Fiú-lány barátság

Irtam egy üzit..:)

Hát nagyon remélem, mert nem szeretném, ha a csaj félre értené, amiért "elviszem" a Cirque du soleil elõadására február 5-én, de egyedül nagyon nem volt kedvem menni, pedig rohadt jó lesz:
http://www.youtube.com/watch?v=QiRbyX2DPQs

ez egy burkolt reklám...tegnap más néven másik topikba is ugyanez a faszbukos szar lett linkelve...kamu vagy

segítek: a sors nem küld figyelmeztetéseket
de ha már annyira hinni akarsz benne, akkor is elég önkényesen értelmezed. pl. értelmezhetnéd úgy, hogy kiszakadt az óvszer, mert a sors szerint meg kell termékenyítenie téged és közös gyerekeket kell nevelnetek

úgy mint régen, maximum, ha mindketten házasok vagytok már, de még akkor sem biztos

Én nagyon sokáig azt hittem, hogy létezik fiú lány barátság, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem... és bizony elõbb utóbb valamelyikünk átlépi a zónahatárt...
Volt egy nagyon-nagyon jó srác barátom, akivel mindent meg tudtunk beszélni. Mindkettõnknek volt kapcsolata, teljesen jól elvoltunk. Aztán hirtelen megváltoztak az érzéseink, és el kezdtünk egymáshoz közeledni, már mindent vele beszéltem meg, a kapcsolatom a barátommal emiatt megromlott. Aztán nem bírtuk tovább és engedtünk az érzéseknek, kezdetben csak csókok voltak, semmi több. De aztán megtörtént a dolog. Furcsa, hogy akit még egyszer barátként kezeltem és azt gondoltam barát is marad, azzal szexuális viszonyom lett. Viszont mintha a sorstól kaptunk volna egy figyelmeztetést: az együttlétünk alatt az óvszer felmondta a szolgálatot...Az esténk onnantól kezdve kínszenvedés lett, telefonálgattunk és infót kerestünk a neten arról, hogyan juthatok esemény utáni tablettához, mert szégyellem, de semmit nem tudtam errõl, csak hogy létezik. Ebben az oldalban nem csalódtam, rengeteg hasznos és hiteles infót olvastam:
http://www.facebook.com/neesspanikba
Aztán cselekedtem. Szerencsére sikerült idõben bevenni a gyógyszert és nem lett gond. Viszont ez az eset rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra és azóta szinte nem is beszélünk..pedig hiányzik..vajon tudunk úgy beszélgetni valaha, mint annó? :(

"Van, hogy megsimítja a karom vagy közelebb húzódik ismerem mint a tenyerem tudom nála ez mit jelent, másnap meg már úgy tesz mintha semmi nem történt volna eltávolodik, magába zárkózik szabályosan eltaszít."
Nem lehet, hogy próbál közeledni, de te nem mutatsz túl nagy lelkesedést, ezért inkább "vissza vesz"? Persze nem ismerem õt, de feltételezem, hogy nem egy önbizalomtól dagadó srácról van szó (mivel írtad, hogy nem volt még kapcsolata), de ez volt az elsõ, ami beugrott.

Én azt gondoltam, hogy szerintem a fiú sem tudja mit is akar, cak akkor ne hagyna folyton kétségek között.

a baromság inkább 15 sorból ítélkezni

nem

ez baromság

ha valakit ezt tolja az azt jelenti, hogy lelki sérült, és soha nem lesz kapcsolatképes

Lehet õ is vár rád egy kicsit, te is vársz rá, így nem születik meg az elsõ lépés, hogy beszéljetek róla. Ha legközelebb úgy látod, hogy alkalmas lenne elõhozni, akkor beszéljetek róla.

Az õszinteség, és az egymásba vetett bizalom nagyon fontos.

Pedig valahogy muszáj lesz megbeszélned vele. A kommunikáció hiánya teszi tönkre a legtöbb kapcsolatot.
Ha pedig kölcsönös a vonzódás, akkor szép lassan kezdjetek bele, semmit sem kell elsietni. Elõny, hogy már ismeritek egymást, tudjátok, hogy mire számíthattok egymástól. Az is figyelemreméltó, hogy a fiú nem élt vissza a helyzettel és nem akart lefektetni, ezt becsüld meg, ilyet már nagyítóval sem találsz.

Sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni légyszí segítsetek, mert én már egyáltalán nem értek semmit.Barátok vagyunk 1 fiúval már 6 éve, ez idõ alatt történt egy s más. Egymásba habarodtunk, jártunk, de végül semmi nem lett belõle(se csók se más) magánügyi és családi problémák miatt, ekkor 1 évre megszakadt a kapcsolatunk nem beszéltünk egymással. Majd ez után ismét elkezdtünk chatelni, mintha minden a régi lenne ma már együtt megyünk edzésre is, és a minap megint elõkerült ez a vonzódás dolog, pedig azt hittem már lezártuk. Én teljesen töröltem magamból ezt az egészet vagy legalábbis sikeres elnyomtam, erre kiderül egy nem éppen félreérthetõ utalásból, hogy én még mindig tetszem neki. Fogalmam sincs mit gondoljak vagy mit tegyek. Már a saját érzéseimben sem vagyok biztos ennyi idõ és kényszerû felejtés, elnyomás után. Nagyon félek, hogy elveszítem õt akárhogy is döntök, de hogy ez nem szimpla barátság ami kettõnk között van az tuti. Gondoltam rá, hogy elõhozom a témát és beszélek vele, de egyik nap ilyen másik nap olyan nem tudok rá alapozni, teljesen tönkre tesz a csapongó érzelmeivel. Van, hogy megsimítja a karom vagy közelebb húzódik ismerem mint a tenyerem tudom nála ez mit jelent, másnap meg már úgy tesz mintha semmi nem történt volna eltávolodik, magába zárkózik szabályosan eltaszít. Ez a kettõsség kikészít, beleélem magam, hogy lehet valami van még remény utána pedig rendszerint csalódnom kell, és már felhozni sem merek semmit a végén még én esek pofára. Miért csinálja ezt velem? Ilyenkor mi a megoldás? Nem szeretném, hogy vége legyen a barátságunknak egyszer már majdnem elveszítettem még egyszer nem tudnám, viszont biztos vagyok benne ha össze jönnénk és vége lenne képtelen lennék újra a barátja lenni, ha viszont barátok maradunk mindig ott motoszkálna, hogy de miért nem lépünk feljebb miért nem próbáljuk meg és késõbb akár meg is bánhatjuk, hogy ott voltunk egymásnak és még csak esélyt sem adtunk egy kapcsolatnak. Azt azért hozzá kell tennem, hogy egyikünknek sem volt elõtte kapcsolata, tehát az érthetõ, hogy mind a ketten tapasztalatlanok és félénkek vagyunk talán ez a gátlásosság a legnagyobb probléma.

Köszi:)

Jó kis írás.

jóféle

Köszi:)

"...ha kell inkább utáljuk meg azt a bizonyos személyt..."

Ez azért nem mûködik ilyen egyszerûen, de azért nyomtam egy plusz 1-et, tetszett összességében. :)

hasonló témában írtam a blogomba...
ha gondoljátok: http://napibenji.blogspot.hu/2012/10/ha-valami-megfog-masikban.html

szerencsés helyzet, ha lesz belõle valami, nem pedig az ellenkezõje :)

ez így van, és általában mindkét fél tudja, hogy nincs :)

Háát én azt hittem van :D de nekem most 2,5 év után kibukott h. ilyesmi nem létezik :D

2,5 éve ismerem a mostani párom. 4 hónapja vagyunk együtt, háát mit is mondjak, erõsen veri az eddigi kapcsolataimat és igazából az h. elég sok mindent tudunk a másikról rohadt nagy pluszt ad. Jövõhónapban hozzám is költözik :)

Szal a véleményem, hogy fiú-lány barátság nincs :D vagy ha " az" akkor több is van a dologban :D

Szerintem lehet barátság, nekem az ismerõseim zöme nõ és igazából csak barátkozok.

érthetõ:)

Jó mondjuk ha megcsalás, átverés, undoritó viselkedés van a végén akkor ez nem áll :D

és ez így helyes:) csak egyeseknek fontosabbak a hülye elveik...:'(

igazából nekem a természetembõl adódik, mert ha szeretek valakit akkor vigyázok rá. :D és ez általában a szakítás után is marad.

jah... kár, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, mint te, hogy lehet utána barátság...:(

Persze, ez is benne van, hogy ez lesz, de ismer és tudja, hogy azokkal a lányokkal akikkel együtt voltam és szerettem, miután szétmentünk, jóba vagyok, beszélek velük. Szal ezt igy kilõhetjük gondolom.
De ha nem próbáljuk meg, akkor soha nem fogjuk megtudni milyen lett volna, ha igen... egyszer élünk.

csak kár, hogy ha a szerelmi kapcsolat véget ér, vagy egyáltalán nem lesz semmi, akkor a barátságból se. mert kínos lenne...:S

Én most vagyok egy ilyen szituba pont.
A lánnyal fõiskolán ismerkedtem meg, volt bnõm, volt barátja, szal hülyéskedés beszélgetés ilyenek. Aztán kezdett beszarni a kapcsolatom, az övé is elkezdett haldokolni és elkezdtünk mélyebben belemenni a beszélgetésekbe, megismertük egymást nagyon nagyon mélyen.
Aztán elkezdett átalakulni ez a dolog, hogy a külsõ vonzalom megvolt eddig is, belsõleg is tiptop minden és végülis a barát/barátnõ sincs képbe, ezért miért ne? Na most itt tartunk, eddig jöttek nevetséges kifogások mind2 részrõl...

hát, ez kár. mert szerintem vannak olyanok, akikkel érdemes barátságot kötni annak ellenére, hogy ellenkezõ nemûek. hidd el, megéri:)

ja értem...egyébként jobban belegondolva a nagyon elmélyített lány-fiú lány barátságok akkor érnek valamit, ha mindketten foglaltak úgy amúgy, csak akkor meg dögivel menne a féltékenykedés így úgy...vagy pedig a másik eset, ha több baráti köröd van (köztük fiúk is és több lányismerõsöd, akit esetleg már igaz barátnak tekinhetsz)

nem egy már meglévõ barátba, inkább azt mondom hogy soha nem jutottam még el a barátságig úgy hogy ne szerettem volna bele közben
lány nem kellett soha barátnak, arra vannak fiúk

akarva akaratlanul csakúgy beleszeretnél egy lány barátodba?

velem ilyen soha nincs
nem szoktam akarni csak megdugni lányokat, max idegeneket az utcán
akihez vonzódom, attól mindig többet akarok. érzelmeket keresek, nem dugást

nagy különbség nem biztos, hogy beleszeretsz (aki képes az érzelmeit kordában tartani annak simán mehet a barátság), maximum a testi vonzalmaknak nehéz ilyen helyzetben parancsolni az ún. kémiának szóval magyarán nem feltétlen, hogy beleszeretsz, hanem egész egyszerûen egy idõ után az elõteredben és a veled egykörben logó, egy húron pendülõ barátodat szépen megszeretnéd dugni ennyi a lényeg

értem, és van benne valami...<#heureka>

mert lehetetlen
ha egy lány annyira megfog hogy jobban meg akarom ismerni a haver szintnél, akkor mindig beleszeretek.

és mért nem?

Nálam voltak próbálkozások fiú-lány barátságra, de aztán én mindig többet akartam, jól nem lett az egészbõl semmi. Nem tudok egy lányra barátként nézni, maximum haverként.

köszi:)

fel a fejjel.:)

azt hittem lehet barátság... még az exel is, hiszen nem utálattal váltunk el. és nekem az õ lénye a fontos, fontosabb még annál is, hogy szerelmes legyen belém... de nem értette meg, mit szeretnék. nem akar a 'barát barátom' sem lenni. azzal indokolta, hogy nem barátkozik az exeivel. amit egyrészrõl megértek, de másrészt nem, hiszen ez egy hülye általánosítás és ha engem más lánynak tartott, különlegesnek, akkor nem értem, mért ne lehetne barátság, hiszen a barátságban a szeretet, bizalom a fontos és õ ismer annyira, hogy tudja, lehetnénk barátok, mert rám mindenben számíthat. és kész vagyok mindenre a barátsága érdekében.még a szerelmet is elfelejteném, amit iránta érzek, ha abból már nem lehet semmi... de most -úgy érzem- én vagyok a legkevésbé kívánt személyiség a számára. nem értem mért. és nem értem a férfiakat... és azt hiszem, minden veszendõben, ami hozzá kapcsol...:(
szóval, most már úgy látom (még ha van is nagyon jó barátom, lakótársam is, aki fiú), hogy nem lehet igazi igazi igazi barátság...valahol úgyis megakad...

hát az én eseteimben kölcsönösen nem akartunk egymástól semmit. mégis csak haverság lett :)

Hasonlóképp vagyok hímnemûekkel...
A másik véglet h azért nem alakul a haverság barátsággá (de hülyén hangzik ez...), mert az egyik fél többet szeretne.

Ez egy érdekes kérdés. Szerintem lánnyal csak jó haverság alakulhat csak ki, de barátság az nagyon necces.
És ezt tapasztalatból írom, sok jó lányismerõsöm van :) de valahogy mégsem tudnak barátok lenni...

király vagy ;):D