de mint modtam a gondolkodás, mivel egy eszköz helyesen is lehet használni, mint egy táblajáték asszociáció esetében, de nem kellet gondolkodnom rajta, csak egmjelent
vki nem tudja hogy hány fok lesz ma? na ehhez még kell agylnom, de tényleg nem tudjátok?
Na akkor lehet, hogy ez a baj, nem? És nem attól élek, hogy gondolkodom. De ha már egyszer tudok gondolkodni, akkor miért ne tenném? Miért ne akarnék többet tudni a világról? Ennek érdekében miért ne olvasnék könyveket, néznék természetfilmeket, hallgatnék meg embereket, az errõl-arról alkotott véleményük? És _gondolkodnék_el_rajtuk_ ?? Látod ez a különbség köztünk. Én elgondolkozom azon amit írsz. Nem értek egyet veled, de megpróbállak megérteni. És nem csak úgy írok, hanem meggondolom, hogy mit írok. (pl. hogy ne bántsalak meg stb.) Te csak írsz. És nem gondolkozol el azokon amiket mások írnak. Rögtön, zsigerbõl csak az ellenállás... Szerintem ez nem jó. De én nem te vagyok. Ha neked ez így jó... ám legyen. Nekem aztán tök mindegy.
nézd én nem zsigerbõl ellenállok, és nem is azt mondom hogy nem gondolkodj. én csak azt mondom hogy nem a fejed vagy! ezt a mondatod jól gondold át, ha az segít.. nem a fejed vagy. a fejed az csak eszköz, és ezt elfelejtjük. a kívácsiságról meg annyit, hogy sokan, a legtöbben, sokszor én is arra használjuk hogy meneküljünk, arra jó hogy ne a saját dolgainkkal foglalkozzunk. tudod nem a szoszédban kell rendet tenni, hanme otthon. nem a marson kell élet után kutatni hanem itt a földön kell rendbetenni a dolgokat. nem mondtam hogy egyáltalán ne gondolkozz, azt mondtam hogy ne a képzeleted irányítson, mert a képzeleted az nem azt mutatja amire a lelked igazán vágyik, ha nem hiszel a lélekben, akkor pedig tagadod önmagadat, és azt hiszed hogy a fejed, vagy, de te nem a fejed vagy.. ez egy zen kör lett :)
sem a múlt sem a jövõ nemmlétezik már, a jelen van jelen, az állandó változás, a változás, ami éltet, amitõl lélegezni is tudsz. változás nélkül nincs semmi. a változást meg hagyni kell, de ez nem azt jelenti hogy tétlenkedni kell!
és ha azzal jössz,hogy amúlt az létezik, akkor mutasd meg hogy hol van! :P
Mondod ezt egy olyan lánynak, aki ha az eszére hallgatna most pl. nem lenne benne a mostani kapcsolatában... :) Nem minden az, aminek látszik. Nem mondtam, hogy mindenen gondolkodni kell. De van, amin azért nem árt. :)
igen csak sokszor észre se vesszük és tulságosan is csak a lépzelteink és a gondolatain iránítanak. figyelj vegyük az egyik legvégletszerûbb példát, az egyik legtorzabbat. egy elmebeteget aki, gyilkol. miért teszi? mert vmi olyat képzel a világról vagy egy-egy emberrõl amiért gyilkol! valószínüleg nem fedheti a valóságot a képzelete, mert pl. egy szép nõ, akármilyen beképzelt vagy elutasító egy férival nincs joga senkinek hogy brutálisan megölje, nem? de a nõvel se véletlenül történt, vmiért ezt vonzotta a zéletébe, de tudom ez az amit az emberek nem szeretnek elfogadni. de remélem a képzelet romboló hatását ezzel tudtam neked szemléltetni.
a filmek, sosem tükrözik a valóságot, se a könyvek, mind 1-1 nézõpontot mutatnak be, mesterséges krülmények között, de most nem azt mondta hogy ne olvassál és ne nézz filmeket! csak azt hogy a múltat nem lehet megragadni, se a jövõt, és nem a jelenben élsz, akkor nem fogod tudni élni az életedet. a fényképek is egy-egy pillnatot tükröznek csak, de semmi sincs ami a jelen pillanatához fogható, semmi. gondolom ebben csak egyet érthetünk? nem hsonlíthatsz egy eméket, egy filmet, egy könyvet a jelenhez, mindig ahhoz a pillanathoz ami van.
Igen ebben egyetértünk. Nem megfogható, de azért van. A fénykép is van. Egy videó felvétel is van. Egy emlék is van. De tény, hogy nem lehet a jelen pillanathoz hasonlítani. :)
szeinted az egy érv pl. hogy egy nõt azért gyilkoltak meg, mert nem akart lefeküdni egy férfival? sztem ez felületes, de mindegy ne vitatkozzunk, igazándiból nem kell vitatkozni
éreztétek már azt hogy mindenetek megvan? úgy értem minden amitõl jól érezheted magad és boldog lehetsz, én úgy érzem mindenem megvan, és ez tök jó. és tudod mit mondok Sadun Tryst? azt mondom hogy szeretlek téged(na ne értsd félre), és Arch-ot is szeretem, és mikikét is szeretem, mindenkit, de legjobban a családomat, és legesleginkább a szerelmemet.
úgyhigy ne vitázzunk tovább, ez a lényeg, hogy tök jó ha szeretsz
volt idõ, amikor én is így gondoltam, de a meditációk nem vezettek számomra ilyesmire, oda vezettek hogy volt nap amikor du. hazamentem a sulibõl és estig meditáltam mélyen tibeti zenékre, de mégsem ez az út számomra
milyen megtaisztulás, mondom tanultam tibeti gyógyítást(lejjebb leírtam a tapsztalataimat!), és azt kell hogy mondjam, hogy az sem tiszta tan. pedig ott aztán kellett meditálni, 1 hétig böjtölni(no hús, no állíti eredetü kaja) az elsõ beavatásig, és kb. 3-4 évig csínáltam jó sok beavatás, már csontokat is tudtam gyógyítani energiával(de úgy hogy formálni tudtam a csontot!, volt akinek bütykét mulasztottam el, stb.), mégis végül rájottem hogy manipulációról szól az egész. nem kell semmi abarakadabrát csínálni, csak önmagadból mûködni, agyalás nélkül és akkor minden sima és jó, egyébként volt egy Miki nevû haverom, akit nagyon bírtam, biztos azért vagy szimpi.
szóval a szeretet és a szerelem közötti külöbséget vizsgálod? hát csak annyit tudok mondani, hogy az ember egészséges állapota hogy van egy társa, és vannak a szerettei. de nem tudom hogyan leírható ez a különbség. nem akarok agyalni :) de azt érrzem hogy ha egyszer lesz egy gyerekem akkor õ felé a szerelemhez hasonló érzést fogok érezni, persze nem olyat mint az anyjához(mert az megint bebaszna :), de vmi hasonlót. mindenesetre egy dolog beugrott, hogy miért van az hogy az angolban(meg a németben, meg kitudja még hány nyelvben) pl. nincs megkülönböztetve a szerelem és a szeretet külön szóval??
a lelki fejlõdést értem a megtisztulás alatt
amikor már nincsenek negatív tulajdonságaid, minden embert ugyanúgy tudsz kezelni, stb...
a megvilágosodás pedig azt jelenti, hogy pontosan tudod mi történik és azt is hogy miért ezenkívül akkor már szabad akaratod is lesz, nem KELL reinkarnálodnod, tudatod olyan lesz mint a fény
de ehhez sok élet kell és az, hogy dumálsz a szeretetrõl nem fog segíteni, csak a tapasztalat
figylej tudom, hogy nem fogod elhinni de nincs megvilágosodás, azonban olyan van hogy úgymond valódi önmagaddá válsz, és meg lesz benned minden válasz mindenre. én is a tapasztalatról beszélek! az nagyon fontos! de meditációnal valójában újra kívül keresgél az ember, tehát eltávolodik önmagától vagyik megtagadja önmagást, az egóját. amíg meditálsz, addig nem cselekedsz a fizikai világban, mert tétlen vagy. viszont azért öltött a lelked egy testet, hogy itt a fizikai világban kifejezd önmagad, mindenki a saját útja szerintm, mert "az út vagyok én", én pedig nem a fejem vagyok, hanem a lelkem vagy nevezd aminek akarod.
igen a lelked van és a meditáció célja pont, hogy oda eljuss és van megvilágosodás, vannak (kevesen) akik meg is világosodtak pl. Sri Chinmoy
(de említhetném Jézust vagy Buddhát is)
olvastam két könyvét is,nézd hidd el én ezeket megjártam(és ezt nem nagyképüen mondom), de sri chonmoynak is van vmi furcsa az arcán, a könyveiben ott a képe, nézd meg. de neki is vannak jó meglátásai, mint pl. hogy az önkifejezés eszközeit kedveli, stb. nem kell meditálni, hogy oda eljussál, te ott is vagy, csak a képzeleteid választanak el, mert a képzeletek torzítják lelked valóságát, nem ismered a régi scorpions számot: "make it real no fantasy" :) csak úgy eszembe jutott :)
a meditációkban pedig nagyon is képzelõdsz, és mivel nem a fejed vagy, ezért a képzelet nem vezet a lelkedhez, hanem pont eltávolít. milyen meditációkat gyakorolsz? imaginációkat? kiüresítés? vagy mit? mesélj, tényleg kívácsi vagyok
találkoztam már olyan magyar budhista mesterrel,aki materializált egy követ nekem, és minden társanak egyet-egyet. és minden volt felesége 1-1 lakást vitt el tõle(3 vagy 4 felesége volt, világi budhista), vagyis vmit mégsem csínált jól, nem volt hiteles. sok mestert, tanítót felkerestem, egyiket sem lehet követni, mert önmagadat kell követned, a belsõ útmutatást!
ne aggódj én sem hiszek 100%ban az élõ "mester"eknek, aki ennyi mindenhez ért és ekkora sztár, az nekem gyanús, de biztos elõbbrébb tart mint mi
egyébként nem tudom mennyire figyelted az igazi mesterek (Jézus, Buddha) életét, de ami azonos bennük, hogy egyiknek sem volt csaja, sõt egész életükben nem dugtak egyszer sem. (egyébként az hallottam, hogy minden közösüléskor (és öléskor) akkora asztrálörvény keletkezik, hogy megrezdíti az egész (másik) világot) szóval a szerelemnek semmi köze a szeretethez, sõt... a szerelem egyetlen emberre irányul és aki igazából szereti az embereket, az mindegyiket ugyanúgy szereti így a topik címe el van cseszve és ezáltal az egész topik is
a tibeti gyógyításon tanultunk olyan technikát hogy visszamenj elõzõ életedbe, de erre nincs szükség, most ezt az életedet éled, és itt és most és az elõzõ életed eseményei lényegtelenek a tapsztalat a lényeg
esküszöm te semmit se tudsz. buddha ki volt szerinted? sziddharta herceg wazzeg! vágod? felesége volt, gyereke, amíg nem indult el megvilágásodás útján élvezte az élet minden örömét. Jézusnak is volt ágyasa ha nem tudnád. a szerelem is az önkifejezés egyik eszköze, ha megtagadod akkor az élet fenntartását tagadod meg. más a szerelmesek szeretkezése és más a szex, a puszta kefélés, az csak agresszióról szól, de az igazi szerelem gyógyítja a világot
egyébként figyelj nem bántani akartalak ezzel, de mindig csak mások gondolatairól beszélsz! hogy buddha így, jézus úgy, sri chinmoy meg amúgy, egy ismerõsöm azt mondta stb.. és te, te mit tapsztaltál? a budhizmus vonz? akkor csínáld ne szájhõsködj! járd azt az utat, és te mond meg, de õszintén, hogy fejlõdtél-e tõle! és te, te nem szeretkeztél egész életedben egyszer sem? tudod mi a probléma, hogy dugásnak nevezed! mert a dugás az nem szeretkezés, a dugás az az erõszak egyik formája, annyit tesz, hogy bosszút állsz máson, de valójában önmagadon, ezért nem érzel igazi beteljesülést egy ilyen aktus után! viszont ha szeretkezel, de tényleg szeretkezel, ami annyit jelent hogy önzés nélkül adsz, és csak adsz a másiknak, akkor igazi beteljesülést élhetsz meg! szerinted hogyan lennél a világon ha a szüleid nem szeretkeztek volna? ez az élet rendje. csak sokan nem kezelik úgy mintegy különleges dolgot, hanem rutin férfi feladatot(vagy éppen nõit) csínálnak belõle és tényleg csak kefélnek, de ezek az emberek bármit is mondanak, nem érzik jól magukat a bõrükben, és könnyen elkapnak nemi betegségeket, van olyan aki impotens lesz, van aki elhidegül a szexualitástól, van aki csak szükségbõl csínálja, õk mind rombolnak a szexualitással. De vannak emberek akik, igenis szeretkeznek és ilyenkor két lélek ünnepli az életet! ez az energia pedig mindkettejük és az egész világ számára jót hoz.
nekem X-aktákból A vége c. rész jutott eszembe. Ahol Gibson Prais elmondja, hogy legtöbb ember amitt aggódik, hogy mások mit gondolnak róla, pedig aki miatt aggódnak õ is emiatt aggódik. Na most ez off volt csak leírtam, mert eszembe jutott :-) Mihail: neked annyit, hogy ne nézz már le mindenkit! És igenis lázadsz. Lázadsz azzal, hogy megnyitottad ezt a topicot, ami szerintem teljesen értelmetlen volt, az összes hozzászólásoddal együtt. Látom ellenem is lázadni fogsz a hozzászólásom után :) Vagy azzal jössz, hogy igazam van, és tényleg értelmetlen volt a topic. Ezzel ne gyere, nem kapsz megváltást a beismeréseddel, jobb ha nem írsz semmit, és csak magaddal, a belsõ békéddel foglalkozol ahelyett, hogy itt próbálod megváltani a világot. És igenis próbálod, különben nem lett volna ez a sok hozzászólás, én sem írtam volna. Ez csak egy baráti tanács, nem kell megfogadni...
Ja igen. És ettõl a világtól soha nem fogod magad függetleníteni, ahogy elgondoltad. Vagy ha sikerül, koldus leszel, meghalsz, megesznek. A cselekedeteknek olyan következményei vannak, amit se te se senki nem lát át a világban. Nem elég a tisztán látás.
Mondod te,aki tisztán átlátja,hogy semmit sem lehet átlátni.
Az út a megvilágosodásig hmm.. nevezzük így. Szerintem minden embernél más. De úgy, ahogy Mihail írta, mindegyik közben egyre jobban megismered magad, közben letisztulnak a dolgok. Viszont nem lehet megvetni ezt a világot az összes butaságával és rossz oldalával. Itt kell érvényesülni, lehetõleg úgy, hogy másokon ne tapossunk át. Születéstõl kezdve nagyon sok információt kapsz a világtól, ami szerint alakítod magad, elején nem is tudatosan. Tehát ami te vagy, igaz bellülrõl jön, de beletartozik az a sok külsõ emlék, élmény és tapasztalat, amit kaptál az élettõl. Azok is te vagy. Ha megveted, magad veted meg. Szerintem valahol középen van a helyes út. Élni kell a világban, alakítani, úgy, hogy közben te is épülj tõle. Kell hozzá szeretet, szerelem. De ezek is csak szavak, hiába fejtegetjük a különbséget a kettõ közt. Van és kész. Sokan tudják mik ezek, hogy mûködnek. Ennyi :) Megint az agyalás :PP
És ne kutasd az életet, hanem éld!!!
Van egy kedvenc könyvem, amit ajánlok: Weöres Sándor - A teljesség felé :-) szerintem tetszeni fog, ha még nem olvastad.
de vajon a megvilágosodás útköve befele vezet-e? más szavakkal jutok-e elõbbre meditációval?
illetve hogyan tudok szeretni valakit, akit amúgy nem szeretek?
Meditálj, és ahogy érzed utána. Ha kell neked, csináld, ha nem jó akkor ne :) Én még nem meditáltam. Nem kell mindenkit szeretni. Csak elfogadni, érezni... Ha van valaki, akit nem szeretsz, és megérted hogy gondolkodik, mit miért tesz, el tudod fogadni (ehhez kell igazából látni) akkor elfogadod. Szerintem ha magad nagyon szereted, tehát boldog vagy, akkor mást is tudsz, és viszont. Nem azt mondom, hogy önzõ módon kell, hanem ha a saját világod szereted, akkor abból tudsz adni másoknak.
én sem meditáltam még, bár már próbáltam, csak nem megy (lehet, már ehhez is kell egy "érettségi" fok) de úgy gondolom, ahhoz, hogy igazán megismerd és szeressed magad, erre szükség van és ezen keresztül már utána a többi embert is tudod szeretni mert addig nem
Hát akkor hajrá! :) Majd utána oszd meg a tapasztaltakat!
vagy mihail, te úgy is csináltál már ilyet :) mondd el hogy kell!
mondtam, hogy már próbáltam de nem megy mihail se oda jutott vele, ahova kellett volna
egyébként szerintem nekem még optimális esetben is két élet kell, hogy legyen esélyem a megvilágosodásra
ilyen nincs hogy megvilágosodás, ahhoz hogy jóban légy magaddal, szerintem nem kell két élet :)
#35 .: Egy picit elbeszélünk ebben a témában. Természetesen minden ember szabad akarattal rendelkezik, a volt hittantanárom egyik kedvenc hasonlata, miszerint a gályarabnak is szabad akarata van, eldöntheti, hogy evez e vagy nem. Ha nem evez akkor agyonverik. Ezt én nem nevezném 'szabad akaratnak', inkább csak 'látszólagos szabad akaratnak', mivel a halál súlyával kényszerítik arra, hogy az õ javukra 'éljen a szabad akaratával'. Hasonló ehhez a római principátusi rendszer, amikor az elméletileg köztársasági tag, gyakorlatilag császár a szenátusban nyílvános szavazáson vett részt, és õ szavazott elsõnek. Természetesen a többi szenátor is hasonlóképpen szavazott, mivel rájuk nézve negatív következményei lettek volna, ha másképp szavaz. Szavazhatott volna másra is, de nem tette, mert valamilyen szinten kényszerítették.
A manipuláció értelme épp abban rejlik, hogy látszólag nem korlátozza a szabad akaratot, de erõsen befolyásolja. Egy jó példa mindennapjainkból : A média. Minden igazságnak két oldala van, de a Média szereti csak az egyik oldalát "publikálni", erõsítve a fekete - fehér meglátást, és a kedves nézõk többsége igenis megelégszik ezzel az egy oldallal, mert nincs rá igénye, hogy mást higyjen, mint amit ezüsttálcán megetetnek vele. Sajnos sok esetben fent áll, hogy egy idõ után az emberek többsége annyira beáll egy "képzelt tényre", hogy már nem képes elfogadni az igazságot, ha szembekerülne vele. Több emberrel vitatkoztam már dolgokról, amiket a média teljesen máshogy állít be. Nem kell mondjam, õk váltig állították az igazukat. Amikor megkérdeztem, hogy milyen bizonyítékot, forrást vagy bármi mást tudna mutatni, ami aláállítaná az igazát ? A leggyakoribb válasz : "Hát a tvben ezt mondták. Meg a rádióban is..." Az ilyen embereket már én sem tudom sajnálni.
Mindkettõ lehetõség egy bizonyos 'manipuláció', mindkettõ külsõ erõ árnyalata, csak az elsõ erõszakosabb míg a másik rejtettebb.
Igen, a második eshetõségnél az emberek saját akaratukból 'dõlnek az igába', mert aki akar, az utána olvas a dolgoknak, de egy idõ utána ezeknek az embereknek már nem is nagyon lesz szabad akaratuk, mert annyira beléjük rögzül a média, hogy nem lesznek képesek (nem akarnak) mást hinni.
Ez nem teljesen korrekt (hacsak nem valami 'hiper vallásos' valaki vagy, akinek az elsõ elve a kõvel és kenyérrel fémjelzett szállóige).
Bárkit meglophatnak (és bárkit meggyilkolhatnak), függetlenül az öltözködésétõl, stílusától és kinézetétõl (annyiban van igazad, hogy némely esetben talán ezek is szerepet játszhatnak, de ez csak pár százalék között mozog). Elég egyszerûen csak rossz idõben rossz helyen lenni. Pl engem egyik pesti tartózkodásom alkalmával majdnem összevertek a C kategóriás állampolgárok, csak mert leálltam 2 percre nézegetni a térképet a metróban. Ha ott pl megkéselnek, az is az én hibám .. ?
Ha a másik oldalát nézzük, akkor egy részével egyetértek. Még régen ellopták az igen hanyagul lezárt biciklimet, azóta 100x jobban odafigyelek hogy zárom le és mennyi idõre hagyom ott.
Az erõszakról csak annyit, hogy igen, van némely olyan eset, amikor tényleg hibás valamilyen szinten a nõ is (gondolok itt arra, ha kurvásan viselkedik, vagy túlságosan kivágott cuccokban jár stb).
1. nincsen szabad akarat 2. ahhoz, hogy fejlõdj és "tisztába jöjj magaddal" több élet kell, bár lehet, aki olyan tökéletes és kiváló mint egy szabolcs, annak nem de talán a többi ember következõ életében szabolcsnak születik...
Éppen ezért nem értek egyet azokkal a húde ateistákkal, akik azért nem hisznek Istenben, mert ugye "hogy engedhette meg hogy ez meg ez megtörténjen...". Hát kérem, a világ olyan, amilyenné tesszük, ha valaki belénk akarja baszni a baltát, akkor ne várjuk, hogy majd Isten levillámolja a kezét, hanem segítsünk magunkon. Kár mindent Istenre kenni...
Ugyanaz, mint amikor valakik a fegyvereket okolják a szörnyûségekért. Nem a fegyver öl, hanem az ember.
1. Ha úgy értitek a szabad akaratot, hogy az életben minden dolog rajtatok múlik minden döntésetek végeredménye olyan, mint amit vártatok, akkor az nem szabad akarat, hanem Istennek születtetek. Egy embernek viszont mindig van szabad akarata, ezen azt érted, hogy õ dönti el, mit fogad be a külvilágból, és mit nem. Mondjuk ezen lehet vitatkozni, mert itt a példa, hogyha valaki ketrecbe születik, ilyen esetben nincs szabad akarat? Azt viszont hogy most élsz, ebben a világban semmiképp nem lehet úgy fölfogni, hogy ketrecben élsz, és igenis van szabad akarat. Lehet hogy a szabad akaratot mindig az határozza meg, hogy milyen világban élsz? Akkor viszont "Szabad akarat" = Adott körülmények közötti lehetõségek kihasználása, döntéshozás lehetõsége. 2. jó akkor majd következõ életünkben megbeszéljük, ha gondolod. Én még ebben az életben próbálok élni.
Fél igazságot mondtok mind a ketten.
Általában az esetek döntik el, hogy mikor kell és mennyire küzdeni. Például van egy humán beállítottságú ember, aki valamilyen helyzetbõl adódóan (pl családi nyomás) reálpályára készül. Otthon vért izzadva tanul, hogy teljesítse a közepes szintet, míg másképp negyedennyi tanulással lazán meglenne neki a kíváló minõsítés a humán tárgyakból. Egyszerûen nem ilyen az agya, és kár erõltetni...
"akkor ha jár neked megkapod, ha nem akkor nem"
Ezen a mondaton van a hangsúly. Példának okáért, van egy lány, akinek teljes mértékben nem vagy a zsánere. Na ott aztán megszakadhatsz úgy küzdhetsz, akkor sem lesz semmi. Egyszerûen nem vagy a zsánere és kész.
Azzal pedig, ha túlságosan elképzelünk valamit (egyetértek Mihaillal), néha ellenünk fordulhat. Gondolok itt arra, ha pl randizni akarsz valakivel, és annyira eltervezed, hogy mit mondasz, és hogy, hogy amikor oda kerül a sor egyszerûen becsõdölsz és egy értelmes mondatot nem leszel képes kinyögni. Ha pedig egyszerûen nem tervezgetsz semmit, csak adod magad és természetes vagy, akkor pedig minden megy mint a karikacsapás.
Abban viszont Sadun Trystnek van igaza, hogy amikor kell, akkor küzdeni kell, nem pedig várni a sült galambot.
Addig nem tudunk beszélgetni ilyen dolgokról, mint szabad akarat, amég nem írod le, számodra mit jelent ez a fogalom, máskor írd le!
Errõl egy vicc jut az eszembe.
Mi a különbség a demokrácia és a kommunizmus között ?
A kommunizmusban van szólás szabadság, a demokráciában pedig szólás utáni szabadság... :).
Én személy szerint nem nevezném szabad akaratnak azt, amikor valamilyen rád irányuló negatív következménye is van a döntésednek (pl agyonvernek). Szabad akarat az, amikor semmilyen befolyásoló erõ nem késztet a döntésed megválasztására (pl nem fognak rád puskát).
Yetike: mielött beleolvasok abba, amit írtál: Ha kimondasz valamit, az már soha nem a teljes igazság, midnig csak az igazság egy apró tökéletlen töredéke :-)
Te pedig használd a "Válasz" opciót a félreértések elkerülése érdekében :).
ha lenne szabad akarat nem mûködne az asztrológia, a jóslás, meg egyáltalán semmi amikor élsz már csak azt teszed, amire születésed elõtt beprogramoztak, pontosan azokat a döntéseket hozod meg, amiket kell
2. azt ironikusan írtam lehet, hogy Mihail nagyon aggresszív, de te meg túl nagyképû vagy azt hiszed mindig neked van igazad
De ha úgy nézed, piszolyt nyomnak a képedhez, kényszerítenek arra, hogy kimond, hogy IGEN, ebben a helyzetben ki akarod mondani, hogy IGEN :) és így már szabad akarat. Tehát akkor szabad az akarat, ha nincs külsõ körülmény? Lehet. Ez nagyon érdekes téma elgondolkodtat :)
Én inkább úgy mondanám, hogy vannak relatív és abszolút igazságok (remélem a megfelelõ szavakat használtam).
Gondolok itt arra, hogy abszolút igazság az, hogy pl esik az esõ. Igen, esik. Vagy hogy 2+2 = 4 (miután elfogadtuk a matematika ezen elveit). Ezekbe nem lehet belekötni.
De pl mi van akkor, ha megkérdezem, hogy pl az iraki háború igazságos - e ? (szerintem nem). Nem lehet egyértelmûen eldönteni, mert 1000 tényezõt figyelembe kell venni és 1000 oldalról meg kell nézni a dolgokat, nincs fekete vagy fehér.
Hogy amit mondanék, az az igazságnak az apró töredéke lenne, az azt jelenti, hogy féligazságokat mondok, tehát csak az érem egyik oldalát nézem. Én próbálom átlátni a dolgokat, és mindkét fél álláspontját megvizsgálni (általában mindkettõnek igaza van, csak az egyiknek ebben a másiknak abban :).