vannak a hozzád hasonló esetekbõl! én olvastam olyanról h valaki felvett egy stoppost beszélgetett vele meg minden aztán egyszer csak hipp-hopp eltünt a kocsiból:) késöbb kiderült személyleirás alapján h az illetõ évekkel ezelött autóbalesetben meghalt azon a részen ahol felvette autóval!
Görögo.-ban is történt velem egy érdekes dolog. Felmentünk a Meteórákhoz ( biztos tudjátok : magas hegyek tetején vannak a kolostorok és kanyargós lépcsõkön lehet feljutni hozzájuk ). Na felcaplattunk a dögmelegben, fönt meg engem nem engedtek be a papok, mert rövidgatya volt rajtam, és állítólag úgy nem lehet bemenni. ( Még érteném, ha lány lennék és nem bírnának magukkal, de így ?) Adtak volna valami rossz rongyot, hogy tekerjem körül magam vele, mint egy szoknyával, de abból meg Én nem kértem. Szóval elhatároztam, hogy lemegyek vissza a buszhoz. Kb. féltávnál járhattam a lefelé vezetõ úton, amikor az egyik kanyar után szembetaláltam magam egy munkás kinézetû fazonnal aki éppen felfelé tartott. Meg is lepõdtem rajta, mert ahogy jöttem le, néha be lehetett látni az alattam lévõ szakasz egy részét és nem láttam senkit felfelé jönni. Az ember meg csak jött fel lehajtott fejjel, mint a faltörõ kos, na gondoltam, ez se akar kikerülni, nekem kellett félre húzódnom. Mentem tovább lendületbõl egy kicsit, de aztán gondoltam rászólok már, hogy "többet ésszel, mintha lenne" . Megálltam és hátrafordultam. Ekkor jött a meglepi. A fazon is visszafordult és rámnézett. De nem onnan ahonnan elvileg kellett volna, hanem egy kanyarral fentebbrõl ! Én megtehettem 3 métert a munkás meg vagy huszat ! Most akkor vagy Õ volt az álruhás pókemberbe oltott lépcsõmászó világbajnok vagy én aludtam el menet közbe. Késõbb kérdeztem a többieket, de Õk nem láttak fent senki hasonlót ...
Ja egy haverommal is történt ilyen de aztán fél év mulva bevallották nek ia trükköt!
Ez az asztaltáncoltatás egy érdekes téma. Alapjába véve én nem hiszek az ilyen humbugokaban, de egy olyan ismerõsöm mesélte hogy õ is átélt egy ilyet, akinek adok a szavára.... szal nem tudom, már nem állítom teljes meggyõzõdéssel hogy ilyen nem létezik, de hogy csak akkor fogom elhinni ha a saját szememmel látom az 100%
Katonaságnál nagyon unatkoztunk, mire valaki felvetette, hogy a postás gyerek szokott asztalt táncoltatni, menjünk le hozzá. Neki az alagsorban volt az irodája. Voltunk mi 3-an akik csak poénból meg unalomból mentünk és rábeszéltük még egy srácot ( Tibit ), mert tudtuk, hogy õ hisz az ilyenekben. Szóval összegyûltünk este hn 12-kor és elkezdtük. A Postinak volt egy kerek asztala 5-en pont elfértünk körülötte. Össze kellett illeszteni a kezeinket az asztallapon a mellettünk ülõével. Elkezdõdött a "szeánsz". A posti (aki úgy nézett ki mint Dr. Mengele ) mormogott valamit és hívott egy szellemet, hogy billegtesse az asztalt válaszolva a kérdésekre. Elõször nem volt semmi, pedig mi 3-an is próbáltuk lenyomni az asztalt felöllünk, hogy koppantsunk a lábával, de nem ment nekünk. Tibi szólt is hogy ne szórakozzunk, mert látta, hogy poénkodunk. Aztán egyszer csak beindult az asztal. Kérdezgettünk minden félét és úgy a háromnegyede bejött. Már nem nagyon emlékszem a kérdésekre, csak arra, hogy az egyik srác megkérdezte, hogy hány puskájuk van otthon és a válasz 2 és egy fél felemelkedés volt. Na, mondjuk : Mennyi puskátok van ? Kettõ ! - jött a válasz. Kettõ vadászpuskánk van otthon. Meg egy légpuskánk . Szóval ilyesmik történtek. Nem mondom, hogy be voltunk sz@rva, de a végére már jó volt a hangulat
Megint csak a barátnõmnél voltam, és tök egyedül, a lépcsõn lépteket hallottunk, és lenyílt a kilincs tiszta félelmetes volt. De náluk már többször is volt ilyen...
Az egyik barátnõmék pár évvel ezelõtt csináltak egy fotót a házukról, és amikor elõhívatták, ott volt egy fehér alak.És ezt a saját szememmel is láttam
Ez kész vicc vazzeg!Rákerestem a neten a szellemfotókra és csak ilyen szar szellemköröket és néhány gép elé belógó hajszálat találtam!
Sziasztok! Elõrebocsátom, k....ra nem érdekelnek azok, akik csak poénkodnak a dolgon. Azt hisznek, amit akarnak, a "hitük" nem teszik meg nem történtekké azokat a dolgokat, amiket most leírok. Van néhány ismerõsöm, akik vagy komolyabban foglalkoznak ezzel a témával, vagy pl. sátánista. A lényeg, szellemeket idéztek többek közt (ezen én nem akartam részt venni, mert elõtte már volt hasonló élményem). Biztos, ami biztos, nem írnám le, melyik egyetem melyik kolijában történt az eset. Nem a látványos asztal-ugráltatásról szólt a dolog, annál komolyabbak, semmint ilyen hülyeségeket próbálgassanak. A megidézett szellemek/démonok (mindegy minek nevezzük) ott maradtak a szobában. Néha jobban, néha kevésbé lehetett érezni a jelenlétüket. Biztosra akartunk menni, hogy csak képzeljük az ottlétüket, vagy tényleg ott vannak? Ergo kb 15-17 embert behívtunk külön-külön, és megkérdeztük õket, hogy éreznek-e bármit? Jókedvük lesz-e, semleges, vagy inkább kellemetlen érzésük támad? Szándékosan eltérõ sorrendben kérdeztük, nehogy az elsõ, vagy az utolsó, hangulatra vonatkozó kérdés befolyásolja õket. Kb. 10-en egyenesen feszültnek érezték magukat, nagyon kellemetlen érzésrõl számoltak be. 3-4 ember nem tudta pontosan megmondani, mit is éreznek, de "azt tudom, hogy minél hamarabb ki akarok innen menni". A maradék 2-3 ember nem érzett semmit. Ezek közül az egyik csak épp bejött egy pár pillanatra, aztán el is rohant, mondván siet egy elõadásra. Szóval mindenki azt hisz, amit akar, ami jólesik neki. Aki pedig próbálta ezt, az tudja mirõl van szó, mirõl beszélek. Aki csak szeretné kipróbálni, annak csak azt tudom tanácsolni, legyen óvatos, vigyázzon. És legfõképp, keressen az idézés elõtt olyan szakembert, aki szükség esetén ki tudja majd ûzni az ártó szellemeket/stb. Esetünben ezek szerintem az energiánkat csapolták le, ezzel is gyengítve, depresszióba döntve minket. És aki öngyilkosságot követ el, az hozzájuk kötõdhet. Szégyen, nem szégyen pszichiáterhez (nekem is) kellett járnom, hogy kigyógyuljak a depresszióból. Ennyi. Aki poénkodni akar ezen, hát egészségére. Teszek rájuk...
Glillunak: mit tudsz arról,hogy az embereket szellemek veszik körül? Nekem is van egy sztorim. Egyébként a macskák látják,v. érzik õket.
nekem volt egy durva élményem még kb 10-11 évvel ezelõtt. Kenutúrán voltunk a Tiszán 5 kenuval 12en, sátrakkal. Volt egy szakasz, ahol szinte egész sötétedésig nem találtunk rendes táborhelyet. A végén ahol kikötöttünk egy régi gyümölcsöskert volt, amit csak a víz felõl lehetett megközelíteni, a másik oldalról körben már benõtte a gaz, a közepén volt egy kb 50 m2-es területen táborozásra alkalmas a hely. Én az öcsémmel aludtam egy sátorban, a haverom meg velünk szemben egy másikban. Reggel arra ébredtem hogy valaki lépked a sátrak körül, lassú, komótos léptekkel. Pár másodperccel késõbb az öcsém is kinyitotta a szemét, õ is azt figyelte hogy vajon mi lépked. Persze kisbalta, meg kés mindig be volt készítve "biztonsági" okokból , úgyhogy amilyen csöndben és gyorsan tudtunk felkészültünk, majd feltéptük a sátor "ajtaját" és kiugráltunk. Meglepetésünkre Peti haverom a szemben lévõ sátorból is velünk egyszerre ugrott ki, mint késõbb kiderült õ is hallotta a járkálást. Körbeszaladtunk ahol járható volt a placc, de se embert, állatot (még madarat se) nem láttunk. Csodálkozgattunk, de sokmindent nem tudtunk csinálni. Közben lassan felébredt mindenki, kajakészítés stb, feljebb kúszott a nap is, eltelt vagy 2 óra. Közben mi a "dzsungelben" kóbászoltunk, és találtam egy magas, terebélyes fát, ahi alatt körben csak avar volt, gaz nem. Gondoltam felmászok és körbenézek. Felmentem kb7-8 m-t, de közben a többiek visszamentek a partra. Nézelõdtem és pár perc múlva hallom hogy valaki jön a fa felé, a táborhellyel ellentétes oldalról. Hallottam ahogyan közeledik az avarban, de a levelektõl nem láttam le rendesen, viszont tisztán hallottam hogy egyre közelebb ér a fához, és már alattam hallottam a lépteket, ott le is láttam, de nem láttam semmit!! Annyira beparáztam hogy elkezdtem kiabálni öcséméknek, és csak akkor mertem lemászni mikor odaértek. Relatíve sokat túrázunk, úgyhogy tudom hogy nem madár volt az avarban. Kis állat meg nem lehezett, mert annak nem ilyenek a léptei. Azóta se tudjuk mi volt az, de akkor belémállt az ideg.
és 2 év után rájött, hogy sírni kellett volna, vagy mi?
ne gumizzátok már szét. Nyissatok a gumiban egy "Szelem" topicot, abba irkáljatok ilyeneket légyszi.
Sheke: biztosan az a sötét ruhás alak tette oda azt a keresztet :-)
Ilyen kempingezõs nekem is volt, de az inkább álom lehetett... arra riadtam fel, hogy egy kisgyermek sír valahol, de mire felöltöztem-kimentem megszûnt. Aztán mégegyszer. Reggel körbenéztem, kinek a gyermeke sírhatott éjszaka, de a tábor legfiatalabb lakója 13 éves. Aztán megkérdezték, miért kérdezem. Két évvel azelõtt ugyanis egy kisfiú belefulladt a közeli tóba...
Egyszer egyik éjszsaka a nyári táborban halk susogást hallottam az erdõbõl kimegyek a haverokkal volt para is rendesen de megszünt aztán én egyedül a sötétben kinnamradtam és egyszer csak megint susogott valami és a szél egyáltalán nem fújt éreztem arra vettem magam hogy egyedül egy bottal kimegyek a tábor melletti erdõbe ,hát ki is mentem erre egy sötét árnyt láttam magam elõtt és parázva elrohantam.Aztán reggel bemegyek az erdõbe ugyan od és észreveszek egy keresztet ott ahol az árnyt láttam máig se tudom mi vagy ki lehetett az árny.
Hasonló para történet: este felriadok valamire nézek szét, és egy alak áll az ablak elõtt. Para indul, óvatosan lámpa felkapcs és akkor döbbentem rá, hogy hülye vagyok, hisz én akasztottam a sarokban lévõ állólámpára az öltönyöm lefekvés elõtt (azért volt nagyobb para mert a lámpa tetején van egy kisebb szalmakalap gyûjtemény így egy-az-egyben egy kabátos-kalapos faszi árnyképe volt a lámpa a kintrõl beszûrõdõ esti fényben).
Egyik éjjel este arra riadok fel, hogy valami az arcomba csap. Kinyitottam a szemem nem látok semmit, de érzem, hogy valami a homlokomon van. Odanyúlok és érzem hogy egy kéz van a fejemen(!). Nagyon beszartam mert csak egyedül aludtam aznap este, így sehogyan sem értettem, hogy mit keres egy idegen kéz a fejemen. Odanyúltam, megfogtam (eléggé hideg volt, mintha egy halott keze lett volna) és eldobtam tiszta erõbõl, ekkor hallottam, hogy koppan valami az ágy oldalán és megrántja egy erõ a válam. Még jobban beszartam és felpattantam ülõ helyzetbe az ágyban, és szinte már teljesen felébredtem. És akkor jöttem rá, hogy mi történt: Úgy aludtam el hanyatt fekve, hogy a jobb kezemet tarkóra tettem a fejem alatt. Szépen el is halt pár óra leforgása alatt annyira, hogy nem tudtam mozgatni és ki is hûlt. Gondolom az esti forgolódás közben kijött a fejem alól a kezem és mivel teljesen ernyedt volt ráesett az arcomra :) Mivel el volt teljesen halva, nem volt tapintásos érzékelés azon a kezemen így amikor odanyúltam nem éreztem, hogy a saját jobb kezemet fogtam meg a balal (mert ugye ha jobbon is érzem abból tudom hogy a saját kezem). Így elhajítottam és a kezem élettelenül koppant az ágy oldalán, és a kezem rántotta meg a vállamat is :) Mikor erre rájöttem, megnyugodtam egy kicsit, de utána az volt para, hogy mi van ha károsodtak a szövetek? Aztán kb 20 perc elteltével visszatért a kezembe az élet (nagyon szar érzés volt közben, 1-2 percig iszonyúan fájt is) és eléggé fájt a hüvelykujjam felsõ része, gondolom ott vertem bele az ágyba :) Azért nagy para volt az elején, nem is tudom mit tettem volna ha tényleg nem a saját kezem van ott :)