-Sokféle narancslé gyártó van, mégtöbbféle termékkel, ezek közül nagyon sok kifogásolható módon készül.. de általában a kólában több a cukor, a folyadéknak kb a 4-ede oldott cukor. -Sok gyümölcslé tényleg savas, amit kompenzálni kell más ételekkel. Nem lehet kijelenteni h vmi abszolút egészséges, hiszen az sem mind1 hogyan, mikor, mivel 1ütt fogyasztjuk.. -Nem csak a ph-érték és cukortartalom miatt káros a kóla :D, hanem azért is, mert mûanyag. Az ízét, színét és 1éb tulajdonságait laboraromák adják.
cocoa cola mar itt van 100 eve.. karosabb volt anno mint mostansag.. ha ennyi ido alatt nem ment csodbe a ceg es a johiret se igazan tudtak megtantoritani akkor csak feleslegesen szapuljatok itt egybegyulve....
Egyébként a Colában van foszforsav, ami oldja a csontszövetet is, ha nagy mennyiségben fogyasztod. Csontritkulást és roncs fogakakat akartok? Gondolom nem. Nem kell ilyen szart inni.
lehet, nem voltam ott, de nem szokott hazudni a gyerek, ezt is full komolyan mondta
"haverom öccsének kiesett egy tejfoga, haverom megfogta és berakta 2dl colába. 1 hét múlva a fog teljesen eltûnt... szerintem ez elég jól szemlélteti a hatását!"
ténleg kamu. De nekem szüleim égtek be vele. 1x "régen" be akarták nekem bizonyítani mennyire roncsolja a fogat. Beledobtuk kiesett tejfogam 1 pohár kólába, feltettük a szekrény tetejére és 1 hónap után is ott uszkált benne...
Akkor tedd bele 100%-os narancslébe (amit te facsarsz ki), és ugyanez fog történni). Ja és tényleg ugyannayi cukor van benne, és ugyanannyira savas, és ezt laboratóriumi adatokból veszem, nem pedig hasraütöttem.
ha 100%-os valami, akkor elvileg csak a kifacsart gyümölcslé lehet benne, persze sok tartósítószerrel dúsított lére ráírják, mert jól hangzik. Nem hiszem, hogy uannyi cukor lenne benne, mint a colában, bár nem tom melyikbe mennyi van pontosan... A cola tele van szénsavval, ami ugyebár csontritkulást okoz, a koffeinrõl pedig még nem is beszéltünk.
Csak egy példa: haverom öccsének kiesett egy tejfoga, haverom megfogta és berakta 2dl colába. 1 hét múlva a fog teljesen eltûnt... szerintem ez elég jól szemlélteti a hatását!
A Coca-Colának pont ugyanannyi a ph értéke, és ugyanannyi cukor van benne, mint a 100%-os narancs- és almalében. Tehát annyira káros, mint azok, igazából a fogakat teszi tönkre, csak úgy mint a narancs- és almalé. Ja és még van benne koffein is, annyi, mint a hosszú (amerikai) kávéban. Amúgy semmi más káros anyag nincs benne (kátrány meg hasonlók, melyet néhány ember igyekszik elhitetni másokkal).
En csak akkor iszok ilyesmit ha vendegsegbe vagy etterembe megyek. Itthon tea minden mennyisegben, reggel tej.
Akkor most lázadjunk az imperialista, kapitalista vállalat ellen?
Simán ne igyuk és kész!
Ja, és vegyél rá mégegy embert, hogy ne igya!
De jó ízük van meg ez a menõ. Ezért isszák mindenhol. Én se iszok ilyen már évek óta, inkább ásványvizet meg néha gyümölcslevet. Csakhát lefogadom hogy az ezeket gyártó cégeknek is vannak ilyen ügyeik, szóval mindegy... Illetve annyira nem mert ezek legalább egészségesebbek a colanal.
nagyon nem értem, mi tetszik az embreknek a colákon meg a sok szénsavas-cukros löttyökön... a szomjúságot nem oldja és még jó íze sincs szvsz, az árukról pedig inkább ne is beszéljünk.
ÉS hány ilyen van... DE attól még kólát/ásványvizet/narancslevet iszunk és hamburgert veszünk, meg felvesszük a textilruhát, a bõrbakancsot télen. Neagyisten fa bútoraink vannak, és naponta 10 mûanyag szagtyrot kapunk a bevásárláskor.
Welcome to the REAL WORLD :)
Arról szól hogy a kolagyár elhasználta, megmérgezte szegény falu talajvízét.
A plachimadai palakcozóüzem Keith Hyams, The Ecologist
A nagy Coca-Cola palackozó üzemmel szemben ülök a Plachimada nevû falu szélén, a dél-indiai Kerala államban. Plachimada földmûvelõ falu, 800 többnyire törzsi család lakik itt. A csúnya gyár nem igazán illik a gyönyörû környezetbe: a Nyugati-Ghatok hegység jól látható a háttérben. Mögöttem egy gyerek táblát tart „a tiszta víz, tiszta levegõ születési jogunk!” felirattal. A helyiek folyamatos virrasztást tartanak már 518 napja, én pedig eljöttem, hogy megtudjam, miért. A Coca-Cola három éve érkezett Plachimadába. Azért választották ezt a helyet, mert Keralában itt volt a legbõségesebb talajvíz készlet, és mert innen könnyen lehetett Keralába és Tamil Naduba is üdítõt szállítani; a falu ugyanis a két állam határához közel helyezkedik el. Hogy vajon Keralának miért volt szüksége a Coca-Colára, az rejtély volt számomra: ottjártamkor pompás, frissen készített gyümölcsleveket áruló standok sokaságát láttam. A cég azonban 38 hektár elsõrangú mezõgazdasági területet foglalt el a falu közelében, és gyárat épített ide, amely hamarosan elkezdte a víz szénsavas üdítõvé alakítását, amivel napi 1.224.000 üveget töltött meg. Ekkora tömegtermeléshez sok vízre van szükség: mintegy napi másfél millió literre. Ez az üvegekbe kerülõ víz ötszöröse. Azt említeni sem szükséges, hogy a Coca-Cola semmit sem fizet a helyieknek értékes talajvizükért. ’Nem sokkal a Coca-Cola megérkezése után kezdõdtek a problémáink” – meséli Veloor Somindan, a plachimadai palackozó üzem elleni kampány vezetõje. „Régebben ezt a kerületet, Chittur talukot mint Kerala rizses tálát ismerték. Itt volt az államban a legtermékenyebb talaj, és a legmagasabb termésátlag. Most a talaj száraz, és a kerületben a rizs- és kókusztermés az egykori negyedére esett vissza.” Az elmúlt két év során a kerület körülbelül 20.000 földmûvesének bevétele csökkent drasztikusan. Somnidan, akinek felesége és két gyereke van, azt mondja, már alig tudja eltartani a családját. Nemcsak a földek száradtak ki. A kutak is. Míg a Coca-Cola megérkezése elõtt a falubeliek 150 láb mély kutakból is tudtak vizet húzni, ma már sokszor 500 láb mélyen sem érik el a vizet. És az a víz is haszontalan. Egy évvel a Coca-Cola megérkezése után a helyi kutat vize fura színt vett fel és a falusiak lázról, gyomorfájásról, fejfájásról és hasmenésrõl kezdtek panaszkodni. A gyermekhalálozási mutatók is hirtelen megemelkedtek. Tavaly augusztus végén a kerületi tisztiorvos végül bejelentette a helyieknek, hogy vizük mérgezett és ivásra nem alkalmas. Most a 800 családnak nincs más választása, mint naponta kétszer egy négy kilométeres utat gyalog megtenni azért, hogy a mérgezett zónán kívülrõl hozzanak vizet. Ez a feladat általában a nõk nyakába szakad. Mivel így a nap nagy részét vízhordással töltik, nem marad idejük arra, hogy más munka után nézzenek, amivel kiegészíthetnék a földbõl származó, amúgy is csökkenõ családi bevételt.
Senki sem teljesen biztos abban, hogy mi mérgezte meg a helyi vízkészletet, de az összes elmélet a Coca-Colával hozza összefüggésbe a problémát. Dr. Mark Chernaik, az Environmental Law Alliance Worldwide (Környezeti Jog Világszövetség) tudósa szerint a mérgezés oka, hogy a talajvíz kitermelésekor a kõzeten túl nagy sebességgel átfolyó víz a mészkõ vagy agyag gyors oldódását okozza. Mások azt állítják, és ez meglehetõsen hihetõ, hogy a vízkészletet a Coca-Cola talajvízbe átszivárgó szennyvize mérgezte meg. Az utóbbi elmélet különösen valószínûnek tûnik annak a ténynek a fényében, hogy a Coca-Cola a termeléskor keletkezõ szennyezett salakanyagot a helyi földmûvesek között osztja szét. A farmereket arra bíztatták, hogy a salakanyagot terítsék szét földjeiken; a cég állítása szerint ez kiváló mûtrágya, ami javítani fogja termésátlagaikat. E módszer a gyár számára olcsó és kényelmes útja volt a hulladéktól való megszabadulásnak. Tavaly júliusban John Waite, BBC riporter elküldte az Exeteri Egyetem laboratóriumába a „mûtrágyából” vett mintát. Az itt elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a salakanyag veszélyes mértékben tartalmazott mérgezõ fémeket, többek között ólmot, kadmiumot, és krómot. A helyi kutakból vett vízmintákban, amiket szintén elküldtek a laboratóriumba, ugyancsak megtalálták mindhárom említett fémet. A laboratórium vezetõ tudósa, David Santillo kijelentette: „A magas ólom- és kadmiumtartalom különös aggodalomra ad okot. Az ólom az emberi szervezetben fejlõdési rendellenességet okoz, különös ismertetõjele az idegrendszer fejlõdését gátló tulajdonsága. A kadmium különösen a vesére, de a májra is mérgezõ hatású. Az ismert rákkeltõ hatású anyagok közé sorolják.” Kevéssel a fenti eredmények publikálása után a Coca-Cola abbahagyta a salakanyag földmûvesek közti terjesztését. De a vízkészletnek ez már késõ volt. A falubeliek még most sem ihatnak, és nem is moshatnak a palackozó üzem két kilométeres körzetében található kutak vizével. 2003. április 3-án Perumatty panchayat, a helyi közigazgatási szerv, amelynek a hatókörébe Plachimada is tartozik, megtagadta a Coca-Cola helyi mûködési engedélyének meghosszabbítását. Ezt követõen a Coca-Cola a Legfelsõbb Bírósághoz fordult és érvénytelenítette a panchayat döntését. A helyi aktivisták szerint azonban a Legfelsõbb Bíróságnak nincs joga ilyen határozatot hozni. Megkérdeztem errõl a Bangaloréban mûködõ, jogászokból és jogi szakértõkbõl álló Alternative Law Forum (Alternatív Jogi Fórum) munkatársát, Clifton D’Rozariot. „A Legfelsõbb Bizottság határozata sérti az [indiai] alkotmánymódosítás szellemét, amely a hatalom, a hatáskörök és a döntéshozatal decentralizációjának hivatott érvényt szerezni. – mondja D’Rozario. „Az alkotmánymódosítás célja az volt, hogy biztosítsa, a panchayatok önállóan hozhassanak számukra kedvezõ döntéseket az erõforrások tekintetében. Ennélfogva Perumatty panchayatnak alkotmányos joga volt arra, hogy a Coca-Cola helyi mûködési engedélyét megszüntesse.” Mégis úgy tûnik, hogy a Coca-Cola, a legnagyobb amerikai vállalati befektetõ Indiában, markában tartja az ország törvényhozóit. Egy az indiai miniszterelnök fõtitkárának, Atal Behari Vajpayeenak írott levelében az Egyesült Államok indiai nagykövete, Robert Blackwill a következõt írta: „Egy mindkettõnk országának fontos és potenciálisan komoly befektetési problémára szeretném felhívni a figyelmét, és a megoldáshoz segítségét kérni. Az esetben a Coca-Cola, India egyik legnagyobb külföldi befektetõje érintett.” A Blackwill által említett „probléma” azt takarja, hogy az indiai jog kiköti: az Indiában mûködõ külföldi cégeknek részvényeik 49 százalékát indiai részvényeseknek kell átengedniük az országba való érkezésüket követõ néhány éven belül. E jogszabály elsõdleges célja annak biztosítása volt, hogy az indiaiaknak legyen valamennyi beleszólásuk az országukban létrehozott vállalatok mûködésébe. A hatalom ilyetén felosztásával elégedetlen Coca-Cola az intenzív lobbizás és a burkolt fenyegetések eszközeit használva megváltoztatta a kormányzati állásfoglalást, így biztosítva, hogy míg indiai leányvállalatai részvényeinek 49 százaléka indiaiak tulajdonában van, az indiai részvényeseknek semmilyen szavazati joguk ne legyen. Ez talán még épphogy megfelel a törvény betûjének, de biztosan nem felel meg a törvény szellemének, vagy az eddigi alkalmazásnak.
A politikai ügyeskedésben ily tehetséges vállalattal szembesülve Plachimada lakói számára világossá vált, hogy jogaikat csak az alulról induló nyomásgyakorlás védheti meg. Az utóbbi hónapokban küzdelmük fokozódott. Tavaly januárban Plachimada volt a helyszíne egy, A National Allience of People’s Movements (Népi Mozgalmak Országos Szövetsége) által szervezett országos „yatra” azaz felvonulás megnyitójának. A yatra beutazta az egész országot, egyesítve a különbözõ helyi mozgalmakban résztvevõ embereket a „mentsük meg az országot, építsük az országot” szlogen jegyében. Az ellenállás áttörõ mértékét bizonyítva falusiak, városlakók, aktivisták és aggódó polgárok ezrei mentek gyalog, utaztak vonaton, teherautókon és buszokon Plachimadából India távoli sarkaiba. A felvonuláson jelenlevõ nyelvek sokféleségével és színek tarkaságával csak a résztvevõk által kántált szlogenek változatossága vetekedett. Szeptember 21-én aztán hatalmas gyûlést tartottak a plachimadai üzem kapui elõtt. Ezen India különbözõ vidékeirõl gyülekezõ aktivisták vettek részt, köztük a világszerte ismert környezetvédõ, Vandana Shiva. Több százan gyülekeztek, lezárták az utat és határozott hangú levelet küldtek a Coca-Colának kijelentve, hogy a céget nem látják szívesen Plachimadában. Késõbb, februárban az indiai kormány által felállított interparlamentáris bizottság jelentést adott ki, amelyben a plachimadai üzemet felelõsnek találták „a víz beszennyezéséért, a talajvíz kimerítéséért… a terményátlagok csökkenéséért [és] emberi betegségek okozásáért”. Válaszul a világ minden tájáról levelek áradata zúdult Kerala fõ miniszterének irodájába, arra bátorítva õt, hogy azonnali helyreigazító intézkedést eszközöljön a Coca-Cola ellen. A kampány során a rendõrség hozzáállása kemény és megalkuvást nem ismerõ volt. A plachimadai erõfeszítések során több mint 300 embert tartóztattak le. A Coca-Cola négy másik palackozó üzeménél ezzel párhuzamosan folyó tiltakozásokat még keménykezûbb bánásmód kísérte. A Mehdiganj falunál, Varanassi szent városa közelében, az észak-indiai Uttar Pradash államban található üzemet toxikus hulladék környezõ földekre való kiöntésével és a környéken komoly vízhiány okozásával vádolják. Amikor szeptemberben körülbelül 1000 tiltakozó az üzem elõtt békés demonstrációt tartott, százakat vert meg a Coca-Cola biztonsági személyzete. A rendõrség közömbösen nézte végig az atrocitást, majd körülbelül 400 tiltakozót õrizetbe vettek, közülük 88-at letartóztattak. Az ismert indiai aktivista, Dr. Sandeep Pandey sérülést szenvedett a lábain, hátán és fején az õt vasrúddal, gumibotokkal és puskatussal ért ütéseknek köszönhetõen.
Amikor telefonon megkerestem a keralai kormány talajvíz osztályát, azt mondták, utasították a Coca-Colát, hogy talajvíz-kitermelésüket felére csökkentsék, és inkább esõvíz-gyûjtésre rendezkedjenek be. Megkérdeztem a plachimadaiakat, hogy hallottak-e errõl, azt mondták, nem. Dr. Terry Machado, a Kerala’s Integrated Rural Technology Centre (Keralai Egyesített Mezõgazdasági Technológiaközpont) szakértõje azt állítja, hogy ha az állam kormánya igazat mond is, ilyen változások nem lennének elegendõek a terület súlyos vízgondjainak megoldására. A hosszú távú megoldás nem más, mondja Machado, mint hogy a Coca-Cola elfogadja a tiltakozók követelését és „elhagyja Plachimadát”. A Corporate Watch India még szkeptikusabb. Szerintük a Coca-Colának más vízforrást kell keresnie, nem a keralai kormány utasítása miatt, hanem azért, mert annyira kimerítették a plachimadai vízkészletet, hogy egyszerûen nem maradt elég víz az igényeik kielégítésére. Lecsökkent forrásai kiegészítésére a cég, a Corporate Watch szerint, a környékbeli artézi kutakból nyert vizet kezdett teherautón az üzembe fuvarozni. Mindemellett a Coca-Cola egyértelmûen aggódik a plachimadai kampány által keltett hírverés, és ennek a márka-imidzsre gyakorolt esetleges hatása miatt. 2003 januárjában a cég weboldala arcátlanul azt állította, hogy „a Coca-Cola India keralai palackozó üzeme maroknyi szélsõséges tiltakozó célpontja volt, akik a vállalatot helyi vízforrásokkal való állítólagos visszaélését említették. Ezek az állítások valótlanok. A környezõ közösségek, törzsi vezetõk, civil szervezetek, környezetvédelmi szakértõk és kormányhivatalnokok több ízben visszautasították a szélsõségesek állításait mint teljesen megalapozatlan kijelentéseket.” Ilyen arcátlanság már nem szerepel ott. Bár a Coca-Cola weboldala még mindig tagadja a plachimadai üzemével kapcsolatos állításokat, már nem olyan határozottan elutasító. Hogy megkíséreljem a Coca-Cola és a plachimadai tiltakozók közti nézeteltérés elsimítását, megpróbáltam személyesen is beszélni a céggel. Többszöri próbálkozásom ellenére, hogy több indiai vezetõ alkalmazottal kapcsolatba lépjek, a Coca-Cola újra meg újra elutasította kérdéseim megválaszolását. A plachimadai üzemvezetõ a cég kommunikációs igazgatójához irányított, aki viszont a Coca-Cola India elnökhelyetteséhez irányított, aki minden alkalommal, amikor hívtam, más elfoglaltságára hivatkozva kért bocsánatot. Kezdtem megérteni, milyen csalódottan érezhetik magukat a plachimadaiak, amikor közvetlenül a Coca-Colával próbálnak beszélni problémáikról. Az mégis világos volt, hogy a vállalat érzi a veszélyt. Még hosszú az út, ami Plachimada és Chittur taluk lakóinak igazságot szolgáltat, de ha a Coca-Cola aggódni kezd, hogy nemzetközi márkaneve forog kockán, akkor minden ok megvan arra, hogy higgyünk abban: az igazság gyõzni fog. Ami azt illeti, a vállalatra nehezedõ nyomás egy ideje egyre nõ. A Coca-Cola hírnevét súlyosan elhomályosította egy 2001 júliusában, Floridában kezdõdõ per, amiben a céget azzal vádolták, hogy katonai jellegû halálosztagokat használt szakszervezeti vezetõk meggyilkolására, kínzására, elrabolására és fenyegetésére annak érdekében, hogy a kolumbiai palackozó üzemeibõl távozásra kényszerítse a Sinaltrade szakszervezetet. A londoni székhelyû Colombia Solidarity Campaign (Kolumbia Szolidaritás Kampány) által kiadott Coca-Cola elleni bojkott-felhívás az amerikai diákok országos „rúgjuk ki a Coke-ot az egyetemrõl” kampányához vezetett. A következõ csapás akkor következett, amikor aktivisták a Coca-Cola által a cég afrikai gyáraiban a HIV-fertõzött alkalmazottak ellen elkövetett diszkrimináció ellen tiltakoztak. 2003 májusában pedig 300.000 amerikai dollárra büntették a Coca-Colát a panamai Matasnillo folyó szennyezése miatt. Csak egy dolog még. Ne kezdj Pepsit inni Coca helyett. Plachimada szomszédságában, Kanjikode faluban a Pepsi szorgalmasan csapolja a talajvizet..
Keith Hyams az Oxfordi Egyetem politikai filozófia doktorandusz kutatója.