mit tegyek?

Kezdj el felnõni!!

Vagy keresd meg vallj szerelmet és boldogan éltek amig meg nem haltok!

Megtaláltad ennyi idõ alatt a megoldást ?

sziasztok mit tegyek ha beleszerettem Cassie Holmes-ba?

Nem õ tesz tönkre..Te teszed tönkre magad...
Biztos voltak jelek amiket nem vettél észre, és amiket most sem akarsz észrevenni. Gondolkozz el kicsit...

Amit te most mondasz az olyan dolog minthogy megyek az utcán, nekimegyek a villanyoszlopnak, eltöröm az orrom, és azt kérdem, hogy a villanyoszlopnak miért kell szegény nekemnek jönnie?

Teljesen 100% ban igazad van de azt nem tudom hogy egy olyan ember aki nem tehet az õ nyomoráról miért kell lelkileg tönkre tenni.

Csernus:
"(...)A nõ fél kimondani, hogy valójában vége a kapcsolatának, ezért a könnyebbnek látszó út, a szeretõtartás felé moccan el, mert ott megkapja az átmeneti örömöt, majd amikor ez lemerült, akkor nyugodtan visszaballag a kapcsolatába, és gyûri a szart tovább. (...) Mivel csökken az önértékelése, a valódi nõnek a megélése is csorbul, ezért van szüksége valakire, akivel ezt kompenzálja! (...) Számára a pasi csak eszköz, amivel a saját, megcsorbult nõiességét helyrekalapálja."

Jobb ha kivered a fejedbõl(szerintem).. Ill. elõbb vond le a következtetéseket, és okulj belõle. Ráadásul az egyik kapcsolatból a másikba mászásból nem sok jó születik általában....

Igazad van teljes mértékben örülnöm kellene mert tudom ha velem megcsalta a barátját és velem lenne engem is megcsalna. De akkor sem tudom kiverni a fejembõl azt a négy hónapot amit vele töltöttem mert ha legalább veszekedtünk volna de még csak egy kis vita sem volt benne. Talán ezért éreztem azt hogy õ lessz a nagy Õ. A legjobb haverom most válik 14 év vannak együtt 4 éve házasok rájöttek hogy nem müködik a dolog és elválnak. Ez a csaj meg a 4 éves kapcsolatát próbálja megmenteni amibõl az utolsó 2 évben verést meg szidást kapott. Én ha szeretnék valakit nem szidnám és nem bántanám!!!! Arra viszont fogadni mernék hogy azért van a srác vele hogy lehúzza anyagilag ugyanis van mibõl lenyulni csak ezt nem látja be.

Én nemrég estem át egy szakításon... sokáig azon keseregtem, hogy elvesztettem valakit akirõl úgy éreztem, mindig is rá vágytam, vártam. Úgy éreztem minden megvolt benne amirõl álmodtam, éppen ezért volt olyan nehéz elengedni.
Aztán feltettem a kérdést:
-Tényleg arra vágytam, hogy egy olyan emberrel/társsal éljek aki nem szeret?
..persze, hogy nem...!!!!
Az ember annyira VAK tud lenni!

"Mert mazochisták nem vagyunk."
...hát..sajnos de! Majdnem minden ember "szeret" szenvedni, még ha ezt nem is látja be. Akik nem tartoznak ide, azok valószínû kinyitották a szemüket, vagy éppen most nyitják..de ebbõl meg kevés van 😊

Én a te helyedben örömtáncot járnék, hogy nem jöttem össze olyan emberrel, aki nem szeret, nem kedvel, nem szerelmes belém, akivel nem illek össze. Mert mazochisták nem vagyunk.

Nos ezzel nem értek egyet mert csak akkor vagyok ilyen ha " szerelmi bánatom van ". Nem sok minden tud megviselni de ez az egy rettenetesen.

És a lány is hiába: max pár hónapig fedné csak el a problémát.

Az emberben magában vagy van boldogság vagy nincs.
Ha nincs, akkor hiába haverok, buli, , sport, akármi: megette a fene.

Nos, akkor az Ön rendszerében van a hiba...

Igazatok van de sajnos én ilyen vagyok lelkileg elég gyenge. REngeteg minden van ami le tudná kötni a figyelmem nagyon szeretek bulizni haverokból is van bõven ráadásul van két kutyusom imádom õket de mégsincs olyan perc hogy gondolnék rá próbáltam én már mindenhogy de sehogy sem jött össze.

Úgy értem: ne csak egy ember legyen már, ami boldogítani tud. Biztos van más is. Pl, haverok, buli, sport, akármi. Persze, értem én, hogy a szerelmi bánat szar dolog, elvégre nekem is volt. De jobban teszed, ha élsz egy kicsit, mert ha nem, kizárod magadból a világot, és esélyed sem lesz a boldogságra.

Naaa, azért ennyire ne legyünk már besavanyodva! 😉

Nos megfogadtam a tanácsod és egyedül az boldogítana ha azzal a lánnyal lehetnék akit szeretek de õ mással jár együtt. Amig ez nem változik nem hiszem hogy sok örömöm lenne.

Noshát. Ebben az esetben tedd fel magadnak a kérdést: ugyan mi boldogítana? Mit élveznél? Amint megvan a válasz, tedd azt, vagy tegyél érte, hogy úgy legyen, és minden bizonnyal javulni fog a helyzeted.

Akkor valamit nem jól csinálok mert se nem élvezem se boldog nem vagyok!

Ha élvezed, ha boldog vagy jó. Ha nem...?

Én élem a saját életem csak azt nem tudom hogy jól csinálom e!

Te az életed saját magad éled vagy mások?

Nézõpont kérdése szerintem aki ugy érzi hogy nem jó semmire lehet hogy csak a saját maga szemében nem ér semmit másokéban pedig igen.

Akkor végül is valamennyire mindenki karrierista.<#vigyor>

igazad lehet 😊

Akkor õ abban karrierista hogy nem karrierista semmiben sem.

Az út le és fel ugyan az.

És van olyan aki egyikbe sem

Van aki az építészetben karrierista, van aki a családban karrierista, van aki mindkettõben...

Karrierizmust sosem értettem, elég szegényes élete lehet annak aki erre remeg.

Ez így igaz.Megfigyeltem családon belül is hogy volt egy férfitag aki muja azért nem volt,de egy jópár évig nem nagyon voltak sikerei pl. a munkával-"karrierrel" kapcsolatban.Szerintem nem nagyon tudta mihez is kezdjen pontosan.Na ekkor a családban aktivizálódtak egybõl az "anyáskodó" hajlamú nõszemélyek,maguk közt "szerencsétlennek"stb-nek emlegették az embert és színleg sajnálták.Aztán az õ "érdekében" még ajánlgatni is kezdték itt-ott ismerõsöknek mint kissé "szerencsétlen" de rendes munkaerõt.Aztán pár évvel késõbb egész jó állásba került a férfi,majd ezt követõen is sikeresen alakult a sora-maga erejébõl persze.Érdekes módon ezek a nõszemélyek egycsapásra leálltak a "szerencsétlenezõ" szöveggel és az anyaszerû ál-szánakozással.Eleinte persze kételyeik voltak afelõl hogy valóban sikeres lesz-e munkahelyén az illetõ.Aztán lassan elmaradtak a szánakozások és kritikák és lám mára már õk fogadják el ettõl a "szerencsétlentõl" a segítséget-mégpedig szívesen.Most keresnek egy újabb tagot a családban akire rá tudnak szállni az anyaszereppel.Mindíg akad valaki.Ha mégsem akkor valamelyik nõtagon köszörülik a nyelvüket.

Értem, akkor uganarról beszélünk :]
Illetve majdnem, mert én annyival kiegészíteném, hogy az anyáskodáshoz nem elég egy szigorú, önmagával nem kibékült nõ, kell hozzá egy muja, szerencsétlen férfi is. Ha öntudatosan viselkedsz, akkor nem hozod ki a másikból a domináns oldalát, mert nem hagyod ezt érvényesülni.

Nem a tökéletesen egyforma érvényesülésre gondoltam, illetve nem arra, hogy minkét félnek hibátlannak kell lennie. Egyszerûen csak arra, hogy mindkét félnek meg kell lennie a bizonyos szabad térnek amiben mozoghat.
Röviden úgy lehetne leírni, hogy két egyforma típusú embernek inkább erõsítenie kell egymást, illetve emellett hagyni hogy a másik fél a saját útját járja, nem pedig elnyomni, vagy anyáskodni felette, s ugyanez igaz a másik nemre is. Mindez a lehetõ legkevesebb konfliktussal jár, ez pedig 2 teljes mértékben különbözõ embernél nem lehetséges(ez már általános) .

Ez annyira általános, mint a dolog másik oldala, felesleges róla beszélni is.
Rohadt nehéz megteremteni ezt az egyensúlyt! Az nem létezik, hogy két egymással valamilyen kapcsolatban álló ember tökéletesen egyforma mértékben érvényesüljön, fizikailag lehetetlen. Maximum törekedni lehet rá, így kevesebb lesz a konfliktus.
Valamint mindkét félnek a saját hibája is, formában kell magát tartania testileg-szellemileg, mert ha valaki elhagyja magát, a másik okvetlenül is feljebb valónak fogja érezni magát, stb. Az erõviszonyok sokféleképpen változhatnak.

Azokról a tényezõkrõl amikrõl te beszélsz Willenbrock csak az után lehetne beszélni, miután az ember már tényleg mindent megtett amit csak lehetett az adott ügyben.

És azt, hogy minden meg lett téve az adott ügyben csak olyan ember gondolja, aki még nem tett meg mindent az adott ügyben.

"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetõséget kimerítettél, még mindig van legalább egy." /Edison/


Legalábbis én eszerint járok el. És jó, és szuperül mûködik.
Ha valami nem megy az elsõ kérdések mindig ezek:
- jól közelítem meg témát?, jól állok hozzá?
- mit csinálok rosszul?
- mit nem veszek észre?
- mit nézek el?
- hol tévedek?
- mi az amiben biztosan nem tévedek? - mert lehet pont abban tévedek

És ezzel a hozzáállással még soha nem jutottam el külsõ gátló, akadályozó tényezõkig. Mindig akadt valami ami csak rajtam múlt és én csak ezzel vagyok hajlandó foglalkozni, mert ez áll hatalmamban.

Amikor mégis oda jutok, hogy kész mindent megtettem amit tudtam, akkor azt mondom magamnak, hogy nem-nem barátom, valamit elnézel, valamit nem veszel észre. És ez utólag mindig igazolódott is.


"Ha mindazt megtennénk, amire képesek vagyunk, szó szerint saját magunkat is elkápráztatnánk." /Edison/

Lehetõségek helyett inkább feltételeket értettem.

Gondolatok,tettek és megfelelõ lehetõségek.Mind a 3 szükséges lehet a sikerhez,a cél eléréséhez.

Semmit nem kifogásoltam,csupán annyit mondtam hogy nem csakis kizárólag az egyén tehetõ felelõssé sorsa alakulásáért.Lehetnek emberen kívül álló gátló tényezõk is amelyeket vagy sikerül leküzdeni vagy nem.Elõfordul hogy társadalmi segítség nélkül nem.

Íme az No1 kifogás, hogy miért nem kell azt tenni amit tenni kellene.

A gond az hogy nem mindenki érheti el a helyes felismeréssel és szorgalommal azt a társadalmi pozíciót vagy célt amit kitûz magának.Bár a menedzserek arról beszélnek hogy csak egy cél kell és tudni hogy jussunk oda aztán ennyi.Nem csak fejben dõlnek el a dolgok,nem csak az akaratunktól függ a sorsunk.A döntõek tényleg ezek a dolgok általában,de nem mindíg.Eleve nem azonos lehetõségekkel indulnak az életnek az emberek,van hogy a lehetõségek nagyon beszûkülnek a szociális környezet és hasonlók miatt.Egy rossz gyerekkorból nem mindenki kerülhet úgy ki pl. hogy hosszú távra tudjon tervezni vagy konkrét céljai legyenek.

Az egész ország tragédiája az, hogy elképzelni nem tudja, hogy mit szeretne kezdeni magával. S ha tudja is, nem ül le végiggondolni, hogy akkor most mit kell tenni, s min kell kezdeni. S ha még le is ül és végig is gondol: lusta a megvalósításba kezdeni.

És sír, és rí, és sopánkodik, és... mint a minimálbéresek...

'B' és további tervek az 'A' terv kudarca után improvizatívan következnek, de nem az 'A' terv kudarcának kiértékelése nélkül.

Az életem annyira megtervezett, hogy tudom, hogy honnan jövök, hová tartok, mit szeretnék. Ezáltal fel tudom ismerni, hogy mi az ami elõre visz, és mi az ami visszahúz, és ezáltal tudok csak arra fókuszálni ami elõre visz.

Szerintem eleve szar ha összeáll két ennyire különbözõ ember, mármint aki anyáskodó, a férfi meg "papuccsá" válik, tehát úgy is felfoghatjuk hogy van egy uralkodó, irányító, anyáskodó, illetve egy alatta levõ, a férfi.
Hosszú távon nem túl szerencsés, csak ha mindkét félnek egyenlõ teret engedünk, ehhez pedig engedni kell valakinek, és ugye ha az egyik enged...

Te minden másodpercedre tervet készítesz? És A, B, C, D, E, stb. tervet, ha közbejönne valami?
Persze, logikus így élni, és tényleg nem érhet semmi baj, viszont az ennyire megtervezett életet én nem nevezem életnek, csak gépnek, építménynek, egyéb dolognak, amikhez szükség van pontos tervekre.

akkor jön a B terv, aztán ha szükséges C, D, E...
nem csinálok problémát semmibõl, mert az csak hátráltat

És soha nem jöhet közbe semmi? S mi van, ha mégis?

Sok férfi igényli az anyáskodást, ha nem is minden területen.
Ti rontjátok el a nõket. 😄

Hát a helyzet egy cseppet sem lett jobb tán még rosszabb. Egy hét sem telet el és tegnap már hivott hogy hiányzok neki meg találkozni akar velem miközben azzal az emberrel jár aki megveri és anyagilag totál kihasználja. Ez már tényleg nevetséges!!! Még mindig totál bele vagyok zugva de majdcsak sikeül elfelejteni és kilábalnom ebbõl az egészbõl. Mindenkinek magyon köszönöm a segitõ és megértõ hozzászólásokat!!!