énis elvesztettem apámat 9 éve nehéz volt nagyon egyedül meredtunk anyámmal, tesómmal. Utána nagyon nehéz volt, fõleg a rá következõ 3 évben, és most is eszembe jut apám, minden áldott nap gondolok rá.
Nekem nyár végén, egy utolsó nagy buliban, és egyben a szülinapom ünneplése közepette ért a hír, hogy meghalt a nagymamám. Hát mondhatom szörnyû volt, köpni, nyelni nem tudtam. Nagyon jóban voltam vele.
Azóta is átkozom azt a napot (születés napom) mert nem maradt következmények nélkül. Kicsit fura, hogy ezek miatt aggódom, és nem a nagymamám miatt, de abba bele lehet törõdni.
erre sztem képtelenség felkészülni , nem lehet megszokni hogy kihalnak mellõlünk a szeretteink, hisz akkor nem is szeretnénk õket , nem is maradnánk emberek, csak érzéketlen biomasszává válnánk , de el meg kell tanulnunk elfogadni azt ,hogy az Mberi élet x évre szól ... a hit sokaknak segít, vagy a reinkarnációba, vagy valamiféle túlvilágkultuszba kapaszkodnak általában... de általában nem hal meg a saját szeretted , csak esetleg máson látod ,hogy végtelenül szomorú .. és ilyenkor te is elszomorodsz mert nem tudsz rajta segíteni. Ilyenkor legjobb , a tiszteletteljes búcsú , a gyász , ami pl. japánban nem egy sírós összejövetel. A keleti kultúra elfogadja valahogy könnyebben ezt a végességet... a nyugati kultúra sokkal énközpontúbb, sokkal egoistább , hatalomittasabb .. félnek elengedni az anyagi léttel kapcsolatos dolgokat...
na de minek ilyen szomorkás topic ? örülni kell inkább a gyermekáldásnak .. az újszülött úgyse tudja mi vár rá!
nem tudom mit tennék...:C de ahogy öregszik az ember nem is a saját halálának a közelgése zavarja/nyomasztja hanem az (idõsebb) szerettei miatt kezd egyre jobban aggódni... félek ezek olyan dolgok amikre nincs esélyünk felkészülni...
Mert mivan ha holnap meghal mondjuk anyukánk? Vagy bárki más aki legalább ilyen fontos nekünk... Ha megcsapja az embert a bánat szele, nem fog e még nagyobbat csapni rajta mikor tényleg bekövetkezik a dolog? Hogyan lehet majd "túlélni" egy ilyen dolgot?
azért mert vkinek egy szenvedés volt az élete és nem kiváncsi még ugyan ennyire arrol nem tehetek... de én kiváncis vagyok mi fog történni még 80 év mulva..és iylen komoly hogy mondjuk lehet hogy nem öregpapa koromban jön el a kór mikor levegõben fogunk autózni stb....
De akkor az öregkorod is 2x olyan hosszú lenne, és lehet, hogy megbetegszel, ágyhozkötött leszel, és 2x annyi idejig hordják alád az ágytálat és 2x annyi ideig agonizálsz.... 2x annyi gyógyszert szedsz, és pont kétszer unod meg a nyomorult életed. Sztem ez nem jó üzlet a dupla fiatalkorért...
Egy régi ismerõsömnek vittem vissza egy könyvet (valójában csak meg akartam látogatni és ez jó ürügy volt), a testvére meg közölte hogy meghalt. Ehh...
dehogy nem lenne jobb élni 2 szer hosszabb ideig.. pl miylen király lenne ha a gyerekkorom kétszer iylen hosszú lett volna..kétszer annyit tudtunk volna hülyülni..tök sirály lenne... sokkal több idõ a szórakozásra vagy akár a tanulásra..pl 150 év alatt talán egy porséra is tud gyûjteni egy normális ember:)))))))) 75 év alatt nemhiszem hogy összejönne neki a pénz:))))))))
igen sokkal jobban.. ennél jobban csak akkor tudok mondjuk szeretni az anyámat ha sokkal jobb lenne a kapcsolatunk..nem veszekednénk mondjuk gazdag lenne stb:))))))) de szerinted ez nem érné meg azt hogy nagyobb fájdalomlegyen a halál? a boldogság nem éri meg??? ennyi erõbõl mindenki éljen egy napig és nem fáj semmi sem..szal ez hülyeség..igenis sokkal jobb lenne kétszer hosszabb ideig élni..
Az orvosok találtak rá módot, hogy hogyan lehet brutálisan meghosszabbítani az életünket. Valami génsebészet... a dns-ben kell manipulálni, hogy a sejtek regenerálódjanak vagy ilyesmi, de nem biztos, és még csak egy elmélet... asszem a korridoron olvastam, vagy az indexen...
Szerintem el kell fogadni,hogy addig élünk amig erõnk engedi.Nem hinném,h jobb lenne ha eszközök segitségével tovább élhetnénk.Én azt vallom,hogy mindennek meg van a maga oka...ugyhogy a halál , ami egy természetes dolog , megvan a maga "keserü" de egyszerü oka.Szerintem ha tovább élnénk (sokkal tovább pl.2X annyi ideig) az élet elveszitené varázsát,és unalmassá kezdene válni..lehet hogy fantaztikus dolog lenne 2X annyi ideig élni mint 50 éve de Má nem lenne ugyanaz az érzés.
jaigen... mielõtt itt mindenki nekem ugrik... nem azt mondom, hogy éljen mindenki rövid ideig... hanem meg kell tanulni elfogadni, és természetesnek venni azt, hogy igenis halandó faj vagyunk. és ha valaki meghalt az meghalt, és nem lehet visszahozni.
"Miért könnyeztek? Azt hittétek, halhatatlan vagyok? " - XIV. Lajos, 1715
nagyon attól függ a dolog, hogy számodra, számára, stb.. mit is jelent egy haláleset. (hitbeli, vallásbeli dologról van szó) teljesen ok, ha nem tudsz mit mondani, és nem is lehet semmit.
csocso: biztos vagy abban, hogy jobb lesz hosszabb ideig élni? jobban megszeretsz, sokkal inkább ragaszkodsz valakihez vagy valakikhez, aki elõbbutóbb úgyis meg fog halni, vagy te fogsz, és akkor az neki lesz nagy szenvedés... önmagadnak, vagy másnak akarsz rosszat?
hát ez igen szar dolog...várom már azt a napot amikor gyógyszerekkel kétszar annyit lehet élni...sokkal jobb lesz! és ezt nehéz elképzelni mit mondanék...ahhoz ott kellene lenni...amikor hirtelen , pofon szerûen jön a hír,miko rnem számítasz rá..szerintem nemsok mindent lehet mondani...
Nekem tavaly karácsonykor halt meg a nagypapám... tönkrement a szíve, mája, veséje... szívbeteg volt és a sok gyógyszer nagyon tönkretette...
idõt kell neki adni az élet sajnos ilyen. megszületünk, aztán meghalunk. ki elõbb ki késõbb 80 éves nagyapapám nagyon beteg, szinte õk neveltek fel, mert anyám dolgozott. Megtanított pl. horgászni, és becsületesen élni. Nagyon nehéz nézni, ahogy leépül. Nagy érvágás lesz, ha meghal.. de egyszer meghal, és én is, te is... sajnos
Tudom milyen ez egy barátnak! Az én haveromnak a testvére halt meg (34 évesen) és akkor ezt együtt csináltuk végig. Erre nem lehet jó tanácsot adni, sajnos. :-((
aztmondta inkább otthonmarad az anyjával, az nagyon kivan 27 éves, szal tuléli, csak váratlan és megdöbbentõ
Szerintem legyél mellette de ne éreztesd vele a dolgot, így is elég szar neki legalább érezze hogy van valaki mellette!
Ma este felhivtam barátom, hogy megyunk e vhova este iszogatni, erre mondja hogy meghalt az apja tegnap, alvás közben. Alig kaptam levegõt, (8 éve ismerem), mondtam neki hogy részvétem, nem tudok mit mondani, mondta nem is kell. Tök gáz :(
Informatika és tudomány
