folyton ez az elõzõ élet mostani élet.. én is voltam ilyen idõszakban hogy mindent a karmára meg a reinkarnációra fogtam, de egyszerübb lenne egyszerüen csak meglátni a mostani helyzetet ahelyett, hogy fantáziálsz
,,Köszönöm a kritikát."Örülök, hogy ezt reagáltad, -még ha megkésve is - mert építõ jellegûnek szántam.Általában nem szokták érteni és jónéven venni az ilyesmit.
Yo ez a topic, Mihail Magvas gondolatok - tetszenek.
Milyen pallerozott az angoltudasod:)Tudsz tobb szot is esetleg, vagy csak ezt tudod de ezt nagyon?:DDDDDDDDDD
Ezt nem te fogod megszabni. Mellesleg nem vágom, mit gumizik itt mindenki. Majd pont a ti kényetek, kedvetek szerint lehet topicot nyitni, nem? Ha valamelyik téma nem tetszik, azt nem látogatod, ennyire egyszerû. Senki sem kért meg, hogy olvasd...
És honnan tudod, hogy melyik lépcsõfokon állsz épp? Szerintem ebben nem lehetsz biztos. Legalábbis én nem vagyok benne. Lehet, hogy még 10 élet kell, lehet, hogy már csak ez az egy... lehet, hogy még 30.
Pont olyan mint minden más is.Sötét...(a fény a háttérben húzódik meg.) De legalább õ is tudja, hogy egy senki.Szar lehet így élni,de õ válaszotta ezt az utat.
optimista vagyok eddig azt gondoltam talán csak 2 vagy 3 élet kell még az istenné válásig elvégre nem vagyok tirpák, nem iszom, nem dohányzom és nem csapok be embereket
de most olvasok egy könyvet: Brian L. Weiss: Életek, mesterek (c1988) a csajnak már 86 különbözõ élete volt és még sehol nincs a megvilágosodástól kezdek aggódni...
mikike, egy életen belül is többször születünk újjá, valahányszor drasztikusan változtatunk (akár magunktól, akár környezet hatására)az életvitelünkön vagy a felfogásunkon.
Miért érdekes az, hogy hol-mikor születsz meg újra, ha egyszer úgy is megszületsz...Ahogy ma nem tudod ki/mi vlotál az elõzõ életedben(már ha volt), úgy azt sem fogod tudni mi leszel a következõben(már ha lesz). Felesleges ezen rágódni. Inkább az épp aktuális életed próbáld meg valóban élni.
miért szerinted most mit csinálok?
amúgy a történet szerint, ahogy minél több életét megismerte a csaj, annál jobban harmóniába került
de ide még eszembe jutott egy idézet a Mesterek c. könyvbõl: "-Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon? -Abból, hogy élsz."
Ahogy végigolvastam a topicot, körvonalazódott elõttem egy érdekes szemlélet, amit majd mindenkinél felfedezni vélek. Nem nagyon értek vele egyet. Szinte kivétel nélkül úgy tekintetek a boldogságra, mint valami végcélra. Ahová az út vezet. Szerintem a boldogság maga az út, amit járunk.
örülök, hogy a te életedben ez így van, de az enyémben nem nekem szenvedés az utam
Mellesleg szerintem a boldogság nem egy pillanat... Ez túl kicsi idõintervallum ahhoz, hogy egy ember boldognak mondhassa magát benne. Persze ez már csak játék a szavakkal. De én erre inkább azt mondanám, hogy élmény. És nem azt, hogy boldogság.
mikike-"életük legboldogabb idõszaka" DecenS-"boldogság nem egy pillanat..." öszvééér Alo ;)
ja igen az utolsó válaszom mikike 469-es hozzászólásához ment ;] (opera)
:))))) Szabi-cica, én most boldog vagyok:)))) És már majdnem teljesen jól érzem magam a bõrömben... Akkor most jó úton haladok, vagy meg is világosodtam? (A kérdés mikikének és decensnek szól)
bip ;]
Azért jelentkezhetnél nem csak itt...
Egyébként én is megvilágosodtam ;-)))
nos szerintem nem a jó (hatékony) út szenvedésen keresztül vezet lehet most csak vársz valamire, vagy erõt gyûjtesz az elkövetkezõ rossz dolgokhoz
de lehet tévedek, igazából nem tudom, hogy aki boldog, annak milyen feladata van az életében