Tévedni emberi dolog... :) (én férjnél vagyok és nem szándékozom leváltani az illetõt és tényleg ott volt mellettem,amikor más elhagyott volna-ez 1 más vétsége miatti autó balesete volt és majdnem az életembe került utána pedig 2 év lábadozásba...)
Az embereknek meg kell ismerniük az életet,hogy valójában külömbséget tudjanak tenni jó és rossz között. Ezért is kell kipróbálniuk minnél több mindent addig,amig nem kötelezik el magukat más mellett.(sztem)
Nem kell mindent "a savanyú a szõlõ" kategóriába rakni. :)
Talán nagyon kevés embernek adatik meg az életében,hogy megtalálja azt aki igazán érdemes a hûségére... Õk nem olvasnak ilyen topicot... :( a topic pedig nö...
Csak nem tudom,hogy milyen pofát vágnál,ha veled is ilyenek lennének.
(pl.:melletted még 1 egész focicsapatot tartanának vagy csak,amíg az ágyban hasznodat tudják venni addig kellenél... Tudod,ha szerelmes lennél és ilyen módon jól megszívatnának tudnék jót röhögni az ilyen embereken. :)-pedig senkinek sem kívánok csalódást.- Mert az ilyen stílusú személyek elvárják a másiktól,hogy hûséges legyen hozzájuk.
nem vagyok hüséges ,és ezt én el is mondom mindig!!
Csak akkor számít,ha olyanokat vág a fejedhez,amik oltári nagy fájdalmat okoz és olyasmivel vádol,ami véletlenül sem történne meg csak egszerûen bántani akar,mert szar napja volt esetleg stb.
Az volt barátnõmet imádtam szinte... mindig az járt a fejemben hogyan okozzak neki boldogságot, mikor látom legközelebb (koleszos volt és hetente max 2X láthattuk egymást) Életem legszebb 3 hónapja volt az mikor együtt voltunk. Aztán hibáztam vmit (nem léptem félre, eszembe se jutott volna, a hûségemre vagyok a legbüszkébb) és hiába kértem bocsánatot, õ visszavágott, de nem is sejtette hogy mekkora fájdalmat okozott vele... utána megpróbáltam visszaszerezni, 3 hónapon át próbálkoztam, de megint megbántott vmivel, és nagyon elkeseredtem. Most, múlt hétre gyûjtöttem össze annyi erõt 3 hónap után hogy megmondjam neki amit akartam. Azóta nem beszéltünk. Sose bántott meg még ennyire senki, mint õ. De nem haragszom rá. Sok dolgot tanultam tõle-miatta.
Nem a szavakkal lehet kifejezni a szeretetet. Abból amit leírtál nekem az jön le, hogy nem annyira vagy nem úgy szeretett ahogy te. Persze ezt egy szerelmes szív nem veszi észre és ha észre is veszi nem igazán érdekli.
A nagy "Õ" elvárt mindent és nem vette észre soha,ha fájdalmat okozott akár 1 szóval is.Viszont nekem mindenre figyelnem kellett,tõlem mindent elvárt és nem az számított,hogy mi az igazság,hanem,hogy mi az õ igazsága és mit akar õ hallani.Úgyhogy már nem tudtam valójában mit mondjak és mit is szeretne annak ellenére,hogy állandóan azt emlegette mennyire szeret,imád õ engem.
Ilyenkor nem tudom mit is csináljak... :o( De természetesen én vagyok a hülye,hisztis pina. ???????????????
Nem azt mondtam hogy ezentúl hûtlen leszek, hanem azt hogy sokkal óvatosabbnak kell lennem, mert egyszer már nagyon ráfáztam ahûségem miatt. De hosszú történet és nem is szívesen mondanám el. A lényeg hogy én még soha nem szerettem senkit úgy mint azt a lányt, ezt tudattam is vele, megpróbáltam éreztetni is vele, de õ visszaélt ezzel.
Az egy dolog, hogy nehezen bízik meg az ember bárkiben is. Bár sosem értettem, miért. Miért a következõ ember bûnhõdjék amiatt, amit az elõtte lévõ követett el? Ha én csalódok valakiben, akkor abban nem bízom többé. Ilyen egyszerû. De hogy azért vonjam meg a bizalmam olyanoktól, akiket nem ismerek (és ebbõl adódóan soha nem is ártottak/árthattak nekem), mert egyszer valaki (akihez semmi köze nincs az 'új' embereknek)megsértett engem, számomra az egyik legérthetetlenebb és legostobább, legszûklátókörûbb dolog. Uff!
Ebben is van vmi,de amikor az ember megégeti magát még a gyufától is fél.Miért?Mert a gyufa tûzveszélyes szerszám úgymond - még akkor is,ha nem te játszol vele ill. nem dohányzol.
Ilyenkor a legnehezebb megbízni vkiben és fennáll az a veszély is,hogy csak olyan embert keresel,akinek a fájdalmaidat szeretnéd elmondani ill. a szívedet kiönteni.
Mit, Krisz? Én nem a Te történetedre reflektáltam. Csak jeleztem, hogy szerintem félreértetted a Faki által írtakat. Asszem, kicsit elbeszélünk egymás mellett. Olvasd újra a postokat. :o)
Egy kapcsolat kezdetén honnan tudod, hogy megérdemli-e a másik? Vagy akkor egy kapcsolat elején Te soha nem leszel hûséges? Kiszabsz egy idõt magadban, ami alatt a másiknak bizonyítania kell a rátermettségét és a jóságát annak érdekében, hogy onnantól majd hûséges legyél hozzá? Vagy mégis hogy gondoltad?! Ki fogja eldönteni, hogy a másik ember mire érdemes? Te? Ki vagy te? És téged ki fog megítélni, hogy mire vagy érdemes? Hm?
én is így jártam mint Krisztike... ezért írtam csak azt amit az elõbb Még akkor is hûséges maradtam amikor már a bnõm rég más felé kacsintgatott és azzal etetett hogy van még esélyem. Hát nem. 3 hónapig próbáltam visszaszerezni és mit kaptam pár napja? " Már minden elmúlt sajnálom" Ennyit a hûségrõl! Majd ha lesz vki aki megérdemli majd megkapja tõlem. De sokat tanultam ebbõl, megváltoztatott.
Én is hûséges voltam és pont azért kaptam a pofonokat...igaz,sajnos nem tanultam belõle és még most is az vagyok.De azokat az ütéseket nem fogom soha elfelejteni.(csak egyetlen okból,mert ok nélkül kaptam másik illetõ rosszindulatúsága miatt)
"Én a nagy hûségemmel akkorát szoptam hogy nemigaz Nálam ezentúl egyet jelent a gyengeségemmel" Gratulálok! További boldog életet. Csak annyit mondok, hogy ezentúl ilyen "szánalmas, gyenge" csajokat is kerüld, ja és a feleséged nehogy gyenge legyen!
Nos köszi.. De a naivitásom nem olyan egyértelmû... Én a pillanatnak élek(carpe diem...), de tudom, hogy könnyen elõfordulhat, hogy változni fogok a jövõben s ez néha elgondolkodtat, s készülök is rá... Kicsit paradox jelenség ez, valóban, de tényleg így van... Szeretk ilyen lenni, szretem a jelent, de készen állok az új élményekre, a változásokra is.. Engem ugyan nem súlyt le, ha az idõsebbek és/vagy intelligensebbek meg akarnak gyõzni, hogy változni fogok... Tudom én is... A zavaróbb inkább az, ha olyan rémesen akarják ábrázolni... Wind of change:a változás szele lehet pozitív(példa erre az említett dalcím témája is..sokan azt hiszik, hogy ez szerelmes szám...höhö..ennyit a történelem-tudásukról...)! Lehet, hogy a javamra fogok változni..SÕT! De nem zavar, nekem nyugodtan elmondthatja bárki, hogy milyen naiv vagyok.. Tudom,de ez egyrészt személyfüggõ, hogy ki, mennyire, mikor, meddig... Másrészt attól, hogy elmondja, vagy fel akar készíteni, hogy "huh,majd jön a csúny jövõ, s akkor lesz majd haddelhadd!"... Magamnak kell erre felkészülni, vagy legalábbis megérteni, nem pedig másfeladata... Tudom, hogy naiv lennék, de azért annyira nem, hogy ne tudnám, ez nem fog mindig így maradni... Az én naivizttásom tényleg abból áll, hogy próbálok hinni a jóban... És szeretném, ha legalább ez az alapelv nem veszne el bennem... De majd meglátjuk mit hoz a jövõ... Ja és:Quidquid discis, tibi discis..(bármit tanulsz magadnak tanulod...)
Minden egyes hozzászólásod utána egyre kevésbé értem, hogy mirõl is írsz. Tényleg. Bocs. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy ironikusan értendõ a "mindjárt sírok", vagy nem.
Tudod sztem ne magyarázzam meg!Egyébként mindenki másképpen értelmezi ezt a szót.kb.5évvel ez elõtt más volt a véleményem-fogadkoztam,hogy én sose és most márlassan 4éve megváltozott minden.Hogy értendõ.így is úgy is...?
Átolvastam az elmúlt pár napban keltezett írásaid Membrah. Elsõ gondolatom az volt, hogy már-már megmosolyognivalóan, bántóan naív vagy. De aztán a következõ másodpercben bevillant az is, hogy akár én is írhattam volna mindezt: amikor annyi idõs voltam, mint Te. Nem mintha most olyan sokkal idõsebb lennék. De azért elmúlt pár jellemformáló, szemléletválasztó év azóta. Nem is tudom mit írhatnék. Hogy mi minden történt ami megváltoztatott? Az azért hosszú lenne. Amikor annyi idõs voltam, mint Te, engem mindenki megpróbált meggyõzni, hogy csak ábrándos, lelkendezõ naív kölyök vagyok. Én nem hittem nekik. És bizonygattam az igazam. Fáradság nélkül, véget nem érõen. Megannyi vitán, párbeszéden keresztül. Aztán nekik lett igazuk. Legalábbis részben: sok olyan dologban, amit nem hittem volna korábban. Még magamról sem hittem volna. Azt hiszem, én nem akarok azoknak az embereknek a nyomába lépni, és most téged gyõzködni, "megvilágosítani" arról, hogy mennyire más (lehet) a realitás, mint amirõl Te írtál alább. Azt kívánom inkább: õrizd meg ezt a lelkesedõ naivitást. Sose legyen semmi, ami kizökkent ebbõl. És a párod iránt érzett szeretetbõl/szerelembõl. Ha meg mégis lesz: úgyis levonod majd a szükséges konzekvenciákat, és megtanulod a leckét anélkül, hogy én mindezzel korábban szembesítettelek volna. Egy szó, mint száz: csak így tovább!
Hát éppen ez az a múltbéli nehézségktõl nem ,hogy érettebb lettem de attól félek kimaradt valami az életembõl,és állandóan azt hallom hogy nem vagyok 18éves,megöregedtem.-azt tudom,hogy nem leszek fiatalabb,de úgy gondolom még nem vagyok 28 nem vagyok olyan öreg,hogy a szórakozást ki kellene zárnom az életembõl...
tudom, hogy furán hangzik,de már volt többször is igen komoly döntéshelyzetem... Olyanok amik nemhogy az én korosztályombelieknél, de a többi embernél se jellemzõ,hogy elõfordul... Igaz, volt olyan is, amikor tényleg nem érte volna meg elmesélni... De mostmár, jóval késõbb is csak olyannak mondanám el, akiben halálosan megbízom... Volt mibõl tanulnom... emiatt sokan azt hiszik, hogy na ettõl az ember érettebbé válik.. Hát pont az, hogy nem... Érzékenyebb és filozófikusabb lettem, denéha pont inkább gyerekként próbálok viselkedni.. Volt egy-két idõszak, amikor éretten kellet megoldanom dolgokat, s elõfordul, hogy mostanság akarom pótolni... De ez is el fog múlni, teljesen jó ez így is..
Szerintem ez a tézis hamis... Ha "megijjedsz" is, akkor legalább megtudod az igazságot... Jobb, ha tudod, mitõl féltél, mintha állalndóan az a rossz érzés lengi be a napjaidat, hogy "Na, most mi les...!"... bár ez csak az én koncepcióm egy-egy problémamegoldásra...
Persze, hogy elõfordul, hogy fdélük, hogy lehet, hogy a másik megvet/kinevet/elutasít, de akkor is az õszinteség a legfontosabb! Én a párom felé mindig õszinte vagyok még ha zavarban is vpok...de õ ismer a legjobban, s ez nem csak azért van, mert vele járok, hanem mert hagyom magam megismerni.. Egyébként aki nem õszinte,azt nem csak a másikat, de saját magát is becsapja és sokszor több kárt okoz, mint kéne... De ha más szempontból nézzzük, van az úgy, hogy jobb nem szólni inkább semmit.. Nem hazudni, vagy titkolózni, csak védeni a másikat.. Elõfordul hogy ha megakarjuk óvni valmitõl,akkor inkább hallgatunk.. Bár nálam ez is nehéz dolog, hisz joga van hozzá, hogy tudjon róla, s hogy õ döntse el, neki az jó, vagy sem! Igaz, még ebben a kapcsolatomban nem fordult elõ ilyesmi,mindent elmondok neki, s ennk örülök, s remélem ez így is marad.. Jöhet-csak képletesen értem-bármilyen nehézsség, de mi legyünk õszinték egymással! Erre vágyok én, mint nõ! ÕSZINTESÉG! Talán az egyik legnyagyobb emberi érték! Nem hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel!
Csak néha féknek az ilyen jellegû tmákat napirendre tûzni...Õszinteség?...-nálunk is volt olyan,amirõl a másik azt hitte hogy kifogja nevetni a párja és ezért nem mert elõhozakodni vele.(nem hûtlenségrõl volt ekkor szó):)
Szerintem az a lényeg, hogy akit el tudnak venni (csábítani) Azt vigyék mert annyit is ért. (oda vissza érvényes) Ezek kemény szavak és valójában én se tudok azonosúlni vele teljesen, de ez az igazság.
Igen a férfiakat talán jobban megviseli. Tudod a férfibüszkesége
Igen ehez kell az öszinte kapcsolat. És kiderûl, hogy mit nem tud megadni a másik, mi hiányzik. Aztán keresni kell megoldást. Természetesen két ember kell mindenhez ebben igazad van.
Az az ember, aki pedig a tiltott gyümölcsre hajt, nos relatív , hogy szemétláda-e... Számomra igen,de neki, vagy a csábítottnak nem feltétlenül... Kockázattak, megtettszettek egymásnak...s ha sikerül a hódítás...hát akkor legyenek boldogok... mit tehetnék... A dühösködés nem segít...sértett lennék, de inkább a csajra... S az se tartana sokáig...a másikat nem formálhatom olyanná, amilyennek én szeretném látni... Ha õ képes mást választani,akkor bebizonyította legalább, hogy nem illünk össze... A csajra pedig akivel összeállt azért nem haragszom, mert ha velem megtette, könnyen lehet, hogy vele is megteszi... Ja! És tényleg baromi kellemetlen, ha egy haverrol, egy barátról derül ki, hogy vonzódik hozzád, mert se õt, se a szerelmed nem akarod megbántani... nehéz megoldani azt, hogy ne bántsd meg, és meg is maradjon, mit barát! Talán azért akkor közelít, amikor foglalt vagy, mert olyankor jött rá, hogy mit szalasztott el... De ha tényleg igaz barátod, akkor el lehet neki õszintén mondani, hogy te mással vagy boldog, és ezt értse meg! Sztem meg is fogja!
Én ugyan nem tartom bûnnek, de ha már másról ábrándozok, vagy netalán még más is megfordul a fejemben, én tudom, hogy nem elég erõs a párom iránt táplált vonzalmam, s akkor inkébb szépen megbeszélem vele, hogy mi a helyzet, s õ dönti el mit akar, bár inkább azt mondom vége, mert ah szeretk valakit,csak õ érdekel... De ki tudja mit gófogok mondani 20év múlva?!...;-) Nos Un. mondta, hogy mindenkinek szülséges, hogy érezze, hogy ott van még a toppon,... ezt embere válogatja... Engem nem...Egy valaki ismerjen el:a párom...4(meg saját magamat...) S ha már itt tartunk, tudtommal a férfiakat legalább annyira, ha nem jobban megviseli, hogy a párjuk másra gondol, vagy megcsalja/csalta õket, mint a nõket...