Miért, vagy miért nem szereted

"Ettõl függetlenül a komolyzenék nyújtanak olyan élményt, amit semilyen könnyû zene nem."
Ez jó nagy hülyeség.

"a zenei komplexitással. Ami !NEM! egyenesen arányos a zene által nyújtott élvezettel."
Ezzel egyet értek. Ettõl függetlenül a komolyzenék nyújtanak olyan élményt, amit semilyen könnyû zene nem.

Ettõl függetlenül számomra viszont már nem nagyon nyújt élvezetet az, hogy van egy szép dallam egy jó kis pergõs dobra, még ha vokál is van benne akkor sem. És én szerintem senkinek, aki közelebb áll a komolyabb mûfajhoz.

egyet mondok, zene nem egyenlõ komoly zene. a speedcore is zene, a heavy metal is zene, a rap is zene, a country is zene, a mulatós is zene, és még írhatnék 94 sornyi mûfajt. elhiszem hogy nehéz a komolyzenében érvényesülni, megtanulni, vagy bármilyen hangszeren elfogadható szinten játszani, de te is hidd el, hogy az elektronikus zenében sem olyan könnyû a dolgod, ha valamit elakarsz érni, és nem csak valami mucsaröcsögei diszkóban fellépni havonta 1x. természetesen a jingle bellst meg a boci boci tarkát mindenki megtudja csinálni 10 perc alatt egy gabonapehelyhez adott ajándék progammal. tegnap már leírtam a véleményem a témával kapcsolatban a #74-es kommentben, nem szeretném mégegyszer elmondani mert kb az következne most. 😄

Nem nézek fel senkire. A trance mûfajt, meg amiket még nem szeretek nem azért nem szeretem, mert valaki azt mondta hogy az nem jó... Ezt is csak ti akarjátok belemagyarázni abba amit írtam.

Ez azért elgondolkodtat, hogy tényleg ezt olvassátok ki a hozzászólásaimból, hogy magamat akarom isteníteni, az egomat akarom itt kimutatni? Nem fogok itt felmutatni semmit, nem érdekel hogy mit gondoltok rólam és mit hisztek el azokból amiket mondtam (hogy mennyire értek ezekhez). Amiket leírtam magamról azért írtam le, hogy közöljem milyen "tanulmány" és tudás alapján mondom a véleményemet, és nem azért, hogy királynak gondoljatok ez miatt. Még avval is tisztában voltam vele, hogy MOST páran egy sznob ego -nak (bár ennyire azért nem) fogtok mondani.

Fbn Lx: Te még elismered, nézd meg Sanyix miket írt...

Akár hiszitek akár nem, nekem egy szándékom volt, megpróbálni felkelteni az érdeklõdéseket a komoly zene iránt.

Már bánom, hogy megpróbáltam.

"Szerinted Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely, és más zenészek mit gondolnak az elektromos zenérõl, és a könnyûzenék nagy részérõl? :-)) Eleve nem is foglalkoznak ilyennel, õk még csak zenének sem tekintik!! Persze, hülye tehetségtelen sznobok, nem tudják mi a jó, mi? 😄DD"

Nem. Csupán más az ízlésük.
Attól még, hogy felnézel valakire, ne hagyd, hogy elvakítsanak. És legfõképp ne hidd el, hogy csak azért, mert igazán értenek valamihez, csakis az õ nézeteik a helyesek.

Éppaz. Nem kell feltétlenül überbrutál profin megkomponáltnak lennie egy számnak ahhoz hogy élvezhetõ legyen. Lásd: 8 óra munka - néhány akkord, egy jó szöveg, és szinte kész.

Már azt hiszem értem, hogy mi a te bajod.
A te problémád ott kezdõdik, hogy összetéveszted a zene által önmagában nyújtott élvezetet a szakértelem által nyújtott csodálattal.
Teljesen egyetértek azzal a mondatoddal, hogy:
"És biztosíthatlak benneteket, hogy aki többszólamu zenét ír amit igényesebb (tehát aki odafigyellve hallgatja a zenét) hallgató elismer, nagyobb zseni, mint aki bármilyen rock, punk, pop, elektro meg ilyen zenéket ír, illetve játszik."

Valóban nagyobb zseni, és ezt el is ismerem, ezzel nincsen semmi gond.
Hogy mi az én problémám?
Van róla fogalmad, hogy a zsenialitás mivel kapcsolható össze?
Segítek: a zenei komplexitással. Ami !NEM! egyenesen arányos a zene által nyújtott élvezettel.

Feltudsz valami mûvedet mutatni, hogy lássuk, Te milyen tehetséges és hozzáértõ vagy? Mert nekem eddig csak az jött le, hogy itt egozol, de közben meg sehol semmi.

Mellesleg én pl. elsõre lefújjogtam a trance-et (mert elõtte szinte csak rockot hallgattam), aztán találtam olyan zenéket, amik tetszettek, egyre többet hallgattam õket, aztán már az is megtetszett, amit elõtte utáltam. Lehet, neked is tetszene, de olyat kell hallgatni, ami szép, pl. zongorás/gitáros/vokálos trance zenéket.

Ne hasonlítsd egy egyik oldal vs. másik oldal témához. Szerencsére az sg-s népesség már túlfejlõdött azon, hogy én diszkós vagyok, te meg köcsög rokker.
Ez arról szól inkább, hogy van, aki önnön nagyságát az "egyszerû emberek számára felfoghatatlan, nehezen megemészthetõ" zene szeretetének sznobkultuszával akarja velünk felismertetni, és vannak, akik nem ítélnek el semmiféle zenei stílust alapjában véve, PEDIG MÉG CSAK NEM IS ZONGORÁZNAK 10 ÉVE, ÉS MÉG NEM ÉNEKELTEK OPERÁT, szóval nem királyok.

na jó, abbahagytam.

Ennyi baromságot én még tényleg nem hallottam a komolyzenérõl. Hallottam már sok mindent, de ezek még poénnak is rosszak... :o

Szó sincs sznobizmusról, ego-ról, meg ilyesmirõl, ezt tudnotok kellene ha egy kicsit is megértitek, miért sokkal nehezebb a komoly(abb) zene. Ez a "na meg simán a nagyzenekaros zenék is nagyon jók" ezen jót nevettem. 😊

Random össze-vissza kottázásból nem lesznek sem harmóniák, sem zenei motívimok, sõt hallgatható ZENE sem. Próbáljatok csak meg egy 4 szólamu 1 soros valamit leírni, és elétenni egy olyannak akinek van egy csepp fogalma a zenének. 1000 -et is odarakhatsz, mind hallgathatatlan összevisszaság lesz. És biztosíthatlak benneteket, hogy aki többszólamu zenét ír amit igényesebb (tehát aki odafigyellve hallgatja a zenét) hallgató elismer, nagyobb zseni, mint aki bármilyen rock, punk, pop, elektro meg ilyen zenéket ír, illetve játszik.
Nagyon kíváncsi lennék mikor írnak csimpánzok olyan mûveket, amiket az ismertebb zeneszerzõk.

A másik, hogy én az objektív oldaláról mondtam el az én véleményemet, tapasztalataim alapján. Nem az ízlésetekrõl, hanem a mûfajról általában.

Szerinted Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely, és más zenészek mit gondolnak az elektromos zenérõl, és a könnyûzenék nagy részérõl? :-)) Eleve nem is foglalkoznak ilyennel, õk még csak zenének sem tekintik!! Persze, hülye tehetségtelen sznobok, nem tudják mi a jó, mi? 😄DD

Jah, és én tanulok vezénylést is, el nem tudjátok képzelni milyen nehéz, ahogy azt sem milyen nehéz többszólamú mûvet írni, akusztikus hanszeren szólóban illetve zenekarban játszani...

Másik, hogy nem vagyok sem sznob, senkirõl nem vonok le következtetést ez miatt, és egy cseppet sem hallgatom azért, mert én úgyérezném hogy ettõl több vagyok, szó sincs ilyenrõl, és többnyire 1 mûvésznél sincs így. Viszont minél közelebb kerül valaki a komolyzenéhez, annál jobban elfelejti a könnyûzenét 😊 Én nem szeretném, mert idõnként meg nagyon jól esik valami pergõsebb rockot hallgatni, vagy valami könnyebbet, amibe csak pár hangszer van, ének, stb..
Nemtudom ti miért látjátok sznobizmusnak, csõlátásnak, majomkodásnak az egész komolyzenei életet (egyértelmûen látom hogy így gondolkoztok errõl, nem kell magyarázkodnotok).

Amit írtam a 22-es hozzászólásban, a trance-rõl visszavonom, elfogadom hogy lehet igényesebb. Azt viszont továbbra is fennttartom, hogy a technikai részét kell jól megismerni (szoftverek, vezérlõeszközök), a "zene" megírásához viszont nem kell szinte semmi zsenialitás, van lehetõsége próbálkozni, és nincsenek olyan korlátok, mint az akusztikus zenével játszott mûfajban.

"elektronikussal kevert nagyzenekaros zene" Erre tudsz példát mondani?

Rájöttem, hogy ezzel tényleg csak többet ártottam, mármint ezzel hogy megpróbáltam bárkit is meggyõzni a komolyzene szépségeirõl. Mostmár csak azért se fogjátok megszeretni, mert én mondtam (és nem csak azért, mert az sznobizmus, meg az elektromos zene is lehet jó...). De tényleg annyira primitív dolgokat mondtok, hogy attól egy zenész, zenetörténész sírvafakadna.
És nem is ez a gond, mert legyen, ez nem egy lényeges dolog (csak ti veszítetek sokat), de hogy engem próbáltok meggyõzni, hogy a trance milyen zsenialitást igényel, meg én nem ismerem eléggé a mûfajt és azért nem szeretem...

"3 éves korom óta állandóan zenét hallgatok" Ez meg aranyos volt 😛

Nah egyet értek, hagyjuk a vitát.

"Én amióta élek zenével foglalkozok (énekeltem kórusban, operában is, zongorázok, stb.), ezeket tanulom."
-> mert király vagy.

"Nagyon jól tudom, hogy én miért szerettem meg a komoly zenéket, és értem is hogy miért. És azt is nagyon ól tudom, hogy miért szeretem jobban az akusztikus hangszereket, a kevés elektronikus hangzásokat."
-> nyilván mindent tudsz, hiszen király vagy.

"Ti nem, csak azt mondjátok, hogy nekem ez tetszik, másnak meg az, és kész."
-> igen, mert mi nem vagyunk királyak. Meg amúgy sem tetszhet semmi sem, csak akkor, ha már meg tudod magyarázni, hogy miért!
Kár, hogy alapvetõ igazság: az érzéseket nem lehet megmagyarázni. Ha mégis megtudod, mint ahogy sok minden más csodára is képes vagy az elmondottak alapján: hajrá.

"Én is nagyon sok mindent meghallgatok, hangulatomtól függõen"
-> mert sokoldalú személyiség, ergo király vagy.

"100%-ig biztos vagyok, hogy azoknak amiket én ismerek, 5%-át sem ismeritek."
-> mert óriási ismeretekkel rendelkezel, hiszen király vagy.
(te vajon hány százalékát ismered az általam hallgatottaknak? na? versenyezzünk?)

"Én legalább azokat meghallgattam amiket linkeltetek, meg korábbról is ismertem párat, és ez alapján vonom le a következtetésemet."
-> mert bölcsebb vagy, mint mi, és alaposabb, hiszen király vagy.

EGO, EGO, EGO, sznobizmus, sznobizmus, sznobizmus, nárcizmus, ÖNÁMÍTÁS:
Egy kicsit magadba kéne nézned.
Illetve nagyon.
Amit te itt összehadováltál már méltán beillik egy személyi kultusznak.

jujj, nagyon érdekes a téma, és kiemelkedõen szórakoztatóak a hozzászólások, bár olyan hosszúak, hogy nem olvasom át az egészet....de azt látom, hogy itt sok vélemény ütközik, eszembe jutott Intel vs. AMD....szóval majd ennyi ennek is a lényege

hogy kinek mi és miért tetszik az eddig is szubjektív volt és eztán is az marad, megideologizálni meg bármit meg lehet és meg is tudjuk.

ha már zene, akkor abban meg csak az számít, hogy hallgatja-e valaki és a hallgatóra milyen hatással van, legyen akár az kolompolás vagy egy monumentális alkotás. ezen kár agyalni, bár sztenderdeket fel lehet állítani bármilyen összehasonlítási alapon, de AZ biztos nem gyõzi meg azt, aki valamiéert nem szereti azt,amit pl. én.

hát sok sikert a küzdelemhez.

ui.: bár egy balumann "alkotást" azért még meghallgatnék!<#nyes>

üdv.
a "menedzser" <#nevetes1>

Arról nem is beszélve, hogy a te zenei kifinomultságodat tükrözi az is, hogy nem vagy képes különbséget tenni színvonalas és szemét elektró között. Számomra nagyon dogmatikus és agymosott nézetek ezek.
Talán a szolfézstanárnõd verte beléd?

Mindenesetre ismerek azért olyan embereket, aki sok évnyi színvonalas gitárjáték után nyergeltek át az elektronikus zenére.
Nem elitélendõ, fikázandó. Rengeted benne a lehetõség. Az, hogy te tudsz alap elektronikus számoakt írni, amelyeknek erõsen kételkedem az élvezhetõségében, gyakorlatilag nem jelenti azt, hogy akár az 5%-át is ki tudnád használni a benne rejlõ lehetõségeknek.
Ok, én betudtam annak, hogy nem áll rá az ilyesmire a füled.
Az általad emlegetett, és szapult ismétlõdésekkel kapcsolatban: ez segíti a ráhangolódást.
Engedd, hogy belinkeljek valamit, amit eredetileg TE linkeltél.
EZ kérlek mi, ha nem egyetlen dallam ismételgetése 5 percen keresztül?
Ez elõtt viszont meg kellene hajolnom, mert egy egész zenekar játssza?
nagy pompa.

jaaajjj... erre nem tudok mit mondani. Füstöl az egótól. És még mered azt álíltani, hogy ez nem nagyképûség. omg. Tegyél le valamit az asztalra, ember.
Vagy kérlek, tölts már fel egy ilyen "zeneszámot", amit te alkottál. Kíváncsian várjuk mindannyian.
"simán összeraktam a jingle bells dallamára egy ilyesmit (2-3 perces, olyan fél vagy 1 óra alatt, de próbálkoztam minden félét)"

gratulálok, hogy már megy a jingle bells. Igazán.
Most akkor rakj össze egy olyat, aminek teljesen SAJÁT dallamvilága van, saját témája, mondanivalója, és van egy hangulata.
Hajrá.

így a maradék 10%-ban van olyan ami nekem is tetszik

Én is ezt írtam, csak azt mondtam, hogy a 90%-a "zsenik" mûveinek hulladék.

Hagyjuk már a komolyzenét. Én is szeretem, sõt azt hiszem, minden értelmes ember találhat magának tetszõt - és ezzel itt vége van. Másról kell itt beszélni.

mármint dallamot.

én meg amióta élek najó csak 3 éves korom óta állandóan zenét hallgatok. Szerencsére a szüleim nem kényszerítettek sznobkodásba, így csak hallgatom. klasszikus rocktól heavy metalon keresztül mindenféle elektronikusig. A kedvencem rock és az elektronikussal kevert nagyzenekaros zene, na meg simán a nagyzenekaros zenék is nagyon jók... leszámítva a "zsenik" 90%-ának a hülye majomkodását.

Az a nehéz benne hogy nem akárhogy és akármilyen zenét lehet egymás mellé rakni... csak ennyi.

zsenik... aha, kár hogy egy csimpánz is utánuk csinálja azt a random összevissza kottázást, ha megtanítod neki a jelet.
Persze mindent ki lehet magyarázni, így lett pár hülyébõl "zseni", errõl beszéltem a sznobizmus, és a hype.

Ha már #22-es:
"Hasonlóan érzek én is ezek iránt, hip hop -ot, reppet, és ezeket az újabb igénytelen, idétlen mûfajokat (disco, dnb, trance, emo, meg fogalmamsincs hogy hívják a többit...) inkább kerülöm."

Itt árulta el magát a kolléga, hogy igazából nem kompetens a könnyûzenében. Ettõl függetlenül, egy valamire való komolyzenei szakértõ nem hiszem, hogy leszólja mások stílusát.
Egy Kocsis Zoltánról vagy Bogányi Gergelyrõl nehezen tudom elképzelni, hogy beszólna másoknak. Pedig õk világszínvonalú zongoristák.

Ettõl még nem leszel egy Tiesto.
Ha képes lennél olyan zenét csinálni, már régen a milliárdjaidon ülnél Ibizán, és nem itt tornáztatnád az ujjaidat.

Dehogynem tettél megjegyzést, #22.

(mennem kell, ne írjatok túl sokat hoy tudjak majd válaszolni... fél 8-ig suliban leszek)

Én amióta élek zenével foglalkozok (énekeltem kórusban, operában is, zongorázok, stb.), ezeket tanulom. Nagyon jól tudom, hogy én miért szerettem meg a komoly zenéket, és értem is hogy miért. És azt is nagyon ól tudom, hogy miért szeretem jobban az akusztikus hangszereket, a kevés elektronikus hangzásokat. Ti nem, csak azt mondjátok, hogy nekem ez tetszik, másnak meg az, és kész. Ez butaság, nincs állandó ízlés. Én is nagyon sok mindent meghallgatok, hangulatomtól függõen rockot is, sõt keményebbet is idõnként, valamikor meg indiánzenéket meg jóga zenéket hallgatok. 100%-ig biztos vagyok, hogy azoknak amiket én ismerek, 5%-át sem ismeritek. Én legalább azokat meghallgattam amiket linkeltetek, meg korábbról is ismertem párat, és ez alapján vonom le a következtetésemet.

Sajnálom, hogy így gondolod. Magamat nem gyõzködöm, nincs miért 😊
Az ízlés mint írtam függ a zenei ismerettségtõl, tapasztalattól, egyéniségtõl (ami változik), hozzáállástól, és hogy bizonyos dolgokhoz milyen emlékek fûzõdnek. Megjegyzést én sem tettem szerintem az ízlésetekre, én általánosságban beszélek az objektív oldaláról tapasztalataim alapján.

"Hogyan ítélhetsz meg valakit, ha nem hallgattad meg egy CD-jét az elejétõl a végéig legalább háromszor????"
Had ne kezdjem el megint magyarázni 😊

Balumann, szerintem óriási gáz, ahogy magadat gyõzködöd. (Mert elsõsorban magadat gyõzködöd, nem minket.)
Az ízlése mindenkinek olyan, amilyen. Én nem teszek megjegyzés a te ízlésedre.
Viszont az eléggé abszurd, ha azt hiszed, hogy össze tudsz dobni egy ilyen elektronikus zenét.

Te meg saját bevallásod szerint sem tudod, hogy miért nevezik Tiestot zseninek. Ugyanis 1-2 számot hallottál tõle összesen.
Hogyan ítélhetsz meg valakit, ha nem hallgattad meg egy CD-jét az elejétõl a végéig legalább háromszor????

Jogos. Elég ha én tudom, mennyire értek hozzá, nem is fogom ilyenre pazarolni az idõmet, majd rendes zenét fogok összerakni nyáron, ha lesz több idõm 😊 Illetve ha minden igaz, jövõre nekem már zeneszerzés gyakorlati órám is lesz.

Higyjétek el, hogy nagyon sok objektív oldala van a zenei tetszésnek, nagyon sok mindenen múlik, hogy mit szeretünk. Most már többen is bebizonyítottátok, hogy igazából fogalmatok sincsen a komolyzenék összetettségérõl, nehézségeirõl, és igazából tényleg nem is hallgattátok még úgy, ahogyan azokat kell. A klasszikus zenékben ráadásul azt sem árt tudni, hogy a zeneszerzõnek milyen élete volt, vagy milyen alkalomból írta a mûvét.
Akár hiszitek, akár nem, én is hülyeségnek tartottam ezeket, már TUDOM hogy nem így van. Ez az, amiért én azt gondolom, hogy van értelme az ilyen vitáknak.

A #67 -es hozzászólásomban leírt kérdések még mindig érvényesek.

"Nagyon sok elektronikus zenében nem 1 dallam van, hanem akármennyi is lehet, egymás !mellett! ÖSSZEILLÕEN(ez az ami iszonyú nehéz)"
De miért olyan iszonyú nehéz az, különbözõ dallamokat egymás mellé rakni 😊 Sõt 2 szólamig nem is kell figyelni a harmóniákra.

"Annyira voltak zsenik annak a 90%-nak a szerzõi mint amennyire én a pápa vagyok. Teljesen random összevissza hangjegyeket lekottáztak, és azt nyikorgattatták egy zenekarral."
Akik fenntmaradtak, kb. 90%-a nagyon is zseni volt, ha jobban ismernéd nem mondanál ekkora bõdületes hülyeséget! Ha nem hiszed, kezdj el olvasgatni egy Kesztler: Összhangzattan könyvet, és meg tudod, hogy mennyire nehéz harmóniákat (tehát 3 vagy 4 szólam elett) úgy egymás után fûzni, hogy ne legyen hallgathatatlan, zenekar mellett meg pláne. Úgy felrakni rá a dallamot a kíséretre, hogy hangnemen, harmónián belül maradjon, rá vezessen a következõ harmóniára, és még el is tudja játszani/énekelni a zenész.
Nah ezek azok, amikhez vagy 10 év kemény szolfézs-zeneelmélet gyakorlat, vagy zsenialitás kell, már pedig régebben nem tanultak ilyet.

Ha azt nézzük mennyi ember volt, nagyon kevés jó zene szerzõ volt (ma már jóval több van, mert lehet tanulni! Zeneakadémián zeneszerzés óra is van). A romantikáig mindig nagyon keveset fogadtak el a hallgatók, aki nem volt zseni az eltûnt.
A korai zenéket én sem nagyon szeretem, pont azért mert túlságosan szabályosak, de késõbbieket már igen.

"Régen én is azt mondtam hogy zene csak hangszerrel lehet, de mióta beleástam magam az elektronikus zenébe, rájöttem hogy nagyon nem." hát én eléggé úgy veszem észre, hogy csak abba ástad bele magad inkább 😊
A komoly zenébe sokkal jobban bele kell, hogy meg tudd érteni.

De figyelj, te úgy akarod kezelni az elektrót, mint a komolyzenét, mikor semmi közük egymáshoz. Az elektronikus zenében ismétlõdések vannak, és ez törvényszerû. Persze vannak kivételek, pl 4. perctõl, de általában ismétlésre alapszik. Általában mindegyik egy hangulatra, egy tripre akar "belõni" téged és ezt ismétléssel tudja fenttartani. Másrészt az elektro nagy részére lehet táncolni és egy részüket azért is készítik, és ezért nem olyan komplex ütemei vannak.

Igen, korlát nincs. Míg más stílusokban a gitár vagy vmi szól úgy ahogy, max effektpedállal, x megszámlalható lehetõségel, addig elektróban minden egyes ütemet, basszust, effektet, stbit ki kell keverni (illetve az, aki nem akarja ugyanazt játszani), ami nem olyan egyszerû, mint megrántani a gitárt vagy húzni a hegedûn és hadd szóljon. Egy átlagos rockzenekarban minden számban ugyanúgy szól a gitár, elektróban pedig számról számra változik általában.

walking on clouds<#eljen>

FL Studioval próbálkozz, ne az eJay-jel... xD

juj ne az ejay-el gyere 😄 az a legegyszerûbb (és legbutább szerkesztõ) akármilyen akarással is csak igen gyenge zenét lehet benne létrehozni.
zenei tudás nem kell hozzájuk ezek a kották meg dórémifá hülyeségek elavult izék, amik az 1700-as években még talán hasznosak voltak. Most már nincs szükség rájuk, csak annyi elég hogy a kockás csíkon húzogatod a csíkokat különbözõ hangfrekvenciánál... de tehetség nélkül egy fülsértõ hallgathatatlan fost lehet így összehozni.

Nagyon sok elektronikus zenében nem 1 dallam van, hanem akármennyi is lehet, egymás !mellett! ÖSSZEILLÕEN(ez az ami iszonyú nehéz), emellé még az effektek(a szám hangulatától függõen, bizonyos nem odaillõ effektekkel rommá lehet zúzni egy jó zenét is. Dob ütem, úgy hogy a dallam és a dob ütem, akár több percenként tér csak vissza (vagy akkor sem). Egyes breakbeat számokban igazából bonyolultabb dob ütem van mint bármelyik rock zenében, emellett folyamatosan változhat. És mellesleg rohadt nehéz jót csinálni, 1 hajszállal rossz az idõzítés már az is elronthatja az egészet, úgy hogy még a többi rész jóságát se hallani.
Én próbálkoztam már, összehoztam egy viszonylag jó dallamot, de az kevés. Más dallamokkal, és a dobbal összehozni úgy hogy jól hangozzon nagyon nehéz.

BTW azt nem írtam le, hogy én a klasszikus zenék 90%-át utálom. Annyira voltak zsenik annak a 90%-nak a szerzõi mint amennyire én a pápa vagyok. Teljesen random összevissza hangjegyeket lekottáztak, és azt nyikorgattatták egy zenekarral. Aztán a sznobizmus zsenikké tette õket. Olyan ez mint a vászonra hányunk képek. Kitalálnak valamit rá hogy miért jó, és elkezdik dicsérni orrba szájba. Ezt ma hype-olásnak hívják.

Pazarlás és hülyeség amikor egy nagyzenekart ilyen nyihogásra használnak fel. Filmzenéknél gyakran hallható hogy lehet normálisan felhasználni egy nagyzenekart, nem random nyihogásra.

Egyébként az igazi hangszerekbe korlátozott lehetõségek vannak. Elektronikusba, nincs korlát.

Régen én is azt mondtam hogy zene csak hangszerrel lehet, de mióta beleástam magam az elektronikus zenébe, rájöttem hogy nagyon nem.

Elektronikus zene, amit szeretek
Tiestot most nem akartam linkelni, mert az senkinek nem hat már az újdonság erejével. Remélem, ez azért igen.

Hát ez elég kiábrándító.
De csodálkozom, hogy mégsem épülnek le.

De ezzel igazából nincs is baj, rengeteg nagy zenész (szinte az összes) drogozik, amelyik nem az alkoholista.

pedig nyugodt lehetsz, drogosok 😊

Hát azért abban nem vagyok bizto, hogy benyomva készülnek a zenék 😊
Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek a nagy DJ-k drogosok lennének.

Én szerencsére tudom élvezni a produktumot anyag nélkül is 😊

Ezzel a hozzászólással az a gond, hogy te megpróbálod megmagyarázni az ízlésedet. Holott nem kell ezt magyarázni, egyszerûen neked az tetszik, és kész.

ez az elektronikus vs hangszer téma lassan felér a pc vs konzol témával. 😊 tehát egy végeláthatatlan örökös vita, amiben próbálják egymást meggyõzni a felek arról, hogy mennyire jobb az élõ hangszeres zene, mint a tuc tuc, vagy mennyire is könnyû egy elektronikus zenét összehozni, és így tovább amirõl épp szó van. nem tök mindegy igazából? 😊 szerintem nem attól lesz ténylegesen zene a zene, mert rendes hangszerekkel van elõadva. az elektronikus zene is tudja ugyanazt a szintet produkálni, még ha a kívülállónak csak egy zaj. és ez lehet egy szolíd dance, vagy egy speedcore szám <#idiota> én azért szeretem azokat a stílusokat amiket hallgatok, mert azokban találom meg önmagam, azoknak a stílusoknak a számaival tudok eggyé válni <#idiota>, azok a stílusok indítják be a fantáziámat, azok gondolkodtatnak el, azok kapcsolnak ki, avagy pörgetnek fel, és így tovább. lehet valaki a 50 centben találja meg önmagát, akár divatból, akár nem. jó, mondjuk aki ténylegesen szereti azt a mûfajt, az azért tovább lép 50 centen, és jobban beleássa magát a témába. nekem nem jön be nagyon a rap, hip-hop, rnb (jó, van pár szám azért ami tetszik), de nem is mondom rá hogy szar. akinek tetszik hallgassa. bár amikor kis tinik majmolják az amcsi divatot (térdig lelógó nadrág, ilyen olyan sapkák kendõk, hajóláncok a nyakban, hatalmas G-Unit feliratok, stb), akkor már azért mondom magamban hogy bakker ez már megint mi. de valahol minden stílusban megvannak a stílusra jellemzõ dolgok, amiket sokan követnek. zenei nem tetszésem pedig egyenlõ a #26-os kommentben leírtakkal. tehát nem nagyon szeretem az ilyen huszadrangú fél évente megalapuló együtteseket, akik kiadnak 2 albumot, és eltûnnek a porondról. meg azt "bírom" még, mikor valakitõl megkérdezem, hogy milyen zenét szeretsz, és azt válaszolja, hogy mindenfélét. ilyenkor visszakérdezek, hogy a country-t, mulatóst, heavy metalt is? válasz általában az, hogy hát ezeket azért már nem. 😄 ezután nagy nehezen felsorol pár stílust az ember, de annyira keverednek ezek, hogy a végeredmény az, hogy nincsen zenei stílusa. azt hallgatja, ami megy a VIVA-ban, vagy a rádióban. hála az égnek nem nagyon tudom mi megy ott, mert nem nézem se a VIVA-t, és nem hallgatok rádiót sem. próbálom magamat kímélni az aktuális slágerektõl, elég ha az utcán hallom ahogy megy az eszmecsere ezekrõl. 😊

A technikai része a nehéz (megtanulni kezelni ezeket a programokat), de ehhez nem kell igazából tudás meg zenei tehetség, csak sok idõ, meg szeretni a zenét. Az igaz, elhet hogy túl könnyen beszélek, hisz én suliban is tanultam kezelni a CubAse-t, nekem is megvan, amiben nagyon jó midi kezelés van, VST támogatás, de külön programmal is nagyon durva effekteket tudok elõhozni. Akit érdekel annak meg is tudom mutatni akár MSN-en is, hogy milyeneket... (de szóval millió van...).

Komolyan azt hiszitek, hogy egy ilyen össze rakása olyan nagy tehetséget, tudást, meg gyakorlatot igényel? 😊 Emlékszem mikor egyszer próbáltam a Dance eJay vagy mit még régen (még midi nélkül), simán összeraktam a jingle bells dallamára egy ilyesmit (2-3 perces, olyan fél vagy 1 óra alatt, de próbálkoztam minden félét). Szerintem fogalmatok sincs, milyen egyszerû így berakni egymás után beállított dobokat, feljátszani 1-2 dallamot. Hallgatom amiket belinkeltél, ugyan az ismétlõdik egy darabig, nagyon egyszerû dallammal, aztán váltakozás, 1-2 effektel. Ne mond már, hogy ebben kemény színvonalas munka van!
Próbáltatok már így felvenni bármit, meg összekeverni, több sávba, effektelni, stb.?
Ez nem nagyképûség, hanem valamilyen szinten tapasztalat, hiszen ilyen dallamokat simán fel tudok játszani ritmus alá, midi-vel még a ritmust is fel lehet játszani (dob hangszínt hozzáadva a midi jelekre), az ráadásul még be is ütemezi rendesen, ha nem sikerülne elég egyenletesen 😄 Milyen programokat ismertek ti, amikkel ilyen "igényeset" szerintetek nem lehet összerakni? Persze az ének az más kérdés, ahhoz tényleg mindenképpen kell egy énekes. A vokál tényleg jó a 3.-ban amit linkeltél.

"Hozzáteszem, hogy butaság azt mondani, hogy csak az a zene élvezhetõ, amely zeneileg komplex, és 70 ember, valamint 30 év tapasztalat kell hozzá, hogy megalkossák."
Azért ne túlozzunk, ilyet nem mondtam, tényleg van ellenpélda, hogy 1 ember is képes nagyon jó zenéket létrehozni (Hans Zimmer, Vangelis, egyéb filmzenék megintcsak 😛).

"Ilyenkor persze a "mesterek" szeretnek azzal védekezni, hogy bizonyos zenei stílusokhoz fel kell nõni..."
Az hogy milyen zenét szeretünk, változik idõ folyamán, ahogy változik egyéniségünk, gondolkodásmódunk is, több mindent megismerünk, kell egy bizonyos élet tapasztalat is. Régebben én sem hallgattam komoly zenéket (csak akkor amikor én is elõadók között voltam).
A komoly zenék nehezebben emészthetõk, mint a könnyûzenék (nem véletlen ez a kategória elnevezés sem), jobban oda kell figyelni, át kell érezni és követni a zenét (tudom hülyén hangzik), emellett az sem árt ha megérted a harmóniákat, hogy mitõl szól valami úgy ahogy (bár ez már inkább az elõadásuknál fontos).
Amúgy "mesterek", zenészek szerintem soha nem mondanak ilyet, én inkább felnõttektõl hallottam akik tényleg kb. annyit értenek a zenéhez hogy... (nem részletezem 😄).

És a 3. példádat tekintve, mennyi esély van, hogy jobban tetszene, ha az a szép ének alatt valami normális, akusztikus hangszer általi zene szólna 😊

Hiába tûnik könnyûnek zeneszerkesztõ programmal alkotni, mégis lekell tenni valamit az asztalra, hogy elismert legyél. Ha ennyire könnyû lenne, mint ahogy itt egyesek gondolják, akkor minden nap érkezne egy új, elismert noname ember, aki 2 nap múlva Tiesto szintre gyúrja fel magát. Hogyne, persze. Ez már megint csak arról szól, hogy okosak akarunk lenni egy számunkra nem nagyon ismert zenei stílusban, sõt, egy olyan zenei stílusban amit igazából lenézünk. Sokan lenézik az elektronikus zenei stílusokat, gondolván hogy milyen egyszerû összehozni egy számot. Kíváncsi vagyok ha valakit innen leültetnénk egy Reason elé, akkor mit mondana. Addig biztos eljutna, hogy elindítja a programot, na de hogy utánna semmit sem tudna kezdeni, az is biztos. 😊