"Not snow, nor heat, nor gloom of night but a rain-induced sewer backup stayed delivery of some 30,000 pieces of Des Moines mail. 'I think we bought every clothespin in town,' says postal worker Lora Yahnke, who helped sort and dry the wet mail in a garage. Such jury-rigging kept most city services afloat." —From "Riding Out the Worst of Times," January 1994, National Geographic magazine
Hehe hát ezt eltaláltad :DDDD Super paradise beach :)) Különben nem sok van a cikkben mykonosról ha csak nem az, hogy mindenki épp ot van az interjú idején :DDDDDDDDDDDDD
Ez az egyik cstorna a tv-ben amit még érdemes nézni.
A nap képe, 1933-ból:
Bamian, Afghanistan 1933 Maynard Owen Williams
"A shrine and shopping center for the twenty centuries: The Great Buddha at Bamian, northwest of Kabul, is a colossal monolith higher than Niagara-falls, and was a Central Asia rendezvous for pilgrims and traders in the first century. Now motor cars are frequently parked around the bazaar at the feet of the towering statue."
—From "Afghanistan Makes Haste Slowly," December 1933, National Geographic magazine
ez így van: én NG-fanatikus vagyok, fotók, könyvek, filmek - minden mennyiségben:)
"Woolen sails for replica ships start with the roundup on Jens Jakobsoy island of freerange sheep belonging to an ancient Norwegian breed. Per Johnson and his family pull the wool by hand—strong outer hair for the warp and downy inner wool for the weft. Tar and fat are added to the woven fabric to create water-resistant, wind-tight square sails like those carved on Viking picture stones." —From "In Search of Vikings," May 2000, National Geographic magazine
na ezt fordítsd is le :)))
Ne kelljen az egészet, mert egy csomó ismeretlen szó van, és lusta vagyok:
A lényege: utángyártott vitorlásokra készítenek gyapjúvitorlát Jens Jensen szigetéhez tartozó, szabadon élõ birkából, amely az õsi idõkben is a legfõbb megélhetési forrás volt. Per Johnson és családja kézi erõvel húzzák ki a az erõs, hullámos szõrt, amelybõl a szövetet kapják.
Kátrányt és zsírt adnak a gyapjúhoz a gyártás során, így teszik vízállóvá, szélmentessé, így olyan lesz, mint azok a négyzetes vitorlák, amelyeket a Viking kõképen láthatóak.
én úgy vagyok az ilyen apróvad husikkal, hogy leginkább a páctól meg a fûszer/szósz dolgoktól lesz valamilyen ízük, natúr kisütve elég jellegtelenek...
azért különbség van aközött, hogy egy husit csak megszórsz 1 kis fûszerrel és kisütöd, vagy napokig pácolod és utána kezd fogyasztható lenni :) a vadhusik ez a második kategória :)
ááááá, receptõl is függ, fácán-t mi nem pácoltuk, bár volt 1 ideig kuktában sütés elött :) amúgy nem feltétlenül azért kell pácolni hogy fogyasztható legyen :)
volt patkányméreg is (30ft), és rózsaszínbabakrémes pogácsa is (50ft) :)))
múlt pénteken osztálytalin meg csakúgy 1 szép kanálnyi erõspista csak úgy viccbõl :)
nekem egyszer 10 perc alatt 3 liter víz... ilyen hányingert még az életben nem éreztem....:)
1 kiló kenyér önmagában? asszem 1 pohár víz volt hozzá... ezt 2 osztálytárs nyomta versenyben, mi csak körbeültük õket és rosszul voltunk :)
én ettem gyíkot, frankón befûszereztük megsütöttük, fehérebb a húsa mint a halnak :)
a mennyiségre már nem emléxem, de x doboz piros Marlboro-t kellett elszívnom 6 óra alatt, míg a discoban voltunk, utána kaptam egy Johnnie Walkert:)
elõtte 2 héttel szívtam az elsõ cigimet, 19 évesen... a mai napig nem bírom a piros Marlborot még megérínteni sem:)
a gyíkhusit én is szívesen kipróbálnám :) kenguruhoz, kutyához meg strucchoz már volt szerencsém, mindet szívesen ajánlom, finomak voltak (persze jól elkészítve)
kutyát sajnálnám megenni, persze ha nem tudom mi az :)
ezek húsra tenyésztett kutyák, nem házikedvencek... bár pontosan annyit ér magyarázni, mint anyumnak, aki nem képes megenni az õzhúst, mert gyermekkorában Visegrádon a vadõröknél õzgidákat nevelgetett... én önmagamban nem találtam még ilyen típusú ellenállást, allergiám van, de az is csak 1 zöldségre :)
A nap képe:
Gabon, Africa 2002 Michael Nichols
The discoveries recorded in biologist J. Michael Fay's Megatransect through central Africa brought needed park protection to hidden wonders like the Ivindo River's Mingouli Falls. The lack of roads has kept such areas shielded from development, but pressure from the logging industry is building. —Text adapted from "Saving Africa's Eden," September 2003, National Geographic magazine
a 3. vajon mi? szerintem ilyedtemben lenyelném a légzõ izét ha egy ilyen szembejönne velem :) bár amilyen mélységben ezek tanyáznak oda már szerintem nem elég a könnyûbúvár felszerelés
ez keményen mélytengeri banda, lent a hozzászólások közt van még pár link, nagyon látványos dolgok... és mennyi ilyesmi van, amirõl még csak sejtésünk sincs.
régebben én is nézegettem ezeket a pigmenthiányos fehér, vak halacskákat, meg azt a rusnya lámpás halat, de valahogy szebbek a szárazföldi teremtmények:)
A mélytengei szörnyeteg címû G kategóriás amerikai szuper produkciót láttátok? a film hulladék, de volt benne 1-2 érdekes elmélet a mélytengeri életformákról :)
Sárga Négyszög – effektus 2004.09.04. | Kovács Gyula /tve
Most a N.G.-ot lesem, ahol az egyik krokodilvadász ökoripacs az amazóniai dzsungel mocsarába gázolva elsuttogja, mennyire szerencsések vagyunk, hogy lencsevégre kaphatjuk a megfogyatkozott feketekajmán-állomány egy ifjú képviselõjét, majd a mondat végén ráveti magát a kevésbé szerencsés állatra.
Nem tévézem, nincs is tévém. Ez persze hazugság. Gyerekkoromban megkaptam én is a zombidózist, így néha, mint egy morfiumtolvaj, besettenkedem valamelyik családtag távirányítója mögé. Legtöbb helyen, nálunk is, a csatornák sajátos sorrendbe, tematikus csokrokba szedve laknak a programgombok alatt (csatorna – a legtöbb tényleg az…). Itt: közszolgálat; kereskedelmi; mjúzik stb. Ilyen blokkot képez a Spektrum, Discovery, National Geographic és még egy-két ilyes alkotta pakk. Ezeket szoktam volt, de egyre ritkábban. Most a N.G.-ot lesem, ahol az egyik krokodilvadász ökoripacs az amazóniai dzsungel mocsarába gázolva elsuttogja, mennyire szerencsések vagyunk, hogy lencsevégre kaphatjuk a megfogyatkozott feketekajmán-állomány egy ifjú képviselõjét, majd a mondat végén ráveti magát a kevésbé szerencsés állatra. Nem teccik: kikapcs, mégse nyugszom meg. Már a színvonalasabb természetfilmektõl is gyomorrontásom van, de ez... Pedig a Tüskevártól Attenbourogh sorozataiig végiggubbasztottam minden ilyet (olyat). Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy az otthon és az iskolában tarisznyált értékrendek mellett ezek a filmek jelentették a kortárs környezetkultúra – ha beszélhetünk ilyenrõl - legerõsebb bástyáját. Amikor pedig beköszöntött a kábelparadicsom, fent nevezett bugyraival, úgy éreztem magam, mint az iszákos, akit sörbe akarnak fojtani. Most sincs másképp, de már fuldoklom. „Istenem, és? Kikapcs, átkapcs, be-se-kapcs, az’tán nem fáj! Ráadásul pont rájuk dobálod a kavicsot, mikor tudod jól, mekkora szüksége van az utolsó pitypangnak is a marketingre!?” – jön csuklóból az ellenvetés, de éppen errõl van szó. Adva van egy össznépi érdeklõdési felület, amit ezek a csatornák 99%-ban lefednek. Úgy vélem, ezt jobban ki lehetne használni. Persze, kinek mi a jó…
Az ilyen kajmáncirkusz népszerûsítõ hatását nehezen vitathatjuk, de alig hiszem, hogy a balkáni medvetáncoltatók mûködése túl sok barnamackót mentett meg. Nem is volt cél, de nem is feltételezte senki, hogy ott természeti kincsek bemutatása folyik. Az ilyen (N.G. stb.) kvázi-tárlatvezetés viszont azt az érzést kelti az emberben, hogy a tárlatvezetõ egyúttal morcos teremõre is a bemutatott mûtárgyaknak, így azok felõl kár aggódni, jó kezekbe kerültek. Hisz’ naponta megcsodálhatom az utolsó 200 szibériai tigris valamelyikét, Amazóniát vagy épp a barázdás bálnát! Ha pedig így van, akkor azoknak a helyükön kell lenniük, ugye? Pszeudofrankó.
Felhozhatjuk mellettük az adók egyfajta napirend-megállapító hatását, azaz amíg látom az Amazóniáról készült felvételeket, azok esztétikai értéke nyomot hagy bennem (csak remélhetem, hogy mindenkivel így van), jó érzéssel tölt el, sõt a nagy közös örökség (territórium) részének érezve felháborodom, ha kiforgatnak belõle. Foglalkozom a dologgal. Ugyanakkor a felháborodás a negatív, így a nem vágyott érzések egyike (spinozai szomorú), tehát az én reklámbevételre, képernyõ elé ragasztásomra hajazó igénypincérem - N.G. stb. - meg fog óvni a valós/tartós megrázkódtatástól, miszerint valakik épp szétcseszik a fejemre szállt csodabolygót (azt meg pláne nem állítja, hogy ez a valakik én vagyok). Helyette felszolgálja nekem az édent. Tisztelet a kivételnek!
Másfelõl eszembe jutnak Monet barátai, a kultúrrapli, amikor az emberek a „Gundelig álltak sorban”, hogy majd némi money leperkálása után bizonyára átszellemülten adhassák át magukat az impresszióknak. Mindeközben kevesen tudták volna, pl. El Greco képeit hol keressék. Persze, mert az ráér. Mert ott van, ahol szokott. Úgy az emeleten jobbra, mint Amazónia a húgom tévéjén, a 11,12,13-ason: N.G. stb. Hírérték – „Monet!” - nuku (ami nem üt el a megszokottól, az más néven terepszínû bla-bla-bla). Így történhet, hogy a „fajkihalás” vagy „Amazónia” szó khaki zselévé laposodott: említésükre motoros etikettmozdulattal gondterhelt arcot vágunk, neadjisten az unalomtól, majd továbbballagunk, mint mikor számunkra ismeretlenek halálos betegségérõl kell hallanunk.
Ha mégsem fásulunk bele gombnyomásra látni az erdõt, közepén a kódoltan harmóniaszerû, kellemes hatást kiváltó képeket találjuk, mint árucikket. Csak úgy ömlik ránk a feldolgozhatatlan szépség – mása: plágium. Mindeközben a plagizált világ csodái örökre eltûnnek. Ezt elmagyarázni a kép, ezen a szinten, „képtelen”. Nagyipar. Túl sok az egymástól független benyomás, akárcsak a kutyafutta Monet esetében, ráadásul itt az ábrázolt dolog adott, kevéssé alakítható, legtöbbször csak önmagával azonos. (Igaz, mint már leszögeztük, nem is megõrzésre szervezõdött intézményrõl beszélünk.)
Hasonlítsuk össze egy Kafka portrét hordozó jpeg méretét egy txt-vel, ahová valamelyik novelláját gépeltük. Az elõbbi bitügyileg több információt tartalmaz, mégse jutna eszébe senkinek Kafkát az õt ábrázoló képekrõl megismerni. Talán csak a kép készítõjét. Ha viszont egy írói ambíciókkal dicsekedõ pornósztár versciklusai vs. portfoliója közti mérleget állítunk föl, nem kérdéses, merre billen. Kafkát olvasni lehet élmény/kötelezõ/presztízs – kinek hogy, mindenesetre motiválva vagyunk valamiféle munkára a gyarapodás érdekében, míg egy pornófilm megtekintése kevesebb erõfeszítéssel jár, bizonyos tekintetben. Érteni, feldolgozni, beépíteni legalábbis nem kell, így talán világnézetünkön sem alkalmaz nagyobb módosítást. És hogy mi miként is tekintünk Amazóniára? Jusson eszünkbe a kajmán, hátán a kéjesen lihegõ ripaccsal. Mondjuk úgy: Kafka képregényben.
A képeknek csak aláfestésül szolgáló szöveg „mozaikszerû, sehova se tapadó” ismereteket szolgáltat, ugyanakkor hangvétele megerõsíti az értékekért aggódó tárlatvezetõ sztereotípiáját. Ez a hangnem, az etikett részévé válva, mára elengedhetetlen. Kulturális érdeme a kapucsengõ Für Elise-ével megegyezõ, bármit is mond. Furcsa, pavlovi zöldvacsora, ahol (vész)csengõszó nélkül már nem is ízlik az étel: a természeti értékek - saját pusztításunk okozta – ritkasága vokális fûszerként szolgál a látványon lakomázó szemgolyónak. Sajnos ezt a hipervitaminózist pont az amúgy rétjáró vénával huzagolt réteg nyeli, hisz õk a célcsoport. A mozgósító hatás legfeljebb egy intellektuális önkielégítésben merül ki. Teszem azt, partneremnek megvillantom a Spektrum tegnap esti mûsorában látottakat-hallottakat: Monet-sorban állva, körülöttünk a Városliget; környezet - kultúra a (sárga) négyzeten.
Mielõtt magamra zárom a mondanivalót, még leszögezném: tudom, nem az õ kezükben van a balta nyele, ez nyilvánvaló - sokkal inkább a miénkben. A kulturális vonatkozás magában meg öncélú és erõltetett ahhoz, hogy mint említettem, éppen ezeket a mûsorokat érje kritika (a „N.G. és kollégái”-nak felróható hézagok ellenére Kafka velünk marad, szerencsére a sorok mögött, és pornósztárok sem írnak verseket). Továbbmegyek: ezek a mûsorok éppen popularitásuknál fogva a leghatékonyabb eszközök között szerepelhetnének egy kevésbé szürkülõ világ megteremtésében. Vadonpótló élménygyári minõségük az, ami ijesztõ, és egyben visszás is. Szükséges rossz, hiszen egy olyan igényt csillapítanak, amilyet mint városlakók, csak nehezen tudnánk kielégíteni, ha pedig mégis megpróbálnánk, az katasztrofális hatással lenne a még létezõ értékekre. Probléma pedig ott van, ahol ezek a hadba fogható igények - és lekötésük - valami nagy lefolyóba ürülnek. A szemlélõdés gyönyörétõl kábultan nem ismerjük fel a különbséget, hogy míg Kafka, Monet és a pornó egy-egy bennünk, általunk létezõ jelentés-információ, aminek lényege sokszorosítható, elõvehetõ, eltehetõ, felejthetõ, sõt leírni alig merem, de talán mással pótolható - addig a N.G. modellje, a sokszínû Élet, nagyon is halandó.
Mikor lesz ebbõl magyar szinkron? Nem mostanában, nem kapkodják el az NG filmek magyarosítását...
Ez az emberke - nevezzük Kovács Gyulának - egy-két mûsor után írt véleményt egy 100 évnél idõsebb társaság munkájának egyik legpopulárisabb megnyílvánulásáról: kissé felületes az úr, de legyen neki Monet, Kafka és pornó - én maradok a "sokszínû élet, törékeny modelljénél"...
hát igen, ha az ember semmihez sem ért, és rendõrnek sem jó, akkor általában elmegy kritikusnak - így legalább úgy érzi, hogy van joga másokat felelõtlenül bírálni...
Én nagyjából 1et értek a cikkel. Mégpedig azért mert ezek a csatornák tényleg csak a nézettségre mennek (mint a többi stílusú), hiába lenne jó a téma, a szuper technájukkal csupán felületes, csak a látványra s a szenzációkra épített rövid áldokumentum-filmet készítenek. Hozzátéve, ez azért történik mert az átlagmunkásember hazaérve (Mo-n több mint 4órát) olyan csatornát választ ami érdekes, de 80as IQ elég hozzá.. (az nem baj ha ömlik a hazugság még a "Tények" nevû mûsorból is :DD) Igaz, hogy ezek a filmek rövid idõre felélesztik a "zöld" tudatot az átlagemberben és talán aznap nem dobja L a Mekis papírt a parkban.. Azt már félve merem megemlíteni hogy a Sivatagi Showt a "szakma" nem tartja természetfilmnek..
igen ám, da ha ezek a csatornák hard-core dokumentumfilmeket adnának, akkor a nézettségi szintjük a béka feneke alatt lenne, mert 100-ból jó ha 3 ember felfogná a mondanivalójukat... és én azt mondom, hogy inkább ezt nézze az ember, mint a brazíl sorozatokat vagy idióta beszélgetõ showkat... áldokumentumnak nem nevezném õket, mivel tényeken alapulnak, legfeljebb kicsit színesebben adják elõ a valóságot, hogy eladhatóbb legyen - de ez a mai világban inkább elvárás, mint unikum...
Egyetértek. Viszont a cikkben leírt krokodil vadászat tényleg nagy LOL-ság, úgy ahogy van. De szerencsére nem ezek vannak túlsúlyban. Én is jóformán mostanában már csak a dokumentum és sport adókat nézem. Meg néha a Private Gold!:PPP Azon keveset hazudnak:DDDDD