Elég soxor volt alkalmam megfigyelni, hogy egyesek csak azért járnak fórumozni, hogy az arctalanság és a névtelenség mögé bújva kötekedjenek és másokat csesztessenek, ezek ez embereket mi mozgatja olyankor? Az énjük nagysának tudata, hogy õk aztán nagyok? Vagy ez csak a kis emberkék vágyainak megnyilvánulása, ha névtelenül tevékenykedhetnek? Milyenek õk valójában az életben? Ott is törtetõk, mindenkit eltaposva haladnak a cél felé, akár mások élete árán is? Vagy meghunyászkodó fejethajtó emberek, akiket valójában elnyomnak a fölöttük állók? Egyáltalán, mikor lehet azt mondani hogy "nagy" ember valaki? S, mitõl lesz azzá, nem feltétlenül hõsi cselekedetekre gondolok...