Sajnálom hogy ilyen tapasztalataid voltak. Sajnos igaz, hogy rengeteg férfi ilyen, de a nõk sem éppen ártatlanok ezen a téren. Ne értsd félre, nem rád értettem, de sajnos ilyenek vagyunk mi emberek. E mellett kívánom, hogy olyan bartátot találj magadnak, aki nagyon hûséges lesz hozzád. Én is ilyen nõt keresek, ezért vagyok én is nagyon óvatos és ezért nincs már barátnõm 3 éve, ugyanis én sem kedvelem az "egyéjszakás" kalandokat.
Errõl a hûség témáról meg annyit, hogy a megcsaláshoz mindig kellenek egy nõk is akik nem biztos, hogy egyedülállóak ugyebár.Akkor miért is CSAK a férfiak hûtlenek? Az más kérdés, hogy a férfiak kezdeményezõbbek.
Akkor mér használunk mind kotont? Egyébként lehet benne valami. Egyébként én sem caltam meg soha a barátnõm, szal ez nem nagy cucc, ha valaki tényleg szereti másikat. Egyébként Kata, ha azt mondod 6-szor voltál szerelmes, akkor szerintem igazán még nem voltál sosem szerelmes. Bocsi, hogy régi témáról írok, csak most kezdtem el olvasni.
Tapasztalatom a nõkrõl: az elején tündér, odavan érted, ölelget, puszilgat. Azután nyaggat, hogy vidd magaddal mindenhova. Kiderül, hogy nem bírja a haverjaidat (kisajátítás?) Ezután következik, hogy otthon marad anyucival, és nézi a valóvilágot, meg a brazil szemetet. Majd kitalálja, hogy a kapcsolatotok nem a régi, és szakítsatok inkább. Eközben te végig kõkeményen lovag maradsz, mindent megteszel érte (legalábbis én hülye ezt csináltam...). Azt már nem is említem, hogy fél év múlva visszajön, és kiderül, hogy volt egy fasz azóta benne, és rájött, hogy mégiscsak te vagy az igazi. Hát ez az én tapasztalatom. Biztos vannak rendes csajok is, de ilyen alapon (#2-es hozzászólás) én is állhatnék így minden nõhöz.
Nem. Szakítottunk egy fél év után. Most megin találkozgatunk, de már nincs semmi. Bár én hülye még mindig szerelmes vagyok bele mindezek után. De õ keres engem mindig mindenféle ürüggyel, pl Karácsonykor, hogy menjünk együtt vásárolni, most vett egy kocsit, és hogy segítsek neki vezetni, meg mutassam meg a várost, stb. De mondtam neki, hogy ha megtanítom vezetni, utána lehet, hogy nem kéne találkozni többet, mert minden tali után szenvedek. Most is ezért ültem itt egész éjjel, hogy ne rá gondoljak.
Nem leszek, bár gondoltam rá, de nem tok olyan lenni :( Cumi, tökéletesen egyetértek. Asszem én sem írogatnék most itt, ha az az egy-két igazi jóbarátom nem lett volna mellettem!!
Nagyon szép lány vagy(megnéztelek honlapodon),nem is értem miért nincsen szerencséd a pasikal :))) Meg ha nem haragszol(ha igen akkor is:)), egyik képed beraktam veszett jö nö topicba....
Szerintem köze nincsen a szépségnek ahoz hogy megtalálod e az igazit vagy sem,és szerintem ne menjen a pénzre mert ugy pláne nem találja meg, és ö pedig azt szeretné...
Ez nem hiszem, hogy réteg kérdése lenne.Az angyali lánykák sokszor nem is annyira angyaliak, csak nyílván nem õk fognak közeledni, hanem kezdeményezni, hanem "várják" a férfit.Sõt,-nem tagadom-voltam már férjes nõkkel és ezeknél pl. mindegyik esetben a nõ volt a kezdeményezõ.De volt már ártatlan virágszál hûséges barátnõm(legalábbis totál úgy nézett ki), akiért tûzbe tettem volna a kezem, hogy "megcsalni?õ, engem soha...", aztán szerencse, hogy nem égettem meg a kezem.Szóval nagyon sok nõ hajlik az ilyen dolgokra, még olyan is akin ez nem látszik.Ezzel nem akarok általánosítani, hogy minden nõ..., de azért fenntartással kezelem ezt az örök hûség címû dolgot.
Akartam nemrég mondani, hogy lehetne egy topictalit tartani, de lehet, hogy mégsem lenne jó ötlet. Mki bánatosan mesél, leissza magát a sárga földig... ehh. :))
Arch, ezt szerintem te nem ebbe a topikba akartad... :)
:))) nem hinném hogy párom jár ide... De most nem vele volt bajom. Ill... most tulajdonképpen nem is emberekkel volt bajom, hanem egy helyzettel. De nemtok vele mit kezdeni, úgyhogy... várok.
És Veled mizujs? Gyerkõc jól van? Rosszalkodik rendesen meg minden?:)
Van egy barátom. Nem A Barátom, tehát nem a páromról van szó, hanem egy barát. Nevezzük hát B.-nek. A történet: Chaten ismerkedünk meg. Egy szobatalin találkoztunk elõször, de csak épp hogy. Én már mentem, Õ meg épp jött. Pár szót beszéltünk csak. Van egy barátnõm akinek van két gyerkõce. A kisebbik, 1 éves kislány. Megkért, hogy vigyázzak rá egy nap, mert átrakhatatlan programja volt, de szülõk nem értek rá vigyázni a kislányra. Megkérdeztem B.t hogy jönne-e felvigyázni velem. És jött. Innen indult a dolog. Elég jóba lettünk. Mondhatni imádtuk egymást. Járkálunk ide-oda, és nagyon jól elvoltunk. B. egy csacsogó, kötözködõ, állandóan vigyorgó és hülyülõ fiú. Volt. Aztán megváltozott. Szinte egyik napról a másikra. Összejött egy lánnyal. Nem tudom, hogy ez az Õ hatása-e, de engem nagyon zavar. Nem is annyira az, hogy nem találkozunk mostanában, hanem az, ahogy azóta bánik az emberekkel. Szótlan lett. Chaten is, meg élõben is. Ha írok neki smst, nem válaszol. Ha chaten kérdezem mi lett vele, b*szogatásnak veszi. (ezt Õ maga írta így.) ... Pénteken láttam utoljára B.t. Letörtnek tûnt. Mosolyogni egyszer láttam. De nem úgy mint régen. Nem szívbõl... Chaten szinte sosincs az utóbbi idõben. Próbálom elérni valahogy, hogy mondjon egy helyet és idõpontot mert beszélni szeretnék vele úgy, hogy látom az arcát mikor válaszol a kérdéseimre, meg úgy egyáltalán. De erre sem írt semmit. Se chaten, se smsben, se sehogy nem lehet elérni. És nem csak velem ilyen. Az összes barátjával. Szerintetek mi lett vele? Mit csináljak vele? Hagyjam az egészet a fenébe? Õszintén szólva, megpróbáltam és nem megy... Nem vesztettem még el így barátot, hogy nem volt rá ok...
Szerintem nyilvánvaló, hogy most azt szeretné, hogy mindenki békén hagyja. Próbáld meg, hogy nem zaklatot sehol, a chaten is max. köszönsz neki, és kalap. Vagy valami komoly problémája van, vagy szórakozik, és így akar lepattintani magáról - hogy egy kicsit rosszmájú is legyek. Nem feltétel szerintem, hogy az új barátnõ az ok. Írásodból nem derült ki, hogy most valóban összejött-e vele, vagy csak megismerkedtek, és annyi. Az is lehet, hogy azért viselkedik így, mert nem tudja mitévõ legyen, lehet, hogy nem is kell neki annyira az a másik lány. Vagy valóban nem bírja már a zaklatásod. Vagy mittudomén. :) Javaslom, hogy az lesz a legjobb, ha nem foglalkozol vele. Nem hívod, nem küldesz sms-t, nem alázkodsz meg úton-útfélen, nem kérdezed meg hogy van, semmi. Csak köszönsz neki legfeljebb. Nehéz lesz, de ki kell bírni, ha eredményt akar az ember. Egy idõ után ugyanis vagy saját maga fog téged megkeresni, és elmondani baját, vagy pedig eltûnik örökre a másik hölgy oldalán. De legalább kiderül, hogy mit akar ezzel a viselkedéssel elérni. Persze, nem vagyok pszichológus, és lehet, nem ez a legjobb tanács, de én biztos ezt tenném.
Nem csak velem ilyen. Ha csak én nem érdekelném az nem lenne baj. Vagyis baj lenne, de azt elfogadom. Én sem kellhetek mindenkinek. :)) A lánnyal együtt vannak. Járnak. (de nem szeretem ezt a járás szót, brr :/ ) Szóval mindenkivel ilyen, akivel eddig jóban volt. Tény, hogy nagyon sokat dolgozik, és elhiszem hogy fáradt és nem akar találkozni senkivel, csak a barátnõjével. De ez nem magyarázat arra, hogy a chaten is mennyire megváltozott és hogy egy smsre sem képes válaszolni. Küldjön el akár engem akár azokat akik még keresik a fenébe, és mondja meg hogy hagyjuk békén. Szerintem megtenné, ha ezt akarná. Eddig megmondta, ha akart valamit... ezért nem értem. :(
Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy megjátsza magát... Az a helyzet, a konkrét szituációból semmi más nem indokolná ezt a fajta viselkedést. Vagy tényleg elege van már mindenkibõl. Esetleg még az is lehet, hogy az új barátnõ rövid pórázon tartja, és mennek a féltékenységi veszekedések, amitõl õ ilyen magába forduló lett, és inkább nem beszél senkivel. Mindenesetre, akárhogy is van, én hagynám a fenébe a fiút. Max. az elemi illemet, a köszönést hagynám meg, de semmi többet.
És ha nekem nagyon hiányzik az a fiú aki volt? Próbáltam annyiban hagyni. De nem megy. Mikor vasárnap estig nem írt vissza az sms-emre, már arra gondoltam, hogy történt vele valami baj. Mert ilyet nem szokott. Ismerem ahhoz eléggé, hogy tudjam, nem játsza meg magát. De lehet hogy igazad van és hagynom kéne. Majd meglátjuk mi lesz... Köszönöm.
Nem olyannak ismertem meg, aki hagyja magát. Hogy ennyire megváltoztassák... De lehet, hogy tévedek. Kezdek egyre jobban kételkedni benne, hogy ismerem egyáltalán :(
Egy szakításnál mindkét félnek rossz. Az egyiknek azért, mert elhagyják, a másiknak azért, mert tudja, hogy megbántja azzal a másikat, hogy elhagyja annyi kellemesen töltött idõ után. Szóval az egyik a csalódottságtól a másik a lelkiismeretfurdalástól van rosszul. De ez normális, szinte minden kapcsolat így végzõdik, csak a felek váltakoznak, hogy éppen ki melyik szerepkörben van. Úgyhogy próbáld magad túltenni a dolgon, menj el kikapcsolódni, flörtölni egy kicsit. Tán még valami komoly kapcsolatot is sikerül összeszedned, és megint fülig szerelmes leszel. :) Az pedig a legjobb búfelejtõ dolog.
:) Nem figyeltél az elejére :) B. nem A Barátom. B. egy barát. A páromnak ehhez semmi köze :) Párommal megvagyunk, Szeretemimádom, stbstbstb. :) Csak annyira "hozzám nõtt" és annyira az életem részének érzem B.-t, hogy nehéz elengedni. Fõleg így... :(
Szerintem szerelmes lett a srác, és olyan a lány, hogy teljesen ki akarja sajátítani magának, és ezért a srác nem érintkezik senkivel.
Viszont nagyon szereti, és ezért senkinek sem meri bevallani, hogy neki ez így nem jó, mert mindenben a lány kedvében akar járni.
Ha nekem van igazam, akkor ez max 2 hónapig fog tartani, és utána soha több ilyen nem lesz.
Tudom, mert nálam is eddig tartott, és lehet rám mondani, hogy gyenge jellem vagyok, de elismerem, hogy volt egy ilyen kapcsolatom is.
Mostanában azért már én vagyok az úr a "háznál", de kellenek ilyen tapasztalatok is :))
Már nem vagyok :( De igyekszem :)) A hozzám nõtt-öt ne úgy értsd, hogy naponta találkozotunk. Sõt. Viszonylag ritkán. Volt hogy egy héten 2x, de volt hogy 3 hétig nem. Csak neten beszéltem vele nagyonnagyon sokat, meg smshegyek. :) Ezért mondtam, hogy nem is annyira az hiányzik, hogy nem találkozunk, hanem az zavar, hogy így megváltozott. :( Meg hogy ennyire eszébe sem jut, hogy ha sokáig nem válaszol egy smsre, akkor esetleg aggódom érte. De végülis igazatok van. Békén kéne hagynom... Õ dönti el mit akar.
Ez a 2 hónap, csak az én esetemben volt 2 hónap, addig tartott míg rájöttem, hogy ez a lány érzelmileg zsarol, ez mbertõl függõen lehet akár 2 hét, de akár egy egész élet is.
Hm. Maradjuk a reményteli 2 hónapnál, az elég lesz.
Ilyenkor tényleg az a szar, hogy senki nem tud segíteni, mert mindenki, aki azt mondja, hogy ez így nem jó, az mind szemét, és irigyli a boldogságomat. Azok az igazi barátok, és ez a kapcsoalt után derül ki, akikhez utána is oda tudsz menni, és bocsánatot tudsz kérni tõlük, és megértik a helyzeted. De ilyenkor, csak rontasz a helyzeten, ha megpróbálod megmondani nki, hogy ez szerinted nem jó így.