Jól beszélsz. Amúgy ugye írtam hogy az élet lehet hogy csak egy álom, útban a halál felé. Na már most: Néha tényleg olyan érzésem van, mintha álmodnék. Olyanmint ha Dezsávûm(nem tudom hogy kell írni) lenne, de még se az, olyan érzés, mint amit érzek amikor álmodok. Ez normális? Meg mostanában nézni szoktam a felhõket és, multkor úgy láttam, mintha a halott Dédim arca rajzolódott volna ki a felhökbõl. Megtudtam állapítani melyik a szeme, meg stb. Meg mindig amikor imádkozok, majdnem elbõgöm magamat. Ez is normális, vagy menjek pszihológushoz?
Én ammondó vagyok, ha van ott valami, kit érdekel? A mostani életem elég. Ha simán meghalok, és nihil, nekem jó. Ha pokol, és? Rengeteg haverom van ott! Ha reinkarnáció, az már úgysem igazán én vagyok. Egyébbként olyan vészes nem lehet. Vagy Ti halottatok már halottat panaszkodni?
A jelenelgi életem jobban érdekel. A felmerülõ problémákkar majd akkor foglalkozom ha már felmerültek.
"Mindegy mi van a sírkövedre írva. Ha van, azt jelenti meghaltál."
Hehe. Még nem szerencsére. Tényleg mi van akkor, ha ez az élet, nem az igazi élet, hanem az odaáti élet, az igazi élet. Ha az élet csak egy álom útba a halál felé?
Ha becsukom a szemem, és magam elé képzelem a fehér fényt, és hogy megyek felé, akkor olyan hülye érzés fog el. Levegõt nehezebben veszem, és olyan, mintha valaki lelkemet markolná:P. Ez mit jelent?
Megérteni nem könnyû, mikor saját magát sem érti. Mert ennyire tudathasadásos "Személy" nem minden nap terem.
S gondold el mekkora teljesítmény volt Õt kitalálni. Habár elõzményei voltak a dolognak.
Ez olyan dolog mintha egy kutya ezt akrná megoldani: 4+3+23-3=? ennyi esélyünk van Istent megérteni. Nem érthetjük meg csak hihetünk benne... de azért töröm én is a buksim :)
Szerintem van élet. Olyan nincs hogy ne legyen semmi. Az olyan illúhzió romboló lenne,szerintem.Kiváncsi leszek(de nem várom), hogy mi lesz odaát. Ti?
Nah nézzétek meg ezt alap angol tudás kell hozzá, de aki szán rá annyi idõt hogy beletekerés nélkül megnézze az elsõ két részt, biztos érteni fogja a lényeget és nem fog csalódni :)
Nagyapám azt mondogatta régen (amíg élt) : " Nem olyan könyû dolog meghalni. Elõtte rugdalódzni kell még egy kicsit. "
Mondjuk Õ keresztes volt, de szerintem csak megszokásból
Ja, és a hanvasztáson kívül az is történhet, hogy nem találják meg a hullád, vagy állatok esznek meg, vagy feldarabolnak, vagy csomó minden. Az ember amíg él, ember és számtalan lehetõség birtokosa, akár hegyeket mozgathat. Miután meghal,t húsdarab. Semmi több.
Igen az ilyen típusú kiesések is elõfordulnak, mert az oxigénhiány törölheti a rövid távú emóriát, és van akinél hetekig tart, de aztán helyrezökken. És pont ez a probléma ezzel. Lehet hogy látta a fényt, meg az életét, meg még ki tudja mit, csak az is törlõdött kevéssel utána.
De a bátyámnak 2 hónapja leállt a szíve (betegség miatt), visszahozták, és azt mesélte, hogy semmi nem történt, semmit nem látott. Napokig azt sem tudta, hol van, kiestek neki a dolgok, nem tudta, mit csinált 5 perce. Engem is felhívott, és amikor hazarohantam meglátogatni, közölte, hogy nem emlékszik, hogy hívott volna...
A poén részét meg azzal ütötte el, hogy látta õ a fényt az alagút végén, ahonnan jöttek ki az ördögök hatalmas nagy lakattal, és közölték vele, hogy "te ide be nem jössz". :)
Oké, de ez már lassan tényleg egy halálutáni élmény szürreális leírása volna. Már csak az kell hogy a ködböl kilépjen jézus és elkezdje nyomni, az "aki pokolra kíván jutni annak balra a második ajtó" szöveget, miközben mohamed dobol, és Buddha basszusgitározik mögötte...
Na ne, ennyire korán nem lehet.
Vajon van élet a halál elõtt?
ja, meg gonosz kék törpikéket meg mocskos bkvt énekelni... XD
Igen. Ma estére kifejezetten :) De azzal legalább késõbb nincs baj, nem mint a másikkal, amit majd ezután szívok meg, de optimista vagyok, végülis jó karmám is van egy rakat :D
Ehhez kapcsolódóan tudok ajánlani egy érdekes angol nyelvû oldalt, mely a halálból vissztértek beszámolói alapján összeállította, hogy mi is van "odaát".: Íme
Igazából csak a topik címét láttam, és nem kapcsolódnék be futó beszélgetésbe, ha nem bánjátok. Inkább elmondanám szerintem mi van a halál után. Privát véleményem szerint semmi. Nem vagyok nihilista, sem semmi hasonló, a karma törvényéban hiszek, mert sajnos az élet fájdalmasan a fejembe verte azt. Ezzel öszhangban, úgy gondolom, hogy minden oknak lesz következménye, és lesz egy lény aki elszenvedi, és aki az én tetteim következményeként fog létrejönni, de az enm én leszek. Egyfelõl inkarnációm, mert miattam van, másfelõl semmi közöm hozzá. Ahogy nincs közöm a gyerekkori önmagamhoz sem. Minden más bennem, a testem, tudatom, gondolataim, stb. Nincs ami maradandó volna, nem hiszek lélekben. Egy következménye vagyok azokank a dolgoknak amiket a gyerek tett ami akkor azt mondta magáról hogy én vagyok. Ugyanez vár halálom után. Szerintem legalábbis.
De reméljük az még messze van (bár nem tudhatom), és szerintem van még idõm egy limonádéra. Mindanyiótok egészségére!
" Halálod után korlátlan mennyiségû és változatosságú tapasztalat lehetõsége áll nyitva elõtted, de ezek közül a fejlettségi szintedtõl függõen némelyik kevésbé valószínû, mint a többi. Nagy általánosságban szólva három fõ terület létezik, bár lehetnek kivételek, és rendkívüli esetekben másként is történhet. Dönthetsz új reinkarnáció mellett. Dönthetsz úgy, hogy ehelyett inkább az elõzõ életedre koncentrálsz, azt használod az új tapasztalatok anyagaként; mint már mondtam: az általad megélt eseményeknek új variációit hozod létre, és tetszésed szerint eszközölsz javításokat. Vagy pedig átlépsz egy teljesen más valószínûségi rendszerbe - ez nagyon különbözik a reinkarnációk sorozatában való létezéstõl. Ilyen esetben az idõ folyamatosságának minden képzetét magad mögött hagyod. Némelyek, egyes személyiségek azt szeretik, ha a múlt, a jelen és a jövõ látszólag logikus szerkezetet alkot; az ilyenek többnyire a reinkarnációt választják. Mások rendkívül intuitív módon szeretik megtapasztalni az események sorozatát, ahol a rendszert az asszociációs folyamatok adják. Ezek következõ vállalkozásukban a lehetségességek rendszerét fogják választani. Egyeseknek egyszerûen nem tetszik a fizikai rendszer, ezért egyáltalán nem térnek vissza. Ezt azonban csak akkor tehetik meg, ha reinkarnációs ciklusuk befejezõdött - már amennyiben egyszer a reinkarnáció mellett döntöttek; ez az utolsó választás tehát azok számára áll fenn, akik a reinkarnációk sorozatában az adott rendszerben elérhetõ legmagasabb szintre fejlõdtek. Vannak, akik a reinkarnációk sorozatát befejezve úgy döntenek, hogy visszatérnek tanítóként. Ilyen esetekben a magasabb minõségû identitás mindig felismerhetõ. És létezik még egy köztes szint, a döntések szintje, képletesen szólva amolyan pihenõterület; a rokonokkal való kommunikáció errõl a területrõl ered. Általában erre a szintre látogatnak el az élõk is, álomállapotból induló kivetítés útján. "
A fejlettség önmagában nem elég a fennmaradáshoz. Adott környezetben lehet életképesebb egy fejletlenebb faj is. Egy egyszerû példával: Ha a szárazföld víz alá kerülne, akkor jelentõs elõnyhöz jutnának mondjuk a halak a szárazföldi emlõsökkel szemben. Ez is szelekció. És arról még nem is beszéltünk, hogy állítólag egyes fejletlenebb élõlények szervei sokkal hatékonyabbak, mint az ember ugyanolyan funkciót ellátó szervei, de nem vagyok biológus, úgyhogy errõl is majd ír más, ha akar.
Az evolúció valóban fejlõdést jelent, de ha valamelyik ágon erõsebb fejlõdés jön létre, akkor ez a fejlett faj kiszoríthatja (kipusztíthatja) a nem fejlett fajt. Pontosan ez történt rengeteg fajjal. Miért nem élnek ma Neander-völgyi emberek? Miért vagyunk ma mi a ,,legértelmesebb" faj a világon?
" ... Tehát tulajdonképpen arra vagytok kíváncsiak, hogy mi történik olyankor, amikor tudatotok elfordítja fókuszát a fizikai valóságról, és amikor átmenetileg úgy tûnik, hogy nincs anyagi képmás, amelyet magára ölthetne. Ha gyakorlatias akarok lenni, akkor azt kell mondanom: nincs egyetlen, érvényes válasz, mert mindegyikõtök egyéniség. Általánosságban szólva persze létezik válasz, amely összefoglalja ennek az élménynek fõbb vonásait, a részletek azonban nagy mértékben függnek az élményektõl, amelyeket a tudat átél. Jelentõséget kap magának a tudatnak a fejlõdése is, valamint a reá jellemzõ módszer, amellyel általában a tapasztalatokat kezeli. A valóságról alkotott fogalmaitok tehát erõsen átszínezik az élményeket, mert a hitrendszere¬tek fényében interpretáljátok õket; ugyanúgy, ahogy ma a mindennapi életet annak a rendezõ elvnek megfelelõen értelmezitek, hogy szerintetek mi lehetséges, mi nem. A tudatotok lassan is, gyorsan is visszahúzódhat a testbõl; ez sok változó függvénye. ... " Seth
"Az evolúció szó jelentése: fejlõdés. A biológiai evolúció (törzsfejlõdés) az élõ anyag keletkezése az élettelenbõl és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán."
Ezt sem én találtam ki.
A világon minden élõ sejt fejlõdésre törekszik. Ne feledjük, hogy mindannyian egysejtüböl evoluáltunk.
Megjegyzés: Ha nem abba fektetnéd az energiád, hogy megpróbálj minden áron ellentmondani nekem, egész biztosan jó irányba haladnál te is az evoluciós létrán.
Nem. Illetve amennyiben elfogadjuk, hogy egy csótány, vagy egy egysejtû lehet fejlettebb, mint egy ember, akkor igen. Egy kevésbé fejlett élõlény is lehet sokkal sikeresebb, és egy fejlettebb élõlény is kiszelektálódhat. A szelekciót nem csupán az élõlény fejlépítése vagy fejlettsége befolyásolja, hanem a környezet is.
Ezzel nem értek egyet. Bármely más állatnak megvolt adva a lehetõség, hogy olyan szintre jusson értelmileg, mint most az ember (vagy akár feljebb). Miért haltak ki egyes állatok? Egyrészt az evolúció miatt, másrészt az emberek miatt. De ha belegondolunk, bármely más állat miatt kihalhattak volna. Akkor miért éppen az ember miatt haltak ki? Mert az ember jutott fel ilyen szintre,ezt pedig a saját evolúciójának köszönheti. Ha pedig légszennyezés miatt halunk ki, azt nem magunknak köszönhetjük, hanem az evolúciónak, amely olyan értelmi szintre juttatott bennünket, hogy szennyezni tudjuk a levegõt.
"...mert ha az emberiségnek ki kell halnia, arról nem mi döntöttünk, hanem az evolúció." Attol függ, mitöl hal majd ki az emberiség. Az emberi értelem, tevékenység már befolyással lehet az evolució folyamatára.
A fajfenntartásra elegendõ az ösztön, nem kell öntudat. Balgaság azt gondolni, hogy az embernek, állatokhoz hasonlóan, csupán a fajfenntartás lenne a "feladata",-létezésének lényege.
A lényeg maga a "verseny". Attol függ és úgy alakul a vége, ahogy viselkedsz, teljesítesz "verseny" közben. Az ember a "versenyre" születik, nem a "gyõzelemre"/"bukásra". Minden esetben a folyamat a lényeg, nem a végeredmény.
Szerintem pedig az emberiség jövõje, vagy éppen múltja nem természetellenes. Az emebreknek az évmilliók során meg volt adva a lehetõség az élethez. Az hogy az ember szennyezi a környezetét, nem természetellenes, csupán az emberiség megának ilyen életet választott. Fontosnak tartom a környezetvédelmet. Azzal, hogy öngyilkosságot készítünk elõ, nem értek egyet, mert ha az emberiségnek ki kell halnia, arról nem mi döntöttünk, hanem az evolúció. A dinók, sem ölték meg magukat. (ma mégis híresek)
Remélem ha kihalunk (amberiség), majd kiásnak minket. (hátha valamelyikünkbõl híres csontváz lesz:D)
Itt mindenki az életrõl beszél..........Halál után:DDD
Nem. Nem így értettem. Csupán azt próbáltam érzékeltetni, hogy a fõ tendencia az utódnemzés. Csak nézd a körülöttünk létezõ világot. Egy öregedõ társdalom a saját öngyilkosságát készíti elõ. De ez csak a fõ irányvonal. Természetesen ezenkívül még millió dolog van, ami értelmet ad az életnek.
Mivel mi sem tudunk kiszabadulni a természet törvényei alól, tehát az élet értelme, hogy más életnek esélyt adjon. Fajfenntartás. Ugyanaz mint az állat, és növényvilágban. Persze megpróbálhatod az életet így-úgy kitölteni, a végeredmény ugyanaz. Talán azok "szerencsésebbek", akik valamiféle túlvilágban hisznek. Szerintem az életben 16-26 éves kor a legszebb. Persze ez változó.
És mi a jó abban, hogy ,,megvalósítod" magad? És miért van értelme valaminek, ha se a kezdetének, se a végének nincs értelme? Nem mehetsz futni versenyen, ha a célnak nincs értelme, vagy ha nem szolgál semmire. Úgy mi értelme lenne futni versenyen, hogyha úgysincs vége? Legalábbis a végének nincs értelme. Ha valami alapjának nincs értelme, akkor annak a valaminek sincs.
A (biológiai) élet szerintem maga a létezés, nem feltétlenül tudatos. Olyan létezés, amely során biológiai folyamatok mennek végbe. Ez persze az általunk életnek nevezett élet, ezt a dolgot így neveztük el és kész. És szerintem ha halál utáni életrõl van szó, akkor általában az ilyen jellegû élet megszûnését jelenti a halál.
Én a körvonalait láttam, ami kb. olyan mintha megtörne ott a fény.(vagyis nem olyan de ehhez tudnám a leginkább hasonlítani) Tehát nem láttam az arcát meg ruháját meg ilyeneket. Jogos lenne ugye a kérdés, hogy akkor honnan tudtam, hogy ki volt? Ezt egyszerûen csak tudtam, éreztem. Az elsõ mondatod meg nemigazán értem.
Akkor mondi már meg, hogy aki osztódás közben purcan ki / kat. egyház / az akkor ott is olyan? S mondd a szellemed mindig ugyanabban a ruhában van? Bár nem tudom mi szüksége van rá. Hát én sem kívánom senkinek, hogy "ilyeneket" lásson. Bár a fehér egér sem kutya.:DDD
Szellemek? Hiszem ha látom, mutass egyet. :))) Na valamikor nekem is ez volt a véleményem a dologról. Aztán mikor találkoztam egy szellemmel, akkor már nekem sem volt olyan nagy a szám. Hiába ismertem még életében az illetõt, nem volt egy felemelõ érzés. Úgy is mondhatnám, hogy nem kicsit ijedtem meg. Nem kívánom senkinek. Irigylem azokat, akik kételkednek benne. Keresztanyám hallja õket, mikor például valamelyik visítva sír a sírja mellett...