Higgs és a tehetetlenség

hoppá

de biztos csak összeesküdtek, hogy megvédjék a dogmatikus relativitáselméletet...

http://www.youtube.com/watch?v=fw4K3sgza04&feature=BFa&list=SP8BCB4981DD1A0108&lf=list_related

Lecture 8 | New Revolutions in Particle Physics: Standard Model


Valahol válaszol a te kérdésedre is, de nem tudom, melyik videóban.

Azért kell Higgs a standard modellbe, mert alapból ott minden részecskének fénysebességgel kellene haladnia.

Biztos hogy nem csak 17 méter?

Érdekes! Egyre több fizikus és már a "civilek" is egyre több helyen felvetették, hogy a fénykábelnek legalább 18 méterre kellett kirándulnia ekkora (60 ns) hiba létrejöttéhez.
Az pedig nem kilazulás, hanem kirándulás a szomszéd épületbe, vagy a kertbe..

mondd meg nekik a tutit, te biztos jobban tudod.

Különleges protokol van a Cernben. Nálam, ha a legkisebb probléma van a csatlakozóval ez a "hülye XP" azonnal nyafog és kiírja a képernyõmre.. Pedig csak 100 Mbit-es gagyi kommersz cucc..

Hogy ilyenre CERN-ben nem tellett..? Nem hiszem el.

Minden esetre érdekes. a neutrínó..
1. nincs tömege annak amelyik gyorsabb volt a fénynél..
2. három félébõl csak egynek van biztosan tömege, másik kettõnek nem biztos..
3. kábelhiba 60 ns
4. van Helsing: 2/32 ns számolási hiba
5. USA kutatók csoportsebesség számítási hiba 30 ns

Ez mindösszesen: 60+64+30=154 ns eddig..

Még egy kicsit várunk akkor az is kiderül, hogy az USA-ban már évek óta ismételgetik ugyanezt a kísérletet, mert nem akarják elhinni, hogy egyes részecskék gyorsabbak a fénynél..<#boxer>

És tényleg: COBE? méréseibõl is ilyen butaság jön ki folyton.. Fúúúj!
Méghogy fénynél gyorsabb részecskék..? Tiszta hülyeség!
A COBE is maradjon a kozmikus háttérsugárzásnál.. és ne akarják értelmezni azt amiket méricskélnek, az nem az õ dolguk! <#banplz>

<#taps> Nagyon jó.. Kvantumfizikai tyúk és a tojás esete.. <#taps>

Nos, nem egészen. Szegény Higgs csak arra jött rá, hogy kell lennie egy tömeget okozó, és a spinszámot valamint a többi megmaradási elvet nem sértõ, azaz vélhetõen bozon típusú valami mezejének, áramlásának amiben mozogva a részecskék a tömeg nevû jelenség okozására képesek.
(Helyesebben fogalmazva, olyan jelenségeket mutatnak amiket a tömeggel rendelkezõ testeknél tapasztalunk.)

Az más kérdés, hogy a spinfoton fogalmát csak évtizedekkel késõbb "találtam ki".. Így ennek hiányában az a tévhit alakult ki a kvantumfizikusok között, hogy a Higgs bozonok mezeje a részecskékhez ragadt, önálló mezõ.. ami együtt mozog a részecskékkel, de leválasztható róluk.

Nos, ha leválasztható lenne, akkor az a részecske amelyikrõl lehámozták a Higgs bozon mezejét, pucérrá válna.
Ezzel egyszerre sértene meg minden ismert fizikai törvényt ez a részecske maradvány.

Persze, ha elõbb azt tisztázták volna, hogy a foton nevû energia csomag miért úgy viselkedik, mint ahogyan tapasztaljuk, akkor nyilván nem a Higgs bozonok mezejének leválasztásával próbálkoznának.

Sztem mondhatnánk úgy, h a Higgs bozon a tömeg, ami bizonyos szabályokat betartva adja a részecskék tömegét.

Én ezt nem értem és légyszi magyarázza meg nekem valaki. Ha a Higgs felel a tömegért de neki is van tömege akkor saját maga okozza saját tömegét? Vagy ez hogy?<#fejvakaras>

Újabb egy hónap eltelt és a látóhatáron túli "isteni" részecske sehol..
Azóta már körbejárták párszor azt a látóhatárt, nem is értem azt, hogy miért nem találnak egy komplett atom teljes E=m*c² energia készleténél is sokkal nagyobb energiájúnak feltételezett részecskét?
Talán mert rajta ülnek, mint a bolha az elefánton?

Mindegy az, hogy minek nevezzük. A lényeg az idõ múlási sebességét megváltoztató hatás.

Nem idõhullám buborékok hanem idõfaktor markerek.

Egy újabb lehetõség: a spinfotonok azok igazából idõ hullám buborékok.
Minél többen haladnak át egy téridõ ponton, annál jobban lassul azon a ponton minden folyamat..
Végül is az eredmény ugyanaz lenne, mint amit az ismert jelenségekben tapasztalunk.

Nos, az idõ múlik a becsület pedig fogy az LHC-ben is. Na igen! Arra utaló jelek vannak, hogy 125 GeV-körül valami nem stimmel a detektorokkal.
Hétköznapi nyelven fogalmazva, 125 GeV körül olyan rezonanciák figyelhetõk meg, amiknek az okozott eltérése a számított eredményektõl a hibahatáron túl lóg.
Józsi haverom szerint "elb..szták a detektorokat".. én inkább azt mondanám, hogy megeshet, hogy még mindig nem ott keresik a Higgs bozont ahol van.

Érdekes, hogy az ígéret csak szép szó maradt.. De a várva várt Higgs bozon sehol..
Persze ha olyat keresnek ami messze nem ott van ahol keresik..

Uwu! A hasonló szavak ott vannak.. Ezt mindenki látja. És azt is látja mindenki, hogy amiket te írtál azok csak hasonlóak azokhoz amiket én írtam.

LOL

Ott van feketén fehéren leírva egy hsz-el odébb mit írtál. Hogy van pofád letagadni mindent? Szerinted mások nem látják?

Te írtad, a LED-es áramgenerátoros példára:
© uwu 101 tegnap 11:35 | válasz | #1267
Én nem vágom annyira ezt a témát, annyira hogy még tán félre is értem a problémát, annyira régen tanultam, de az ilyen bezavarós belemérésekbõl nekem egybõl a mérõhidas kapcsolás jut eszembe.

Azaz egy világító dióda, egy tranzisztor, egy 7812-es fesz stab IC (3 lábú izé") valamint egy ellenállás kell hozzá. Mint ahogyan a mûködésének leírásában olvashatta mindenki.

Persze Te a hídkapcsolásra emlékeztél (Thomson-híd vagy Wien-híd) ami nem lineáris kimenõjelû megoldás lehetne.. Nem alkalmas az áramlási térfogatot közvetlen leolvasással mérõ mûszer készítésére.

Ezek után, hogy te magad írtad, hogy az alapfogalmakat sem ismered, nem csoda ha butaságokat írtál.

Akkor javítsuk!

A modulálás=módosítást jelent. Azaz akár amplitúdóban, akár impulzus számban, akár összetevõ frekvenciákban, akár vivõfrekvenciában, vagy bármilyen egyéb módon módosul az eredeti hullám, azt modulálásnak nevezzük.

"Térsûrûség eredõje" - ilyet nem írtam..

"Téridõben helyezkedik el" - mint minden.. Ugyanis minden csak téridõben létezõ, a többirõl a templomokban értesülhetsz.

"potenciálváltozás alakja is vicces dolog lehet," - Naná.. Te írtad, én ilyet nem írtam.

Egyébként amellett, hogy a fizikához nem értesz.. talán ha képzett gyógypedagógushoz fordulnál akkor a dislexiádat csökkenthetnéd.

Szívesen megszakérteném ha lenne mit, csak hát elírtál pár dolgot:
-A mudulálás frekvenciamódosítást jelent, semmi köze elekronok mennyiségéhez.
-A térsûrûség eredõje is érdekes lehet. Tekintve hogy skalár eredõjérõl lenne szó:)
-Aztán az a szonda is érdekes, aminek a legfontosabb jellemzõje hogy a téridõben helyezkedik el XD (Talán fontosabb lenen milyen szonda)
-A potenciálváltozás alakja is vicces dolog lehet, kb mint a testúly alakja.

Attól hogy számodra ismeretlen szavakat próbálsz mondatba fûzni, nem kerülsz közelebb a fizikához. Tényleg figyelemreméltó erõfeszítéseket teszel, de elég szánalmas az eredmény. Ha mondjuk 8-10 éves lennél, nem lenne gáz hogy tudósost játszol, de felnõtt fejjel, kb annyira néz ki fülyén minta mikor egy ló leül a seggére, és elkezd átszellemülten gügyögni.

A spinfoton áramokról kicsit másként:

http://www.youtube.com/v/PAnCfeChEJM&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Mit ábrázol a filmecske?

Egy olyan lehetõséget amikor a nyugvó elektronfelhõbe idõben egymás után különbözõ mennyiségû fotonok érkeznek egy adott forrásból, némileg modulálva a szinuszosan változó mennyiségüket.

A fotonok energiái kimozdítják a "helyükrõl" az elektronokat.. Azaz arról a térrészrõl, ahol eddig a rájuk ható térerõsségek eredõi "tartották fogva õket."

Ezzel az elektronok olyan térrészbe kényszerülnek, ahol nagyobb térerõsség hat rájuk a nyugalmi helyzetûnél, és így a fotonszám csökkenésével a térerõsség belendíti az elektronokat és az "eredeti helyükön áttolva " éppen annyira téríti el, mint amekkora volt a fotonok okozta kitérés.

Persze a mezõben mozgó elektronok energiát vesztenének és ezzel "lecsengene" a kilendítésük amplitúdója.. ha nem érkeznének újabb fotonok amelyek ismét kitérésre kényszerítik õket..

De érkeznek és ezzel harmonikus rezgõ mozgásra kényszerülnek az elektronok.

A filmecskén legfelül a környezõ mezõ és a fotonáram hatásának eredõje és színnel jelezve az is látható, hogy mikor melyik hatás érvényesül.

Középen azt a görbét láthatjuk, amit valamely téridõ pontban elhelyezett szondára kapcsolt oszcilloszkóp Y lemezein megjelenõ feszültségváltozás okoz.
Alul pedig a hatást okozó fotonszámok pillanatnyi értékei láthatók.

Ez a példa szépen mutatja azt, hogy a fotonok nem hullámoznak menet közben.
Viszont egy-egy téridõ pontba beérkezõ darabszámuk hullámzó, és ezzel a hatásuk az elektronfelhõben okozott hullámzás.

A réssel jelzett téridõpont, mint egy letapogatási pont, tetszõlegesen bárhová áthelyezhetõ.. Az eredmény, vagyis az új ponton kapott potenciál változás éppen olyan alakú mint más pontokon..

Viszont az egyes pontok között s=c*t távolságokon φ=ω*t fázisszöggel eltérõ potenciál változások mérhetõk.

Ezt a jelenséget már akkor is tapasztaljuk, ha például egy TV antennát teszünk át egy másik helyre.. vagy akár két antennán indukálódott feszültségeket hasonlítunk össze.

http://www.youtube.com/v/Jg9hM3-Swcc&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB
hullam.exe

Egy kört leíró részecskepálya.. Mindegy, hogy mi a centripetális gyorsulást okozó forrás, és az is mindegy, hogy mekkora az R sugár.
Ha R=2e3 m akkor egy ekkora sugarú gyorsítógyûrûben veszít egy kör alatt ennyi energiát a részecske, ha pedig r=1,45e-28 m akkor az adott részecske spinjének egy egész értéke alatt vesztett energiát kapjuk eredményül.

Igazából az eredeti szöveg így szólt:
"Óóóóó de nem fogy el az energiája? ;)
Nos, a spin 0, 1 < 10 körüli.. azaz az ezzel keltett centripetális gyorsulás nagyon kicsi.. és az általa okozott kisugárzás azaz foton energia tíznek a mínusz nagyon sokadik hatványával jellemezhetõ..

A spinnel mozgatott részecske rész kerületi v sebességének függvényében

ΔE=-4*Pi*Q²*(v/c)²*ß²*ß²/3/R ahol ß= c/d = 1/gyök(1-(v²/c²)), c a fénysebesség <3e8 m/s >vákuumban, R a sugárzó részecskerész mozgási sugara a forgástengelyétõl, Q a részecske elektrosztatikus töltése .

(Figyelem! Ez az R például egy elektron esetében a holon-spinon rendszer perdületi sugara és nem valamilyen keringési sugár!)"


Azaz az egy spin alatt kisugárzott összes spinfoton energiájáról, és nem egy-egy spinfoton energiájáról.
Csupán érzékeltetésül jeleztem, hogy még ezeknek a spinfotonoknak az együttes energiája is olyan csekély illetve az összes energiájukat egyetlen spinfotonként f=E/h függvény szerint kapott frekvencia is olyan kicsi, hogy a jelenleg használt mérési módszereinkkel közvetlenül nem kimutatható.

Ugyanakkor az összes spinfoton impulzus különbözete idõegység alatt hatva
F=m* a*c/d (ahol c a fénysebesség vákuumban, d a virtuális fénysebesség azaz a fénysebességnek és a v relatív sebesség négyzeteibõl d=gyök(c²-v²) )

A gravitációs gyorsulásra is igaz ez a függvény, de tartalmilag helyesebb, ha a spinfotonok okozta lassult t' idõegység és az eredeti t idõegység különbözetével Δt=t-t' számolva képezzük a spinfoton impulzusok különbözetét.
Miután a gravitációs idõlassítás a mezõben álló, azaz ugyanazon potenciálon tartózkodó részecskére hatva nincs v relatív sebesség.
Természetesen a gravitációs idõgradiens menti v relatív sebességû elmozdulás esetén a Δt=t-t' okozta F=ΔI/Δt erõ mellett az F=erõ is képzõdik. A kettõ eredõje adja F=ΔI/Δt+ m*cos(fi)* a*c/d alakban az eredõ erõt, (ahol a haladás iránya fi szöget zár be az éppen aktuális ekvipotenciális felület érintõjével.

Hogy mennyi a spinfotonok száma idõegységenként egy egy részecske esetében?
Nos, ez az összetevõ részecskék töltéseitõl, sebességeitõl, spinjeitõl függõ kisugárzások összes számától és az egymás által elnyelt spinfotonok számától függ.
Például a kvarkok spinfotonjainak nagyjából egy hatvan negyede jelenik meg a protonok spinfoton áramaként.
De miután ez a spinfoton áram vontatja a spinon-holon párosokból álló elektronokat, így például egy hidrogén molekula esetében a környezetre ható spinfoton szám az elektron spinfoton áramával modulálva jelenik meg.
Azért "modulálva" és nem "módosítva" az itt alkalmazott kifejezés, mert maguk az elektronok is kisugárzók, nem csak elnyelõk.
Csupán a kvarkok spinfoton fluxusának alakját és idõbeliségét módosítják.

Az elektron által okozott spinfoton különbözet ami az elektron nélküli proton spinfoton árama és a hidrogén atom spinfoton árama között van, az K1s kötési energiából számolható.
Hiszen "kívülrõl nézve" ezzel az energiával csökken a pucér proton+pucér elektron tömegéhez viszonyítva a hidrogén atom tömege.

Azaz a kötésben lekötött spinfoton mennyiség "nem tud részt venni" a tehetetlenséget okozó ΔI képzésben.

Igazából azért tettem idézõ jelbe, mert rész vesznek a kötést alkotó spinfotonok is, de egymással azonos nagyságú és ellentétes irányú ΔI impulzusaikkal ΔI1-ΔI2= 0 eredõjük nem látszik.. van, de nem mérhetõ a "tömeg" tehetetlenségének vizsgálatakor.

A kérdés felvetésed jó, de konkrét darabszámot csak egy egy részecske együttes esetében számolhatunk.

Bár az a gyanúm, hogy a kérdésed két kérdés igazából..

Az egyik az energia veszteség nagysága, a másik az okozott erõ nagyságának és a kisugárzott spinfoton energiáknak a nagyság közötti arány kérdése.

Nos, ha csak egyetlen holonra helyettesítünk be az energia függvénybe, akkor már tíz a mínusz ötven valahanyadikon hatványú eV-ban mért energia.. hát mit mondjak.. még példával is nehéz lenne szemléltetni, hogy mennyire kicsiny..
És tetejében egy spin alatt ezen a parányi energián sok-sok spinfoton osztozik.
Azaz egy-egy spinfotonra jutó energia kerekítve egy milliárdod része azaz tíz a mínusz hatvanharmadikon nagyságrendû.

Kérdezhetnéd, hogy ha ilyen parányi egy-egy spinfoton energiája akkor hogyan okozhatja a tapasztalt erõhatást a kisugárzásuk különbözete.. ?
Azaz nem is maga a kisugárzásuk, hanem a különbözet..?

Nos, elképesztõen sokan vannak.. de nem ez az igazi válasz..hanem az, hogy a kérdést kicsit másként kell vizsgálni akkor amikor az erõ és a hordozott energia ill. impulzus viszonyát vizsgáljuk.

Ennek a szemléltetéséhez fogj egy maréknyi, mondjuk 200 g babapúdert..

Ha leejted (vákuumban) pl. 100 méter magasról valakinek a fejére.. akkor még az is megeshet, hogy annak ellenére, hogy vákuumban nincs légellenállás és a pihe az ólomgolyóval azonosan 10 m/s² gyorsulással érkezik le, a maroknyi babapúdert nem is érzékeli az akinek a fejére szórtad..

Nade ragasszuk össze egyetlen golyóvá és úgy érkezzen le ez a 200g púder. ( Ált. sulis anyag: v=g*gyök(2*s/g) végsebességnél E=m*g*h=m*v²/2 = 0,2*10*100=200 )
Nos, egy fegyvert a lövedékének torkolati energiájával sorolunk be kategóriákba..
Én mondjuk nem csak megérezném, de nem venném jó néven ha egy légpuskával fejbe lõnének.. Pedig annak a lövedéknek még az indulásakor is csak 7-17 J körül van..

A megérezhetetlen púder porral szemben, a púder golyó 200 J energiája kb olyan mintha tízszer-hússzor fejbe lõnének légpuskával.. úgy gondolom érezhetõ a különbség.

Nagyjából ez a helyzet a spinfotonokkal is.. Egyesével, különbözõ idõpontokban, különbözõ helyekre beérkezve észrevehetetlen a hatásuk.

De amikor szinkronozzuk a kisugárzókat és egy csomagban érkeznek akkor igen csak érzékelhetõk.. Ezt a csomagot nevezzük fotonnak.

Szóval akkor ezentúl MEsF vagy röviden spinfotonok okozta hatásokról érdemes beszélnünk.
Mint a tehetetlenség, a gravitáció, a téridõ gradiens, a potenciálok kialakulásai, és a Higgs mezõ.

A rosszra is és a jóra is használják a netet.. közös "tudat" összekötõ elemeként.

Többen kérdezték, hogy ha a Higg-MEF fotonokat a spin okozta centripetális gyorsulás okozza, miért MEF-nek azaz mikro energiájú fotonoknak, és miért nem egyszerûen spinfotonoknak nevezem..

Jogos a felvetés! Elfogadom a javaslatot. Ezentúl a Mikro Energiájú fotonokat "spinfoton" néven fogom említeni.

Köszönöm a javaslatokat! Tényleg találóbb elnevezés.

Azt hiszem, az Internet anyira új, annyira nagy, és alapvetõ, hogy nem csoda, ha kezdetben még nem tudjuk, hogyan kell használni?
Ellenkezõleg: nekünk- éppen az elsõ nemzedékeknek kell "kitaposni" az utat hozzá, hogy igazából hasznos, és szórakoztató is lehessen!!! Ez a mi felelõsségünk!
Ezért valójában most ez a legfontosabb feladatunk, akár elfelejtve a tudóskodást, a tehetetlenséget is!
Mert Leonardo is hiába próbálkozott a repüléssel!
Azt Michelangelo oldotta meg, aki sohasem gondolt arra. De felszabadította az emberi gondolkodás, a fejlõdés gátjait, s így azt mások oldhatták meg!
Az igazi feladatunk, hogy megtanuljuk, kipróbáljuk, hogyan kell egymással kommunikálni, hogy az hasznunkra, és ne a kárunkra váljon!
Az élet minden területén. Egyebek között interdiszciplináris, és határterületi problémák megoldására. Én gépész, mondanám "kalorikus" vagyok. Nem értek az antennákhoz, de a szakmai dolgaimhoz nagyon (a Curie intézettel, a KKKI-vel, és a Mikrohullámú Kutatóintézettel dolgoztam együtt). Ami sajna egy pillanat alatt megszünt!
Ha most megtanuljuk az Internet megfelelõ használatát, akkor az hatalmas szellemi kapacitássá válik! Azonban mindig ügyelni kell, mire használódik.

Jóra-vagy gonoszra?

Ez a kérdés nem egyszerû: ezt minden ember és emberközösség jól kell eldöntse.
Mert elõbb könnyelmûen, késõbb meggondoltan, de a jónak -gonosznak tudójává váltunk- ezért alkothatunk tudatosan. És a mi döntésünk nem hárítható át valaki másra!

Ó, egyetértek! Máshol.. de beszéljük róla.. Nagyon szuper téma! Én a bentonitokkal foglalkoztam "behatóbban".. :) gondolom érted azt, hogy miért említettem..

A mikrohullámú "cuccos" nagyon érdekes világ.. Szinte külön fejezete lehetne a fizikának. Viszont errõl is "ott" lenne érdemes beszélgetni.

Mikrohullámú antennákkal is foglalkozol?
Valaha volt egy ilyen témám: a zeolitok szárítása, volt szabadalom is belõle. Roppant érdekes volt. A zeolitok kiváló abszorberek, mert a vízmolekulákat fogva tartják. (Molekula szûrõk)
De errõl máshol kellene beszéljünk.

Ezt a témát pedig egyelõre ejteném, szerintem mind a kettõnknek van min gondolkodni.

Igazából azért nem furcsa, mert a kisugárzó csillagok részecskéi pont a látható és az infra tartományban sugározzák a legtöbb fotont.
(Nem véletlen, hogy a képalkotó szervünk ezért érzékeny ebben a sávban..)

A másik, hogy legyünk õszinték! Az optikai sávú detektálási módszereink sokkal kifinomultabbak, jobb hatásfokúak mint pl. a rövidhullámú tartományú detektoraink..

Persze odaát éppen tegnap ecseteltem, hogy azt tanítjuk még a mai napig is, hogy gyûrû kizárja a belsejébõl az erõvonalakat..
Pedig ez kamu..Hatalmas kamu.. Miután az erõvonalak azoknak a sugárzásoknak az eredõid mutatják amik a gyûrû belsejében Lenz törvényének értelmében egyenlõ nagyságúak és egymással ellentétes hatásúak.
Azaz dehogy zárja ki.. Csak az erõhatások eredõje nulla..

Persze ilyen értelemben az erõvonalakat valóban kizárja, de nem úgy, mint ahogyan és amiért tanítjuk.

Így aztán akinek nem mondjuk el ezt így, az természetesen rossz konstrukciójú antennákat fog tervezni. Naná, hogy nem is lesznek olyan érzékenyek mint ami kellene a fény sávjánál kisebb energiájú sugárzások detektálásához..

Ami pedig a folyamatos, és diszkrét problémát illeti..

Csak látszólag olyan nagy az eltérés.. Hiszen a fotonok árama folyamatos..

Mint már oly' sokszor leírtam, hogy a fotonok "lánca" egymást a keltendõ hullámhossznyi távolságon követi..
Nyilván -mondhatnád,- mert a képzõdésüknél lengõ elektron csak a gyorsulási, azaz a lengési szakaszokon fog sugározni ebben a tartományban..
Azaz a kisugárzó elektronok pakolják ki ilyen távolságra a fotonokat egymástól naná, hogy ezen a távolságon követik egymást is.. mint egy lánc, mint egy folytonos szalag..

uwu....
Most elõször bizonyosodhattatok meg, hogy én mindenkivel úgy levelezek, ahogyan hozzám fordul!

Csak az imént irtam Gézoonak, had idézzem ide, (mert olyan megható voltam)

"Nézd, én meggyõzhetõ vagyok, sõt azt is elfogadhatom,..."

Gondoltátok volna ezt rólam? Ugye hogy nem! Pedig ilyen vagyok, amikor tárgyilagos...

Vegyétek tehát fel ti is ezt a stilust, hogy tudományosan jól nyomorgassatok meg! Mert akkor kiélvezhetitek, ahogyan zavarodottságomban halkan nyûszitek, bocsánatért esedezek, és visszadok minden pénzt, amit eddig kerestem csalárd eszközökkel.

Egyébként vannak kisebb frekvenciájú és nagyobb hullámhosszúságú infra és fénysugárzások is, mint a példádban. Mi pedig valamiért pont azokat érzékeljük, és nem a rádióhullámokat. Nem furcsa ez neked?

Nézd, én meggyõzhetõ vagyok, sõt azt is elfogadhatom, hogy valójában ez az Olbers paradoxon megoldása, amit írsz. Hogy vannak olyan távoli csillagok is, amelyek foton "csomagjai" mégis kikerülik a Földet.

Többféle megoldás vizsgálható tehát, hiszen ugyanúgy elfogadható a diszkrét vizsgálati módszer a maga helyén, ahogyan a folytonos is a maga helyén.
Csakhogy ezen a helyen én a folytonosra tippelek.

Milyen példaképpen egy, a diszkrét és a folytonos közötti jellemzõ különbség? Hát az, ha valaki tömeggel számol (ami diszkrét paraméter), vagy pedig sûrûséggel (ami folytonos, vagy fajlagos paraméter).

Erre mutattam a gravitációs példát.

"Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek."

Ez egy nagyon jó felvetés! Nekem is szöget ütött a fejembe, amikor az antenna méréseket végeztem, hogy hogyan terülhet ki a térbe úgy a mezõ, hogy minden pontján, a sugárzási gömb felületének irányába, vagy akár sugár irányba mozgunk a térerõsség pontosan hullámhossznyi távolságokon azonos értékû..

Na igen. Amíg összesen egyetlen egy elektron kisugárzásaként értelmeztem a létrehozott teret.

Csakhogy amikor az adóteljesítményt elektronszámra fordítottam, rá kellett döbbennem, hogy már a piciny 1 A áramban (1 A= 1C/sec) minden másodpercben tíznek a tizenkilencedik hatványával leírandó elektronszám sugároz..
Hiszen egyetlen elektronnak csupán Q=-1,6e-19 C töltése van.
Azaz amikor egy adóállomás kW és MW kimenõ teljesítményû áramát, és ezzel a sugárzó felszín millimétereinek Avogadro féle összefüggésbõl ismert elektron darabszámát nézzük, akkor a másodpercenként kilépõ fotonok száma tíznek a negyvenedik-ötvenedik hatványával jellemezhetõ..

Pedig ez "csak" egy földi adóállomásnak a csillagokhoz viszonyítva eltörpülõ energiája okozta-keltette foton szám..

Amikor egy csillag által kisugárzott fotonok számát nézzük, akkor azt kapjuk, hogy még a sok milliárd fényéves sugarú gömb felszínének minden egyes négyzetmilliméterére is fotonok milliói-milliárdjai jutnak..

Azaz bármelyik pontról nézzük, minden pontra özönlenek a fotonok még a nagyon nagyon távoli csillagokról is..

"amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. "

Nos, igazából ezt kellene megnézned..: a téridõrõl lévõ részt nézd meg..

A térbeli távolságok az idõ -- helyesebben a folyamatok helyén mérhetõ idõlassulás - mértékének függvényében kihatnak a tárgyak méretére is.
És természetesen a távolság mérés hibájára-pontosságára azáltal, hogy ugyanazon fényút szakaszt a különféle hosszúnak stopperelve, különféle hosszúságúnak képzelünk..

Na elég, ezt itt kibeszéltük.

Mondtam, hogy süket vagy. Javasolnám, magadtól kérd, hogy törüljék ki, mert nem illik ide. Én nem kérhetem, mert nem engedi a meggyõzõdésem, hogy mindenki úgy érvényesüljön, ahogy akar és, tud.

Nem vagyok az, és a tiéd sem vagyok!
Mert van két fogalom, amit különbözõ szituációkban, csak külön szoktak említeni! Ne hágdd meg ezt a szabályt!

"„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zûrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket," (Ady)

Látjátok, elismerem, hogy zûrzavar van a fejemben, hiszen azért én is résztvettem képzésen...
De ti meg azt ismerjétek el, hogy nektek meg minden álmotok SÜKET!

Zûrzavar csak a te és a "haverod" fejében van.

Más az dimenzió, ami m, m^2,m^3 és kg, mint az a dimenzió, amirõl fizikai értelemben beszélhetünk.
Ha megnézed a r=(X^2+Y^2+Z^2)^0,5 az egy térbeli hosszúság, ami csak egy dimenzió, a hosszúság. A tér, amelyet ez meghatároz, ennek a hosszúságnak egy lehetõsége, ami a határozatlanságából eredõ tulajdonsága.
A téridõ pedig ennek a kibõvítése egy másik dimenzióval, az idõvel, amit ehhez át kell számolni valamely komplex átsámítási tényezõvel.
Így hát a "téridõ" szerintem egy "hosszidõ".
De errõl még leszokhatom...

Jézusom.
Kurvanagy rendetlenség van a buksidba.

Egyébként a vegyes vektor szorzatra is azt mondják, hogy az skalár.
De csak akkor az, ha mind a három vektor határozott irányú! Mert ha nem, akkor sorrendjük cserélõdhet, és irányt válthat, ami már vektor tulajdonság.
A fizikában pedig ez igen gyakori.
Vagyis amíg a matematikában sincs rend, mi várható a többitõl?

omg

(x,y,z,t)

fura mi?

Nem tudok hozzászólni a téridõhöz, amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. Nem beszélve arról, hogy a három dimenzió is valójában csak egy: a hosszdimenzió, a többi pedig annak tulajdonságai: a felület, és a tér.
Ha pedig a térnek lehet irányítottsága, márpedig vektorformában felírva van neki (/-), akkor az is valamiféle vektor, és nem skalár.
Szóval én nem szívesen beszélek mindenféle terekrõl, e tekintetben nagy a zûrzavar.

Pontosan azért, mert senki se tudhatja, hogy merre járt, beszélhetünk vektormezõrõl!
Mert egyetlen "eredõ" vektor megszámlálhatatlanul sok varációból adódhat ki, mint valamaly végtelen halmaz: ezt hívjuk mezõnek.
Azonban ebbe a mezõbe kerülve egy tömegtöltés abban "rendet teremt", mégpedig olyant, amilyet õ akar. Ami belé van plántálva (csak találgatható hogyan, és ki által)? Mert ez a tömegtöltés tudata, ahogyan bárminek is van tudata.

Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek.
Ha nem folytonos vektormezõt, hanem csak kis pottyantásokat küld bizonyos irányokba, és nem mindenfelé?
(A fénysebesség egyébként ennek a vektormezõnek a terjedési sebessége bármely irányba.)

Nem igényli végtelen sok test feltételezését.. Még akkor sem, ha a kisugárzott energiák soha nem nyelõdnének el másik részecskében.
Sok-sok nagyságrenddel eltér a rel.Doppler okozta impulzus "ereje" és a MEF-ek energiája..

Egyszerûen érthetõ, ha belegondolsz, hogy bármekkora nagy lehet az erõ, ha nem végez elmozdítást-munkát..
Vagy ha mégis, akkor a munkához tartozó idõpillanat végtelenül parányi.. Mindkét esetben nincs, vagy nincs munkaként értékelhetõ nagyságú hatása az erõnek.

Arról már nem is szólva, hogy a MEF egyaránt megfelel a gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakjának, ha térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3 alaknak,
vagy éppen így E=G*m/R^2 skalár alaknak..
És!
Mindezek mellett Einstein téridõ görbületének..

És még sõtebb!

A téridõ görbületben fénysebesség közeli sebességgel mozgó testek téridõ görbületeinek is.

A Higgs mezõ értelmezésérõl már nem is szólva.. amit a MEF elv teljesít.

Azaz ennél szélesebb körben, mérésekkel igazoltan érvényes elvet nem ismerünk..

Azt is láthatjuk, ha valamely közeg hullámként továbbit egy hatást.
A kinetikus gázelmélet, mint analógia, nem rossz ötlet.
De nehezen tudom elképzelni, hogy valamely csomagok ide oda pattognak a falon, vagy elnyelõdnek benne.
A magyarázatod, hogy a MEF ek nagyon picik, meg nemcsak mennek, de jönnek is, szerintem nehezebben igazolható, mint az, hogy egy töltés ugyanannyi gyorsulási vektort bocsát ki magából, mint amennyit elnyel, vagyis hogy nemcsak forrás, de nyelõ is. Így egyfajta eloszlási (~áramlási) modellt alkot, ami a gravitáció és a tér vektoriális felirása esetén teljességgel igazolható.
Az általam említett modell akár egyetlen testre is érvényes, megállja a helyét.
A tied viszont végtelen sok test létezését igényli, amelyek fotont sugároznak vissza, ugyanannyit, mint amennyi kilép.
Én tehát azt állitom: a képleted valszeg jó. A hozzáadott értelmezés viszont nem.
És mindez azt bizonyítja, hogy:
1, A matematika feltalálta a vektoragebrát.
2, A fizika a gravitációt.
És most egymásra hivatkozva nem használják azokat.
A gravitáció E=G*m/R^2 skalár alakban a diszkrét vizsgálati módszert képviseli. A térfogat ekkor V=4(PI)/3*R^3

A gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakban pedig a folytonost. A térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3

A két szemléleti mód pontosan azonos számszerû eredményt ad.
Azonban az értelmezés alapvetõen más!