És, hogy végre legyen már meg a kurva jogsim.. hülye korhatár!:D És, hogy bulizak, meg csajozak, meg aludjak, egyek-igyak és élvezzem az életet míg lehet!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!
Ha ezt mindenki így fogná fel,akkor az a szó,hogy "társadalom" nem létezne... Mindenki saját öntörvénykezést csinálna,elég nagy káoszba fulladna minden...
világ megváltó álmok kergetése... ez már olyan lejárt feeling. mit érsz vele hogy megölsz egy - két - három embert? ezzel asziszed megváltod a világot ? Hát a nagy lófaszt érsz el vele. Semmi de semmi az égvilágon nem változna meg. Ez nem egy amerikai akciófilm ahol egy kis szar senki megmenti a világot, mert õ a fõokos... ha van két hónapod, ülj le és olvasd el alaposan háromszor a bibliát. Aztán ébredj fel arra hogy lógsz egy lámpavason.
egy olyan embert akirõl mindenki tudja, hogy drogot terjeszt és kurvákat futatt? olyanról nem 1értelmû, hogy halált érdemel? de errõl én már rég letettem. nekem még nem egyértelmû az, hogy 1általán miért jöttem a világra... szal még nekem sokmindenre kell rájönnöm. talán az elkövetkezõ 2 hónap pihenés majd segít. aztán majd meglátjuk. happy end lesz-e vagy puskacsõ...
hát figyu, én ugy vagyok vele hogy mindenkinek a bosszúja a sajátja, és csak az övé. és honnan tudod hogy bûnös-e akit megölsz? itt a bizonytalansági tényezõ. ha látom hogy vki pl egy állatot kínoz, akkor persze azonnal nekimegyek és általában nem azzal a céllal hogy megöleljem. egyik haverom bátyjának a fejétõl pl néhány napja jópárszor huzott el pár centire egy vascsõ, amiatt amit a kutyájukkal akart csinálni - a mázlija az hogy nem csinált, különben azt hiszem agyvelõs lett volna az a vascsõ. és mondjuk rendõrség... én már jóideje leszarom azt hogy élek vagy halok, ha egy ilyet elkezdenék mint amit ti akartatok nem érdekelne hogy elkapnak, egyszerûen megölném magam hogy jelezzem nekik - "kinyalhatjátok a seggem, igazság nagy õrei, engem soha nem fogtok meg". igen, továbbra is érdekes gondolkodás. na jó, erre azt mondani hogy érdekes olyan mint egy undorítõan ronda nõre azt mondani hogy furcsa arcú..
egy ideig én ezt vettem életcélnek. haverokkal összeállunk és mi leszünk az igazság. bûnözõket, és CSAKIS bûnözõket gyilkolnánk! jó móka lenne, de sajnos a rendõrség hamar lekapcsolna minket, így dobtuk az 5letet... ^_^
elviselném, viszont meglehetõsen durván ügyelek arra hogy ne ártsak senkinek. illetve a beszólás-visszaszólás elven ok, de beszólogatni se szokásom. viszont mindennél jobban gyûlölöm azokat az embereket akiket mindenki kihasznál és lenéz, õk pedig hagyják magukat. amikor egy ilyet látok kedvem lenne kést rántani és megszabadítani õket az életük kínjától, már ha máshogy nem lehet segíteni rajtuk...
én t'om, viszont minden kaotikus létem ellenére vmilyen szinten én is egyensúlyra törekszem - aki segített nekem annak én is segítek, aki valaha is bántott azon bosszút állok. úgy a jó!
és hogy miért is élek? 1. hogy segítsek azoknak az embereknek akik megérdemlik mert tudom hogy õk vissza is fogják adni, ezért is hisz sok ember a környezetembõl valamiféle elcseszett pszihológusnak 2. hogy bosszút álljak azokon akik valaha is ártottak nekem, igaz épp ezért még egy sírhanttal tartozom a szegedi temetõnek - és leszarom a lélekvándorlást és egyéb okosságokat, én nem bízom se istenre se a sorsra az igazságszolgáltatást, nekem ilyenek nem szólhatnak bele az életembe, a bosszúm az enyém és csak az enyém 3. és hogy kicsináljam az összes rohadék állatkínzót és környezetszennyezõt (csöppet "ne féljetek, megettük az utolsó kannibált is!" feeling) kb ennyi. ja és persze én is üldözöm az élvezeteket de ez sztem mindenkinek alap dolog. bár nem mindenkinek, ismerek olyat is aki a nirvánát akarja elérni és egyszerûen vágyja a szenvedéseket...
én is eljátszottam már sokszor a gondolttal, de valahogy mindig az élni akarás erõsebb volt... de, hogy miért, azt nem tudom. a családomon kívül semmi sem köt ide. õk pedig már több mindent nem adhatnak. én meg nem sorolom magam se a normálisak, sem a nemnormálisak közé. én tudom, hogy különc vagyok ilyen szempontból... ^_^
nem feltétlenül... gondolkodtam már én is azon mekkora poén lenne öngyilkosnak lenni, nem azért mert egy kicsit is szar lenne az életem, nem, kurvára jól érzem magam a bõrömben, egyszerûen csak hogy kipróbáljam milyen is az. és nem, kicsit sem vallom magam normálisnak.
Eccer olvastam egy kis regényt. A lényege,hogy 3-an ittasan leültek,s megbeszélték,hogy ha TUDOD,hogy már megérted életed legboldogabb napját/óráját,akkor utána már semmi értelme az életednek.És megfogadták,hogy ha ezt eccer tudni fogják,akkor véget vetnek az életüknek. A poén az,hogy mire öregek lettek feltalálták az idõutazást,s õk halálos ágyukon megbíztak ügynököket,hogy öljék meg õket ennyi és ennyi éves korukban,ekkor és ekkor (hiszen az ember a halálos ágyán már tudja mi történt egész életében,s tudja mikor volt a legboldogabb). Elég érdekes volt. a 3-ból már 2 meghalt,s a harmadik úgy védekezett az ellen,hogy meg ne öljék,hogy folyamatosan részeg volt,s nem tudta hol van (hiszen így öreg korában sem emlékezhetett,hogy mikor/merre járt)...
a tapasztalatot akkor is neked kell megszerezned :) fizikailag sem árt felkészüni rá :)
a meditálást kipróbálnám én is.... már hallottam pár technikát de olyan nevetségesnek éreztem õket... valami tapasztaltabb egyén nyithat neki egy topicot és oktathat :)
én azért élek mert szereknék valamit hozzátenni az emberi kultúrához/civilizációhoz .. persze ez elég elnagyolt megfogalmazás de ennél konkrétabb "célom" nincs
hát ha öngyilkos lennék én is valami nyilvános helyen csinálnám... lássák az emberek hoy mizuvan... kicsit torzak a gondolataim... lehet hogy ha nagyon depis lennék akkor nem így gondolnám, de túl kiegyensújozott az életem mostanság :)
Én nem tûztem ki hosszútávon semmilyen célt az életemnek, de azért élvezem. Szóval élvezni kell az életet, persze ehhez az is hozzátartozik, hogy néha nem élvezzük.
ja, mert legtöbbször autóra vagy gyalogos utcára próbálnak ugrani. ha meg hídról, akkor meg csak figyelemfelkeltés a cél...
pl. azt tudtad, hogy a legtöbb öngyilkos csak fel akarja magára hívni a figyelmet azzal, hogy mgepróbálja megölni magát? mert mind1ik úgy rendezi a dolgokat, hogy megtalálják még idõ elõtt õket... ez leginkább a pengés és gyógyszeres próbálkozókra igaz. a kísérlettel akarják tulajdonképpen megmenteni magukat. az igazi öngyilkosok pisztollyal lesznek öngyilkosak, vagy pedig valami írdatlan magasságból leugranak. bár ott is számítnaka a segítségre. a menthetetlenek a lõfegyveresek...
mármint? azért mert öngyilkos lesz? ezt mondjuk 2féleképpen is fellehet fogni...
1. gyávaság, mert elfut a gondok elõl
2. megnyugvás, mert már nem TUD mit tenni. próbálkozik, akarja, de a világ nem fogadja el. az öngyilkosság ilyenkor olyan az illetõ számára, mint egy végsõ megoldás, végre nyugalmat ad magának, végre boldog lehet. csak nem ebben a világban...
" a kellemetlenség elhárítása kellemes érzést okoz. tehát mindig az a cél,hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül. ha nem érezzük magunkat kellemetlenül,akkor az kellemes érzéssel tölt el :)
"
bocsi de ez nekem már nagyon erõltetetten hangzik :/
A kellemetlenségek elhárítása okozza a mai civilizáció legnagyobb problémáját. Ma már senki sem becsül meg semmit, és nem értékeljük azt amink van.
egyetértünk az önzés tekintetében, abban viszont nem, hogy ami nem kellemetlen az szükségszerûen jó, vagy boldogsággal tölt el, szerintem vannak közömbös dolgok is a világban.. azért hoztam vissza szándékosan ezt a boldogság szót, mert azért nálam annak magasabb érzelmi töltete van, mint a nem kellemetlen kifejezésnek, márpedig Bandew kifejezetten a boldogságot jelölte meg célként..
a túlélés a cél,ez nem kétség,minden élõlény célja. azonban minket embereked "megáldottak" a gondolkodással,így ez már nem elég,persze mindig ez a legalapvetõbb,egészséges embereknél.
a kellemetlenség elhárítása kellemes érzést okoz. tehát mindig az a cél,hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül. ha nem érezzük magunkat kellemetlenül,akkor az kellemes érzéssel tölt el :)
engem a mozgás tölt el boldogsággal (persze nem csak ez) ezért rengeteget sportolok. a célom pedig ,hogy mindig tanuljak vmi újat akár fizikálisan,akár szellemileg,mert ez jó.
így mondhatnánk azt,hogy minden ember végtelenül önzõ,hiszen ha segítünk vkinek,akkor is azért tesszük,mert jó érzéssel tölt el minket.
legalábbis kellemetlen, és elhárítható ez a kellemetlenség.. De hogyha még azt is akarod kihozni, hogy a célom a cipõvásárlással a kellemetlenség elkerülése, akkor sem az öröm elére a cél, tehát szerintem igaz amit leírtam..