Az élet, a halál létezése miatt, értelmetlen!
Gondoljunk csak bele: Mit ér az a ház, amit arra építünk, hogy felrobbantsuk, mit ér az a szövet, amit arra szõttünk, hogy lebontsuk, s mint az a vers, amit azért írtunk papírra, hogy elégessük?
Semmit!
Az élettel ugyanígy áll a dolog. Értelmetlen!
A fogantatás után az élet elkezdi felépíteni önmagát, s mikor eléri élete teljét és erejét (kb. 30 év körül), beindul a genetikus program ami az öregedésért, a leépülésért és a halálért felelõs…
Minden ami felépült, lebomlik, elpusztul, sírba száll…
Lehet, hogy a világot nem fogja érdekelni, mivel az nem egy élõ dolog (bár ezt sem tudhatjuk), de nem arra való a világ, hogy elpusztítsuk. Ha már van egy ilyen szép bolygónk, óvjuk meg, és legyünk mi is a hasznára.
a sáska is meg a krumplibogár is a természetes egyensúj része. egyiknek sincs választása, mert ha nem azt csinálják, amit csinálnak, akkor éhenhalnak. persze h kiaknázzák a lehetõségeiket, de nincs választásuk! az ember választhat egyedül életformát, ez nyilvánvaló. de miért?
Láttam persze. De azok sem eszetlenül pusztítanak. Mi jelenleg önmagunk ellen dolgozunk...(Ha csak azt nézed hogy az állat csak annyit vezs el amennyi az életbenmaradásához szükséges, az ember ennél jóval többet) Mellesleg mostanra esetleg azért lehetnek ezek annyira pusztítók, mert az ember miatt már felborult az egyensúly.
Avriddal értek egyet. A világ folyamat alakul, lehet kipusztul minden élõlény velünk együtt, miattunk, és akkor? Az is ez a világ lesz.
Tévedsz. Az állatok kihasználják a lehetõségeket, nem pusztítanak (láttál már fát elpusztulni, csak azért mert egy zsiráf annak leveleivel reggelizett??). Az ember meg kiaknázza, feléli azokat, a kettõ nagyon nem ugyanaz!!!
sztem meg az ember egészen más. nézd csak meg. mi vagyunk az egyetlen lény a Földön, akik megkapták azt a lehetõséget, h szabadon válszthatnak az életformák közt. egy ilyen sincs! de miért? annyira nyilvánvaló, h van vmi értelme ennek... de mi?
Szerintem minden faj igyekszik kiaknázni a teljes életterét, és lehetõségeit is. Az ember is ezt teszi, bár ezzel elpusztítja a többi élõlény élõhejét!
Mért? mért lenne halálra itélve bármi is! De ha még így is van, akkor is mér kéne örökké ilyennek lennie a világnak, mért ne változhatna... Minden faj, minden élõlény alakítja a környezetét valamilyen formában, de akkor õk most mind környezetszennyezõk?
Én azt gondolom, hogy az emberek azt hiszik, hogy a világ csak ilyen lehet amilyen most pedig ez nem így van! Folyamatosan változik, az egész világ, de változik a társadalom is, sõt az emberek is.
jah. az a lényeg sztem, h megtaláljuk minden kornak a szépségét. nem akarj 60 évesen 20-nak látszani, mert úgysem fog menni. mással kell foglalkozni. persze a test épsége, ápoltsága az olyan természetes kell legyen, minthogy levegõt veszünk...
Egyébként most járok fõsulira és koliban kell lakjak és a szobatársam borzasztó...(najó annyira nem)...szerinte az öregség betegség...és még ilyen apróságok
Egy részével ennek egyetértek, de az "oltsuk be magunkat minden ellen" részt sokan másképp értelmezik, és lelkileg, tudatilag csinálják ezt. Sokan nem mernek szembenézni semmivel. Úgy akarnak bátrak lenni, hogy nem félnek, pedig a bátor nem az, aki nem fél, hanem aki legyõzi félelmét. Viszont küzdeni közülük senki semmiért nem akar/nem tud...
basszus, múltkor láttam eurosporton valami karate bemutatót, hát szerintem volt vagy 80 éves a faszi, de amikor csinálta azokat az energia áramoltatásokat a testében.. tele volt energiával. Sztem elég lenne egy újjal hozzám érnie, hogy meghaljak.
az idõs kor is tud szép lenni, csak a mai világban azt hiszik, h addig jó amíg élvezni tudod a nõket, piát... idõs korban már a lélekkel kell foglalkozni nem a testtel.
nah. most mégsincs kedvem filozófiai fejtegetésekhez, amibe úgyis belekötnek a zsenik, szal ez csak az én álláspontom. én azért vagyok a világon, hogy megtapasztaljak olyan dolgokat, amiket még nem ismerek azért, h aztán le tudjak mondani róluk, és idõsebb koromra nyugottan foglalkozhassak a lelki élettel.
hogy miért van univerzum? na ezt ki tudnám fejteni 1-2 oldalban, de inkább szólok, ha találok vmit a neten, ami errõl szól : )
De amúgy mi az értelme az életnek?Miért születünk meg egyátalán?Miért van a Föld,az Univerzum és a többi?
Ezt mondja meg nekem valaki?
Nekem az a véleményem, hogy az ember túlságosan óvja magát. Bár szerintem, ezzel a véleménnyel egyedül vagyok, de ez a "Mindent sterilen kell tartani, a nélkül meg sem lehet érintenisemmit"-, meg "Oltsuk be magunkat minden kór ellen"-dolog egy nagy baromság. Az emberek TÚL VANNAK SZAPORODVA! És minél többen vagyunk, annál nagyobb pusztítást végzünk. Szerintem a járványok, a rák meg a többi ilyesmi betegség arra van, hogy fenntartsa az egyensúlyt a természet és az élõlények között. Ugyebár az ember a táplálénklánc csúcsán áll, valamivel a mi szaporulatunkat is szabályozni kell! Csakhogy ezzel a sok védekezéssel felborítjuk az egyensúlyt!
A másik dolog, a szabályok: Undorító dolognak tartom: pl. nagyon nem érdekel valamelyik tantárgy. Ha azt nem tanulod meg, nincs jövõd! Megbuksz belõle, ha buksz, nem vesznek föl normális helyre és elmehetsz valami olyan munkát csinálni, ami egyáltalán nem érdekel és érzéked sincs hozzá. Pedig lehet, hogy értesz valamihez, csak akadályozva vagy a másik tantárgy miatt.
Én azt mondom: legyenek szabályok, csak ne akadályozzák az emberek életének az élvezetét. Csinálja mindenki azt, amit tud és amit szeret, korlátozások nélkül.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de azért nem is olyan rosz az életünk. pl gobdoljatok bele egy középkori paraszt élertébe, örült, hogy ha volt mit enni, ehhez képest mi a gép elött üldögélünk és jollakottan netezgetünk...
-Az embereknek általában soha semmi nem jó ami van!-
Ja és a aszabályok! Ezt mind mi hoztuk létre, és elsõsorban azért vannak, hogy megvédjenek minket, vagyis a biztonságunkat szolgálják! És szerintem a szabályokból egyre több lesz, pl védekezni kell a terrortámadások ellen, madárinfluenzia ellen, stb.
az életnek nincs értelme ez csak egy céltalan bojongás
az biztos hogy megszabják..helyetünk döntenek...
És megszabják az életünket.
Én azt mondom, hogy az életnek van értelme, lehet élvezni, de az is igaz, hogy ez a mai világ nagyon megnehezíti ezt. Nem lehet az ember elég szabad, túl sok a szabály.
én úgy vettem észre, hogy az boldog az életben, aki azt meri csinálni amit szeret. én pl szeretem a sportot, és ezért edzõ és versenyzõ vagyok. nem keresek annyit vele, mint 1 ügyvéd, de szeretem csinálni, és még pénzt is kapok érte. nem érzem magam csórónak, és még arra is van esély, h meggazdagodjak belõle késõbb, mert mivel szeretem, ezért jól csinálom...
mér szerintetek mi az élet értelme? az hogy elbaszol 10-15 évet iskolába utána jó esetben mész dolgozni este haza érsz fáradtan azt lefekszel aludni közben meg tök csóringer vagy..
én most csak bemásolom azt amit Sné másolt a humorosba hogy sokan elolvassák, ez a topik biztos nem jutott eszébe :P
Sokszor meg vagyunk arról gyözödve, hogy az életünk jobb lesz, ha
férjhez megyünk, ha megszületik az elsö gyerekünk, vagy ha megszületik a
második.Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még
ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha
felnönek.Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.
Meg vagyunk gyözödve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a
korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk
megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos
nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el
boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különbözö nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és
elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék. Alfred Souza
mondta: "Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még
csak most fog elkezdödni és az ehhez vezetö úton mindig voltak megoldásra
váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, iöigényes tennivalók, még nem
törlesztett kölcsönök. Aztán kezdödik a valódi élet! Végül megértettem,
hogy ezek az "akadályok " a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy
olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a
boldogság.Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük
még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a
ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idö nem vár senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az
iskolának, majd ha elkezdödik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd
ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre
kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek,
majd ha férjhez megyek, ha végre elválok...
Ne várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a
házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az öszt, a telet, sem az élet és
egy újjászületést, hanem döntsük el magunkban, hogy nincs az életben
jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat.
Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.
Néhány ötlet mára:
-dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre;
-szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás;
-táncolj úgy, mintha senki se látna;
Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:
-sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
-sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynöjét!
-sorolj fel 10 Nobel-díjast!
-sorold fel 5 Oscar díjas színészt!
Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap
legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a
gyõzteseket
elfelejtjük.
Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:
-sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél;
-sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz idökben melletted állt; -mondj olyan
embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy; -sorolj fel 5
embert, akikkel szívesen töltöd az idödet.
Hogy megy?Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem
feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei.
Viszont aggódnak értünk, törödnek velünk és mellettünk állnak minden
helyzetben.Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz tõle?Ki vagy te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre.
Valószínüleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de
olyan ember vagy, aki miatt ezt az e-mailt körbeküldtem.
Jó néhány évvel ezelött a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik
mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás
startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdödött a verseny,
ahol(bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés
és a gyözelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú
elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.
A többi 8 versenyzö hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd
mindenki megállt és visszafordult...mindegyikük. Az egyik Down-kóros
lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát.
Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A
stadionban pedig a nézök felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott
voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol
legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott
gyözelem. Az életben sokkal fontosabb másokat gyözelemhez segíteni, akkor
is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.Ha tovább küldöd valakinek ezt az e-mailt, talán gondolatokat ébreszteszbenne is, ha pedig nem, akkor sem ér semmilyen "szerencsétlenség", mint amilyet a sok "csudálatos" e-mailben ijesztgetésképpen kapni szoktál.
EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.
Ezek a mondatok egyszerüek, maguktól értetödöek és nincs nagy
jelentöségük,de néha-néha nem árt elolvasni öket, ha egyébként tisztában is
vagyunkmindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abban, amit csinálunk... és
közbenelfelejtjük, miért is csináljuk......
Az élet értelme, hogy éljünk. Tegyük azt, ami magunknak és másoknak is jó, és próbáljunk emberek maradni ebben az embertelen civilizált világban.
ja. az elsõ fele az tiszta ügy. de a második fele az kicsit meg van kavarva. nem tudom, hol olvastad, de az imádság, meg a meditáció 2 dolog. az amikor imádkozik valaki, az külsõleg hasonlíthat a meditációra, de egész más tevékenység, más a célja. persze 1 vallásos ember teheti Istent a meditáció középpontjába, de az imádság, az egy sokkal bensõségesebb, közvetlenebb dolog. sztem nem érdemes keverni a 2-t.
én azt tanultam, h a meditáció, mint olyan, arra való, h lecsendesítsük az elménket. az emberi elme, alaphelyzetben nagyon zavaros. fõleg, ha valaki egy nagy városban lakik, és sok a dolga. meditáció segitségével le lehet csendesíteni az elme zaját, és oda lehet figyelni az igazi énünkre. magasabb szinten, pedig a környezetünkre is.
A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsõnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetbõl kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni.
A meditációt bárki, bárhol, bármikor megpróbálhatja megtanulni
Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az elõbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet. A meditáció vallási formája inkább imádkozás, szellemi magasságokba való emelkedést és a megértés keresését jelenti, továbbá többnyire csoportosan, rituálisan történik.
Meditálni? :) Nekem még soha nem sikerült. De gondolkodni tudok néha.
Amúgy talán erre is mondják, hogy a kérdéseinkre csak saját magunk adhatjuk meg a válaszokat.
Nemtom, én nem tudok bétában érdemlegesen meditálni, ehhez legalább alfáig el kell jutnom...
Az viszont alvásközeli állapot,és luxus lenne napközben elõvezetni.
Szerintem ezzel a legtöbb ember így van! Hiszen amikor benne vagyunk a világban, az ember között akkor az emberekre, a velünk épp történõ dolgokra figyelünk, és csak akkor tudunk elmeditálni mélyebben a dolgokon amikor egyedül vagyunk, mások által nem zavartatva.
Ez nagyon érdekes. Nagyon ritkán késztet gondolkodásra valami az adott pillanat. Én inkább élményt szerzek, olvasok, gondolkodok, írok. Valahogy épül bennem ez a világ sokszor a 4 fal között, és amit a falakon kívül csinálok, az csak az élményeket, érzéseket adják, amin a falak közt gondolkodhatok. Nem élek tudatosan a jelenben, de annál tudatosabb vagyok egyedül, magamban, mikor földolgozom ezeket. Az egész olyan, mint egy fáziskésés. :)
én még 1× sem írtam a biblia topicba, mert én hindu filozófiát tanultam 2 évig. : )
nem vagyok hívõ. csak tudok pár dolgot Istenrõl, meg a hitrõl. és okosabb emberektõl tanultam, mint itt bármelyikünk : ) ha mondanak azok a nevek vmit, hogy Vida Dénes, v Rácz Géza, na õk voltak a tanáraim. egyik szanszkrit, másik filozófia, vallás.
Informatika és tudomány
