1942 júliusa, Toccoa kiképzõtábor, Georgia állam: Amerika minden szegletébõl önkéntesek özönlenek a toborzó felhívások hatására. Az új, kísérleti elit alakulat elsõ katonái szeretnének lenni.Különlegesen intenzív kiképzés vár rájuk. A kiképzõparancsnok kegyetlenül bánik velük: Herbert Sobel neve félelmetes fogalom. Az újoncokat hamar összekovácsolja parancsnokuk iránti gyûlöletük és a
hazaszeretet. Nem mellékesen a külsõségek is: a dicsõ ejtõernyõs overall a csapatjelvényekkel és a híresen kényelmes Corcoran ugróbakancs. Néhányan elbízzák magukat és késve érnek vissza a
karácsonyi eltávozásról. Nincs kegyelem, feletteseik példát statuálnak általuk és kirúgják õket az elit alakulatból.
Winters felfelé kúszik a ranglétrán és mindenki számára egyre nyilvánvalóbb, hogy Sobel nem a megfelelõ ember a vezetésükre. A feszültség egyre növekszik, fõleg az alakulat Angliába vezénylésével. Érzik, hogy közelednek a frontvonalhoz, megcsapja õket a valódi háború szele: bármikor bevethetik õket. Az alakulat elszenvedi elsõ veszteségét, egy ember meghal kiképzés közben. Sobel Wintersre akarja kenni a dolgot, hadbírósággal fenyegetõzik. A katonák fenyegetõleg lépnek fel Winters védelmében, ami felér szinte egy zendüléssel. Az ezredparancsnok a hír hallatán kikel magából, majd mégis megérti katonái elégedetlenségének valódi okát. Sobelt áthelyezik egy másik bázisra. Az Easy Company megkapja legelsõ megbízatását: a szövetségesek Overlord-hadmûveletének elsõ hullámaként vissza kell foglalniuk a németektõl a St.e Marie Du Mont garnizont a francia tengerparton és folyamatos, összefüggõ partszakaszt kell létrehozniuk. A partszakaszok a titkos üzenetekben Omaha Beach és Utah Beach fedõnéven szerepeltek. 1944 június 5-én az alakulat utolsó &
#8222;békebeli&
#8221; estéjét tölti a bázison. Megjön a feszülten várt parancs: holnap felvirrad a D-nap, a normandiai partraszállás napja&
#8230;
1944 június 6-án hajnaltájt a normandiai partvidék idõjárása labilis, pár órára kedvez talán a nagyszabású, többször elhalasztott partraszállási akciónak, az Overlord-hadmûveletnek. Eisenhowertábornok vezetésével óriási hadigépezet indul meg a németek ellen. Az újoncok számára eljött a tûzkeresztség ideje, az ugrás az ismeretlenbe&
#8230;
Az óceán partján bebunkerezett német légvédelem megzavarja a tapasztalatlan amerikai pilóták egy részét, akik elvétik a kijelölt pontokat és terhüket túl alacsonyan, vagy túl magasan oldják ki. A nehéznek ígérkezõ ugrás így még nehezebb. A szeszélyes szelek messze sodorják a deszantosok felszereléseit, ezért Winters hadnagy földet ér, de csupán egy késsel a kezében. Hall közlegény mellett
landol és ketten keresik egységeiket az ellenséges tûzzápor közepette. Néhány órával késõbb néhány más alakulatbéli emberre bukkannak és kiderül számukra, hogy milyen szétszórt lett az akció kivitelezése. St. Mere Eglise-ben vannak, hét kilométerre az elit alakulat kijelölt célpontjától. Amint közelednek, egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A fiatal Guarnere az elsõ németekre felszólítás és tûzparancs nélkül tüzel, ezzel mindannyiuk életét kockáztatva. Halott bajtársaik fegyvereit begyûjtik útközben.
Az akció H-órájában csatlakoznak fõerõikhez és rádión megkapják a parancsot: négy német ágyúállást kell megsemmisíteniük, hogy szabaddá tegyék a Utah Beach vonalát. Winters és Compton tizenhárom ember élén nekilátnak a feladatnak. Az elsõ két ágyú közelébe tudnak férkõzni és TNT-vel felrobbantják. Compton beveszi a harmadikat, de Winters rájön, hogy milyen óriási ára van mindennek, amikor Hall golyóktól szaggatott testét felfedezi a közelben. A semmibõl ugrik elõ Speirs
hadnagy és néhány ember a D-századból, beveszik a negyedik ágyút is.
H-óra plusz 16 óra: Winters és Nixon reflektálnak a nap eseményeire. Wintersrõl tudják bajtársai, hogy nem iszik, de most felejteni akar és igazán berúgni. Hirtelen érkezik a hír: az elit alakulat parancsnoki gépét lelõtték. Winters a rangidõs parancsnok. Maradék erejével megköszöni társai helytállását és megfogadja, hogy örök békében akar élni, ha vége lesz ennek a mocskos háborúnak&
#8230;