mert jóval gyorsabban is haladhatna a dolog)

Miért sír ilyen hülyeségeken ez is? Nem hallott még róla, h ami fontos, azt másolják tárolják másolják tárolják... Ameddig csak szükség van rá. Amire meg nincs szükség persze, h elvész. Minden elpusztul.

Miert valtozna az amit atirsz cd/dvdre? ugy tudom bitenkent veszi az adatot es pont ugyanaz ami van a vinyon, adat tartalmaban bitek szerint(nem elhelyezes teren).

A cikk az tenyleg elferdit sok dolgot.
De szerintem az lenne a lenyeg hogy mi lesz az adattal 100ev mulva peldaul.
Tegyuk fel van a Beatles egyik albuma. 100ev mulva lehet nem lesz mar meg senkinek sem, mivel en megorzom meg a gyerekeimnek mondjuk meg optimistan 50evig, de ok mar nem valoszinu hogy megorzik, es ugyanigy elsz minden csalad.
Hala a torrenteknek sok mindenhez hozza lehet ferni. Meg! de lehet hogy par 10 ev mulva mar nem fogok tudni tolteni egy Creedence Clearwater revival albumot sehonnan se.

Ezert a gond hogy az eredeti menyire allja meg ahelyet , egy eredeti Beatles album vagy barmelyik. Nem a egfelhasznalorol van szo, hanem az eredeti a muzeumi darab. Oke rekonstrualjak es atmasolgatjak idonkent.
De! mi fog lenni 1000ev mulva? Meglesz akkor a Beatles album? vagy elfelejtodik teljesen?

Van Asimovnak egy jo konyve, es pont ezt a temat feszegeti egy reszben, mint oly sok mast is:)

Igen latom tudjatok melyik az. Az alapitvany. Ott egy olyan tarsadalomrol van szo amelyik mar teljesen elfeledte a multjat, de nem csak a kulturalis kincseket hanem a tehnologiat is. Mivel abban a biztos hitben voltak hogy megmarad minden az utokorra a nagy "konyvtarakban" es a tudas az egyetemeken.

De nem marad meg mert a tarsadalom, olyan hogy ami nem olyan fontos szamara arra nem fordit idot es penzt es egyszereun kidobjak egy ido utan.

Vagyis elkezdodik a szelekcio...

Egy link amit talán érdemes megnézni ezzel kapcsolatban is.
http://www.sg.hu/cikk.php?cid=61990

van erre megoldás

ez éppen egy ide sata konverter, de biztos van olyanban is ami neked kell :)

"A világ számítógépes adatainak nagy részét tároló mágneses szalagok"

Ezen én is néztem egy nagyot <#idiota><#idiota><#idiota>

szerintem a sebesség nem mindig kulcsfontosságú,
azt a telepítõt is 52szeressel írtam, az összes fotós adatCD-met,stb.

Az alapanyag tényleg lényeges,
én régebben a TDK-ra esküdtem, amíg el nem kezdte tönkrevágni a dvd írót...<#gonosz2>

Most már Verbatimot használok,
CD-t és DVD-t is,
és fõleg a TaiyoYudeneset(amikor lehet kapni...),mert azt érzékelhetõen jobban írható.

A videók egy spéci eset,
olyan nekem is volt, hogy kiírtam adatnak egy avit,
aztán visszamásoltam a gépre,
és probléma volt vele,nem olvasta.

De késõbb megtudtam, hogy valami átíródik az avi fájlokban a másolásnál, tehát nem 100%.ig az amit CD-re írsz mint ami a gépeden volt.
Mondjuk most már inkább a dvd formátumú filmeket keresem,
de pár éve nem volt ilyen jellegû gondom.

A gyári mûsoros DVD-k alapanyagáról megvan a véleményem,
elég sok közülük szar....

szemelyes adatok persze.. nem foglalnak sok helyet, de videok stb az mar igen.
Pl a gyerekemrol szeretnem majd megorizni az ossszes videot full HD minosegben minimum..

Ezek ilyen baromságokon való agonizálásért kapnak pénzt?
Az IT-ben a változások nem robbanásszerûek, mindig fokozatosak, és mindig elõkerülnek a régi fájlformátumokat olvasó progik, vagy coder-ek, úgyhogy szerintem ez olyan fantazmagória, mint az összeomlik az Internet.

pontosan.

amit itt sokan nem vesznek észre, hogy senkit nem érdekel, van-e még zx, atari, c64, abakusz vagy lyukkártya, a kérdés az, hogy megvan-e még az az adat, amit anno ezeken az eszközökön/platformokon/módszerekkel hoztak létre. megvan hát. hiszen ha picit is fontos, akkor valaki vette a fáradtságot, hogy átmenekítse az újabb generációs tárolóra. ehhez nem kellett sem milliárdokat költeni, sem lángésznek lenni, ez neked is megy otthon.

nem az az adattárolás, hogy beraksz egy vinyót a fiókba, és 30 év múlva lefújod róla a port, hanem hogy mikor kétévente veszel egy 3-4x nagyobbat, akkor ami fontos volt, átmásolod.

nyilván, és nem is az a jövõ, de azt vettem észre, hogy mindig jönnek az újabb nagyobb kapacitású eszközök. pl régen mindenem elfért 10 cdn, aztán ahogy jött a dvd, a cdket mind archiváltam dvd-re, aztán lett egy csomó dvd-nyi anyagom, ami dvd-n és vinyón is megvolt, aztán kezdett betelni a vinyó, vettem usb-s külsõ vinyót, amin az eddigi életem minden anyaga kényelmesen elfér egy könyvtárban. ettõl még megvannak a régi cuccok is, de ahogy megyünk elõre, úgy gyûlik a nálunk lévõ cucc, és én legalábbis úgy archiválok mindent, hogy több példányban is meglegyen.

mellesleg szerintem és mindenki tegye a szívére a kezét, az ember legfontosabb adatai, doksijai, képei elférnének 1-2 dvd-n. az összes többi minden olyasmi, ami pótolható, internetrõl leszedett szemetek, filmek, kép és hanggyûjtemények, amik majd minden havernak megvannak...

hiaba nyomott a dvd, annyit se bir ki mint 1 bakelitlemez.. (100ev)

Hát a formátumcserélgetéssel baj nem lehet, amíg vannak lelker, frí- ópen fejlesztõk. Mert minden szar formátumra írnak valamit. Pölö a foobar2k közvetlenül lejátszik module-os zenéket, c64-es prünytyögést, minden szirszar, megfelelõ pluginnel. A szórszok megmaradnak, így bármire át lehet bármit írni.

Viszont magával a tárolással baj van, minél újabb pl egy optikai lemez, annál szarabb... az ottoni cdírás hajnalán kapható lemezek, nagyon jól bírják még mindig. Az ezredforduló utániak, néha fél évvel az írás után elrohadtak... (filipsz, baszf, emtec, memoreksz, meg hasonló márkák).

Folpi meg egy rossz gondolattól is beszarik.
A mai vinyók is izgalmasak, bármikor elõjel nélkül bukhatod az adataidat...

Ez igenis, hosszútávon valós probléma! Alapvetõen nem a fájlformátumokkal van a probléma, hanem a tároló médiumokkal. Egy jpg fájlt 100 év múlva is képesek lesznek dekódolni, de csak akkor, ha addig nem zuhanunk vissza a középkorba.
De 100 év múlva lesz mûködõképes optikai olvasó, ha az adat valamilyen optikai formátumban van rögzítve? Kétlem! Ahhoz újra kellene éleszteni a technológiát! Vajon kibír 100 évet egy hagyományos CD vagy DVD lemez? Nekem már a 8 éves írott CD-im egy része olvashatatlanná vált, és találtam gyári nyomott lemezt, amivel ugyanez lett, pedig tokban volt, alig volt használva. Merevlemezek? Hamarosan a kommerszebb alaplapokban már nem lesz ATA csatolófelület, csak SATA, vagy kitudja mi. Egy ilyen elspájzolt winyót kenhetek a hajamra.
Régen c64-en szerkesztettem szöveget, amit floppyra mentettem, hogy majd megõrzöm az utókornak. A floppy még megvan, de ki tudja olvasható-e még, de mindegy mert múzeumba kell mennem ahhoz, hogy kipróbálhassam. Senki ne mondja azt, hogy a fontos dokumentumokat mentsük rendszeresen át az újabb médiákra, mivel ezeket az ember egyszer learchiválja, elteszi, elfelejti, majd valamikor eszébe jut és elõveszi, de akkor már lehet, hogy késõ. Én technika mániás vagyok, de sajnos be kell ismernem, hogy a sumérok agyagtáblái tartósabb médiumnak bizonyultak mint a mai modern utódai.

nem kell betojni, lesznek konverter programok mindig. senki se olyan hülye, hogy ne oldják meg a rendszeek közti átjászhatóságot.

azonkívül a fontos adatokat használják, ha használják, akkor karbantartják, és nem tûnik el. én nem esnék kétségbe, ha a sok hülyeség amik naponta emilben jönnek eltûnne az életembõl.

viszont a fontos képeket, doksikat, progikat, idõnként elõveszem, átmásolom.
jönnek majd az új technológiák, holografikus tárolás, emlékezõ víz, atomi szintû írás, satöbbi. mindenesetre tény, hogy a gyári fizikailag nyomott cd-k ma is jobban kezelhetõek, mint az írott, égetett társaik.

olyan ez mint a vhs. akkor ez került szabványba, mert olcsó volt. olcsó de sza. tudták, mégis elterjedt. majd jön valami komolyabb.

nem kell a para elég redundáns az anyag amit tárolnak...

Lehet hogy mát írták páran, nem volt erõm mindent elolvasni.
Nekem elsõ gondolatom szintén az volt hogy ez úgy hülyeség ahogy a fószer kitalálta.Formátumok nem tünnek el egyik napról a másikra.
Mikor megalkották a számítógépeken a szövegszerkesztõket, nem dobták ki a könyveket, nem váltak olvashatatlanná a bibliák, regények.
Anno létrejött a .wav kiterjesztés és még ma is használható pedig az MP3-as formátum csúcskorát éljük. Letrehozták az elsõ .txt-t, ma a felhasználók nagyrésze word-öt és .doc kiterjesztést használ, de ugyanúgy használják a .txt-t is...

Te aztán jól megmondod nekik.

Még a programot se kell menteni, csak az adatfile formátumát. Ha tudod hogyan kell beolvasni az adatokat, milyen rekordok vannak benne, akkor akármikor írsz rá programot ami olvassa.

Az archiválási szakemberek és az információtudósok legnagyobb félelme, hogy a folyamatosan változó platformok és fájlformátumok miatt a ma termelõdõ adatok nagy része el fog tûnni a hozzáférhetetlenség digitális fekete lyukában.
Nem is biztos hogy mindenre szükség van.

A világ számítógépes adatainak nagy részét tároló mágneses szalagok egy évtized alatt tönkremehetnek
1. Nagy részét? Sztem a nagy része le sincs mentve, csak vinyón van.
2. A papirusztekercs talán nem megy tönkre? Hol vannak az alexandriai könyvtár tekercsei, vagy az ókori világ 7 csodája? Pedig egyik se pc-n volt.

az 1970-es évek közepére csupán két gép tudta olvasni az USA 1960-as népszámlásási adatait. Az egyik japánban, a másik a Smithsonian Intézet falai között volt fellelhetõ.
Úgy látszik senkinek se voltak fontosak azok az adatok hogy 40 évig szartak rájuk, akkor meg minek aggódnak most érte? Ha fontos lett volna idõnként átmásolják másik adathordozóra, és ennyi.

Kulturális szempontból hatalmas mennyiségû tartalom létezik, ami digitális formában jött létre vagy csak digitálisan elérhetõ. "Ennek klasszikus példája az e-mail"
A sok spam meg "este elmegyünk a plázába?" mailt már eleve meg se kellett volna írni, nemhogy tárolni kéne. Senkinek nem hiányzott eddig se, ezután se.

példaként hozta fel Barack Obama politikai hirdetéseit a népszerû videójátékok, mint a Burnout Paradise, vagy az NBA Live legújabb kiadásaiban, amit szintén meg kellene õrizni a jövõ számára
Na ilyen hulladékra meg végképp nincs szükség. Kit érdekel?

McDonough több tényezõ együttes kialakítását szorgalmazza, melybe beletartozik az adatok új formátumokba való átvihetõségének biztosítása
Miért, most talán van valami akadálya? A lustaságon kívül...

a régi szoftverek mûködõképessé tétele az aktuális platformokon
Ez is meg van oldva, úgy hívják: emulátor. Ha valamire nem írtak, az azt jelenti hogy nem is nagyon érdekel senkit.

Ha azt akarjuk, hogy az információ fennmaradjon, el kell kerülnünk a hordozóhoz kapcsolódó formátumokat
Ezt gondolom még õ maga se tudja értelmezni. Adathordozó nem kell? Akkor majd kézben hordjuk a biteket? Vagy olyan fileformátumot tud megálmodni ami 300000000 év múlva, a 8D-s megjelenítõeszközökön is okésak lesznek?

Nem nyavajogni kéne, meg 0 hírértékû "tanulmányokat" készíteni, hanem dolgozni. Gondolom ezért is sok pénzt kapott a csóka, dehát ez nálunk a Balkánon se újdonság...

Egy kis "own experience":

-6 éve kiírt cdk, akkori játékok (dungeon keeper 2, heroes iii, warlords battlecry stb...) a mai napig mûködnek. AZ egyetlen gond inkább az, hogy nem teljesen kompatibilisek az XP-vel, de nincs olvasási hiba. Igaz akkor 4xesen írunk, meg kevesebbet, de jobban. A mostani DVDim 1-2 év alatt már sokat romlanak, nem is írok rá ki, csak filmeket, sorozatokat, stb., nem is sajnálom, ha eltûnnek. Családi fotók? saját programjaim? Ne viccelj! 2x kiírva, lanba három gépen, a "nagy" ráadásul raid is van. +még neten lementve. ennyi.

Bocs, de leírom még egyszer, attól függetlenül, hogy már hozzászóltak értelmes emberek is.

Jerome P. McDonough, az Illinois Egyetem információ tudományok professzora sötét. Ez nem kétség. A cikkíró vagy csatlakozott hozzá sötétfalván, vagy csak ész nélkül fordít.

"A világ számítógépes adatainak nagy részét tároló mágneses szalagok"

Én úgy tudom, a világ adatainak nagy részét szerverek tárolják. Backup, raid, stb. Mindezt merevlemezen ill. ekvivalens digitális technológia felhasználásával. Ezen belül a publikus adatok nagy része megvan a Google nevû minicégnek. Mint ahogy az sg-n is volt róla cikk, hogy egy szerverparkuk porig égett, de az osztott rendszerek, raid, backup, és hasonló csodák folytán, amit az egyetemi kutató nem ér fel ésszel, a felhasználók egyetlen pillanatra sem vették észre a kiesést.

Namost, ha egy bárki számára ingyenesen hozzáférhetõ szolgáltatás nekik megér ennyi beruházást, akkor ne legyen probléma semmit elmenteni, amit "fontos" jelzõvel illetünk. (Ha épp az asszonnyal vagytok büdösbogár pózban, akkor meg használj valami erõsebb titkosítást, és úgy dobd ki nyilvános helyre.)

Ne jöjjön senki CD/DVD/stb. lemezekkel meg flashdrive-val, mert ezek nem adattárolók, ezek adathordozók. Ha azt akarod, hogy valami meglegyen, akkor feltolod szépen netre. Vagy, ha túl érzékeny az adat, mert a céges melódról titoktartásit írtál alá, akkor jönnek a házilag is gyorsan kivitelezhetõ dolgok. Ha winchester száll el, legyen. Raid. Ha a gép ég le, legyen. Lan.

"folyamatosan változó platformok és fájlformátumok miatt a ma termelõdõ adatok nagy része el fog tûnni"

1. Persze, hiszen nem érdekes. A saját gazdáját sem érdekli 20 év múlva a most Youtube-ra feltett papagájfejrázás. Nem érdekel senkit a 20 évvel ezelõtti adóbevallásom. Nem fontos adatok.
2. Fontos adat. Már írták itt a C64 esetét. Milyen hülyén éreznénk magunkat, ha nem lenne meg valami. Emulátor, és folyamatosan növekvõ kapacitású adattárolók. Csodálatos kombináció. Ha meg magánembernek fontos valami, majd elteszi õ.

"a fájlformátumok hamar elavulhatnak"

Szedjük szét két részre. Attól, hogy ma már csak mûkedvelõk alkotnak dBase-ben, még el tudjuk olvasni. Azért, mert nem használjuk, még nem veszett el.

"az adatok sebezhetõk a véletlen és a szándékos törléssel szemben is"

ha béna vagy és/vagy vannak ellenségeid a kormányzatokban/titkosügynökségeknél/tárhelyszolgáltatóknál, akkor vagy legyél kicsit megfontoltabb, vagy vess keresztet a papír fényképeidre is. Bazeg, ha véletlenül vagy direkt felgyújtod a papírképet, az elveszik. Míg a digitálisat ha ésszel raktad el, akkor azt irthatják/irthatod rogyásig, mindig lesz az eredetivel 100%-ban azonos, könnyen reprodukálható másolatod.

"a játékszoftverek és platformjaik szabványosított természete miatt szintén elveszhetnek"

E-mu-lá-tor. Pedig már írtam ;-)

"az adatok új formátumokba való átvihetõségének biztosítása"

Az elsõ szó, amit az unokám kimondott, a konverter volt. A dadája nem fojtotta vízbe érte, mert õ nem volt sötét.

"régi szoftverek mûködõképessé tétele az aktuális platformokon"

Ti már tudjátok, õ meg úgyse fogja fel. Azon kívül a szoftverek elévülnek. Pont. Csak a szentimentalitás és a móka kedvéért lesz meg 15 év múlva az a program, amit most írok. De még engem sem fog érdekelni.

Ami itt a cikkben össze van kutyulva szabványokról, mágnesszalagokról meg nyílt forráskódokról, az azt jelenti, hogy a tisztelt prof folyamatosan másik tudatmódosító hatása alatt áll és/vagy elég sok dologgal foglalkozik a "mentsük meg az it múltját" kategóriában, és a cikkíró/fordító szemérmetlenül ugrált egyik publikációból a másikba, hogy a végén leakadjon az ékszíj, és megfõzze nekünk a marhalábszáras-tejszínhabos-olivabogyós pogácsát.

Szóval nem lesz nagy sötét középkor. Az adatok nagy része nem veszik el, a maradékért meg nem kár. Ha valami nem a köznek fontos, hanem neked, akkor megvannak az eszközeid, hogy biztonságba helyezhesd a dolgaid.

Ezért ezek pénzt kapnak. Undorító.

Semmi gond nincs ezzel, csak a mentést ki kell bõvíteni a formátumot olvasó programokkal és idõvel az olvasó programokat futtató emulátorokal is. (pl c64 emulátorral használhatóak a régi c64-es progik és a velük készüt fájlok megnyithatók c64 nélkül is)

Emellett pedig van jónéhány egyértelmû formátum (pl. txt, bmp, wav) ezek szerintem sokáig "olvashatóak" maradnak, bár mentegetni nem a legjobbak, mivel nem tömörítettek.

A régi CD-k még jól olvashatóak mert akkor lassú írók voltak. A mostanikkal hiába írsz lassan akkor is szarok a lemezek. A lemezek minõsége is kérdéses számomra. Az írók élettartama is egyre szarabb. Az elsõ 4 évet bírt üzembiztosan a mostani 2-õt sem... Az XP telepítõ CD-m 5 éves és mégis jó. A filmjeim fele elveszett, húgy hogy a felét soha nem vettem elõ jóformán...

hát én nem tudom,
nekem van olyan 5 éves CD-m,
amirõl még ma is jól tudok windows xp-t telepíteni.
tdk.

eddig én csak a floppiknál találkoztam adatvesztéssel,
de ahhoz nem kellett egy év.

cd-im mint jól olvashatók,
viszont van 1-2 olyan dvd-filmem, amit egy idõ után nem játszott le az asztali dvd lejátszó,
(mondjuk pc-n nem próbáltam utána),
de azok valami nagyon ócska 20 ft-os lemezek voltak.

Van egy szomorú érzésem. A jövõben, a közeljövõben már, nem azon fognak aggódni az emberek, hogy jaj csak ezer képem van õsatyám izgalmas gyermekéveirõl...inkább azon hogy közben elpusztult a Föld.

Nem a pénzrõl van szó. TELJESEN megjósolhatatlan, hogy BÁRMINT tárolt digitális adat mikor száll el. Ez itt a gond. Mikor csináljak megint új archíválást? Képezeld el milyen mennyiségû DVD kéne, ha minden PC user minden 3 példányban tárolna. Ez mekkora környezetszennyzés? Erre nem is gondolsz?

Azért lássuk be: egy DVD-re felfér több ezer fotó. Egy DVD kb. 200 Ft, és akkor még messze nem a legolcsóbbról beszéltem :). Ami 5 évente nem ér meg neked mondjuk 10 ezer forintot, az nem is volt fontos a számodra...

A cikkhez, úgy általában. Szerintem maga a probléma léteik, és mindenképpen figyelmet érdemel, tehát semmiképpen sem akarom lebecsülni a jelentõségét. De!

- Úgy beszélünk itt errõl, mintha rengeteg dokumentum állna rendelkezésünkre akár csak a XIX. századból is, nemhogy régebbi korokból...

- Nem is beszélve azokról az idõszakokról, amikrõl "nagyon keveset tudunk" és "hiányosak az információink", egyszóval, amirõl a legtöbb infót következtetésekkel szereztük töredékes leletek alapján. Legalábbis nem sok olyan õskori, ókori templom, építmény van, ami a maga teljes pompájában ragyogna ma is (pedig ezek kõbõl készültek, ami jól bírja az idõt)... Ennyi erõvel a részben olvashatatlan CD-krõl is kinyerhetõ némi adat, a jövõben nyilván több lehetõség lesz ezek rekonstruálására.

- Attól, hogy valamelyik ásatáson találunk két tucat agyagedényt, az nem jelenti azt, hogy összesen annyi is volt, valószínûleg több ezret használtak akkoriban (csak azon a településen). Ha nem többet. De mindössze ennyi maradt meg. Ennél rosszabb arányt feltételezve sem állunk túl rosszul.

- A mai családi fotóink érdekesek lehetnek – mondjuk úgy 1-200 évig nekünk és utódainknak. Utána már kevésbé, és bekerülnek a leletek közé azok a képek, amiket esetleg még megtalálnak.

- Még száz éve is egy családi kép nagy eseménynek számított, kiöltözött rá az egész család. Ma, amikor digitális gépek vannak, több ezer(!) kép készül egyetlen családról, és azok is csak a jobban sikerültek. Anno egy képet is meggondoltak, a "filmes idõkben", még elgondolkodott az ember, ma meg kattintunk szinte ész nélkül minden apróságot. A fénykép elõtt meg drága volt minden nyom létrehozása, nem is csoda, hogy csak a fontos eseményeket örökítették meg, a hétköznapokat szinte alig.

- Ma egy jeles eseményen kamerák százai, és TV adók tucatjai vannak jelen, korábban mennyi feljegyzés készült róluk?

- Ami az archiválást illeti, sok mû ma nem lenne elérhetõ, ha annak idején (mondjuk éppen a ma lenézett egyházak szerzetesei) nem másolják át õket újra és újra. Ahhoz képest, hogy anno egyetlen kódex reprodukálása éveket vett igénybe, ma egy "kicsit" gyorsabban megy a dolog. Pláne, ha az eredeti példány is digitális.

- Új technológiák jönnek-mennek, de párhuzamosan létezik a régi is. 100 év múlva is jó esély van arra, hogy egy audiokazetta lejátszható (úgy, ahogy), feltéve, ha eléggé akarják (azaz a lejátszó rekonstruálható és megépíthetõ)

- Ha már rekonstrukció: a régi képi ábrázolások általában sematikusak, és valamilyen módon torzítottak (lásd pl egyiptomi faliképek), míg a mai technika lehetõvé teszi a kvázi valósághû ábrázolást (fotó, video). Így szerintem a (kép)töredékekbõl könnyebb kikövetkeztetni a kép tartalmát is. Például egy fáraó arcvonásait a múmiájából hamarabb reprodukálják, mint a róla készült képek alapján...

Aha... Több bckup DVD-m olyan volt, hogy megíttam, leellenõzrize a Nero. Ok. Aztán 2 évig csak tokban volt. Elõvettem és semmi nem olvasta be. A mai adattárolási biztonság egy vicc. A fontos mukáimat több példányban tárolom, de a fotók 3-szoros biztonsági másolata azért az egy vicc lenne...

Nekem így tûnt el 3 évnyi fotóanyagom...

"Úgyhogy itt lenen az ideje a digitális adatok hasonló élettartamú tárolására ésszerû költségekkel."

Manapsag a legolcsobb biztos megoldas az, ha valaki kinyomtatja jo minosegu, nem lebomlo papirra, jo minosegu, nem lebomlo festekkel. Ezutan az egeszet el lehet rakni egy biztos helyre, ahol legmentesen tarolhato. Valamivel nagyobb adatsuruseg erheto el a femlemezes mikrolyukkartyak hasznalataval, ahol egy lezer rozsdamentes femfeluletbe gravirozza az adatokat (lehetoleg valamilyen egyszeru formatumban). Ezeket a femlapokat el lehet tenni nagyon hosszu idore. Hasonlo a nem tul elterjedt HDROM technologia is (nem a hddvd), ahol tobb gigabytenyi adatot kepes tarolni egy ionsugarral irt femlemez. Jelenleg csak az usa kormanya es a nasa archival ra par dolgot, pedig a technologia lassan mar tobb evtizedes.

A hdrom technologiarol mar jo 20 eve nem talalni uj infot:
"Once development work has turned into product, the upcoming HD-ROM technology seems pretty interesting. HDROM is a high-density write-once format that makes use of ion etching equipment to write data onto steel or iridium plates. With suitable error correction conventions, it should be more robust than the stone tablets of antiquity. Steel "tablets" remain readable thru "intense" treatment such as attempted erasure using mechanical devices such as jackhammers; iridium is likely to remain readable even through more extreme events such as nearby nuclear bursts. The cost of the readers does not forceably need to be much higher than that of a CD-ROM, as it uses similar laser reader technology (at a much higher density); the cost of HDROM writers (once made in quantity) is expected to start at about $10,000 for a "steel" version."

Es a gyarto oldala:
http://www.norsam.com/rosetta.html

"20 éves CD játszó különbûl szól, mint az új DVD-k CD lemezzel... "

Mennyi volt 20 éve az a CD lejátszó? És mennyi ma a DVD lejátszó? Naugye. Lehet kapni ma is drágáér' lejátszót, az jól is fog szólni...

Abban nincs pénz, hogy egy például egy DVD/CD játszó titánium alkatrészekbõl tartalmazza a Mechanikát!!!
Abban van, ha beszarik, mert széthullik a gagyi.... akkor újat veszel!!!

Nincs QUALITY Cucc !!! Ebbe bele kell törõdni. a Minõség erõsen relatív fogalommá vált.
20 éves CD játszó különbûl szól, mint az új DVD-k CD lemezzel... ezen felül azok még mûködnek, az újak meg pár hónap alatt, vagy a garancián túl 1-2 nappal beszarnak.

Ez a probléma tényleg valós. Nálam aktuális is mert rövid idõn belül tönkrement a 250GB-os vincsim tele nem mellékes adatokkal, a 40 GB-os usb drive-om, meg ki tudja hány pendrive-m. Pár dvd-m nem csak a noname fajtából szintén olvashatatlanná vált a régi cd-k rõl nem is beszélve.

Ma már ott tartok, hogy az igazán fontos adatokat több internetes tárhelyen tárolom, mivel ott azért a szerverek remélhetõleg elég biztosak.

Szal ami a lényeg, hogy a mai adattárolók gusztustalanul megbízhatatlanok a hosszabb 5-10 éves idõszakokra nézve. És valóban a egy könyv ha biztos helyen van évszázadokat is megérhet. Úgyhogy itt lenen az ideje a digitális adatok hasonló élettartamú tárolására ésszerû költségekkel.

Olyan kéne, mint a Csillagkapu Atlantiszban, mikor elmennek Atlantiszra és több tízezer év után minden adat megvan és minden számítógép hibátlanul mûködik.

elküldöd az adatokat az ûrbe, pár ezer év múlva az élienek visszasugározzák neked...

„biztos kitalálnak majd valami olyan cuccot amivel biztonságosan lehet majd az adatokat eltárolni akár több ezer évre is”

Mindig is imádtam az ilyen naiv, jóhiszemû, optimista embereket. :-)
Ja, és a Murphyt is.

Azt nehezen hiszem el, hogy ahol tényleg fontos adatok vannak, amik sokat érnek, hogy azokat ne mentenék el. Mellesleg nagy mennyiségû adatot nem pistikegépeken tárolnak, hanem mondjuk szervereken, ahol gondolom nem ismeretlen a RAID fogalom sem..

Majd olyan lesz mint az enterprise-on meg a voyageren, elõkapnak egy kis kéziszkennert és letöltik a teljes tudásanyagunkat az õ egyik "könyvtárukba" <#vigyor> A sok száz fajéval egyetemben. Akkor majd a FMWO (Föderációs Microsoft Windows Os) fogja kezelni az egész nyamvadt földbolygó adatát, sõt még a vulkániak warezgyûjteményét is gyorsan ctrl-c ctrl-v vel átpörgetjük magunknak! A ferengik adózásáról szóló adatokat a jóisten sem fogja tudni kihámozni, de nem baj azért egy "ferengi vegyes" mappába õket is elhelyezzük. <#alien2> A borggal lesz a legkönnyebb dolgunk mert a kollektíva összes tudását egy kockamappa fogja tárolni. <#nyes>

Na komolyra forditva a szót, biztos kitalálnak majd valami olyan cuccot amivel biztonságosan lehet majd az adatokat eltárolni akár több ezer évre is. <#wink>

A probléma valós.
Nem hiába csináltatott Nebukadnezár agyagcserepeket, az egyiptomiak meg piramisok falára festették az infókat.

Amikor ilyenekrõl olvasok, akkor kicsit önkritikát is gyakorlok, mert azt mondom néha, hogy a civilizációk jól kivehetõ nyomokat hagynak maguk után. Pedig, úgy néz ki, hogy minél fejlettebb egy civilizáció, annál kevesebb tartós nyomot hagy.

Persze neked otthon lehet bõven sokszorozni az adatokat, de pl. egy TB nyilvántartásnál iszonyat mennyiség van... Amúgy a mikrofilmen tárolt adat még mindig viszi a pálmát idõt állóságban. A mágnesszalagokat rendszeresen 10-15 évenként át kell írni újra és még így is veszítenek az információból. A CD/DVD meg nem bizonyította be a hozzá fûzött reményeket. Ha nem is kell ezek miatt pánikolni, de ez egy nem megoldott kérdés (biztonságos adattárolás évtizedekre). Csak halogatott probléma, mint az atomhulladék:) A kulturális értékeket pedig 100 évekre lenne jó eltárolni elõhívható formában.

ja, tényleg. Adatszinkronizálásra a microsoftos SyncToyt használom. Jó, mert ingyenes és elég sokat tud.
http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?familyid=C26EFA36-98E0-4EE9-A7C5-98D0592D8C52&displaylang=en

amúgy a http mit keres a fájlformátumok között? az egy protokoll...

már le lett mentve az összes c64-es játék, program, zene meg minden.

"Mi lesz mondjuk ha egyszer csak átálunk a 128bites rendszerekre(persze nem holnap) vagy teljesen más strukturára amiben már lehetettlen lesz a régi adatok olvasása?"

Köze nincs az egészhez hogy hány bites a processzor.

Nem baj, ha az ACDC új változata nem kezeli a régi formátumokat, akkor letöltök egy régebbi ACDCt :)

Én sem értem, hogy ez miért lenne létezõ probléma..
Az adatmentés meg alap dolog. Nekem a legfontosabb adataim 3 HDD-n és interneten is fent vannak. A legtöbb pedig két HDD-n és némelyik többször kiírva DVD-re.

"Viszont én hiába keresek a családom felmenõirõl 100 éves képeket, egy sincs."

Lattam mar 1849-es ujsagot , magantulajdonban es jo allapotban. A tulajdonos felmenoje irt a szelere egy megjegyzest ceruzaval a Batthyany kivegzeserol szolo cikkhez. Egy masik ismeros csaladnal meg az 1930-as evekben keszult home video-k is megvannak (fekete-feher kezikameras nemafilm, de megvan). A franciaknal nagyon sok elsovilaghaborus a fronton a loveszarkokban keszult kep maradt meg, amibol par eve rendeztek egy viszonylag nagy kiallitast. Van koztuk 3d-s sztereokep is, amit uveglemezre vettek fel ezustoxid reteggel. Ezek megmaradtak, pedig az egyik tiszt keszitette magancelra. Sajat peldanak pedig a dednagymamam fialtalkori fotoit tudom felhozni. Nem sok van, de ez azert van mivel a csaladnak nem volt tobbre penze, ezert csak egy-egy csoportkep keszult nagyobb csaladi esemenyeken.

KB ez OLYAN MINT A yk2 PÁNIK!

Sajna ez igaz, az elsõ CDmet amit anno még a leggesleg elsõ cdíróval íratam ki mára alig olvasható pedig nagyon jó márka volt a megírt cd. Igaz azóta a cd/dvd technológia sokat fejlõdõtt (már már kiküszöbölték a degradációt) de a fáj formátumokra ez nem él. Mi lesz mondjuk ha egyszer csak átálunk a 128bites rendszerekre(persze nem holnap) vagy teljesen más strukturára amiben már lehetettlen lesz a régi adatok olvasása? Hát írtnak rá egy olyan fordítót ami képes a régi adatokat át konvertálni az aktuális rendeszerre, ma márt semmi se lehetetlen a programozóknak. Úgy hogy erz is csak Pánik keltés. Ennyi!