Zeneválság

Az a baj ezekkel a mûsorokkal, hogy nem a tehetséges emberek kerülnek ide be hanem a tehetségesek de még nem kiforrottak.... nélkülük nem lenne saó😄
Nem szeretem ezeket mert csak a pénzrõl szól az egész... kikerülnek onnan a nyertesek és annyi... tóth vera? caramel? hallasz róluk mostanában valamit? Max azt, hogy tóth vera lefogyott 1 dekát... ami nagyon fontos információ a nép számára

Ugyanakkor te is emlékszel ugye az utolsó megasztárba jelentkezett Farkas Zsófi (Funky factory)... aki nagyon jól énekel és el is küldték merthogy "tûlképzett"
No igen...helyette kaptunk egy rakás tehetségtelen és eredetiségét elvesztett fiatalt és ez jó nekünk...

Slipknotra csak akkor mennék ki, ha lenne ott valami gép, amin valami durva deathmatch játékot játszhatnék... ugyanis kb csak akkor szoktam hallgatni õketXDXDXD

mind a mai napig aktívak.

Helyette linkeltek 10 éves bandákat, jogos!

Na igen, Rammstein koncert az jó lehet... bár még nem voltam de a Völkerball-t látva elmennék ... 😛

topik címe: Zeneválság.

és a magyar helyzetet már kibeszéltük.
de köszönjük az offot 😄d

"A magyar zeneipar véleményem szerint a legalját éli. Tudtok nekem olyan nemrég született elõadót v együttest mondani, ami fenn fog maradni több tízéven keresztül, esetleg színvonalas teljesítményt tud felmutatni?"

Amit itt ti linkeltek az nem magyar és nem is mostanában született 😄

Haggyá má' így is padlón vagyok anyagilag 😄

áááááá, nekem is vehettél volna egy bérletet 😛<#idiota>

amúgy koncertileg tényleg az egyik legjobb a slipknot, Corey valami istenien vonja be a közönséget, valamint szerintem a hangja is sokkal jobb, mint a stúdiófelvételeken. Valamint a többiek is (Sid, Chris, Shawn az élen) mindig azon vannak hogy a közönség velük együtt tomboljon. Remek az egész😄

Maiden eddig kimaradt nekem is, de pályázom rá erõsen. Meg Rammsteinre is. Csirkearcú üzérek felvásárolták már az összes jegyet a novemberi koncertre :/

Najó, még egy uccsó koncertvideó (ez tavalyi), konkrétan az egyik legjobb koncert amin életemben voltam.. Kíváncsi lennék Magyarországon mit váltana ki ez.

Bár itt legalább tudná énekelni a közönség egy része, nem úgy mint a susmánoknál <#idiota>

mondjuk egy slipknot + iron maiden koncertre azért elmennék😛



mi hangulat lehet ott a tömegben, több ezer ember kórusban

szép...de én már nemvagyok ilyen nagy metálos

inkább ilyenekre járkálnék

Mostanában kezdték el reklámozni, hogy lesz újra Csillag születik és gondolom a konkurens csatornán is futni fog a Megasztár.Kicsi hazánkban szerintem rengeteg tehetséges ember van, csak az a baj, hogy manapság, ami folyik a rádióból és TV-bõl azt szerintem nem az emberi tehetségnek, hanem a technika fejletségének köszönhetjük leginkább. Ezt persze sokan szeretik és ha igényes, akkor még jó zene is vállhat belõle. Nagyon hiányolom viszont azt, hogy necsak ezekbõl a szuper mûsorokból kerüljenek ki olyan emberek, akiknek lenne tehetsége ahhoz hogy igényes zenét készítsenek, de a végén csak egy nyári sláger marad utánuk és eltûnnek...
Sajnos sok embernek nincs igénye arra, hogy továbblépjen a tuctuc zenén....és van egy olyan érzésem hogy amíg ez így lesz, addig arra sem lesz igény, hogy egy banda olyan zenét játszon mint pl az Edda, a Bikini vagy akármelyik más "régi" együttes.

uh gecc 😄DDdd mondjuk slipknot koncertre elmennék, ott is lehet hangulat ahogy az a 9 állatkodik a színpadon😊

meg corey igazi "mc" is, olyan kontaktust teremt a közönséggel és hangulatot mindig adja (spit it outnál pl. <#idiota>)

az lehet, de egy subscribe koncerten funky disco, reggae dancehall és természetesen pogózás is van, 3in1 😛

Ja igen, a Slipknot-ot kifelejtettem.

Poets of the fall állat, Max Payne 2 zárózenéje. 😊 Azóta nagy kedvenc a szám.

Ez-e.

Vándor c. daluk a kedvencem tõlük😊))

Skorpiók zenekar?😛 Fenreisz Károly hatalmasat bassgitáros és énekes.

"Azt beszéli már az egész város", "Így szólt hozzám a dédapám" stb...

Én most voltam Faith No More, Placebo, Metallica, Disturbed, Static-X, Limp Bizkit, Guano Apes, meg Chris Cornell koncerten. Jó volt mind.

😛PPPP

subscribe-ot tényleg csak ajánlani tudom, legjobb hangulat az õ koncertjeiken van

depresszió pedig sajna rossz irányba változott az évek alatt
(amig tart óta sztem már nem annyira jók)


említsük meg még akkor a:


Road: magyar metálzene de hihetetlen jók a lassabb számaik is (Nem rólunk szól stb.)
Slipknot: Erõteljes zenét nyomnak. Corey Taylor énekessel (hol reppel, hol énekel, hol hörög, mindenben jó)
Iron Maiden: Iszonyat jó gitártémák, jófajta kattogó basszussal, Dickinson hihetetlen hangjával. Epic
Poets of The Fall: rockzene a messzi északról😄 Pörgõs és rengeteg lírai daluk is van, érdemes megnézni õket

Végigolvastam, és nagyon igaz!

"aztán mindenki visszatért a saját kis HÁJA tájára." <#idiota>

Ezt nagyon szépen, pozitív hangulatban összefoglaltad <#eljen>

"Vannak persze kisebb-nagyobb behatások, amik kicsit irányba terelgetik a témát - pl. a mostani..."

Hát igen, ez az a rész ahol a "pop" romboló hatásba megy át, amikor valóban szélsõségeket igyekszik felvenni (lásd. Anti Fitness Club, SP, tökéletes példái az underground szcénák rombolásának)
Na persze ezek már elhangoztak korábban😉

Ja és köszönöm annak aki végigolvassa, most látva igen hosszú lett 😊

Hallgassatok egy kis zenét.

A popzenei élettõl (fõleg nem a magyar popzenétõl) nem is kell sokat várni. Értem ezt úgy, hogy a popzenének pont az a lényege, hogy nagy tömegeket szólít meg, ezért amolyan "stílustalan", hiszen a rengeteg ember ízlésének kell valami olyat tálalni ami nélkülözi a szélsõségeket bármilyen irányba. Amolyan arany középutat próbál meg találni, de aztán olyasmi lesz belõle, mint az egyetem végéig kitûnõ diák, aki mindent megcsinált, de nem tudja hogy hogyan tovább, mivel semmiben sem számít "kiemelkedõen jónak" - elég hülye hasonlat, de per pillanat nem jut eszembe jobb; remélem,azért érthetõ...

A másik fontos popzenei jellemzõ, hogy folyton a megújulásra épít; itt is abba a hibába ütközik, hogy nincs konkrét "stílusa" , ezért folyton változnia kell, hogy fenntartsa az érdeklõdést. Vannak persze kisebb-nagyobb behatások, amik kicsit irányba terelgetik a témát - pl. a mostani emo-s hullám, de biztos voltak régebben is ilyenek,az idõsebbek talán tudnak példákat mondani - de általában megmaradnak a jól bevált egyszerû kliséknél és sablonoknál: örülök, szomorú vagyok, szerelmes vagyok-velem vagy, szerelmes vagyok-elhagytál...

Pont emiatt a stílustalanság miatt, egy popzenei szám sohasem fog epikus érzésekrõl/tettekrõl szólni (metál zenék bizonyos fajtái), nem fog elvont és mûvészi dalszövegekkel rendelkezni (alternatív), nem lesznek benne végletekig eltorzított emberi hangú, érzelemkifejezésre szolgáló üvöltések és hörgések (hardcore) és nem fog felemelt középsõ ujjat mutatni a politikának és/vagy a társadalomnak (punkzene).

Ez eredményezi - szerintem - többek között azt, hogy a legtöbb popzenei elõadó sem marad fenn sokáig, mivel az ember nem, vagy csak nehezen képes 2-3 évente tudatosan átalakítani gondolkodását és érzelemvilágát az aktuális trendeknek. Tulajdonképpen egy divathullámmal befutott elõadónak a hullám leapadása után 3 választása van:

1., Vagy folytatja azt, amit a divathullámmal elkezdett --> Nem lesz kereslet a zenéjére, a kiadó kirúgja, eltûnik a süllyesztõben, és már pár év múlva senki sem fog emlékezni rá

2., A megadott sablontémákhoz nyúl,és még évekig folytatja a lemezkiadásokat, a lemezeket viszont egyre kevesebben veszik, mivel ezeket inkább a személy egyre csökkenõ hírneve adja el, mintsem a minõsége --> ezen az úton is adott a bukás, csak ez egy lassabb folyamat...

3., A produceri hatásokra megpróbál megfelelni az aktuális trendnek, szövegírókat vesz fel és rúg ki, kétségbeesetten próbál megkapaszkodni a következõ feltörekvõ divathullámban, ami vagy sikerül vagy nem... aztán megpróbálja megint, és megint és csinálja, amíg sikerül... --> számomra ezek azok az emberek, akik végkép vesztesek, én spec. ilyenek után nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy le ne köpjem magam, hiszen nem hiteles, amit képviselek...


Mivel (szerencsére) a harmadik csoport kevés embert tartalmaz, ezért a fejesek folyton új és új "tehetségeket" (nagyon erõs idézõjelben) keresnek, akiket felfuttathatnak, és akik rövid távú karrierje során igyekeznek minél jobban megfejni a fejõstehenüket.

A média közel sem azért kapja fel és sugározza orrba szájba, mert azt hiszi, hogy az jó. Az egész szimpla marketing és üzlet, mint sok minden más az életben. Példa: a tömeg képébe nyomják egy új elõadó csilivili szerelmes számát. Mindenki volt már szerelmes, mindenki ismeri az érzést, ezért a zenét társítja valamilyen emlékhez/élményhez, szóval tudja, hogy mirõl van szó. Nem feltétlenül kell, hogy tetsszen a szám, de a zene széles tömegekhez szól és minél szélesebb a célközönség, annál valószínûbb, hogy több ember azonosítja magát a zenével.

Ezért bömböl ilyen jellegtelen zene a buszokon, a rádióban, a bevásárlóközpontokban, és hallod vissza ezután a lakótelepen az erkélyrõl kiszûrõdve, vagy az utcán melletted sétáló mp3 lejátszójából.
Nem azért mert jó, hanem mert széles tömegekhez szól, szélsõségek nélkül, ezért jobban eladható.

Hiszen a nagymamák nem fognak szimfonikus metált hallgatni kötögetés közbe és így az eurovíziós dalfesztiválon sem egy posthardcore banda fogja képviseltetni kishazánkat.

Szóval a popzene marketingjének életelve: lebutított, szélsõségektõl mentes zene egyszerû érzelemvilággal, --> ezáltal nagy célközönségre kivetítve, mert így valószínûbb a visszajelzés.

Ritka kivételként a popzenében is kikerülhetnek olyan elõadók, akikre évtizedek múlva is emlékeznek pl. Elvis Presley, de ezek tényleg nagyon ritka esetek...


Véleményem szerint a popzenész valaki olyasmi, aki eladja magát (a lelkét, érzéseit, gondolatait, jellemét) a siker reményében, éppen ezért nem szeretem õket én se.

A másik részrõl ott vannak a zenekarok (zenészek, hangszeren játszani tudó emberek, akik saját maguk szerzik a zenéiket és a szövegeiket), akik megtalálják stílusvilágukat és lebetonoznak annál, így rajongói körük talán nem lesz olyan populáris és széles, de az adott közönség biztos, hogy sokkal jobban szereti õket és évekig-évtizedekig kitart a zenekar mellett. Belõlük lesznek azok a legendák, akik a zene történelmét írják, õk lesznek az igazi nagyok, akiknek számait és az általuk írt riffeket még évtizedek múlva is millió hangszeren tanuló próbálja és akarja majd eljátszani, és totál ideges lesz ha nem sikerül neki...

Azonban az ilyen zenészeknek is van egy általában elfeledett hátránya, ami felléphet a karrierje során. Hiszen lehet hogy a huszonévesen sikeres punk bandát alapító ember már 40-50 évesen úgy érzi, hogy megváltozott, nemis, inkább kiszélesedett ( ez talán jobb szó) zenei ízlésvilágának köszönhetõen inkább átnyargalna valamilyen más mûfajba. Ekkor azonban az eredeti közönséget már nem tudja magával vinni, legalábbis jelentõs részüket nem (itt tulajdonképpen fennáll egyfajta kérdés, hogy a rajongó a zenekarhoz vagy a zenei stílushoz lojálisabb-e).

Egy másik lehetõség amikor a zenész/zenekar mellékprojektként egy másik zenekart hoz létre az ilyen anyagok kiadására, és a két zenekart párhuzamosan futtatja... Persze ez általában nem tartható fenn sokáig, mivel temérdek munkát követel, de lehetõséget ad, hogy valaki több mûfajban is kipróbálja magát. Például: A Blink-182 zenekar gitárosa egy idõben olyan témájú dalokat írt, amik nem nagyon illettek volna bele a zenekar profiljába, ezért a banda dobosával és még kettõ zenész barátjuk segítségével létrehozták a Box Car Racer nevû formációt. Mindössze két hónapot koncerteztek és kiadtak egy zseniális albumot - ami mai napig az egyik kedvencem - aztán mindenki visszatért a saját kis hája tájára.

Visszatérve a magyar zenekarokra, szerintem õk is érzik, hogy a magyar zenei élet inkább marketingre mint kultúrára épít. Szerintem ezért van az, hogy egyre több zenekar próbál a kezdeti indulás után független lenni, és a lemezeiket saját maguk kiadni - vagy az interneten ingyenesen letölthetõvé tenni - mert nem akarnak részt venni az ilyen "zenei életben" amit a média generál.

És igenis vannak jó magyar zenekarok és zenészek (mint ahogy külföldiek is) öregek és fiatalok egyaránt csak a média nem foglalkozik velük, mivel õk specializálódtak, és ezért nem adhatók el széles célközönségnek. Éppen ezért ne is a viva tv-n keresd õket...


Ja és persze, a példa a jó magyar zenekarokra. (A listanem teljes, az én véleményemet tükrözi, nem az általános megítélést; ahol tudok/akarok ott írok kis stílust vagy jellemzést, vagy hogy miért jók - szerintem):

- 30Y, alternatív, Habár mostanában "divat" lett hallgatni õket - én is a "bogozd ki" óta ismerem - rengeted érdekes számuk van, szerintem inkább a dalszövegek fogják meg az embert mint a zenei alap habár az is kiváló. Nem hallgatom folyton õket, mert nem a fõ zenei ízlésvilágom, sokkal inkább olyan zenekar akik egy bizonyos hangulatban hallgathatók, amikor van idõm elmerengni az egészen...

- Kispál és a Borz, alternatív, A magyar zenei életben jelentõsen résztvevõ együttes, gondolom nem nagyon akad olyan, aki ne halott volna róluk. A dalszövegek itt is elég kaotikusnak tûnhetnek, és megfelelõ utánajárás kell ahhoz, hogy mindig tudd hogy mirõl van szó (milyen személyes élmények alapján íródtak a számok). Azonban azon kevés zenekarok egyike, akinek ha elmész egy koncertjére, biztosan érezni fogod azt a kellemes bizsergést a hátad közepében, ahogy át tudod élni a számaikat. Én legalábbis ezért szeretem.

- Kiscsillag, alternatív, A Kispál és a Borz frontemberének másik zenekara. Egyszerû hobbizenekarnak indult, ami nem is lett több annál, a sikerek ellenére sem. Pont ez a kellemes könnyedség fog meg benne.

- Harcsa Veronika, jazz, Nem ismerem a mûfaj hazai felhozatalát, számomra azonban õ képviseli a jazz zene populárisabb vonalát, és azt nagyon jól teszi. (Emellett persze lehet, - sõt biztos - hogy vannak más jó elõadók is csak én nem ismerem õket.)

- Supernem, rock and roll, Igényesen egyszerû, bulizós számok, valamint elgondolkodtatóbb darabok is megtalálhatók a repertoárban.

- Tankcsapda, rock, Azt hiszem nem szorulnak magyarázatra. Zenei életüket folyamatos fejlõdés kísérte és egyre igényesebb darabokat raknak le az asztalra. Õk a magyar rockzenekar, azok akit mindenki ismer és szerintem mindenkinek van olyan száma amit szivesen dúdolgat tõlük.

- Depresszió, (nu)metál/rock, Egy feltörekvõ, még viszonylag fiatal zenekar, akik szintén folyamatos fejlõdésükkel lettek feltûnõek.

- Alvin és a mókusok, punk, Véleményem szerint azon kevés punk zenekarok leghíresebbike, akik az angol vonalat képviselik, azaz, rámutatnak az társadalom és a politika hibáira, akik megmondják hogy rossz a helyzet, de ezt nem ritmustalan darálós alapú zenével hozzák

- The Grenma, softcore punk/Kaliforniai punk, Személyes kedvenc magyar zenekarom, számomra õk képviselik a Blink-182/Sum 41/Green Day hazai megfelelõjét, ráadásul mindezt magyar nyelven teszik.

- Subcribe, (nu)metal, Nagyon lendületes zenét tolnak és abszolút koncertzenekar, inkább koncerten érezni hogy milyen jó a munkájuk.

- Mystery Gang, rockabilly, Az 50-es évek zenei témáit tudják úgy elõadni hogy a mai zenén nevelkedett emberek is táncra perdülnek ha meghallják...

- Falcongate, hardcore/softcore punk, egy viszonylag ismeretlen zenekar, angolul énekelnek és szerintem stílusvilágukban elég kiemelkedõt nyújtanak.



Mindemellett azt is hozzátenném, hogy amirõl idáig beszéltem az mind könnyûzene, emellett ne feledkezzünk meg a komolyzenérõl sem, hiszen az sem a tömegek zenéje, mégis alkothat a könnyûzenénél sokkal maradandóbb értékeket. (Hasonlítsa például mindenki össze a kaputelefonjuk/csengõjük hangját Beethoven "Für Elis" -ével ... gyakran alkalmazzák, mégis sejtette volna valaki hogy mi az eredeti zene?)

Dáááhogynem😊

Igaz. De hát nincs olyan ami új is meg jó is.

Jaja ennyi erõvel írhatnám, hogy
Edda
Bikini
Piramis
Pmobil
Beatrice
Hobo
Deák Bill
Elsõ emelet
Kft
...stbstb😄

de az ossian se mostanában alakult zenekar

1millán megnézték már=====> Világvége<#shakehead>
Csak kerülnének terroristák kezébe! <#boxer><#gun><#violent>

Pedig az indie nagyon vegyes, szerintem sokan találhatnak benne nekik tetszõt. De hát mint mondtad, ízlések és pofonok...

fanka nem repper :@@@@@@@@@

Én ajánlom figyelmetekbe Fankadelit is. Nem szeretem a rappet de végre nem kurvákról meg pénzrõl szólnak a dalok.

Egyik legjobb száma:

+ a három legendás 27es, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison(isten)
Nálam 15 éves létemre õk a legendák

Nem beszélhetsz csak magyarokról a zenei válságot illetõen :-) Nekünk nincs úgymond saját mûfajunk, az összes pop- és rocklegendánk valahonnan származik. A mai tingli-tangli, elõadásukat zenének nevezõ alakulatok is követik azt, ami a nagyvilágból érkezik. Az elmúlt 10 évben sem hazai, sem külföldi igazán jó zene nem született, vagy ha igen, annak a hallgatósága igen csekély. De - véleményem szerint - a rétegzenék sosem befolyásoltak semmit.

Nálunk vannak ilyen helyi bandák, azok jóak, de most h meddig maradnak fent. Bár most néztem, egyiknek most jelent meg lemeze USA-ban :o

Én pl ki nem állhatom az indie-t😄
Ízlések és pofonok😊

Egy a gáz... magyarokról beszélünk😄

A Minden most kezdõdik el inkább háborús,nem? Háború egy átlagember szemével.

Szerintem ezeknek a daloknak az értelmezéséhez valamilyen szintû irodalmi képzettség szükséges, hiszen nem utolsósorban versek írásával is foglalkozik Ákos barátunk. A 'Helló' szerintem csak egy egyszerû szerelmes dal. De ottvan példának a 'Gépszabadság', ami szerintem több mint világos, hogy mirõl szól, vagy a 'Minden most kezdõdik el' ami az üldözöttségrõl szól. Nem állítom, hogy az összes Ákos dalt értem, de szerintem vannak amik mély tartalmat hordoznak(pl az 56-ról szóló albumot könnyen meglehet érteni, mert ott tudjuk mireõl van szó), van ami csak szerelmes dal(ölelj meg újra) és van olyan amirõl tényleg fogalmam sincs😄

Manapság szinte már csak indie zenében találni igazán jókat. Érdekes, hogy az ismeretlen elõadók között sokkal profibb zenészek vannak az agyonhypeolt "új arcoknál"... (Rögtön ajánlanám a The Decemberists-et!)

Pfújj.😄

Pink Anderson, Floyd Council

Jethro Tull? 😄

Deep Purple?

ok nem akarok vitázni, de #98-ban ezt is kértem, hogy nem a mindenkinek mást jelent választ várom...