Kár hogy kimaradt a filmbõl!!! Nektek melyik rész hiányzott a legjobban a filmbõl ami tetszett könyvben???
Nagy menetelés!
Egy vagy két nappal a Camp Toccoa elhagyására kitûzött határidõ elõtt Sink ezredes talált egy cikket a Reader's Digest-ben, amely szerint egy japán zászlóalj felállította a menetelés világrekordját. A japán hadsereg egysége 160 km-t tett meg 72 óra alatt, lefelé a Maláj-félszigeten.,,Az én embereim ennél többet tudnak!" - jelentette ki Sink. Stayer 2. zászlóalja ment át a legkeményebb kiképzésen, Sink tehát õket válosztotta tétele igazolására. Az 1. zászlóalj Fort Benning célállomás felé bevagonírozott, a 3. is vonaton ment Atlantába, a 2. zászlóaljnak azonban menetelés jutott.
December 1-jén 07:00 órakor indult el a Dog, az Easy és Fox század meg a zászlóalj törzsszázada. Mnden ember vitte a teljes felszerelést és a fegyverét. Az egyszerû puskás lövészeknek sem jutott kevés, de az olyanoknak, mint az aknavetõs Malarky vagy a géppuskás Gordon pokoli terhet cipelt...
Nyomorúságos idõjárást fogtak ki, ónos esõvel, némi hóval, az utakat tehát csúszós sár borította. Webster igy emlékszik vissza a nagy menetelésre:,,Az elsõ napot végigcsúszkáltuk a vörös sárban, amiben idõnként hasra vagy seggre is estünk. Mentünk, szentségeltünk, és számoltuk a perceket a következõ pihenõig...
23:00 órára a zászlóalj a 64 kilométert hagyott maga mögött. Stayer kijelölte a táborhelyet.
Az emberek másnap 06:00-kor arra ébredtek, hogy mindent vastag dér borít. A bakancsok és a zoknik keményre fagytak. A puskák, aknavetõk és a géppuskák úgy ropogtak, mint a mogyorógrillázs...
A második nap jó néhány mérföldbe tellett, amíg a sajgó izmok felmelegedtek, de a legrosszab a harmadik nap bizonyult.
Aznap éjjel a zászlóalj Atlanta határában ütött tábort. Híre jött, hogy kész a kaja, de Malarky képtelen volt talpra állni. Négykézláb vonszolta el magát sorba állni a vacsoráért. Winters, a szakaszparancsnoka egyetlen pillantással felmérte az állapotát, és megparancsolta, másnap jelentkezzen az egészségügyieknél, és mentõautóval jöjjön Atlanta központjába.
Malarky a maga részérõl úgy gondolta, neki gyalog is menni fog. Szinte mindenki erre a meggyõzõdésre jutott azon a vérhólyagos, izomlázas éjszakán. Akkor már az újságoknak és a rádiónak köszönhetõen egész Georgia a nagy menetelés hírétõl visszhangzott. Az út mentén éjenzõ tömeg gyûlt össze, Stayer rezesbandát is kerített valahonnan. A zenekar egy mérfölddel Five Points elõtt várt a zászlóaljra. Malarky, aki eddig iszonyú kínok közt vánszorgott, valami furcsát vett észre:,, különös dolog történt velem, amikor a zenekar rázendített. Kihúztam magam, elillant a fájdalom, és úgy tettem meg a legutolsó szakaszt, mintha csak Toccoában, az alakulótéren verném a díszlépést."
A zászlóalj 189 km-t tett meg 75 óra alatt. Tényleges meneteléssel 33,5 órát töltöttek, tehát óránként 6,4 km-t gyalogoltak.
A zászlóalj 586 katonájából és tisztjébõl mindössze 12-nek nem sikerült befejeznie a menetet, bár nem egy katonát a társai támogatták az utolsó napon...
Az Easy század Moore hadnagy vezett 3. szakasza volt az egyetlen a zászlóaljban, amelynek minden tagja a saját lábán tette meg az egész utat. Jutalmul ez a szakasz vezette a zászlóalj díszmentét Atlantán át.
(Részelet Stephen E. Ambrose: Band of Brothers címû dokumentumkönyvébõl.)