A szonár érzékenysége függ annak méretétõl, hiszen elegendõ hangot kell összegyûjtenie (nem véletlen, hogy pl. az amerikai tengeralatjárók orrát szinte teljesen kitölti a fõ szonár, sõt, az újabb tengeralatjárókon (pl. Seawolf-osztály) már a hajótest oldalán is van 3-3 db méretes dudor, amely további hanglokátorokat rejtenek. A szonárbója érzékenysége viszonylag kicsi, pontos adatot nem találtam, de gondolom max. 1km körül lehet.
A NATO víz alatti mikrofonhálózata valóban nagyon érzékeny, de iszonyú bonyolult elemezni, hiszen minden, a tengerekben keletkezõ hangot észlel, és ebbõl kell kiszûrni a keresett zajforrást. További probléma a víz hõrétegeinek fedése, ugyanis ezen rétegek találkozásakor a hang megtörik, ezért egy mélyen (200+ méter), lassan haladó tengeralatjárót észlelni a felszinrõl eléggé nehézkes.
Az Akula-osztályú tengeralatjáró (orosz elnevezése, ezt hívja a NATO Typhoon-nak) esetén is ezért állnak a kikötõ kijáratánál lesben az amerikai tengeralatjárók: ha az nyílt tengerre kiért a tengeralatjáró, arra ráakadni már eléggé bonyolult...
Ha érdekel a téma, mindenképpen nézz el a Globalsecurity.org oldalára, rengeteg hasznos dolgot lehet tanulni a haditechnikával kapcsolatban.
Én azt hittem, hogy egy aktív bója elég nagy területet le tud fedni... meg a megfigyelõhálózat úgyis nyomon követ minden létezõ tengeralattjárót, a Tájfunokra pl. azonnal vadász-tengeralattjárók szoktak akaszkodni már Murmanszkból kifele... De bevallom, nem ismerem igazából a víz alatti hadviselés fõ problémáit, errõl a háromhavonta lemágnesezünk dologról pl. még sosem hallottam :)
A molekulaszerkezete hasonlít az üvegre.
Hmm, honnan vették az újságírok ezt az "üveges" jelzõt? A honlapon nem találok ilyet, csak azt, hogy plasztik-szerû. Az üveg éppenhogy rideg és törékeny.
Én még kompozit nyomásálló testel szerelt tengeralatjáróról még nem hallottam. Bár lehet, hogy lesz 1x olyan is, de ez inkább a jövõ zenéje...
A víz alá merült tengeralatjárók esetén a víz feletti felderítésnél (tengeralatjáró-elhárító repülõgép vagy helikopter) a mágneses anomália detektor a fõ eszköz, mivel ez az egyetlen módja, hogy egy nem ismert tengeralatjáró helyzetét felfedje (felkutatás) - nem számítva persze a felszini megfigyelést (pl. periszkóp észlelése). Utána már jöhetnek a szonárbóják, de azok alkalmazásához elõszõr fel kell kutatni a tengeralatjárót, hiszen csak úgy ledobálni a bójákat hogy van-e ott egy tengeralatjáró, vagy sem, eléggé drága mulatság...
Én is tengeralattjárókra gondoltam, de hát van egy rakat acélhelyettesítõ nemmágnesezhetõ kompozit. A tankot meg nem csak mágneses aknával lehet felrobbantani, túl sokba kerül egy új tank kifejlesztése, aknákat gyártani meg marha olcsó... ugyanez a tengeralattjárókra, kétlem, hogy ma a mágneses anomália detektálás lenne ma a fõ információforrás az ellenségrõl...
A forrást elolvasva éppen az jön le, hogy elvileg itt a rugalmassága iszonyú jó (lásd a videót), ugyanakkor megõrzi az acél egyéb tulajdonságait (keménység, szakító és nyírószilárdság). Mondjuk a kifáradásra kiváncsi vagyok hogy reagálhat, mert arra nem tértek ki...
Szerintem tökéletes hülyeség az az ábra. Ha a kristályrácsot akarná mutatni, akkor túl sok benne az atom, ha meg a kristályszemcsékben a kristálysíkok összevisszaságát, akkor pedig túlságosan szimmetrikusak a szemcsék. Ráadásul messze bonyolultabb a helyzet mint, ahogy a cikkbõl kiderül hisz csak a vasnál rengeteg szövetelemfajta alakulhat ki, nem beszélve a különbözõ szemcseméretketõl, azok torzulásairól, amelyeket a különbözõ szén, vas és egyéb ötvözök mennyiségétõl függenek, csakúgy mint a lehütés sebességétõl, a késõbbi hõkezelésektõl illetve meleg/hideg alakításoktól. Amit olyan marha nagy elõnyként említ a cikk, hogy az acél ettõl keményebb lesz, korántsem olyan nagy elõny mindenhol, hisz ez általában a rugalmasság hátrányára válik, ridegebb lesz az anyag, gyors behatások esetén eltörhet.
ja profibb biciklivázakat lehetne csinálni, nem beszélve a strapabíróbb kasztni megoldásokról gondolok itt lökhárítókra vagy bármi a haditechnikában is az egyik legnagyobb haszna sztem abból adódik h könnyebb ergo több géppuskát lehet rakni a tankra:)
Errõl az "amorf acélról" nekem a sci-fi könyvekben gyakran feltûnõ "plasztacél" ûrhajótest vagy épületek jutnak eszembe. Ami késik nem múlik...bár az üvegacél bizonyára könnyebb a normál acélnál, de ez csak az elsõ lépés. Képzeljétek el micsoda technikai elõrelépés lenne egy mûanyag súlyú, de acél szilárdságú ötvözet...a sci-fi már nem is annyira sci-fi :)
"Szokatlanul ERÕS, és..." "...ötvözet részei hajlamosak a kristályosodásra, csökkentve ezáltal EREJÉT és keménységét." Ó anyám! Ezt a dilettáns szöveget!!!! Mit tanultál idáig Balázs? Teológiát?:)))))
dúrva a videó!!!
Oké :)) De ha nagylétékû szerkezet, akkor meg nem túlságosan töredezett?
Tengeralatjárók esetén nagyon hasznos, a mágneses anomália detektorok nem tudják érzékelni. Jelenleg két megoldás van, az egyik a Titánból készült hajótest (ami nem túl elterjedt), a másik az acélból készült hajótest, amit rövid idõközönként (kb. 3 hónap) szárazdokban kell elektrománesekkel semlegesítenek.
Cifu ez a nagyléptékû szerkezet, nem? De kérdezzünk meg egy szilárdtestfizikust, kering itt néhány.
Mire jó katonáéknak egy nem mágnesezhetõ acél?
Az én idõmben még olyan kristályokat rajzolgattunk a vas-vaskarbid állapotábrához, amelyek oldalai négyszögek voltak, és összesen 6 oldaluk volt (ie.: egy sima 6 oldalú dobókocka). Mi ez a hatszögletû kristálybigyula?
Informatika és tudomány
