Még annó mutterom (orvos) mesélte a különbözõ reakciókat,bár õ gyermekorvos s a szülõknek kellett elmondani,hogy a gyermek ezért meg azért mingyá meghal (nem nagyon szerette,de meg kellett tenni)...nemtom ez gázosabb-e,vagy idõsebb embernek magának megmondani.
Attól függ kinek,mit,mikor, és legfõbbképen a helyzetrõl!!!!!!!!!!!
Az elsõ esetben nyivánvaló hogy meg kell mondani az igazat, ugyanis ilyen kapcsolat csapda a fiú számára ezt jobb ha tudja és nem él álomvilágban.
A másodikhoz:Szerintem abban az esetben kell megmondani, ha ez pozitívan változtat az életmódján.(mondjuk zárkózott életet élt) De annak tudatában hogy közel a halál úgymond elkezd "élni".
Egyébként érdekesség hogy a legtöbb ember nem aszerint él hogy egyszer meg fog halni!Pedig nyilvánvaló...
Soxor bánom, de netes ügyleteimben elég hasznos és sok zsét hoz!:) Aki idióta, azt én is annak nézem és oltom is, de baráti körben és ismerõsöknek csak akkor, ha nem akarok megbántani valakit.
Nem mondanám, hogy beteges hazudozó vagyok, de kétségtelenül szeretek olyat hazudni, ami felnagyítja a valóságot!:DDD
A hazugságnak is lehet több fajta lehet pl. kegyes hazugság amivel elméletileg nem bántasz meg senkit
de van amikor az ember nem hazudik csak nem mondja meg az igazat, elbeszél mellette
A legrosszabb, amikor valaki haragszik és nem mondja, miért, csak keresztbe tesz folyton.
Egy cipõben járunk (látod, ez is hazugság, nekem van sajátom is) én is általában kimondom, amire elõször gondolok. (itt is többen tudnának errõl mesélni :-) ) Ha utána kiderül, hogy nem volt igazam, indokolatlanul durva voltam, esetleg megsértettem valakit, egy bocsánatkérés általában megoldja a szituációt. Bocsánatot kérni nem szégyen, tévhitben élni vagy kötni az ebet a karóhoz sokkal kellemetlenebb lehet. /Részlet VLala - Út a megvilágosodáshoz c. írásmûvébõl :-)/
Nem azt kérdezem, hogy meg kellett volna tenni, hanem hogy te megtetted volna.
Amit az orvosok mondanak a "Mennyi ideje van még hátra?" kérdésre, az szinte cseppet sem mérvadó, csak szerencsével tudják eltalálni. Rokonságban volt olyan, aki 1 évtizeddel élt túl ilyesfajta "halálos ítéletet", illetve olyan is, aki a jósolt 1 hónap helyett 1 hetet élt még.
Itt nem a jogról van szó. Próbálj a #8-asban leírt esetbe belegondolni. Te megtetted volna?
attol fugg hol... suliba pl rengeteget kell :P Tanaroktol elkereckedni idemegyek odamegyek, most ennek ezt kell azt kell azert nem mentem orara stb... Otthon egyatalan nem, haveroknak ismerosonek sem, szerencsere mindenki tudja hogz k. feledekeny vagyok igy 80% ban elneznek mindent >D
szóval nem szabad titkolni, és ki az aki ne akarná tudni hogy meg fog e halni?
Nem sokat: -nem nem én ettem meg..., -nem egyáltalán nem vagyok másnapos hiszen nem ittam egy kortyot sem... -csak 80-al mentem rendõr úr ne büntessen már... -ennyiért adom neked és akkor nekem ezen nincs is hasznom... -nem tudom, elfogyott, nem ismerem...
kb ennyi. nagy kamuba felesleges belelovallni magát az embernek mert elõbb-utóbb kiderül!
Nem biztos, lehet, hogy akkor még szenved is... lelkileg.
Persze van szitu, amikor kell hazudni. Baromi kreatív vagyok és jól is adom elõ.
Ez relatív, de szerintem elég sokat hazudok. Nem szégyellem viszont, egyszerûen arról van szó, hogy így kevésbé bántom meg az embereket, ha valaki találkozni akar velem kitalálok valamit, ha el akarom küldeni, kitalálok valamit, de biztos vagyok benne, hogy ezt minden udvarias ember így csinálja. Ha meg valaki elmondja nekem, hogy "figyu, menj már haza, unlak!", akkor azt úgyis taplónak könyvelem el. Olyanokat persze nem hazudok, hogy megtámadt egy indián karácsony este egy gyártelepen, elvettem tõle az íjját és azzal pont a homloka közepébe találtam :))))
Szerintem mindenkinek joga van hozzá, hogy maga döntse el, hogy szeretné-e hallani vagy sem. Én az igent választanám, és nem szívesen lennék annak a helyében, aki megmondja, de van mikot jobb a kegyes hazugság. Pl. mamám megtudta volna, hogy gyógyíthatatlan rákos, 2 hónapja van, abba biztos belehal... még élt másfél évig. (Én már nem ismertem, édesanyám mesélte.) Õ helyében ugyanezt tettem volna, nem tudnék tükörbe nézni, ha másképp tennék.
Rosszul hazudok, úgyhogy ritkán. Érdekes téma, vannak esetek, amikor nem tudnám eldönteni, mit tegyek. Pl.: Van egy haverod, tudod, hogy csalja a barátnõje. Barátnõ is ugyanolyan jó haver. Megmondanátok a srácnak az igazságot, kockáztatva azt, hogy késöbb rendbejön a kapcsolat, vagy elnéznétek mellette?
Másik eset: Van egy beteg, akirõl tudod, hogy halálos beteg, de õ nem tudja mennyi idõ van még hátra az életébõl. Megmondod neki, hogy tudja még elintézni az életben a dolgait, tudva, hogy biztos belepusztul, vagy hagyod élni addig, ameddig még boldogan megteheti? Nem szívesen lennék az az orvos...
ööö...[BALRA FELFELE NÉZ, MIKÖZBEN MONDJA]... én nem szoktam!
[KAMUAK]
Azért hazudok keveset, mert elég sok energiát emészt fel megjegyezni, miket mondtam. Inkább szembenézek fõnökkel, ügyféllel, rokonokkal...
Én elég keveset. Álatalában kimondom amit gondolok, még akkor is ha ezzel hátrányba kerülök vagy megbántok valakit. Most szép lenne azt mondani, hogy az elõbbi nem érdekel, utóbbit pedig nagyon sajnálom, de az az igazság, hogy általában észre sem veszem ezeket. Emiatt aztán elég sok konfliktusom van.
Érdekelne, ti hogyan oldjátok meg ezt a dolgot? Sikeresek vagytok-e?