Egy fontos kérdést azért még feltennék még mielõtt nem foglalkozom veled :)
Te ennyire hülye vagy vagy csak tetteted hogy másokat felhúzz (persze ebben az a vicces hogy mást nem húz fel a te hülyeséged, de nem ez most a lényeg)
Imádom ezt a csávót :) Olyan édes hozzászólásai vannak, mindíg jókat nevetek rajtuk.... :)
#666: Értem de mégsem....Ha ez az amire gondolok akkor õ nagyon félreértette a storyt (amint azt már korábban is írtam), a gond az hogy ahellyet hogy a "saját fegyverünkkel gyõzne le" inkább a saját hülyeségét mutatja. Egészen magyarul mondva :) a saját kárdjába (vagy inkább a mienkebe) dõl.......de asszem nem foglalkozom mikikével egy ideig ezután mert tévúton jár :) kb. 100ból 1 értelmes hozzászólása van :) de az az 1 tele van értelemmel :)
Mikike a gyõzd le az ellenséget a saját fegyverével stratégiát választotta!
Ó, lassan kiismeritek majd ti is Mikikét. Õ az sg.hu kabala mumusa. Vele ijesztgetjük az újakat. Mikike mindig ilyen. Ahogy St fogalmazott: igazi konszenzusos személyiség. Mindenki egyetért abban, hogy hülye. :))
Mikike, hamarosan mimózára kéne változtatnod a nickedet! Ha férfi vagy, légy férfi!
A történet kicsit mélyebben szántó volt, mint ahogyan te azt most próbálod beállítani...persze, mindenki úgy értelmezi, ahogyan tudja.
Azóta sem válaszoltál, így nem tudom min kell gondolkodnom :) De tegyük félre a tréfát.
Úgy értettem a dolgot hogy a halál nem lehet az élet értelme, de halál nélkül nem lenne értelme az életnek, mert bármit megtehetnél, semmi sem lenne ami visszatartson....
Tehát a halál része az élet értelmének de nem az élet értelme.... :) Érted? :)
Amúgy félig igazad van, de csak félig. Elfojtani nem szabad az indulatokat mert szervi betegségeket okoznak hosszú távon. De nem is kiélni kell õket. Levezetni kell az indulatot, vagy ami még jobb ne is legyen indulat :)
A gond az a hozzászólásoddal hogy a világon semmi köze nincs a kis storyhoz amire válaszoltál......ugyanis abban egy szó sem esik az indulatok elfojtásáról.....te valamit nagyon félreértettél.....
Tamás 5. Jézus mondta: Ne hazudjatok, és ne tegyétek azt, amit gyûlöltök, mert mindenek nyilvánvalóak az ég elõtt. Ugyanis nincsen semmi, ami el van rejtve, és ne lenne nyilvánvalóvá; és nincsen semmi, ami beborított, és leleplezés nélkül fog maradni. (Mt 10,26; 6,1-18)
Ha mindenki így gondolkodna már nem lennének emberek a földön. Gondolj csak bele: mindenk lemészárolná a másikat, csak mert eléfurakodott a dugóban, vagy nem adta át a helyét. Ha már mindenképp muszáj, éljék ki az agressziójukat a számítógépen.
Tévedtél bizony, elolvastam és abszolút egyetértek vele, ha nem így lenne nem azt írtam volna hogy tanulságos hanem valami mást, vagy esetleg semmit. Örülök hogy tisztáztuk a dolgot.
Ajjaj, akkor nagyon lassan fogynak a lelkek... És mi van akkor, ha valami közbejön? Olvasta valaki a Szellemírókat? Nagyon tanulságos. Vigyázzatok, ha valaki a fejetekben állandóan kritizál és kiröhög...:)
Az életnek értelmét találni teljesen szubjektív meló: mindenkinek más a fontos.
SZÖGEK A KERÍTÉSBEN
Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét és összeveszik valakivel. Az elsõ nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A kövekezõ hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerûbb uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, ezentúl húzzon ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem veszíti el a türelmét, és nem veszekszik senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbõl. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: - Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed. Egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
És mi van a lélekvándorlással? Elvileg akkor az életünk értelme, hogy újra, lehetõleg "jobb" emberbe szálljon a lelkünk, nem pedig egy kaszáspókba. Mert akkor valamit nagyon elrontottunk...
hogy élvezzük
Hiába lennék hallhatatlanok, tökmind1, annál több háború lenne :) sok ember nem természetes halálban halna meg :)
Az élet értelme- véleményem szerint- maga a tapasztalás. Az egész élet nem más, mint az a bizonyos, sokat emlegetett "út", amelyen haladni és fejlõdni kell, s amelynek nem a vége, hanem a rajta való járás a célja.