Kedves Zéta...ki beszélt itt "normál" esõröl ? A "savas esõhöz" nem szükségszerû a víz jelenléte. És egy más összetételû,sûrûségû folyadék "esõ" elképzelhetõ nagyobb hõmérséklet és nyomás mellett is...nem ? :)
Aztán a marsról visszahoznak egy v. több emberekre nézve halálos baktériumot, vírust, ami visszaérkezéskor egy baleset fojamán elszabadúl, és elpusztítja az egész földi életet!
Eteleegy nincs igazad. Ha a kritikus tömeg összeáll robbanás nélkül, akkor beindul a láncreakció; persze használnak a bombában neutronforrást, de magától is beindul a folyamat. Az Urán235ösnél ez csak egy 13cmes golyó, a Plútóniumnál csak egy teniszlabda. Viszont a hidrogénbomba úgy mûködik, hogy elõbb felrobban körülötte egy atombomba, és az 1millió ('K,'C,'F-tökmind1)fokos hõmérsékleten a hidrogén atomok Héliummá 1esülnek (melléktermék a "kis" energiafelszabadulás). Az atombombához több mint 99% tiszta U235 kell, a hagyományos atomerõmûvekben ez csak 4-5% (a többi U238 asszem), a korszerûbb tenyésztõreaktorokban is csak 30% körüli a dúsítás. Viszont melléktermékként a Plútónium(valahányas) létrejöhet/létrejön és ha nem kezelik megfelelõen, ez lehet egy veszélyforrás (nem tudom), asszem Pakson is ettõl féltek, mikor a kamerák nem láttak le az összetört üzemanyagrudak aljára. Áramforrásként szerintem a legtöbb ûreszközben (ha nem az összesben) sima radioaktív sugárzást is használnak, persze a napkollektorok mellett.
A terraformálásról meg csak annyit, hogy a Vénuszon is elkezdõdött. Lásd szonda-roncsok!
Az embernek nem elég 1 bolygót tönkrevágni, elintézi az egész Naprendszert.
És elég kevés látszik a Vénusz felszínén készített képeken. Igaz, 30 éves tachnológiáról beszélünk.
hm, ebben csak részben van igazad, mert bizonyos tengernagyság alatt már nincs apály és dagály, tehát nem minden, a valamikor tenger által fedett terület volt egyszer valamikor ilyen partszakasz.
Igazad van. Jogos a kérdés...de senki nem várta, hogy ez a mostani expedició mindenre választ ad. Majd a következõ...vagy az azutáni! :) Az emberes küldetés indításáig még van idõ.Addigra ezek a kérdések is megválaszolódnak...
Sajnos a Vénusz megmarad lakhatatlan bolygónak. Ott nem csak 4-500 celsius fok van, mert ha csak ezzel lenne baj,akkor megoldható lenne a probléma. Viszont a nagy hõmérsékelten felül jóval nagyobb nyomás van ott,ami már gond lehet egy technikai civilizációnak. És végül...mondj egy olyan ötvözetet,ami kibírja az ûr hidegét és utánna simán "elvan" a Vénuszon hulló savasesõkben...nem véletlenül purcantak ki pár óra után az orosz leszállóegységek. A dög meleg,a nagy nyomás és savesõk órák alatt szétszednek bármilyen fémet.
Szóval majd egyszer kolonizáljuk...ha tudjuk terraformálni az ûrbõl...akkor talán.
De ez még most sci-fi.Marad a Mars.
Abban igazad van, hogy az Europán megvan fagyva a víz, mivel nincs légkör és messze a nap, ezért majdnem abszolut 0 fok van. Viszont a tudósok azt feltételezik, hogy kilométerekkel a felszín alatt a hold magjához közel ,lehet annyira meleg (a bazinagy nyomás miatt), hogy elképzelhetõ, a víz ott nincs megfagyva. Talán nem a legjobb példa de gondolj a télen befagyott Balatonra. A mélyebb pontokon a felszíni jég alatt bizony víz a víz és élet is lehet benne. Na ugyanezt feltételezik at Europáról is...
"atom meghajtású ûrjármû keltette fel az érdeklõdésemet eddig nem mertünk ilyesmivel játszani, és ha becsapódik csináltunk egy szép krátert a marson "
Szomorúan tapasztalom, hogy sokan nincsennek tisztában az atomenergiával kapcsolatos dolgokban. Nem értem miért kell egy ilyen becsapódást úgy elképzelni mint 1 atombomba detonációját. Ha egy atomerõmû megszalad és leolvad a reaktor, akkor nem atomrobbanás történik, hanem a leolvadást követõen (esetleg kisebb robbanás után,de nem nukleáris) radioaktiv izotópok kerülnek a levegõbe,amit szépen elfújkál a szél és a sugárzás öl. Abban ugye egyetértünk, hogy Csernobil és Hiroshima között volt külömbség és nem véletlenül...
Ahhoz, hogy egy atombomba felrobbanjon elõtte hagyományos,minden oldalról kiegyenlített robbantással összenyomják az urániummagot,hogy meglegyen a kritikus tömeg. Ebbõl következik, hogy ha egy atombombát ledobnak de nem élesítik,és nem robban fel a hagyományos töltet,akkor az a bomba szépen becsapódik a földbe, mint 1 darab vas, de nem lesz belõle atomrobbanás.
Ezt most csak azért írtam le, hogy megértsd: egy atomreaktor másképp mükxik mint egy bomba. És gondolom Te is sejted,hogy ami a Marsra repülne nem bombaként lenne megszerkesztve. Õk sem hülyék, ha a leszállás legkritikusabb szakaszába érne a leszállóegység,vagy ha valamilyen váratlan hiba merülne fel,akkor az atommáglyát egyszerûen takarékra vennék, vagy vészleállítanák. De még ha ez sem sikerülne és a cucc simán becsapódna és megsérülne a reaktor,akkor se lenne atomrobbanás ütötte kráter...csak sima kinetikus energia általl ütött kráter és X négyzetkilométeres szennyezés ami nem lehet túl nagy mert nem biztos, hogy atomerõmû méretû reaktort tennének egy ilyen ûrhajóra.
Persze ennek még lehetnének váratlan és nemkívánatos utóhatásai a Marsi környezetre, de nem úgy,mintha atom bombát robbantanánk a felszínen.
Mars Reconnaissance Orbiter (2005): This mission is being developed to provide detailed
information about thousands of sites on Mars, connecting the big-picture perspective of an orbiter
with a level of local detail that has previously come only from landing a spacecraft on the surface.
The spacecraft's telescopic camera will reveal martian landscapes in resolution fine enough to
show rocks the size of a desk. Maps of surface minerals will be produced in unprecedented detail
for thousands of potential future landing sites. Scientists will search in particular for types of minerals
that form in wet environments. A radar instrument on the orbiter will probe hundreds of meters
(or yards) below Mars' surface for layers of frozen or melted water, and other types of geologic layers.
Another instrument will document atmospheric processes changing with Mars' seasons, and
study how water vapor enters, moves within and leaves the atmosphere.
Phoenix Mars Scout (2007): This mission will send a spacecraft to land in an ice-rich region of
northern Mars, scoop up soil to analyze at the landing site, and radio home evidence about the history
of martian water and the possibility of past or current life. NASA chose Phoenix in August
2003 to be the first flight in the Mars Scout program of competitively selected missions. Phoenix
will land in May 2008 on arctic ground where Mars Odyssey has found abundant ice near the surface.
A stereo color camera and a weather station will study the surrounding environment while
other instruments check excavated soil samples for water, organic chemicals and conditions that
could indicate whether the site was ever hospitable to life. Microscopes will reveal features as
small as 1/1,000th the width of a human hair. The mission will use many components of a spacecraft
originally built for a 2001 Mars lander mission, which was kept in storage after that mission
was cancelled. NASA plans to select a second Mars Scout from a future round of proposals to fly
in 2011.
Mars Science Laboratory (2009): Following the high-resolution study of the planet by the Mars
Reconnaissance Orbiter in search for the highest-priority sites on Mars, the program calls for a
precision lander to one of those sites in search for habitable environments and the basic building
blocks of life. Baselined as being nuclear-powered, the mission will also take advantage of
advances in entry, descent and landing technologies to enable it to access about three-fourths of
Mars. It will have the capability to move on the surface for a full martian year or longer, and across
distances an order of magnitude larger than the Mars Exploration Rovers.
Mars Telecommunications Orbiter (2009): This mission will be the first interplanetary spacecraft
whose primary mission is to provide communications services to other missions. It will fly in a
higher orbit than any previous Mars orbiter missions. It will dramatically increase the amount of
data that surface missions such as the Mars Science Laboratory can send to Earth. It will operate
in two radio bands and carry an optical communications terminal to demonstrate use of a laser
beam for interplanetary communications.