Old game hívek

Pedig voltak rendes körös futamok is. Az csak egy mód volt benne asszem, az Arénás. És mintha az is csak a 2. részben lett volna!? :-S

Azért nem volt szokás a fizikával kötekedni, mert nem volt fizika.
Aztán a terep és a terep2 megmutatta, hogy kéne mûködnie egy autós játéknak, a Carmageddon meg azt, hogy hogyan kell törniük az autóknak (de már ott is feltûnt a holdi gravitáció), aztán utána bármi, ami nem ütötte meg a szintet, az szúrta a szemem, illetve szúrja, mind a mai napig.

Viszont ami nagyon tetszett, pedig sima versenyzõs, az a magyar fejlesztésû Screamer 4x4.

Bezzeg a Wacky Wheels ott figyel a polcodon!! >:-)



Érdekes, régen nem volt divat a "belekötök a fizikába" effekt. Akkor még azt sem tudtuk, hogy mi az... leszámítva a fizika órákat. Egy játéknál magasról leszartuk. Ahogy Star Wars -nál sem kötöttünk bele abba, hogy ûrben miért van hangja a hajóknak, lézernek, stb.

Viszont akkor is hatalmas ugrás volt a DDerby, törtek a kocsik, egy roncs lett a futam végére, texturák az autón (Bár talán korábbi volt az Indycar!?). El sem hitte az ember... pár évvel korábban meg ugye egy másik autó 2D volt. Hátulnézet, és a visszapillantóból meg elejét láttad csak. :-)

Dettó ugyanez történt velem is, saját gépen nem ment, havernál megnéztem egy-két kört, de nagyon nem voltam tõle elájulva.

Ja, meg a Hi-Octane, de az is csak azért volt érdekes, mert a Bullfrog volt abban az idõben a kedvenc fejlesztõm. Syndicate és Wars, Magic Carpet, Dungeon Keeper 1-2, Theme Park és Hospital, Genewars... Mind olyan játék volt, ami tele volt nagyon jó ötletekkel.

Volt alkalmam kipróbálni egy havernál, de akkor annyira nem nyûgözött el, mert nem a körversenyes, hanem csak az arénás-zúzós játékmódhoz volt szerencsém. Így végül is komolyabb esélyadás nélkül elsikkadt nálam, sajnos.

Azt is megnéztem, ott is borzalmas volt a fizika, a versenyautó igen ridegen ütközött a padkával, plusz a gravitáció forgatónyomatékkal is hatott az autókra, hogy mindig az alváz legyen lefelé. Lehetett az orrán álló kocsival csúszni száz métert. Lendület borította volna elõre, forgatógravitáció hátra, úgyhogy a kocsi szépen az orrán állva egyensúlyban csúszott elõre.

Jaj.

Egy darabig nézegettem az autós cuccokat is, fõleg a haverok miatt, de aztán úgy 2000tõl kezdõdõen rájöttem, hogy felesleges az idõmet pazarolni olyasmire, ami igazán lekötni úgysem fog soha.

Na meg a "szimpla" autóversenyekrõl beszélek, ahol mész elõre az aszfaltcsíkon, azt' örülsz neki. Ami elvileg az autózás meg a száguldozás élményét kéne hogy adja, de a nevetséges fizikának köszönhetõen (meg hogy az ember nem autóban ül, csak egy képernyõt bámul) szánalmasat bukik minden egyes próbálkozással. Komolyan nem értem az autósjáték fanokat...
Deathtrack, Death Rally, Carmageddon, de még a Mario Kart is több azért ennél (nem mintha valaha mariokartoztam volna, csak gondoltam megemlítem).

Én éppen a FlatOut 2-t szerettem sokkal jobban, sokkal élvezetesebb volt karrier. Nem csupán az elsõ háromban kellett végezni a futamokon, míg a többi extra teljesítmény alig hozott pénzt, hanem tényleg díjazta az agressziót is, a pontrendszer és a némi egyéniséget felmutató AI versenyzõk ellen pedig sokkal személyesebb, Carmageddont jobban idézõ harc folyt. Persze a multi az nyilván személyesebb az elsõ részben is 😊

A vezetési modell viszont szerintem is hátrányára változott (de ha könnyedebb is lett, élvezetes maradt, szóval ez ízlés kérdése is, az elõdnél gyakrabban éreztem, hogy a billentyû nem optimális beviteli eszköz hozzá), de minden másban a folytatás jobb. Mondjuk én elõbb második résszel játszottam, mert akkor hallottam a szériáról elõször, amikor az kapásból EVM kiadásban, 2000 Ft-ért jelent meg nálunk. Utólag nézve szinte látatlanban vettem, ha szerencsére nem is kellett megbánnom.

Elõbb már szóba jött a törés, meg most a FlatOut... Destruction Derby -t meg kihagyjátok? Szép mondhatom...

FlatOutot azt imádtam rengeteget lanoztunk vele.. és amilyen jó volt az elsõ anyira kiábrándító volt a 2. Én nem tudom mit csináltak de az irányítással valami nagyon nem stimmelt. Igen C64-en a pit-stop volt említésre méltó F1 game fõleg az osztottképernyõ és a gumimelegedés miatt 😊

Nekem a FlatOutok jöttek be az utóbbi idõben, majdnem hozták azt az élményt - ha máshogy is -, mint hajdanán a Carmageddon. Ezeken kívül nekem csak a legelsõ Test Drive, a Street Rod és néhány jobbféle NFS maradt komolyabb emlék, ha C64-en és NES-en is volt szerencsém egy-egy bénácska F1-es játékhoz.

akkor a késõbbi Midtown Madness is kimaradt? Na ott aztán lehetett "kamikázézni".
És a (személyes kedvencem) Death Track. (Sajnos oroszok ezt is rimékelték pár éve...)

És ha már verseny, sci-fi: Power Drome? Slipstream 5000? Hi-Octane, MegaRace...?

Kinek a pap kinek a papné.. nekem utoljára a GTR 1-2 jött be, a Dirt3 is unalmas. De leginkább a világháborús fps-ek és rts-ek jönnek ki a könyökömön.. megcsömörlöttem annyi van belõlük és mind egykaptafa

Mindet láttam egyszer (Lombard, béna Network Q, újabb Network Q), de pont annyit is érdekelt a dolog. Dirt-öt megkaptam a videokártyámhoz, egyszer egy fél órát el is voltam vele.

Kuuuurvára unom a szimpla autóversenyes játékokat. Az utolsó, amivel tényleg sokat elszórakoztam, az az Indy500 volt, de ott is azt tekintettem a küldetésemnek, hogy a 10körös versenyt úgy nyerjem meg, hogy mindenkit kiütök. Egyszer sikerült a célegyenesben három autó érintésével a (asszem) 32-es mezõny 28 autóját tönkrevágnom. 😛

Sejtettem, az elsõ része még annyira nem durrant nagyot. A folytatás idehaza még magyarul is megjelent, szinkronnal, minden. Iskolában mi is pörgettük rendesen.

'96-osra rengeteget játszottam vele 😊
Húú ezt mintha láttam volna haver gépén de sohase volt meg

Én azzal még szoftveres módban játszottam, de úgy maradt meg, mint az abszolút fotoreál játék. Aztán pár éve elõvettem a High Stakes-et - a gyakorlatilag harmadikat is tartalmazó negyedik részt -, és az alapján tudatosult bennem, hogy azért a valóság egy fokkal csak szebb volt már akkor is 😊

az 1996 -os Network Q RAC Rally Championship -re gondolsz, vagy az 1993 -as Network Q RAC Rally -ra? :-)

Nekem elsõ rally -s a Lombard RAC Rally volt:

Ja, ja, a 3 az faja volt, lehetett egymás ellen rendõrködni, szép volt, tükrözõdött... meg az AIra továbbra sem hatott a lejtõ/emelkedõ. 😊
De tényleg sokkal jobban összerakott rész volt az már.

Megemlíteném még a Network Q RAC Rally -t is mert abban meg nagyonjó volt a sebességérzet.

Igen, a kettõt nagyon-nagyon lehúzták, viszont az SE már javított kicsit.
Na de a 3... a Hot Pursuit... na az, na az... Bár én továbbra is az NFS 1-t imádtam, az még olyan Test Drive feeling volt inkább, meg az NFS 1 elõtti játék. :-)

Uh, na de az NFS2 miket csinált úristen... Megyek 230-cal, haver állva hagy egy egyenesben. Ránézek a kilométerórájára: 200.
Vezetõkorláttal 30fokban ütközés nullára lassít.
Az AIra nem hat a lejtõ/emelkedõ.
Eh, szörnyû volt.

Aztán az osztott képernyõ miatt mégis rommá játszottuk...

Nem smafu de azzal sohase játszottam 😊
Nekem újdonság volt a törésmodell a csikorgások a leesõ alkatrészek, szóval a kocsik fizikája volt az egyik amibe beleszerettem. Zene nélkül meg csak 50% volt az élmény, mármint a carma1 nél.

NFS 1 gumicsíkozás már smafu? :-)

Na és ki mondja meg, hogy NFS nem hivatalos elõdje mi volt? :-)

A carmageddont én 2 dolog miatt vettem meg:
A gumik csíkot hagytak az aszfalton, és FearFactory volt a zene. Nagyon illett a játékhoz..

Háát nemis tudom..
Amikor C64-em volt már akkor primitívnek és idegesítõnek tartottam ezt a játékot. Húgom és apukám imádta, én inkább test drive-oztam meg paperboy, defender of the crown, vendetta, blue max.. ezek grafikailag is sokkal jobbak voltak

Oke, csak 88-ban lett C64-em. 😊

'88-ban már a Last Ninja-tól voltunk a padlón. 😊 Na meg Elite.

Azert a Wizard of Wor C64-en ket Joy-al utott '88 korul... 😊

Ha FMV, akkor Tex Murphy kalandjai. Az elsõ részek még klasszikusak voltak, (ahogy írtam a legelsõ a kedvencem), de aztán jött az FMV korszak ott is. Under a Killing Moon nagyon jó értékeléseket kapott azért a sajtóban. :-)

Mondjuk onnantól kezdve, hogy mostanában(idén végig, kb?) DoW2 van multiban, meg Space Station 13 orrbaszájba, az meg ingyenes, igazából mindegy... 😊

Le van töltve egy rakat mostani játék, de igazából egyik sem mozgat. Meg néha elõkaparok egy-egy régi játékot, ami anno kimaradt. Dig ilyen volt, Grim Fandangon gondolkozom mostanában... Chaos Gate-et sikerült 7év keresgélés + 3 év szarakodás után végre mûködésre bírnom, azt kéne még befejezni...

Úristen, soha nem láttam még Cristopher Walkent ennyire túljátszani egy szerepet... 😄

Én szerintem a Dawn of War 1-2 óta csak bétával, demóval vagy ingyen hétvégés játékkal multiztam (akkor is, ha részben a multi miatt adtam ki pénzt), szóval nálam ez a hivatkozási alap nemigen mûködne 😊

http://spoonyexperiment.com/2007/11/30/fmv-hell-johnny-mnemonic/

Ezt nézem most, jó hosszú. De közben beugrott, hogy nem csak a Johnny Mnemonic volt meg. Csak úgy tûnik az hagyott maradandó nyomot. 😛
Volt a Cyberia, az nem volt rossz. Fõleg, mert CGI volt, nem élõszereplõs.

Isohunt, carmageddon gog. 😛

Az a rész, hogy telibeszarom, hogy mennyire erkölcstelen a warez, az C64 óta megvan, és megmaradt. 😄

Vásárolok is néha persze, de csak és kizárólag a saját érdekeimet szem elõtt tartva. Ha multizni akarok, vásárlós, egyébként warez. Ha túl genyó a DRM, akkor skip.

A Carmageddon esetében a zene hiánya nekem eléggé fájt, bár a játékot ettõl még nyilván élveztem, és betettem saját CD-t. Sajnos azóta hiába van meg eredetiben, modern rendszereken bajos mûködésre bírni a zenét. (Tudom, felkerült nemrég GoG-ra, de most nem rohanok megvenni még egyszer.)

Nem is tudtam, hogy a Johnny Mnemonicból volt játék. Viszont a Phantasmagoria szerintem nem volt reménytelen (semmi idõzített gombnyomás vagy ilyesmi nincs benne, inkább a párbeszédek automata mivolta zavaró - bemész egy helyszínre, és lezavarják nélküled - a puzzle-öket nyilván nem), ha a legtöbb rajzolt kalandjáték mellett el is bújhat.

Viszont ha már Sierra, akkor Gabriel Knight nagyon is korrekt volt maga idejében audiovizuálisan, és a sztori is rendben volt. A második rész sem rossz - bár azt nem játszottam végig, de majd nekifutok újra -, hiába FMV, attól még teljesen normális kalandjáték. És az másokra is igaz, nem minden élõszereplõs darab volt játékmenetileg is egyértelmûen lebutítva.

A színészi játék szerintem a késõbbi Wing Commanderekben volt meglepõen jó a megszokotthoz képest, és ott a kalandjátékos feelinget adó átvezetõk inkább pluszt adtak hozzá.

A Fahrenheitet speciel nagyon szeretem, de más stílusként tekintek rá, mert gondolkodást szinte alig igényel - nem csupán a point'n'cklick klasszikusokhoz képest, de Nomad Soulhoz mérten sem. De egy-két kivételtõl eltekintve nem nagyon másolják. Egyébként pedig már a - szintén nem FMV - Dragon's Lair is az interaktív filmes vonulatot erõltette, ahhoz képest a Fahrenheit hardcore kalandjáték.

Eheh, idén januárban játszottam végig. Elõször.

De errõl jut eszembe másik téma: hogy hogy utáltam a rippeket... Amíg még alig használták a fejlesztõk a CD kapacitását, addig nem volt gond, hiányzott az intró meg az endvideó, vagy még az sem, csak a CD zene. Az még így elment. Syndicate Wars és Carmageddon ugrik be, amik szinte teljes élményt nyújtottak ripben is.

De amikor ez már odáig terjedt, hogy egy játék összes játék közbeni átvezetõ videója hiányzott, és azt sem tudta az ember, hogy mifasz van, na az már botrányos volt. Jedi Knight rip, ha mond valamit...

Egyébként ez nem valami márkahûség vagy fanboyság volt, csak így jött ki a lépés. Egyrészt nem volt meg haveroknak szinte semmi Sierra kaland, másrészt elég korán indultak a sorozatok, az elsõ részek technikailag eléggé elmaradottak voltak, másrészt meg a sztori sem fogott meg.

King's Quest generic fantasy világa tíz évesen kevésbé érdekelt, mint Indy. 😊

Na ne, FMV "játékokat" ne nosztalgiázzunk. Egyhez volt szerencsém személyesen (Maddog McCree és egyéb lõdözõs szarokat leszámítva), a Johnny Mnemonichoz, az valami bõdületesen rossz volt. Nem a játék, hanem a megvalósítás. Az ismétlõdgetõ videodarabok, amiken jókor kellett space-t nyomni, a teljesen random harc (állítólag jól kell idõzíteni a space megnyomását, csak az nem tiszta, mihez idõzítse az ember), meg az ótvar színészi teljesítmény (persze nem Keanu Reeves volt a játékban, bár õ sem emelte volna sokkal a színvonalat)

Komolyan nem értem, hogy lehetett ez az FMV borzalom egy idõben trend...

Mondjuk féltették is tõle a kalandjátékokat, és a legborzasztóbb, hogy igazuk is lett. Pnc kalandjáték alig, az ilyen Fahrenheit meg Heavy Rain szennyhulladék interaktív moziktól meg el van ájulva a pórnép.

The Dig kimaradt... a csudába. ;-)

én pár évvel ezelõtt pont ezt kapartam elõ valahonnan, megláttam valahol valamiért és felraktam, jó fejjáték volt, enyhén logikázgatni kell benne 😊

Nálam sem volt befogva, hogy Sierra vagy Lucas vagy Más. Ahogy írtam, így is a Mean Streets volt a kedvencem, aztán a Future Wars, Police Quest, Sam&Max, modernebbek közül Syberia, Still Life.

Loom anno nem volt meg, viszont pár éve elõkaparva nekem kifejezetten tetszett ez a rendszer, hogy a játékos kell, hogy emlékezzen a varázslatokra, meg lehet velük picit variálni. Magicka gyakorlatilag ugyanaz az alapötlet, más stílusban elõadva. Arctalan varázsló is eléggé homage jellegû.

Na,a Loom nekem kimaradt, ezek szerint ez nem is akkora baj 😊 A Maniac Mansion szabadságát szerettem, de mivel a dumák félmondatok szintjén merültek ki - mondjuk a folytatáshoz képest - számomra nem is az a tipikus LA kalandjáték.

Tulajdonképpen a LucasArts kalandjai jobban játszható lineáris csõjátékok voltak, a Sierrái pedig sandbox KJK könyvek, melyekben jól el lehet tévedni, és gyakran beüthetett egy "Kalandod véget ért!". (Ugyanakkor a Phantasmagoria szinte interaktív film, mondhatni a két különbözõ megközelítés hátrányait "élvezi". Bár az sem volt rossz játék.)

Ízlés kérdése, egy kalandjáték esetében nem biztos, hogy az utóbbi mindig fair kihívást jelent. Nekem mindkét kiadótól vannak kedvenceim, sõt örülök, hogy más stílust képviseltek.

Azért Lucasfilm Games -t sem kell félteni, Loom nekem a halálom volt a furulyás kódjaival. Maniac Mansion végigjátszás nélkül nem is ment.



Mondjuk én vagyok a hibás: Kölyök fejjel, semmi angol tudással mit pattog az ilyen gyerkõc!? :-)

Nekem kábé az összes Sierra kaland kimaradt. Lucasarts cuccai jobban bejöttek, szebbek, jobbak, irányíthatóbbak voltak, nyilván mert újabbak is.

Fõleg amiket mostanában olvasok némelyikrõl, nem is baj, hogy kimaradtak. "Találd ki a gnóm nevét", anyád... 😛