nézd, én is szeretek vezetni, de az életben nem vennék a kocsiba 800k-ért olyat izéket bele (nem, ez véletlenül sem kötekedés, csak példa) :) kinek mi a hobbija, és mennyire engedi a pénztárcája ezeket a vásárlásokat :) ám több, mint valószínû, hogy aki ilyen bicajt vesz, annak ez nem csupán hobbi.
Alu mindenképp.Meridák sztem elég jó ár-érték arányban vannak.Nagyobb márkákat is lehet csak ott meg kell fizetni a nevet.Sztem gepida is szóba jöhet vannak jó hobby gépeik.De sztem nézd meg ezt a weboldalat!
Illetve abban is kéne a segítség, hogy milyen méretüt kellene venni (gondolom ez a magasságunktól függ-hát nem vegyunk egy kosaras alkatok :)) illetve aluvázast vagy acélt érdemes venni.
Szeretnék venni biciklit barátnõmnek és magamnak. Ehhez kérnék segítséget, abszolut nem vagyok képben a mostani márkákban/típusokban.
Ami lényeg, hobbi használatra lenne, fõleg hétvégén. Hegyen lakom, sok az emelkedõ, illetve Normafához is mennék, te nem akarnék nagyon "terepezni". Az sem lenne baj, ha nem lenne túl nehéz a gép. Olyan 50.000 Ft szánnék rá darabonként. Ha tudtok boltot is ajánlani azt is megköszönném (budapesten-buda).
Ma volt Szegeden a Mozdulj a városért rendezvény. A lényeg, 5 km-es távot kellett megtenni akár bicajjal, futva, korival, rollerrel, vagy egyébbel, amit emberi erõ hajt. A legidõsebb induló: 86 éves Legfiatalabb: 6 hónapos. A táv igaz csak 2 km volt 5 helyett, de a hangulat nagyon jó volt, és rengetegen kint voltak. Ennek a célja, 4 város van a versenyben, ahol a legtöbben teljesítik a távot, az a város kap 1 milliót, amit kerékpár utak felújítására is felhasználhat. Remélem nyerünk ;) p.s. akkor kérjem hogy tegyék be a bannert?
Sigma BC906 sztem egyszerû könnyen kezelhetõ.amit leírtál cuccokat minden megvan benne 9 funkciós és 4500ft
Statisztikák: Táv: 86,66 km Átlag: 19,6 km/ó Max. seb.: 40,5 km/ó (Igen, még mindig sokat fékezek...)
Indulás: 7:51 Érkezés: 12:45 körül.
Teljes mért idõ a pihenõkkel együtt: 4:53:21
Pulzus értékek: Zóna felsõ határ: 151 Zóna alsó határ: 122 Mért Max: 184 (84%) (Közzel ennyi lehet a tényleges max. pulzusom. 10%-os emelkedõ...) Mért Átlag: 138 (74%) Zóna felett töltött idõ: 48:57 (Kapaszkodók és a végén a fáradság.) Zónában töltött idõ: 3:27:05 Zóna alatt töltött idõ: 37:18 (Pihenõk, a lejtõk és az elején a visszafogott tempó.) Elégetett energia: 3102 kcal (Bár ebbõl a frissítéseket le kellene még vonni.)
Szakasz adatok: 1. Dunakeszi – Vác Idõ: 53:05,4 Max: 145 (78%) Átlag: 129 (69%) Szakasz végén: 129 (69%)
Ha valakit érdekelnek ezek az adatok és átnéz, szépen le lehet vonni néhány következtetést. Az út elsõ felében próbáltam visszafogni magamat és tartalékolni az erõmet. Amennyire lehet, laza, nyugodt tempót mentem. Az átlag sebesség ekkor olyan 20-22 km/ó között változott és a pulzus értékeim se szálltak el. Végig az aerob tartományban sikerült maradnom. Ahogy elkezdõdött a kapaszkodás, úgy annak ellenére is, hogy pörgetve, nem izomból próbáltam haladni, szépen kezdtem belecsúszni az aerob - anaerob átmeneti tartományba. Ezt még a királyréti pihenõnél a szervezetem ki tudta heverni és nem is éreztem igazán fáradtnak magamat. A Királyrét – Kóspallag szakaszon aztán szépen belecsúsztam az anaerob tartományomba és lényegében itt az egész kapaszkodást az izmokban tárolt tartalékokból csináltam végig. A 184-es pulzus valószínûleg nagyon közel esik a valós max. pulzusomhoz. Ezt akár használhatnám is az eddigi becsült érték helyett a további edzéseimhez. Lehet, hogy érdemes lett volna a végén is letárolni egy eredményt, de akkor erre nem gondoltam. Hazafelé próbáltam ugyan olyan könnyed, pörgõs tempót menni, mint reggel, de a fáradság már éreztette hatását. Ezt a pulzusértékeken is szépen lehet látni. Az átlag pulzus szépen feljebb kúszott és a legkisebb terhelés hatására is felpörgött a keringésem, idõnként át is lépve az edzészóna határát.
Egy kis friss, ropogós túrabeszámoló nektek. Fogyasszátok egészséggel!
A korai indulás mellett döntöttem, hogy ne a legnagyobb melegben kelljen hegyet mászni.7:51-kor startoltam a házunk elõl. A levegõ kellemes volt, pont bringázáshoz való. :o) Rájöttem, hogy szeretek ilyenkor tekerni, mert a bringautak lényegében üresek. Kicsit úgy érezheti az ember, hogy csak az övé az út és az erdõ. A Duna látványát sem zavarják meg lépten-nyomon a babakocsi tologatók és az úton keresztbe-kasul cikázó kölykök. Gödön kisebb forgalmi dugó fogadott az iskolánál. Ez az utca egyirányú, de szembõl a kerékpárosok behajthatnak. Igen ám, de 8:00 körül itt csúcsforgalom van. Az út két oldalán autók állnak, köztük pedig jó esetben egy autónyi szélességû szabad hely marad. A feladat: Próbálj meg úgy átjutni ezen a részen, hogy lehetõleg egyetlen a barátosnõjének, gyerekének integetõ anyuka se taposson ki szembõl, mert mindenre figyel csak az útra nem... Szerencsére ezután már csak tényleg a tekerés élvezete maradt. Vác után a bringaút egy kicsit emelkedni kezd. A kapaszkodó után a jutalom a Dunára és a Szentendrei szigetre való kilátás. Verõce felé haladva a túlparton a hegyek tetején még a Fellegvárat is meg lehet pillantani. Az út jobb oldalán a fokozatosan a Börzsöny vonulatai válnak a táj meghatározó elemévé. Kismarosra beérve jobbra vettem az irányt, Szokolya felé. Az út jobb oldalán található az erdei kisvasút pályaudvara. Turista szezon idején itt elég nagy nyüzsgés szokott lenni, de ezúttal alig lézengtek arra néhányan. Az út innen szép fokozatosan emelkedni kezd. Szerencsére az átmenet nem túl hirtelen következik, így az embernek van ideje hozzászokni. Minden irányból hegyek vesznek körbe, melyeket tölgy és itt-ott fenyõ borít, néhány kisebb legelõvel, kaszálóval megszakítva. Az út mellett patak csörgedezik. Az erdei vasút is ezen a völgyön kapaszkodik felfelé, idõnként keresztezve az autóutat. Az autóforgalom elég gyér volt, így a tájat is viszonylag zavartalanul lehetett élvezni. Szokolyához közeledve egy kicsit keményebbé válik a kapaszkodás, de ha valaki formában van, akkor ez nem fog gondot okozni. Emlékszem, hogy mikor elõször jártam erre, nem gyõztem pihenõt tartani, mert valahogy mindig elfogyott az a fránya levegõ. Ma már gond nélkül végigtekertem a királyréti pihenõig. Legutóbb még más bringásokat is elõzgettem felfelé. Jó néha visszatérni a régi megmérettetések helyére, hogy az ember ismét próbára tegye magát és így felmérhesse mennyit fejlõdött az elmúlt idõszakban. A királyréti pihenõ hétköznap lévén üres volt. A kempingezõk, táborozók már odébb álltak, az iskolai kirándulások pedig még nem kezdõdtek el. A büfé szerencsére ilyenkor is nyitva van, így megjutalmaztam magam egy kis jegesteával. Miközben pihentem és a müzli szeleteimet pusztítottam, elhatároztam, hogy nem gurulok vissza ugyan azon az úton, mint jöttem, hanem teszek egy kis kitérõt Kóspallag irányába. Messze nem vett ki belõlem mindent az út, ezért úgy ítéltem ez még belefér. A negyed órás pihenõ után visszagurultam az útelágazásik. A tábla szerint az út Kóspallagig 4 km, de a táblán az nem szerepel, hogy közben két hegycsúcs között a gerincen fogsz átkapaszkodni. ;o) Ez egy szûk, egysávos autóút, néhol 10%-kos emelkedõkkel. Szóval valódi, kistányéros mászás várt rám. Egyszer már jártam ezen a szakaszon is. Akkor a tüdõmet köptem ki néha és szégyen szemre még toltam is a bringámat. Ma viszont megtapasztalhattam az állóképességi edzéseim hasznát. Végig nyeregben bírtam maradni, bár tény, hogy az erdõ a lihegésemtõl és a vészesen csipogó pulzusmérõtõl volt hangos. Azt hiszem ha valaki sportolni kezd, azt azért is teszi, hogy néha megtapasztalja saját korlátait, s késõbb átlépje azokat. Ha az embernek a lihegés mellett, a szemébe folyó izzadtság ellenére van lehetõsége körbenézni, akkor meseszép erdei tájban gyönyörködhet. Balról, jobbról fák minden felé, melyek lombjai között átszûrõdik a napfény. Vízmosásokba, kisebb völgyekbe nézhetsz le az út mellett. Madarak, gyíkok és rovarok neszeznek az avarban. Az idilt csak néhány teherautó, egy traktor, meg persze a lihegésed zavarja meg. ;o) A gerincre felérve, az erdõ egy kicsit visszahúzódott, így volt szerencsém egy pillantást vetni a Börzsöny csúcsaira, mielõtt egy észveszelytõ lejtõzés vette kezdetét. A táblák szerin egy 12%-os majd egy 14%-os lejtõ követte egymást. Én meg kapaszkodtam a kormányba, a fékbe és reméltem, hogy se hátulról, se elölrõl nem fog jönni közben semmi. Innen kisebb emelkedõkkel megszakítva lényegében lefelé vezetett az utam, egy szerpentines, kanyargós autóúton. A Nagymaros és Kismaros között a 12-es utat keresztezve rátértem a Szob és Vác között futó bringaútra és hazafelé vettem az irányt. Vácon a Duna parton, a gesztenyefák árnyékában, a szokásos padomnál még tartottam egy 10 perces pihenõt, mielõtt az utolsó tizennéhány km-nek nekikezdtem volna. Otthon már várt a jól megérdemelt zuhany és a pihenés. Mikor a házunk elõtt leszálltam a nyeregbõl a kimerültség mellett egy jó adag boldogságot éreztem. Bár sajognak az izmaim a fáradtságtól, ez akkor is egy remek kirándulás és csodás nap volt.
Az útvonal végig aszfaltozott, betonozott utakon megy, részben bringaút vagy kis forgalmú autóút. Akár országútival is bevállalható (rendszeresen szoktak arra oútisok edzeni), bár itt-ott az aszfalt minõsége hagy némi kívánnivalót maga után. (Felfagyások, kátyúk és foltok folt hátán.) Fontos, hogy a fékek és a váltók kifogástalanul mûködjenek! Bárkinek ajánlani tudom ezt a szakaszt. Királyrétig valószínûleg mindenki gond nélkül fel tud tekerni. A távot le lehet rövidíteni, ha pl. Budapestrõl Vácig valaki vonattal megy és persze a cél is lehet Vácnál.
A topik címváltoztatás felõlem mehet. Csak annyi az fontos, hogy maradjon meg mind címében, mind témájában általános bringás topiknak. A bannerban felhasznált képeknél is erre kellene törekedni.
Nekem a szokásos 36 km-es váci edzõ körömön az átlagsebességem jelenleg 21-22 km/ó között változik. A lakott, kanyargós részeken a tempó 18-20 km/ó, az üres egyenesebb szakaszokon 24 km/ó. Az út nagyrészt sík, az útfelület aszfalt és beton. Valószínûleg tudnék néha nagyobb átlagot is menni, de akkor a pulzusmérõ lesípolná a fejemet. Így inkább nem hajtom szét magam és hagyom, hogy a átlagom apránként fejlõdjön.
Ajánlanék egy oldalt, van pár nagyon jó kép, csak az a baj, hogy nem lehet ide beszúrni, de érdemes megnézni, akár banner-alapnak is. LINK
azért csináltam, hogy legyen, és én ennyit tudok :D nem sértõdöm meg ha valakinek nem tetszik, szó sincsen ilyenrõl, szal nyugodtan csináljon aki tud :)
Hát ez jó kérdés:D vasárnap 60 km-t mentem ,pécs és környékén (szal nem épp sík) 22-es átlaggal.De ha melózni megyek az 5 és fél km itthonról városban kb 30-32 ha nem kéne megállni minden lámpánál.Terepen meg ugye az emelkedõtõl függ,ott azért kevesebb..
Na. Akkor mielõtt bármit is mondok, leszögezem. Nem értek a fotosopphoz, csak annyira, amivel ezt össze lehet dobni. Nem a legjobb, és ha a színek elütnek vagy szarok bocsi, színtévesztõ vagyok :D Tehát összecsaptam egy logót. Nyilván vannak akik sokkal jobbat csinálnak, hátha ez ösztönzi õket arra, hogy megtegyék :D
[IMG][/IMG] ha nagyon szar bocsi, legalább megpróbáltam :DD
üdv eléggé furcsa kérdés, kövezzetek meg :D szóval...nekem is mtb-m van, de leginkább aszfalton megyek vele sport céljából, gumik is utcaiak, merev villa, stb az lenne a kérdésem, hogy ki milyen átlagsebességgel közlekedik általában? :)
valaki nem e akar csinálni valami komolyabb bannert?
szombat vasárnap lenyomtunk kb 80km összesen Kab-hegy fele
pár kép:
(valaki mondja meg a madár típusát :D)
Nekem õ tetszik :( 400k
Azthiszem ezért hajlandó lennék eladni a lelkemet
igazad lehet, pontosítok: számomra nincs jelentõsége a funkciónak :)
Valószínûleg a kalória számláló funkció csak egy egyszerû becsült értéket ad. A neten is lehet találni statisztikákon alapuló képleteket, amikkel meg lehet becsülni a napi vagy akár az óránkénti kalória fogyasztást. Általában a testtömeg és a fizikai aktivitás szintje szükséges hozzá. Valószínûleg az óra egy intenzívebb mozgást felételezve csap valamennyit ehhez az értékhez. Azt hiszem ennél a pulzusmérõk kalória fogyasztás mérése azért valamivel pontosabb. Egyrészt több adattal számol, másrészt pontosabban mérhetõ az aktivitás szintje a pulzus alapján.
Abból a szempontból van értelme, hogy nagyjából képet tudsz alkotni arról, hogy mennyi energiát használ fel a szervezeted tekerés közben. Ha valaki fogyni akar, akkor csökkenteni kell a bevitelt és emelni a leadott energia mennyiséget. Persze csak az ésszerûség keretein belül! Ez csak akkor ér bármit, ha valaki tisztában van azzal, hogy az elérni kívánt testtömeghez milyen energia felhasználási értékek tartoznak és figyelemmel kíséri az energia bevitelt/leadást nap mint nap, s nem csak sportolás közben. (A fogyókúra tiszta matematika. Nem kellenek hozzá jólcsengõ módszerek, csak egy kis ésszerû gondolkodás és önfegyelem, hogy valaki tartós eredményt érjen el.)
Talán arra is felhasználható, hogy egyszerûbben lehessen megtervezni a frissítéseket és azok energia bevitelét egy-egy hosszabb úton. Ha ismered, hogy mennyit használtál fel az út során, könnyebb annak megfelelõen pótolni a szükséges mennyiséget.
MaSzKa írta: „a lácot nem érdemes olajozni mert belemész 1 porfelhõbe és a nagyobb kárt okoz...”
Az lenne a kérésem, hogy ilyen hülyeségeket ha lehet ne írjunk! A bringa egy mechanikus szerkezet, amit karban kell tartani idõnként. A láncot olajozni kell. Az olaj ugyanis az egyetlen olyan kenõanyag, ami képes a láncszemek közötti csapokba is beszivárogni és így gondoskodni a kenésrõl és korrózió védelemrõl. Tény, hogy a por rátapad. Éppen ezért kell idõnként megtisztítani a láncot, vagy lánctisztító készülékkel, vagy a lánc leszerelésével és zsíroldóban való átmosásával. Sokkal nagyobb kárt okoz az, ha nincs megfelelõ kenés, mint az a kevés por, ami rátapad a láncra.
Milyen sûrûn kell olajozni? Esõ vagy bringa mosást követõen a száradás után mindenképpen ajánlott. Ha túl száraz a lánc, értsd ez alatt azt, hogy ha megfogod kézzel, nem hagy nyomot az ujjaidon. De a tapasztalt bringás hallani is fogja, ha már szükségszerû a dolog. A lánc és a váltó sokkal hangosabb, surrogó hangot ad. A saját véleményem az, hogy inkább legyen többször olajozva, mint ritkábban. Rosszul vagyok attól, mikor a kocabringások bicoján zörög, csikorog a lánc és a meghajtás, mert a gyárból való kikerülés óta egy csepp kenõanyagot sem látott az egész.
Ez bringás topik, szóval ha lehet maradjunk a témánál. Egyébként dobd le a kocsidat, pattanj a bringádra! Te magad is meg fogsz lepõdni, hogy milyen sok érdekes és szép helyre el lehet jutni kétkeréken, saját erõbõl. Bringázás közben érezheted a természet közelségét. A nap melegíti a hátad, a szél simogatja az arcod, érezheted a levegõ illatát, hallhatod a madarak csivitelését és a világ kitágul körülötted. Ugyan ezt egy bádogdobozba zárva soha nem fogod átélni.
Az új órád is csak annyira lesz pontos, amennyire pontosan beállítod. Az óra kezelési útmutatójában van egy táblázat, ahol a kerék és a rajta lévõ külsõ gumi mérete alapján meg lehet nézni, hogy milyen értét kell beállítani az órához. (Pl.: 26” x 1.95”) Ha nincs meg az útmutató, akkor google-val keresni kell egyet. Ha kulcsszóként megadod az óra típusát és a manual szót, akkor már lehet is válogatni. (Pl.: cateye tomo xc manual) De valószínûleg a Cateye oldaláról is le lehet tölteni az útmutatókat pdf formában.