lurdíban van két olyan tõr vagy kés vagy minikard nemtom mi a aneve:) de vagy 5 ágú:) nagggyon zoral!!!
Az M-16 család - Amerika kedvenc hadipuskája 2002/május (49. szám)
A világ sok milliónyi legyártott fegyver sok ezernyi változatát ismerhette meg az idõk során, de csak egy maroknyi vált közülük legendássá, vagy szimbólummá. A vállfegyverek esetében ilyen volt a Brown Bess, a Winchester alsókaros puska, vagy a Mauser M98. A modern idõkben két olyan hadipuska van, mely egymással versenghet a legjellegzetesebb, vagy a hírekben legtöbbet szereplõ fegyver címéért. Az egyik a Kalasnyikov- a másik az M-16 gépkarabély-család.
Minkét fegyver a jelképpé vált a vasfüggöny egyik oldalának védelmezõjeként, és idõvel gerilla és terroristacsoportok emblémáiban is megjelent világszerte. Az alábbi írás az AR-15/M-16 önmûködõ puskacsalád kifejlõdésérõl és egy módosított polgári kivitelrõl szól.
Eugene Stoner újszerû megoldásai Az M-16 kifejlesztésének története elválaszthatatlanul összekapcsolódik a rendkívül tehetséges Eugene Stoner (1922-1997) fegyvertervezõ nevével. Természetesen maradtak ellentmondások azzal kapcsolatban, hogy egyes részletmegoldásokért pontosan ki a felelõs, de a fejlesztés általános irányvonala nyilvánvaló.
Az M-16 elõdje egy polgári kereskedelmi forgalomba is került fegyver, az AR-10, melyet még az eredeti Armalite Corporation készített az 1950-es években. (Ez - a maga idején - radikálisan új és elegáns öntöltõ puska ma ismét gyártásban van az újjáalapított Armalite Company termékei közt.) Az eredeti fegyver a 7,62x51 NATO lõszerre volt tervezve, és fegyvertörténeti jelentõségét az adja, hogy nagyon sok mûanyag, illetve öntött és lemezbõl préselt alkatrészt tartalmazott. További fontos jellemzõje volt, hogy felépítése okán a hátralökést teljesen egyenes vonalban adta át a vállnak. Üzletileg azonban az AR-10 sosem volt sikeres. Ezt némelyek azzal magyarázzák, hogy a katonai piacon a 7,62x51 puskalõszer sorozatlövés közbeni uralhatatlansága és - az AK-val szemben - 30 helyett csak 20 darabos tár volt a vétkes.
Kisebb kaliberû lõszer
Néhány évvel késõbb megalkottak egy 5,56 mm-es „wildcat” (házilagosan, meglévõ lõszerbõl kifejlesztett) töltényt, és úgy döntött a fegyvergyártó cég, hogy lekicsinyíti ehhez az AR-10-et és ezzel nevez a US Army hadipuska pályázatán.
Mai napig vita tárgya, hogy helyes volt-e áttérni a nagyon gyors, kiskaliberû .223 Rem lõszerre, hiszen sokan állítják, hogy a 7,62x51 sokkal „halálosabb” töltény. Ez kétségkívül így van, azonban ez is lehetett az áttérés egyik indoka. Több hadtörténész ezt a döntést stratégiai indokokkal magyarázza. Az 5,56x45 esetében nemcsak, hogy az adott katona ugyanazon tömeg mellett sokkal több lõszert tud magával vinni, de nagyobb a valószínûsége annak, hogy a kisebb lõszer inkább okoz sérülést, mint halált. Háborús idõben pedig az lehet a kívánatos, hogy a sebesült katona szállítása, ápolása másik kettõt-hármat is lekössön. A halott katona csak hever, és nem köti le társait.
A teljes igazság az áttérési döntés mögött persze nem ismert. Igaz, hogy a nagyobb lõtávolságú, és növényzeten áthatolva nagyobb ballisztikai stabilitású 7,62x51 lõszer kedvezõbb tulajdonságokkal bír. Azonban az újabb 5,56x45 lõszerek, lövedékek (pl.: SS109) és huzagemelkedések nagyon hatékonnyá tehetik a fegyvert, illetve a magas lövedéksebesség (800 m/s becsapódási sebesség felett - a szerk.) kis lõtávolságon hidrodinamikai sokkot okozhat, és gyakran megfigyelt jelenség, hogy a lövedék bukdácsol a sebcsatornában.
Lassú, de biztos siker
Mielõtt az USA hadereje elfogadta volna rendszeresítésre az új fegyvert, az megjelent a nemzetközi fegyverpiacon is. Az egyik elsõ vásárló az Egyesült Királyság volt, ahol 10 ezer fegyvert vásároltak, az USA-t megelõzve. (Mai napig a brit SAS elit egységek az M-16-ot preferálják a hazai tervezésû, de alkalmatlan SA-80 helyett.)
Az USA hadereje nagyon lassan fogadta el az új fegyvert. Az elsõ hivatalos rendszeresítés mindössze 8000 darab volt, a légierõ részére 1961 végén. A következõ a Vietnami Köztársaság volt, ahol felismerték, hogy az M-16 kis tömege milyen elõnyös az olyan kistermetû katonák, mint a vietnamiak esetében. Végül a US Army rendelt 85 000 példányt 1963-ban, miután a fegyvert átkeresztelték az M-16 névre. Nem sokkal ezután az Armalite átadta a gyártási jogokat a Colt Manufacturing Company-nak, mely az M-16-osok legnagyobb hadiszállítójává vált. (Az utóbbi másfél évtizedben az USA fegyveres erõi részére készülõ példányok többségét az FN USA-beli leányvállalata gyártja. - a szerk.)
Fõ változatok Az alap M-16 önmûködõ puskát 1966-ban követte az M-16A1, melyet egy, a zárat elõretoló segédgombbal (forward assist button) láttak el a nem megfelelõ csõretöltésbõl eredõ akadályok leküzdése érdekében. Az 1985-ben megjelent M-16A2 erõsebb, és az SS109/M885-tel is nagyobb lövedékstabilitást elérõ, új huzagemelkedésû (1-12” helyett 1-7”) csövet kapott. Ezen a fegyveren módosult az elõágy és a pisztolymarkolat alakja is, illetve nagyon fontos, hogy a sorozatlövés üzemmódot megszüntetve, csak 3-lövéses kötött sorozatot tud lõni a fegyver (a katonák felesleges lõszerpocséklásának megakadályozása végett). Manapság leggyakrabban a TV-híradókban a legfrissebb, M4 jelû karabélyváltozatot láthatjuk az amerikai katonák kezében, melynek csöve csak 14,5 hüvelyk hosszúságú, tusatalpa pedig betolható hordhelyzetben (ezt a fegyvert a CAR-15 karabélyváltozat alapján fejlesztették ki). Az 1994-ben rendszeresített gépkarabély M4A1 változata levehetõ hordfoggantyút kapott, melynek helyére különféle irányzõeszközök (lézer, éjellátó stb.) szerelhetõ fel. Ez, csakúgy, mint az M16A3, ismét képes a hosszú sorozatok lövésére is. Az ezekhez hasonló, szintén levehetõ hordfoggantyús M16A4 pedig csak a 3-as sorozatot tudja. Az M16 ezen frissebb változatait a Colt és a Bushmaster gyártja. Ugyancsak fontos variáns az M203 40 mm-es egylövetû gránátvetõvel ellátott kivitel is, melyet már a Vietnami háborúban is használtak az alegységek tûzerejének megnövelésére.
Nincs gázdugattyúja
Szerkezetét tekintve az M-16 érdekes fegyver. Forgó zárfejes, gázelvételes, reteszelt záras önmûködõ fegyver, azonban a hagyományos gázdugattyús megoldás helyett itt direkt gázelvételt alkalmaztak. Az elõágy alatt futó vékony csövön keresztül, a célgömbszerkezet alól vezetik el a csõbõl a gáznyomást, egyenesen a zárvezetõ elé, mely hátrafele mozgásával kifordítja, kireteszeli a zárfejet. A zárszerkezet hátramozgását és helyretolását a tusában elhelyezkedõ helyretoló rugó és vezetõrúdja szabályozza.
Az eredeti hadiváltozatok egyes és sorozatlövésre voltak alkalmasak, mely helyett a megrendelõ igénye szerint egy mechanikus alkatrész beépítésével a 3-lövéses kötött sorozatra korlátozás is lehetséges. A kezelõszervek jól elhelyezettek és igen jól kezelhetõek. A zárfoggantyú középen, a tok tetejének hátuljánál a nézõke alatt kapott helyet, ez a T-alakú karocska mindkét kézzel - jobb- és balkezes lövõ által is - jól kezelhetõ. A tárkioldó mutatóujjal, a pisztolymarkolaton való fogásváltás nélkül aktiválható. A tár kiürülésekor a zár hátul marad, így a tárcsere utáni csõretöltés gyorsan végrehajtható a zárakasztó megnyomásával. A fegyver eredetileg 20 darabos szekrénytárból adogatott, de manapság a 30-as ívtár tekinthetõ szinte univerzálisnak. Ez leggyakrabban alumíniumból készül, de elõfordul mûanyagtestû is (Israeli Defense Force).
Kezdeti problémák
Az M-16-nak nem kellett sokat várnia az élesben tesztelésre. Csaknem rögtön a rendszeresítés után bevetették a Vietnami Háborúban. Itt derült ki, hogy az új fegyver néhány igen komoly „betegségben” szenved. Ezek a harctéren fokozott elkoszolódásban és sorozatos elakadásban nyilvánultak meg. Nemsokára egy kongresszusi vizsgálóbizottság foglalkozott a kérdéssel, és két fontos hibaokra derítettek fényt.
Az elsõ, hogy a sorállományú katonák elmulasztották a szükséges tisztítást (ez részben a gyártó hibája volt, hiszen az elsõ sorozatokhoz nem készült tisztítókészlet!), az elkoszolódás pedig a különleges direkt gázelvételes rendszer mûködése szempontjából kritikus volt. A második ok, hogy a hadsereg egyik fontos lõszerszállítója ekkor állt át egy újfajta lõporra (ball powder), melynél mészkõport alkalmaztak savmegkötõként az élettartam meghosszabbítására. Ez pedig különösen koszosan égõ lõpor volt, mely ragadós maradványokat hagyott a csõben, ez összeállva a korommal gyakorlatilag „összeragasztotta” a fegyver alkatrészeit.
Miután a lõszert kicserélték, és a tisztítást megfelelõen oktatták az új katonáknak, az M-16 kezdte megmutatni valódi értékeit. A fegyver pontosnak, könnyûnek, és igen kis hátrarúgásúnak bizonyult, mely faktorok igen fontosak a dzsungel-környezetben harcoló modern katona számára.
Részleges szétszerelés Az M-16-ot relatíve egyszerû szétszerelni, nincs különleges szerszámra szükség ehhez. Elõször egy éleslõszer lövedékcsúcsával ki kell tolni ütközésig a tok alsó részének szétszedõ tengelyét. Ez lehetõvé teszi, hogy a komplett csõ-tokfelsõrészt lehajthassuk az alsórészrõl, úgy, mint egy FN FAL-nál, vagy egy duplacsövû sörétesnél tennénk. Ezután a felhúzókart és a zárvezetõt kell egyszerre kihúzni a tokból, és kettészedésük után az üreges tusában levõ tisztítókészlettel kipucolni õket és a csövet. További - nem rutinszerû - karbantartáshoz történõ teljes szétszedéshez célszerû a hivatalos US Marines M-16/M-4 fegyermesteri kézikönyvet használni.
Tuningfegyver
A cikkben illusztrációként is szereplõ egyedi fegyver jó példa arra, hogy milyen kiterjedt az USA-ban az AR-15 alkatrészpiac. Manapság az amerikai vásárló legalább féltucat AR-15 gyártó közül választhat, akik egyébként a szövetségi fegyveres szervezetek rendszeres szállítói is. Ezeken kívül számtalan egyéb cég gyárt alkatrészeket és készleteket, melyek segítségével mindenki maga építheti meg a saját fegyverét.
Érdemes megjegyezni, hogy az USA-ban csak a lõfegyver tokja (illetve az AR-15 esetében annak alsó része) minõsül fõdarabnak, és csak ezen van gyártási szám is, csak ez kerül regisztrációra. Minden más alkatrészt teljesen szabadon, ellenõrzésmentesen lehet rendelni, akár postai úton is. A tesztfegyvert a szerzõ építette egy DPMS tokra, mely cég komplett AR-15-ösöket is készít. A tokhoz egy készlet lett megrendelve, mely egy 11,5 hüvelykes hosszúságú, vastag „szubkarabély” csövet, és egy lapos tetejû tokot tartalmazott. Erre a szükségtelen irányzóvonal-magasítás nélkül lehet felszerelni a távcsövet. Ezután egy olyan betolható tusa lett felszerelve, mint amilyent a CAR-15-öseieken alkalmaztak a SEALS és egyéb speciális alakulatok Vietnamban. Végül pedig egy rövidített pisztolymarkolatot rendeltem egy specialistától. Ez a markolat egy olyan modellen alapszik, mellyel kísérleteztek az amerikai légierõ pilótáinak személyi fegyvereinek esetében.
Ezután a fegyver belsõ részei kerültek helyükre, és a fõdarabokat kellett csak összeszerelni az említett fegyvermesteri kézikönyv alapján. Hasonlóan, mint egy LEGO-játék esetében, a fegyvert könnyû volt összeépíteni, és semmilyen speciális szerszámra nem volt szükség, mivel a csõ már be volt szerelve a tokba. Az eredmény egy nagyon kompakt, pontos és könnyû fegyver, hasonló a modern M4-hez, de még annál is kisebb. Az öntöltõ puska leginkább azokra az 5,56x45-ös karabélyokra hasonlít, melyeket egyre több USA-beli rendvédelmi szerv alkalmaz, mint elsõ számú behatoló fegyvert (entry gun). A tesztfegyver használata, kezelése igen ösztönös, és a rövid csõ ellenére jól kontrollálható, hiszen az eredeti lángrejtõ kiválóan mûködik. A teljes projekt költsége mintegy 650 USA dollár, és 90 perc szerelési idõ volt.
Referenciamunka Megállapítható tehát, hogy az AR-15/M-16 fegyverek életében - mint minden család esetében - voltak nehéz pillanatok. Azonban az kétségtelen, hogy a világ nyugati felében ez vált a vezetõ hadifegyverré, hiszen az USA-n kívül még számos ország állította hadrendbe. Ma M-16-osok milliói szolgálnak szerte a világon Boszniától Afganisztánig, és ez vált azzá a fegyverré, melyhez minden más 5,56x45 mm-es hadipuskát mérnek. Ha a kiskaliberû lõszert kell használni, az M-16 egy jó, és olcsó választás.
Gorka Sebestyén A szerzõ American Handgunner európai tudósítója. [email protected]
Technikai adatok
M-16, M-16A1 Kaliber: 5,56x45 (M193) hossz:986 mm csõhossz: Üres tömeg: 2,89 kg M-16A2, M-16A3, M-16A4 Kaliber: 5,56x45 (M855) hossz:1000 mm csõhossz: Üres tömeg: 3,77 kg M-4, M-4A1 Kaliber: 5,56x45 (M855) hossz (betolt válltámasszal):780 mm hossz (nyitott válltámasszal): 861 mm csõhossz: Üres tömeg: 3,32 kg
---------- remélem örültök neki
Kaliber, 2002. június
"Az afganisztáni Anakonda-akcióban részt vett kanadai katonák megdöntötték a mesterlövész-világrekordot, mikor 2430 méterrõl lõttek le egy ellenséges harcost .50 BMG kaliberû Macmillan TAC 50 forgó tolózáras mesterlövészpuskáikkal."
na ez nem gyenge.......... a Nyugatitól a Rákóczi térig........
a nagykörúton, forgalomban, kanyarban ;)
vagy a rendõrség tetejérõl a flóriánig....
egy csöpp taurus
és barátai.....
Martin Speed Fire Magnum
Freak: a Joker-féle Batman1-es pisztolyról nincs kép? :)))
Ausbow Excalibur Point Blanc kb 200láb/sec-es kilövési sebessége van, ez böven sok ahoz, hogy pl egy koponyán átszaladjon a löszer... (annak a csigás állatnak volt 260FPS) én jobban kedvelem az ilyesmi fegyvereket... ha már löfegyverekröl van szó :)
http://www.tenpointcrossbows.com/stealth.html erröl nincs kedvem a képet kivadászni... 323FPS, "csigás" rendszer.. közel se annyira elegáns mint a lentiek...
Na hi! Én is kiválasztottam egy két durvábbat... ehe-ehe
Hát itt egy pár, nem a lagszebbek, de elég hatásos fegyverek voltak ezek, bár nem tudom elképzelni, hogy a Skandar Graunon kívül nem veri mindenki szét saját magát egy ilyen lácos buzogánnyal! hehe
Amúgy a katana az ultimét vepön. Egy vágás, egy halál! Páncélt inkább fel se vegyél!!!
buzogány rulez :))) biztos csíp, ha eltalál :))
a katana-val nem értek egyet, szerintem a pallos húzósabb :))))
az az izé ott a végén legalább 3 kiló... inkább 5, vagy méh több... a tüskék miatt szerintem nem túl jól használható, egy bordázott felület kevésbé ragad bele egy pajzsba :) a 2 nagybalta no comment :)))
Freak: és azt is tudod, hogy gyakorlatilag mindenki rosszul használja a 'pallos' kifejezést? mert az egy egykezes, egyenes, kétpengéjü, lekerekített hegyü, vastag páncéltörö kard. szerintem amire gondolsz, az a kétkezes kard :)
Hát ne is tom, azért a Vajda Hunyad várban van egy pallos...eléggé kétkezesnek tûnt!!! A lényeg, hogy bazi nagy kard, az ellenség gyors leamortizálására, kevés csapással! :)))
-Add fel! Nincs már se lábad, se kezed! -Gyere ide lefejellek! Fut a gyáva!! Na jó kiegyezhetünk egy döntetlenben...
Ez jutott most eszembe a nincs több kezedrõl!! LOL
én is a nagy barom kétkezes kardról tudtam, hogy az a pallos (meg minden okos magyar könyv is azt tartja annak), de egy lovagrendi tag (nem borlovag :) ), aki a hagyományörzösdiben segített, ö mondta, hogy anno a pallos az az egyenes, nagypáncélos közelharcra használt hegy nélküki kard. szerintem a "pallosjog", ami a kivégzések okán létezett, és a hóhér nagy vadállat pengéje volt az, ami szépen megváltoztatta a jelentést. jó az azokban a nagybicskákban, hogy kb 3-4 nagyobb lengetést lehet vele végrehajtani, és ha valakin kicsit is kevesebb a páncél, hogy elmozoghasson, az körberöhögi ezeket a vadállatokat :))
nyilván nem is mezítlábas, kaszás parasztok ellen használták, hanem gondolom face-to-face bádogember meccseken..........
Ezzel sem fognak a CS-ben ugrálni, 19 kg, hossza 1570 mm, tûzgyorsaság 4 lövés percenként, hatásos lõõtáv 2000 méter.
A fegyver egylövetû, kézzel tölthetõ. Alapvetõen a 12,7 x 107 B32, vagy MDZ-3 jelû szovjet töltény tüzelésére alkalmas, de gyorsan végrehajtható csõcserét követõen az .50 Browning töltényhez is alkalmassá tehetõ. Az 1500 mm hosszúságú és 15 kg tömegû fegyver szállításhoz 30 mp alatt szétszedhetõ (illetve összerakható), ekkor hossza 1240 mm-re csökken. Az 1100 mm hosszú csõbõl indított páncéltörõ gyújtó- vagy robbanólövedék kezdõsebessége 860 m/s, torkolati energiája megközelíti a 18 000 J-t. Páncélátütõ képessége 100 m távolságon eléri a 25 mm-t, 600 méteren a 15 mm-t. 600 méter távolságban is áthatol a 250 mm vastag betonfalon, illetve az általánosan használt téglafalazatokon egyaránt. Az MDZ-3 lövedék már 0,5 mm-es acéllemezen is elmûködik, de átrobbantja meg az 5 mm-es acélpáncélt is, szilánkhatása jelentõs. A puska pontosságára jellemzõ, hogy száz méterrõl átlõhetõ a saját töltényhüvelye (20 mm), elsõ lövésre leküzdhetõ 600 m-rõl fejalak, 1200 m-rõl álló alak méretû cél.
A csõfar zárolását a különlegesen kiképzett, markolattal és elsütõberendezéssel egybeépített kétkörmös-dugattyús zár végzi, SA külsõ kakassal. A zárszerkezetet töltéshez-ürítéshez a markolatot fegyverbõl ki kell emelni, úgy , hogy jobbra-felfelé el kell forgatni, majd a töltényûrbe tenni egy lõszert, a markolatot visszatenni, felhúzni a kakast, irányozni , és az elsütõbillentyûre gyakorolt 5N erõ hatására elsül a fegyver.
A fegyver tulajdonkeppen egymásban elcsúszó csövekbõl épül fel, ezért lövés közben a fegyvercsõ a fegyvertokban, valamint a válltámasz a tusában - kapcsolt rugórendszer ellenében - egyaránt 20-20 mm-t mozdulhat el. A fegyver használható saját villaállványáról, standard PKMSZ géppuskaállványról és a csõvázas hátizsákként kialakított hordzsákjára felkapcsolva is (M1A1). Villaállvány alkalmazása esetén állítható hátsó támasszal egészíthetõ ki a pontosabb célzás érdekében.
A fegyver csak optikai irányzékkal rendelkezik, amely bármilyen egycolos, de legalább tízszeres nagyítású puskatávcsõ lehet. Az irányzéktartó oldalban és magasságban egyaránt egytized vonáspontosságú beállítást tesz lehetõvé. 600 m-t meghaladó lõtávolság esetén célszerû lézertávmérõvel kiegészíteni az irányzékot.
A mesterlövész puskák feladata a nagy távolságban (800-1200 m) lévõ fontos élõerõ-célok leküzdése elsõ lövésre, még akkor is, ha ezen a távolságon akár 8-10 mm-es acélpáncél mögött, vagy azzal egyenértékû védelmet biztosító fedezékben tartózkodnak - helyük pontos ismerete esetén . Ugyanígy feladatuk 1500-2000 m távolságig páncélozatlan parancsnoki vezetési pontok, rádiótechnikai berendezések, gépjármûvek,harckocsik irányzóberendezéseinek, lebegõ szállító helikopterek, rakétaindító komplexumok és parkoló repülõgépek rombolása. Polgári célú felhasználásban alapvetõ feladatuk a terroristaelhárító harc- a nagy távolságban is érvényesülõ egy lövés = egy találat elv alapján, és nem utolsó sorban az elrettentés.
Nagyon tuti fegyver, szerintetek lehet ilyet kapni a nagybanin???? :D
vagy simán egy 6-800méteres hatótávú nyílpuskát...
vagy simán kasztolnak rá egy shadow of death-et +200 módosítóval :)
Hossza: 32 méter (robanófej nélkül) 34.65 méter (robbanófejjel) Átmérõ: 3 méter (stabilizátorokkal - 4.2 méter) Tömeg (üzemanyaggal töltve) 136 - 138 tonna Üzemanyag: UDMH Oxidálóanyag: Nitrogen Tethroxide Hatótávolság: 12,000 km (könnyû robbanófejjel) 14,000 km (nehéz robbanófejjel) Robbanófej típusa (egy db): 5/15 Megatonna Termonukleáris robbanófej
És itt egy kicsit nem igazán maroklõfegyver: 30 mm-es kaliber, a páncélokat így penetrálja: 500 méterrõl - 69 mm-es páncélt, 1000 méterrõl a 38 mm-est. Pontosság: 4000 láb távolságból a lövedékek 80 %-a talál 20 láb sugarú körön belül. Tömege: 281 kg Hossza: 6,4 méter
a Gauss cannon :)
LOL!! Zsenyka: megelõztél, de csak azért ,mert az usa-portugállal voltam elfoglalva! :)
Hát igen, vagy felbérli a Bregan Daerthe-t, vagy Artemis Enterit küldik ki a piszkos munka elvégzésére.
egy Tong-beli orgyilkosnak még méreg se kell... érdekes volt a tegnapi japán meccsen... kb olyan, mintha az olasz csapat egyik játékosát Maffia-nak hívnák...
Pedro Paulo La Maffia Del Siciliano :))))))))
GAU 8-A.. pont ez az, amit belinkeltél.
egy sorozat elég... http://members.aol.com/Stravonski/private/gun.html
Erre varrjatok gombot, érdemes elolvasni, ha már a fegyvereknél tartunk:
Moscow's Biggest Bomb: The 50-Megaton Test of October 1961
By Viktor Adamsky and Yuri Smirnov
On 30 October 1961, Soviet Minister of Medium Machine Building Efim Slavsky and Marshal of the Soviet Union Kirill Moskalenko sent a telegram to the Kremlin:
To: N.S. Khrushchev, The Kremlin, Moscow: The test at Novaya Zemlya was a success. The security of the test personnel and of nearby inhabitants has been assured. Those participating in the tests have fulfilled the task of our Motherland. We are returning for the Congress.1
In Moscow, the 22nd Congress of the CPSU had already been in session for two weeks. It began its work in the newly-built Kremlin Palace of Congresses, which had just opened its doors for the first time. On October 30, the Congress delegates unanimously reached the sensational decision that "Maintaining the sarcophagus with J.V.
Stalin's coffin is no longer desirable."2 On the same day, Slavsky and Moskalenko reported on the test of a Soviet thermonuclear bomb of unprecedented power.
That morning, at 11:32 AM (Moscow time), there was a 50- megaton (MT) explosion over Novaya Zemlya island in northern Russia above the Arctic Circle at an altitude of 4,000 meters. The atmospheric disturbance generated by the explosion orbited the earth three times. The flash of light was so bright that it was visible at a distance of 1,000 kilometers, despite cloudy skies. A gigantic, swirling mushroom cloud rose as high as 64 kilometers.
The bomb exploded after having fallen slowly from a height of 10,500 meters, suspended by a large parachute. By that time the crew of the TU-95 "Bear" bomber, commanded by Major Andrei Durnovtsev, were already in the safe zone some 45 km from the target. The commander was returning to earth as a lieutenant colonel and Hero of the Soviet Union.
Efim Slavsky and Kirill Moskalenko, as deputies to the Congress, had arrived by plane on the day of the test to observe the explosion. They were aboard an Il-14 "crate" at a distance of several hundred kilometers from ground zero, when a fantastic scene appeared before them; one participant in the test saw a bright flash through dark goggles and felt the effects of a thermal pulse even at a distance of 270 km. In districts hundreds of kilometers from ground zero, wooden houses were destroyed, and stone ones lost their roofs, windows and doors; and radio communications were interrupted for almost one hour. At the time of the blast, the bomb's designers and test supervisors, headed by Major General Nikolai Pavlov, the Chairman of the State Commission, were at the airfield near Olenya station on the Kola Peninsula. For 40 minutes they had no firm information on the test, or the fate of the bomber and the Tu-16 "Badger" airborne laboratory accompanying it. Only when radio contact with Novaya Zemlya was reestablished were they able to request information on the altitude of the cloud. It was clear that the bomb design had worked.
Meanwhile, both aircraft and documentary crews observing the test were subjected to a most graphic experience. As one cameraman recalled: "The clouds beneath the aircraft and in the distance were lit up by the powerful flash. The sea of light spread under the hatch and even clouds began to glow and became transparent. At that moment, our aircraft emerged from between two cloud layers and down below in the gap a huge bright orange ball was emerging. The ball was powerful and arrogant like Jupiter. Slowly and silently it crept upwards.... Having broken through the thick layer of clouds it kept growing. It seemed to suck the whole earth into it. The spectacle was fantastic, unreal, supernatural."3 Another cameraman saw "a powerful white flash over the horizon and after a long period of time he heard a remote, indistinct and heavy blow, as if the earth has been killed!"4
Some time after the explosion, photographs were taken of ground zero. "The ground surface of the island has been levelled, swept and licked so that it looks like a skating rink," a witness reported. "The same goes for rocks. The snow has melted and their sides and edges are shiny. There is not a trace of unevenness in the ground.... Everything in this area has been swept clean, scoured, melted and blown away."5
A twenty-minute film about the development and test of the 50- MT bomb was later shown to the Soviet leadership. The film concluded with the following remark: "Based on preliminary data alone, it is evident that the explosion has set a record in terms of power." In fact, its power was 10 times the total power of all explosives used during World War II, including the atomic bombs dropped on Japanese cities by the United States. It's hard to believe that a more powerful explosion will ever take place.
na bakker ezzel ki is halt a topik.. :)
valaki tegye be a "nagypapa"-t:)
Kéne leirás: FAMAS FN P90 Sig gépfegyver család Mp5 család és futurisztikus fegyverek