Egyre többet gondolkozom azon hogy miért létezem, hogyan mûködöm, miért látom amit látok... Nemtudom hogy csak én gondolkozom-e ilyeneken vagy mindenki? Az a gáz hogy nem is merek néha jobban elgondolkozni mert az veszélyes lehet.
Ha érdekel titeket a téma akkor itt a forum irjátok le amit gondoltok.
Viszont nem vagyok olyan mint a magukat alteresnek meg mittom kiknek mondók akik 14 évesen hallottak valamit a haverjuktol és akkor "huh de rossz élni meg igy meg ugy, és akkor kiugrok a kocsi elé"
Szerintem én vagyok a központ. Minden amit látok, érzékelek, az én agyamból ered. Szóval ha nem fogadom el valaminek a létezését, az megszûnik létezni. Szóval senki ne hancúrozzon nekem itt mert megszûnik létezni
Ha érdekel tényelegesen a létezés, akkor nézz utánna a filozófiának. Ha meg most így helybõl valami elvontat akarsz (itt poz. értelemben értem), akkor nézz utánna az egzisztencializmusnak.
Elég soxor volt alkalmam megfigyelni, hogy egyesek csak azért járnak fórumozni, hogy az arctalanság és a névtelenség mögé bújva kötekedjenek és másokat csesztessenek, ezek ez embereket mi mozgatja olyankor? Az énjük nagysának tudata, hogy õk aztán nagyok? Vagy ez csak a kis emberkék vágyainak megnyilvánulása, ha névtelenül tevékenykedhetnek? Milyenek õk valójában az életben? Ott is törtetõk, mindenkit eltaposva haladnak a cél felé, akár mások élete árán is? Vagy meghunyászkodó fejethajtó emberek, akiket valójában elnyomnak a fölöttük állók? Egyáltalán, mikor lehet azt mondani hogy "nagy" ember valaki? S, mitõl lesz azzá, nem feltétlenül hõsi cselekedetekre gondolok...
Erre nem is gondoltam. Nade, unatkoznak? Hogyan, mert én sohasem unatkozom, mindíg elfoglalom magam vmivel, nézem a tv-t (NGC,Spektrum...) vagy itt a neten vagyok veletek (velük), és persze dolgozni is kell sajnos.... Szóval sok embert nem tudok megérteni, hogy aszongya "unatkozom".... Megjegyzem az öcsém is illen, állandóan megy mint zsi..ban a fájás.(a személyes véleményemet itt inkább nem tenném közzé....)
Hát ez sokmindentõl függ. Ha 100% ban ugyanolyan lesz a másolat (ami lehetetlen!) akkor biztos ugyanugy tudna élni mint akiRÕL másolták. Ha valamit elbaffnak másolás közben akkor valszeg belehalna.
Ennyi a biológiai részérõl. A másik, ami jobban foglalkoztat, meg elgondolkodtat, az az hogy mit tennél pl ha kiderülne hogy te "csak" egy másolat vagy?
NEm... ha kiderülne hogy téged valakirõl lemásoltak, és amit addig magadnakhittél érzelmek, gondolatok, egy másik ember gondolatai, és vegülis nincsenek saját érzelmeid...
Tegyük fel: hogy lemásoljuk az embert! A másolat ugyanazt fogja gondolni mint az eredeti? itt az a kérdés hogy van-e és mi a lélek. :)
Amugy meg akár az simán lehetséges hogy egy más valaki gondolataival élünk, pl ha az összes ember 1, csak ennyi fele van osztva hogy hatékonyabb és gyorsabb legyen a fejlõdés...
Az lenne érdekes hogy megnézni hogy: Gyerekkorban lemásolni az embert( csemeõkor... Tabula Rasa...) az egyiket elhelyezni mondjuk Angliában, a másikat pedig ...bulgáriában (csak mondtam 1 példát)
és 35 évesen megnézni mi lett az emberbõl. Már nem társadalmi értelemben, hanem értékrend, érzelmek stb... Bár ennek így most belegondolva inkább a politikához van köze meg szociológiához :P
és ha nem gondolkodunk csak azt hisszük hogy azt csináljuk? Ez végtére is csak kémiai folyamatok összessége!
Ez a "Gondolkodom tehát vagyok" akkor lenne nagy okosság, ha mikor megtisztitanánk az agyunkat mindenféle gondolattól akkor pukk és eltünnénk...
Üdv! (hosszú volt az éjszaka...) Szerintem élne, úgymond testileg, de hogy lenne-e tudata, tudna-e értelmesen gondolkodni, abban már nem vagyok biztos. De el lehet játszani a gondolattal, hogy ugyanazt gondolná-e a másolat is mint az eredeti, szerintem nem, mivel az egypetéjû ikrek sem gondolkodnak egyformán, az viszont elfogadott tény, hogy ezek az emberek másabbak mint mi "egykék", megérzik egymást valahogy egy hullámhosszon vannak, aszem.