The Last of Us Part II

Szerintem ennél jobb módot Joel kiírására nem nagyon lehetett volna "találni". A lehető "legjobb" módon tették meg. Teljesen váratalnaul támadtak rá, megalázottan és magatehetlenül halt meg. Ellie számára is hirtelen történt és tökéletes alapot ad a többi, sokkal fontosabb mondanivalójának (amit mástól idéztem nemrég). Szerintem nagyon jó pont volt ezt így megcsinálni. Drámai volt és teljesen letaglozó. Persze fájdalmas azok számára, akik bele tudják élni magukat és együtt éreznek, de ezzel olyan hatást ért el a "nézőkben", hogy... Magam sem csináltam volna máshogy.
Az izmos Abby engem is zavart ahogy utaltam is rá, de aztán megszoktam és megkedveltem. Nekem az izmos nők alapból nem tetszenek és nem előítélet miatt. 😄
Az oka pedig nem igazán érdekelt, de egyetértek hogy nem kellett volna változtatni az eredeti elképzelés szerinti testalkatán. Ellie viselkedése is teljesen érthetővé válik (nem mindenki számára sajnos) ahogy halad a sztori.

Értem már. Ja, biztos ez volt a szándék, fricska Lara Croft-nak meg a többinek. Nekem bejött 😄

Nem az volt a lényeg, hogy transzneműnek hasson legyen, hanem hogy bármilyen módon a megjelenése nehezen legyen befogadható, hogy aztán szembe kelljen néznie mindenkinek az ilyenolyan (mindegy milyen) előítéletével, hogy egyébként egy nagyon befoadható, szerethető, izgalmas, kettő karakter legyen egyébként. Egy fricska az idealizált női karakterekenek, a nemek szerepének, ésatöbbi, ésatöbbi. Tele van a játék rengeteg hasonló képi utalással, csak ez olyan, hogy ezt a mindeki is érti, szóval ez lett egy ilyen porondtéma.

Nem tudom, nekem vele kapcsolatban nem ugrott be, hogy na bassza meg, most a transz nőket nyomják vele is.. mert amúgy meg nem volt az. Ha neki is ilyen Lev féle gondolatai lettek volna, akkor zavart volna, mert azt már soknak éreztem volna, de neki volt egy "szerelme", nem volt leszbi mint Ellie, szóval amúgy rendben volt.
Mellesleg miért zavar minket egy izmos nő, mikor egy olyan világban Abbyről bármikor jobban elhiszem hogy tovább él mint Ellie, aki a 45kilojával dobálja az embereket, ja persze...

Dina és Ellie közötti kémia nem működésével nagyon nem értek egyet. In-game és átvezetőkben is fantasztikusan működött szerintem. Mind a beszélgetés kettejük között a füvezés alatt, az opcionális jelenet Seattle belvárosának felfedezése alatt, amikor Ellie zenél neki. A végén, amikor a farmon vannak. Láttam már filmben, sorozatban, játékban is nagyon erőltetett romantikus szálat. Ez nem azok egyike volt.

mi az OK? Nekem ez most nem világos, lehet én nem értettem akkor, hogy mi történik, de Abby kigyurta magát, mert erre volt szükség, meghalt az apja, megy megbosszúlni, egy kemény csaj lesz, vagy más az OK? Úgy nézett ki mint bármelyik UFC-s csajszi 😊 A nem az vagyok aminek születtem vonal a két kisgyereké volt, Abby ő csak ilyen alkatú volt, már alapból is.

A The Last of Us Part 2 teljesen nyilvánvalóan egy zseniális játék. Abszolút top kategória egy abszolút top kategóriás csapattól. A grafika, a rendezés, a részletek, az arcmimika, a technika, mind-mind osztályon felüli. Játékként is remek, de nem hibátlan. A gameplay fejlődött az első részhez képest. Minden egy kicsit jobb lett, mindenből egy kicsit több lett, minden egy kicsit csiszoltabb lett, mint az első részben, de van, ami szerintem nem eléggé lett jobb. Pl. a társak viselkedése. Tény, látom, hogy már kevsbé weird amit csinálnak, de most is voltak totál WTF pillanatok, amikor egymással szemben futnak az enemível, és látszólag nem is veszik észre egymást, mert a forgatókönyv úgy van megírva, hogy nekem kell harcolnom az utolsó ellenféllel. És itt jön az első személyes problémám. A gunplay bármennyire jó is (és tényleg jó), a végére már untam kicsit. Ennnek főleg az az oka, hogy nem hatottak természetesnek a történtek, hanem sokkal inkább voltam egy filmben, ahol ha nem követtem a rendező elképzelését, akkor beleszóltak a megafonba, hogy álljunk le, és vegyük újra. Ez eléggé jellemző az ND játékaira, itt azért jobban zavart, mint eddig bármikor. A végére megcsömörlöttem a színpadi jelenetektől, főképp a kiszámíthatósága miatt. A másik nagy problémám a random eltűnő hullák voltak. Teljes agyfasz, hogy ilyen megjelenhet egy ilyen minőségű játékban. És nem értettem, máig nem értem az okát. Leginkább a kutyás részeknél volt, volt olyan, hogy a kutya teteméből csak a póráz(kötél) maradt vissza.
A rendezés minősége parádés, de mégsem állt össze nekem az egész. Erős határvonalat érzek a játékban. A játék első fele (Ellie) bevallom, nem tetszik. Több okból. Egyrészt ahogy Joelt kiírták belőle, az szerintem méltatlan és erőltetett a karakterre nézve, és a játék korábbi részére nézve, de ez nem zavart annyira. Az már sokkal inkább, hogy a sztori azt próbálta nekem nagyon elmesélni, hogy itt most nagyon durva vendetta megy végbe, de közben Ellie sokkal inkább volt olyan, mint egy zavarodott kislány, aki menekül. Totál disszonáns volt nekem Ellie alapvető, sztori szerinti motivációja, és mindaz, ami és ahogy történik vele. Egy bizonyos pontig. A másik súlyos problémám a Dina és Ellie között abszolut nem működő kémia. Mindaz, amitől az The Last of Us nagyszerű volt, az ide egyszerűen nem sikerült áthozni. talán szándékosan nem.
Aztán jött a játék második része, és mintha egy teljesen más csapat készítette volna. Bevállalós volt, érdekes volt, végre megjelentek valódi emberi kapcsolatok (leginkább Abby és Manny kapcsolata, barátsága volt nekem meggyőzően emberi). Egyáltalán Abby egy nagyon izgalmas és jó karakater volt a játékban.
Amit viszont képtelen vagyok megbocsájtani a készítőknek, az Abby kinézete. És még mielőtt itt a halálomat kívánná bárki: nem az izmokra gondolok, hanem az OK, ami miatt Abby úgy néz ki ahogy. Az OK, ami miatt túl van magyarázva Lev/Lily storyline. Az OK, ami miatt szerintem parkolópályára megy mielőtt elkezdődhetne a Dina/Ellie vonal. Ez az OK, ami elhomályosítja mindazt, amit a játékról játékként gondolnék. Az OK, ami miatt céltáblájává vált egy kampánynak az a sok buta madár, aki a nulla pontokat osztogatta a metacritiken, és be is töltötték a nekik szánt szerepet. Tökéletes érzékkel trigerelték minden csoport érzékeny pontjait, de a cél nem szentesíti az eszközt.
Lehet, hogy változást tényleg csak provokációval, túltolt képekkel lehet elérni, de én ebben nem hiszek. Az ember kisebb léptékekben tanul. Ráadásul van igényem arra, hogy ne úgy beszéljenek hozzám, mint egy hülyével. Értek mindent ettől finomabb utalásokból is, lehet kemény témákról velem emberként beszélni. Nem fogok elszaladni (pedig szerintem nem is hozzám szerettek volna szólni),
Viszont - és ez nekem fontos - nagyon nem tartom okénak, hogy ezen a szórakozási formán keresztül kellene ilyet megvitatni. Ezen rettenetesen fel voltam két napja háborodva, ma már annyira nem. de most sem tartom okénak. Nem a témát magát, hanem a kontextust. Ezt leírtam máshol is. Ne a videójáték legyen a szócső, pláne olyan szavaknak, amik rettenetesen át vanna itatva frusztrációkkal. Csöpög tőle az egész játék.
Vagy legyen ez, én ezt is el tudom fogadni, alapvetően ez is az önkifejezés egy formájba, csak akkor legyen annyira explicit, hogy tudjam a nulladik pillanattól, hogy mi fog jönni. És akkor van lehetőségem dönteni, hogy én ezt akarom-e, vállalom-e. Most nem dönthettem. Ha megtehettem volna, most ide nem írtam volna semmit. Pertíz.

The hatred that Ellie feels towards Abby is an externalized reflection of the hatred Ellie harbors for herself. Why? Well Joel deeply hurt both Abby and Ellie in different ways and they both punished him for it. Ellie hates Abby for torturing Joel to death, especially because she didn't get a chance to restore her relationship with Joel. This is a mirror because Ellie also tortured Joel, she did it for years but in a different way, and I'd say in a way that was more painful for Joel, and that was by disconnecting from him. She hates herself for torturing him like that and not restoring their relationship when there was still time. That's the real pain she has been trying to avoid facing during this entire revenge quest, she's like a drug addict using revenge to avoid dealing with those painful feelings of regret. This is the realization she has while she is drowning Abby when she has the flashback to the scene on the porch with Joel and chooses to spare Abby. She's not just forgiving Abby, she's really most importantly forgiving herself and finally coming to terms with what happened between her and Joel, I think her leaving his guitar to rest in the house and walking away is supposed to symbolically represent that she has forgiven Joel, made peace with what happened between them and is finally ready to move on and start a new life. I hated the end at first but after much deliberation I think it's actually really poetic. People saying the game is just about "revenge is bad" I think have really missed the point.

Én nagyon dühös voltam Ellie-re, amikor úgy döntött, h ismét Abby után megy és Dina könyörgött neki, h maradjon, de mindhiába. New Game+-ban most ott tartok, amikor Ellie a farmon él Dinával és kicsit meg is könnyeztem így most másodjára ezt a részt, mert tudtam, h Ellie el fogja dobni ezt az idilli életet. Érdekes egyébként, h mindenki másképp értelmezi a végét. Egyesek szerint Dina csak azért költözött vissza Jacksonba, mert egyedüli élni az apokalipszis idején, mindentől távol egy babával, nem éppen ideális. És a legvégén Ellie is oda indult vissza és minden jóra fordul. Az én fejemben is ez történik a befejezés után. 😄 Mások szerint Ellie valszeg új életet kezd és elindul valahova az ismeretlenbe és az, h minden cuccát otthagyja a farmon, ezt jelképezi. Druckmann egyébként arról beszélt, h a befejezés első verziójában Ellie felvette JJ plüss elefántját, mielőtt elhagyta a farmot, de aztán megváltoztatták ezt, mert ezzel túl egyértelmű volt, h mi következik és a játékos képzeletére akarták bízni, h mi történik a befejezés után.

Hétvégén tudtam folytatni a TLOU2-t és be is fejeztem. Előző hétvégén azon a ponton, amíg eljutottam 6-7/10-re értékeltem, de mivel ahogy írtam is kb. a 2/3-nál jártam és mondtam is, hogy mehet esetleg feljebb. Mint kiderült az a 2/3 inkább a fele volt. (Egy órával azután, hogy Abby-t átvesszük.)
A probléma akkor az volt, hogy egy mexikói szappanopera szintjét hozta a történet. Az igazán rossz pedig az volt, hogy egy axióma a mondanivalója. Az az érzelmi ráhatás amit vártam, megtörtént Joel és Abby halálig menő találkozásánál.
Viszont nagyon hiányoltam az elődben meglévő finomságokat és a folyamatos érzelemre ható részleteket ahogy haladunk előre.
Bevallom Abby-vel sem tudtam megbarátkozni abban a kb. egy órában amíg múlt héten játszottam vele. Ezért sem volt kedvem hétköznap időt szánni rá, amit most megtettem és milyen jól tettem.
Ebben a részben ami egésszé tette a történetet valójában Abby volt a főszereplő. Teljesen megkedveltem ás az Ő szála során megjött minden apró érzelmi töltet amit addig hiányoltam. Az, ahogy a szerafita tinikkel együtt menekülnek, majd alakul ki közte és köztük egyre szorosabb kapcsolat annak ellenére, hogy a csoportjaik ellenségek.
(Hozzáteszem ez kicsit ellentmond a Joel-en állt bosszúján hiszen Ők is megmentették. Igaz ott elég erős személyes motiváció állt mögötte.)
Abby talán még szimpatikusabb is lett a történet során, mint Ellie, aki valóban elvakultan hajtott a bosszúra míg Abby kerülte azok megölését akiknek apja halálában nem volt közvetlen része és kétszer is élve hagyta Elliet.
A játék második fele tovább az is, ahol beindulnak a történések. A végjáték során bevágott egy-egy kékocka Joel haláláról és a többi Joel-es bevágás is zseniális volt. A zenei aláfestés illett az aktuális cselekményhez. Feszültebbé, izgalmasabbá, érzelemdúsabbá tette azokat. Abby tériszonyát is sikerült jól visszaadniuk a készítőknek. Szinte magam is azzá lettem.
A design, art, grafika pazar volt a festői képekkel és környezettel. Animációra és mimikára nem lehet szavakat találni azt nézve, hogy egy játékról van szó.
Bár a történet magja - a bosszú bosszút szül - egy axióma és kicsit zavar, de szerencsére később kiderül, hogy ez csak az egyik gyökere a dolognak és nem csak erről szólt az egész.
A játék második felétől gyakrabban tudunk meg apró, ámde jelentős részleteket a karakterekről akik fejlődnek és változnak a motivációikkal együtt.
A bosszúvágy és a feneketlen düh érzékeltetésének a módja, kivitelezése feledtetni tudta azt az egyszerű és nyilvánvaló dolgot amiből a második rész történeke kihajtott.
Ha objektív lennék, akkor 9/10-re értékelném a kezdeti motiváció miatt amire épült, de be kell vallanom eltörpül a végére és sikerült a játéknak úgy hatnia rám, hogy együtt tudtam érezni Ellie-vel és Abby-vel is olyan mértékben, hogy pár alkalommal ejtettem egy-két könnycseppet még ha ez gyengeség is lehet pár ember szemében.
Ennek köszönhetően végül 10/10-et adok a játékra. Vicces és számomra kicsit meglepő, mert nem gondoltam volna a felénél, hogy ennyire kidolgozottá válik a végére minden.
És ez így volt jó... Így volt jó átélni.

nekem sikerült, nem vártam a halálát, és a bunyóban is már neki szurkoltam, szinte dühös voltam Ellie-re 😄...

Abbyvel mikor ott vagyunk a WLF bázison, akkor burritot kapunk kajának 😄

Jah. Ok. 😄 Egyik gyerek neve sem Max és az anyjuk is él 😄 Mármint élt.

Mi? Nem. 😮 Átsiklottam valahogy ez felett?

Az gondolom tudod, hogy ki volt az apjuk meg, honnan mentek/szöktek a scarokhoz nem?

Például most tartok nem sokkal azután, h Ellie először találkozik a scarokkal és két scar arról beszélgetett, h mit tett Lily/Lev és a testvére.

Nem is állítottam, hogy Ellie jól tette, amit tett. Annyit mondtam, hogy Abby ugyanezt csinálta. Azért állt le hamarabba a bosszúval, mert beteljesítette a saját bosszúját. Nem magától állt le, akin bosszút akart állni, azt megölte, lassan, kínozva. Nem volt már kin bosszút állnia. Tommy ott se volt, Ellie meg eszméletlen volt, amikor az apja meghalt. Velük nem volt semmi dolga. Abby semmi önmérsékletet nem tanúsított a maga bosszúja alatt, megölte azt a személyt, akit akart és aztán hazament. Az, hogy teljesen független ártatlanokat nem ölt meg, az ne legyen már erény.
Abby először akkor tanúsított önmérsékletet, amikor a játék végén elengedi Ellie-t. Amit Ellie ugyanígy megtesz a játék legeslegvégén, amikor meg ő engedi el Abby-t. Teljesen egyenlőek. Abby azért "előzi be", mert ő kezdte, tehát nyilván előbb történnek vele ezek a dolgok. És tegyük hozzá, hogy Abby nem magától engedi el Ellie-t és Dinát, hanem Lev kéri erre. Ha nincs ott Lev, Ellie és Dina halottak. Ellie ehhez képest Joel emléke miatt engedte el Abby-t. Magától.

Igen ő kezdte a bosszút. De ahogy meglett neki Joel leàllt. Azutàn kezdet el megint örjöngeni, hogy a baràtai elkezdtek hullani.

Ne jelentésük màr ki, hogy Elli jól tette amit tett. Mert ahogy leírtad ez jön le. Mindkettő karakter bosszúból gondolkodàs nélkül cselekedett sokszor. Ugyan azon mentek kb keresztűl csak Abby hamarabb engedte el a dolgot.

"Jesset lelőtte közvetlen"

Igen..mert egy feszült akcióban.. ketten ràrontanak és nem akart meghalni. Élet ösztön/önvédelem..Jesse pont nem Abby észnélküli haragja miatt halt meg.

Nem szeretni kell Abbyt..csak együttérezni vele..ami baromi nehéz amúgy.

Abby pontosan ugyanazt csinálta, mint Ellie. Joel-lel az első rész végén két embert kell Salt Lake Cityben a kórházban megölnünk, az összes többi opcionális: Marlene és Abby apja, a sebész. Előbbit ugye cutscene-ben.
Abby meg évekig képtelen volt elengedni a dolgot és vadászott Joelre, aki miatt a fél világon keresztül utazott és megölte. Joel nem bosszúból ölte meg Jerryt, az apját, hanem mert Ellie-t mentette meg (meg mert különben Jerry leszúrta volna, ha játszottál a játékkal, tudod). Abby volt az első bosszúálló, az eredeti bosszúálló. Ellie csak reagált rá. Ráadásul Ellie nem ölte meg Leah-t, Nora-t is csak úgy, hogy előtte már lényegében halálra ítélte az, hogy spórát lélegzett be, ráadásul rá is támad Ellie-re. Meg és Owen is rátámad, dulakodás közben ölte meg őket, önvédelemből. Alice kutya dettó.
Abby ehhez képest csípőből lelőtte Jesse-t, aki azt se tudta, hogy mi van, nem hogy közvetlen veszélyt nem jelentett volna rá. Joelt úgy öli meg, hogy az előtte pont az életét mentette meg.

Az meg teljesen kurva mindegy, hogy vérszerinti vagy mostoha apa.

Elli ugye nincs olyan felnőttes érzelmi szinten mint Abby.
Nàla ezt kellet, hogy eljusson oda ahova Abby..hogy elengedje ezt a dolgot.

Baromi jól bemutatta ezt be ND. Megmutatta, hogy nincs mindenki ugyan azon az érzelmi intelligencia szinten. A harag mindenkinél elő jöhet egy kis dologtól is..de azt, hogy kezeli az ember, az màr nem mindegy.

Azért milyen durva Abby, hogy lefogyott..nálam elérte amúgy a szimpàtiàt teljesen..sajnàltam.

Kicsit màr Ellit éreztem, hogy túltólja az egészet. Megzakkant kb.