Old game hívek

retro/remake játékok

retro/remake

van egy régi régi szerencsekerék szerü játék, asszem magyar is volt de ebben nem vagyok biztos. és a zenéje egész kellemes volt (az egyik számba szöveg is volt, itt halottam elõször "beszélni" a számitógépet.

ez a szöveg az volt hoyg its magic."

valami zenekészitõ programmal meg is lehetett, és akár modositani is lehetett ezeket a zenéket (talán midi formátum, de taán még annál is kezdetlegesebb)

néztem ezt az észkereket, de szerintem ez nem az volt.

Nos, akkor ideje lenne nem csak beszélned, hanem sokkal többet foglalkoznod az imádott logikai játékaiddal, hátha sikerül megtalálnod az okát, hogy miért is tiltanak ki! <#lama>

Mindegy hogy régi vagy új, nálam csak a logikai játékok a nyerõk 😊Azért szeretem jobban az ilyen típusú játékokat, mert tetszik, hogy fejlõdni tud vele a gondolkodásom. Pl. a napokban rátaláltam erre a játékra, amiben pénzügyi szavakat kell keresni, jó kis szó-kirakós feladat.
https://www.facebook.com/Ismerkedj/app_387180568032405

ezt nem hiszem el, de ez a c64 játék zseniális! gyerekkoromban játszottam valamennyit, és eleinte hard-on is könnyen verhetõ ha minden alkalommal direkt nehezet szerválunk... de ha csak normálisan elküldjük, akkor marha jó csaták tudnak folyni. minden ellövési mód és pixelnyi hely számít, attól kezdve hogy mélységében hova futunk, melyik testoldalunkra jön a labda, a lövés szempontjából a lövés elõtti + közben nyomott gombokon át egészen addig, hogy bár a pálya a lövésekhez nem igazodva felfelé szûkül, ámde ezzel a két térfél szinte más játékstílust is igényel
nem hittem hogy több napig is elleszek vele, sõt...

Sir Yes Sir! Ezaz, ezer vielen dank köszi thx! :-)
Hogy én mennyit toltam egy étteremben ezt...

Nem a Pit Fighter?

Akkor már én is kérdezek egy bunyós játékról.
Még Mortal Kombat elõtti korszak. Játéktermi masina, bunyós. A karakterek rajzolása Mortal Kombatéhoz volt hasonló, tehát ilyen digitalizált fotó megoldás szerû.
Talán ilyen illegális bunyós játék lehetett, talán mintha raktárban lett volna a helyszín, hordót is fel lehetett kapni.
Rémlik-e valakinek? Sokszor láttam már neten, meg sok portja is született, tehát nem egy eldugott játékról lehet szó.

Hali.
Volt egy régi dosos játék, amit turbo pascallal írtak, a neve "Sex szimulátor stimulátor" magyar volt értelemszerûen. A játék lényege hogy egyszerre kellett kielégíteni a szex közben lévõ párt 😄 Nem tudom valaki játszott-e vele, de én azóta se találom neten. Ha esetleg valakinek megvan vagy ilyesmi az ossza meg.
Ja még az exéjére emlékszem ami ssv.exe de nem 100% 😄

Ja, és köszönöm szépen, természetesen.

Baszki, tényleg. Hát, a memóriám már nem a régi... 😛

Eszembe jutott egy régi játék, az istennek nem találom.

Ilyen Street Fighter jellegû verekedõs cucc volt, de annál sokkal primitívebb. Az ellenségek ugyanaz a sprite voltak, mint a mi karakterünk (nem lehetett választani), csak a fejük (vagy maszkjuk?) volt más. Az életcsík nem töltõdött újra az ellenfelek közt, egy csíkkal kellett (volna) végigjátszani az egészet. Digitalizált üvöltések voltak benne, amik szóltak speakeren is.

Ha jól emlékszem, No Mercy volt a címe, de ezen a néven az internet nem ismeri. Nem volt jó játék, csak idegesít, hogy nem találom... Help?

Sziasztok! Találtam a gépen egy Dosos alapú RPG játékot. Lehet fajt választani meg minden, de sajnos a nevére nem emlékszem. Azt hiszem MB_lab.exe az indító file, csak most nincs nálam a wincsi. Nem tudja valaki melyik lehet ez? Teljesen magyar volt.

Srácok, ha már régi játékok. Akkor ezt a játék zenét valaki felismeri? http://soundcloud.com/h-gye-m-rk/1db-soundtrack

Ha igen legyenszíves jelezze! Fontos lenne! Köszi

Duke3D motorra😊

Minden idõk legjobb kalandja akkor is a Day of the Tentacle és a The Longest Journey 😊

Háát, már nem tudom, hogy honnan (TV vagy rádió), de nekem is volt egy sugárzott programom. Igaz, Spectrum 48k-ra, de abban az volt a jó, hogy nem kellett fejet állítani, elég volt a hangszínnel, hangerõvel variálni.
A program, valami programfejlesztési segédprogram volt (mint C64-en a Simon's vagy a Graphics Basic) és el is indult rendesen (szerintem auto-run-os volt), csak a képernyõ teteje (kb. 2 ujjnyi) szkrollozódott balra folyamatosan. Akár vételi bug akár fícsör volt, nem sikerült semmit elérnem ebben a remekmûben. :Ð

Mint most egy LA Noire? 😄

Azért a hatékonysága csak a maga korában volt értelmezhetõ. 3 perc sípolással felvehettél egy 88kb-os számlázóprogramot kábé.. egy 4 floppy-s játék azért hosszú idõ lett volna 😊

Old school torrent!

igen erre emlékszem.Mai napig hihetetlen és óriási ötletnek tartom.

Ámulatba ejtõ dolog - futtatható programokat sugározni. Akkor feltételezem volt trükközés az antennával a minél tisztább, hangért. Na látjátok, Én ebbõl a korszakból kiamradtam. Nekem már csak a DOS jutott. 😊

Megerõsítem, volt a petõfin olyan mûsor ahol leadtak felvehetõ programokat. De egy rokonom 1984-es Bang & Olufsen hi-fi je amiben még újdonság volt a CD lejátszó, na az is lejátsza a multimédiás részt az audiólemezrõl 😊 Ugyanaz a sípolás recsegés mint a c64 magnó 😊

Azon gondolkozom, hogy honnan a francból voltak nekem kazettáim... Azok csak úgy "lettek", fater vagy bátyám szerezte õket valahonnan. Volt vagy 6db 90 perces, kétoldalas kazetta, aztán annyi. Egy rakás játék volt rajtuk, meg kockásfüzetbe írva a lista, a soha nem használt számlálóállásokkal.

IDDQD blogon hozzászólásokban megerõsítették, hogy volt ilyen, még talán játékcímet is mondtak egyszer, amikor ez szóba került. Személyesen én sem találkoztam ilyesmivel, de még csak nem is hallottam a dologról pár évvel ezelõttig.

De legalább a kazettákat le lehetett játszani a "zenés" magnóban is 😄

A rádióban leadott teljes játékok legendájából viszont nem tudom, hogy mi igaz.

Ja, meg a kazetta nekem ROM volt. Soha, egyetlen alkalomra sem emlékszem, hogy megnyomtam volna a rec gombot a magnón. 😊

Hát, õszintén, tisztán kazettás idõszakra én nem emlékszem, túl kicsi voltam még, meg nagyon hamar lett floppy, szerencsére.
Kazettát viszont úgy használtam, hogy na, akkor ma ez a kazetta, és elkezdtem az elején, játék betölt, játszok amíg meg nem unom, reset, következõ játék betölt... Nagyon ritkán volt olyan, hogy számlálóálláshoz tekerés, konkrét játék megkeresése miatt.
"Utántöltõs" játékom meg szerencsére egy sem volt kazettán. Ami nem "betöltöm, és megy" játék volt, az mind lemezen volt.

Na az nem rémlik, csak a szeles pálya, a tankolás kihúzása az utolsó csíkig, ördögszekér a pályán, stb.

A haver C64-érõl ismerõs TD-vel szemben a Street Rodnak én a PC Speakeres, DOS-os változatával játszottam jóval késõbb, már az érettségihez közeledve, egy P200-on, szóval nem töltögetett sokat 😊

A C64 töltési idejérõl is csak homályos emlékeim vannak, de az biztos, hogy a floppy óriási elõrelépés volt kazettához, a cartridge pedig pláne. Legalábbis kazettáról a játékot behozni is sokáig tartott, fõleg ha több is volt egyen.

Tényleg, csak nem vagyok benne biztos, hogy az a 3 volt. Abban volt valami pályagenerátor?

És érdekes, hogy Lotus 3 még szóba sem jött, ha már haver/tesó/unókatesó harcok mentek 4 keréken. :-)

Peeersze, 15-20 perc, mi? Hát nem C64-en, ahol még a bárnál két autó begurulása közt is töltöget... 😛

De tény, hogy tudni kell, mit kell csinálni. Én pl elsõ végigjátszásom alkalmával kifutottam a nyárból. Kényelmetlenül érintett rájönni, hogy van idõlimit a játékban.

Mondjuk ha sikerült volna egybõl végigjátszani a Test Drive-ot, akkor egybõl kiderült volna, hogy három vagy négy szerpentines pálya az egész, tartalom nincs is ok benne. De hát akkor az volt, és élmény volt, a büntetõcetlit hozó rendõrrel és a bepókhálózódó szélvédõvel együtt. Na meg egymás ellen is nyomtuk felváltva, hogy ki a gyorsabb, kinek sikerült elõbb az X. pálya, melyik kocsi a jobb, úgy egy élmény volt két legózás vagy Golden Axe menet között.

A Street Rod is vagy 15-20 perc, ha érti az ember a csíziót, de legalább lehetett délutánonként még tanulás elõtt/helyett 4-5 speedrunt nyomni.

Nekem is kellemes emlékeim vannak TDrõl, de nem szerettem õket. 😊

A Grand Prix Circuit volt olyan, hogy örültem magamnak, hogy milyen kurvajó vagyok, hogy megnyertem a bajnokságot, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy a nehézségbeállító csúszka az elején veryeasyn maradt... 😛

Ja, igen, C64.

Vette tényleg érdekes volt, csak nagyon, NAGYON bugos volt szegény. Stunts mellett elég vérszegénynek hatott.

Na szép mondhatom... tönkretetted a gyerekkorom. Imádtam a TD1 és 2 -t. Nálam alig volt töltögetés. c64-nél volt ez esetleg?

Na és Vette! figyelt valakinek a gépén? Az is micsoda újdonságnak számított. Elõtte olyamit csak Killing Cloud -ban láttam, de az ugye égben játszódott.

Egyébként nekem valószínûleg a Test Drive-ok árthattak meg igazán, azok miatt unom máig az autós játékokat. Töltögetsz negyed órát, aztán nyomnád a gázt, ami miatt elszállsz a kanyarban, úgyhogy megint töltögethetsz.
Ha meg óvatosan autózik az ember, akkor meg kiderül, hogy nincs is hová odaérni.

Szép játékok voltak, mutogattuk is mindenkinek, aztán alkalmanként kb 10 perc játékra volt jó.

Gunship, LHX, M1 Tank Platoon, Commanche, Gunboat, Gato, Armored Fist, Terminal Velocity.

Ezek is vegyes játékok. Szimulátor nézet, de van köztük arcade jellegû is. Én sosem kategorizáltam szét ennyire õket. Ezeket meg, amiket írtam, imádtam, de legeslegeslegelsõ "komolyabbnak" számító szimulátorom a Heli Simulator volt:



Még "multija" is volt. :-)


Ahogy autósoknál is ha 4 kereke volt, akkor az autós játék volt nekem. És mindegy volt onnantól, hogy Cisco Heat, Street Rod, GPC, Stunts, TD, Outrun, Crash Course, Stunt Car Racer, Ignition...

Abban az értelemben kevertem, hogy az elsõ résszel sokat játszottam, de valamiért azt hittem, hogy az a második volt. Pedig az utóbbit legfeljebb futólag láthattam - talán tetszett a fõcím, nem tudom 😊

Már az Outrun és a Need for Speed is két gyökeresen eltérõ kategória. Az NFS ugyan nem szimulátor, de próbál autós játék lenni, az Outrun sima reflexjáték autóval, szinte jelképes fizika nélkül. Szórakoztató - és nehéz! - tud lenni mindkettõ, de teljesen más igényt elégítenek ki.

Nekem amúgy az autószimulátorok szinte teljesen kimaradtak az életembõl, bár a Street Rodban és az NFS4-ben nem igazán volt manuális váltó megkerülhetõ, még azok álltak hozzá a legközelebb 😊 Ellenben C64-en játszottam olyanokkal, mint a Gunmship (helikoperszim), de fõleg a Steel Thunderrel, az egy frankó kis tankszimulátor volt, a kedvenc szimulátorom maradt, ha a Wing Commandereket és hasonszõrû könnyed ûrszimeket nem keverjük ide. (PC-n késõbb az M1 Tank Platoon 2-höz volt kevesebb, a Panzer Commanderhez több szerencsém.)

Csúnya rossz dolog keverni a két legjobb Test Drive rész. Há' tudod-e no... elsõõõnél mész mint meszes a hegyoldalba-e... aztat a kettûûben meg a sima terepen, meg a mindenféle változatosabb placcon, asztat ottan volt az enemí is ha úgy akartad-é. ;-)

Én meg hasonlóan 15 évig abban a hitben voltam, hogy a szintén Accolade Grand Prix Circuit a Test Drive 3. Mondjuk pontosan ugyanúgy is néz ki, mint a TD1-2, csak ugye mégsem az a címe.

Tudom, de én akkor csak ezt a részét láttam. És volt benne, most ellenõriztem a Mobygamesen, ott is van arénás screenshot, szóval nem keverem. (A Test Drive 1-2-t kevertem vagy 15 évig 😊

Igen, általában a repülõk nagy csatákban nem az ég felé zuhannak, Newton papa is mondott ezzel kapcsolatban valami ilyesmit, ha jól emlékszem... :-D

Amúgy én sosem értettem ezt az arcade fúj, szimulátor a tuti effektet. Én imádom mindkettõt. Csak ne menjen az élvezet rovására. Szerettem az After Burner -t is, meg az F-15, F-19, FS4.0a dolgokat (ugye akkoriban az számított vérbeli szimulátornak).

És ha már ûrhajó és szimulátor és élvezet rovására menõ emlékem: Shuttle: The Space Flight Simulator



Kölyökként, angol tudás és leírás nélkül próbáltam. A játék 75% -ban a kijelzõk bambulásával zajlott, néha max. külsõ kamera nézet.

Szóval jó dolog a hardcore szimulátor, de akkor is csak egy játék, a jó fejlesztõ meg valahol meghúzza a határt. Egy vérbeli autóversenyzõ/pilóta úgyis beletudna kötni a legeslegjobb szimulátorokba is, hogy nem elég valósághû.

Játék, élvezet, kikapcsolódás.

Egyetértek. Más a szimulátor és más az arcade. Az LFS nél éreztem elõször hogy végre akor kell fékezni mint a valóságban is fékeznék, és úgy is lassul a kocsi. Pedig csak egy rumblepad2-m van.. Az arcade-ok meg jó látványosak pár percig aztán megunom õket.

De szimulátorokkal is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem az összes überrealisztikus repülõszimulátort, amikkel nem játszom. 😄 A többi meg szar. 😛

Általában akkor tekintek "megnyertnek" egy repülõszimulátort, ha le tudok szállni. 😛 Ez kb egy hét tanulással sikerülni is szokott, addigra viszont megunom az egészet a francba.

Egyébként meg klausztrofóbiám van a bolygófelszíntõl. Igazából ûrben szeretek repkedni, repszimekkel légicsatában mindig attól rettegek, hogy beleállok a földbe, ami rendszerint meg is történik. 😛

Jah engem az szokott kiábrándítani amikor "lebeg" a kocsi az aszfalt felett pl. nfs 3 hot pursuit. Pedig ahhoz már volt 3Dfx kártyám is 😊

Ugyan, nekem semmi bajom nincs azzal, ha valaki szarral játszik, csak ismerje be, hogy az. 😛

És akkor el is érkeztünk a klasszikus gamer vitához, aminek persze sosem lesz vége, és trollkodás és fenyegetõzés és Quake VS. Unreal és Arcade VS. Szimulátor, casual VS hardcore, RPG VS. EzNemisRPG... :-)

Ha az ember kõkemény fizikát akar, perfekt törést, az keressen a hardcore szimulátorok között dolgokat. Ha jól emlékszem, ilyesmi az R-Factor!?
A másik fele meg azt mondja, hogy csak száguldani akar és kikapcsolódni és ilyenek, annak marad a BurnOut, Need for Speed, SpyHunter, Outrun...