Az a helyzet, hogy nagyapám elég szorgalmas bélyeggyûjtõ volt és a gyûjteménye 90%-t én "örököltem". Mivel én szinte alig tudok valamit is hozzászólni a témához, szeretnék itt segítséget kérni valakitõl, hogy 1. hol és hogyan lehetne felbecsültetni a gyûjtemény értékét, 2. szeretném eladni a bélyegeket, de csakis gyûjtõnek, hogy tudjam, hogy annyit kaptam-e értük, amennyit érnek, és hogy jó kezekbe kerültek-e... kb. 1945-1980-ig a világ szinte minden tájáról vannak bélyegek, kb. 2-3000 db. lehet... Szóval ha valaki tud segíteni, írjon ide: [email protected] ! Elõre is Köszi!
Hát... ha a nyolcadik kerüledben ledeszed egy kápuáljbá, és nagyongyorsan elrohansz onnán....akkor ván rá esélyed hogy túládsz rájtá.....
de komolyra : gondolom egy antikváriumban érdeklõdj.... de mindenképp becsültesd fel hivatalosan, mert az antikváriumos bármit mondhat.....
Jó, persze, azt gondoltam, hogy boltban átvernének! Igazából tippet szeretnék kérni, hogy kivel lehetne felbecsóltetni, úgy hogy ne bukjak rajta sokat! :)
Igazatok van, ezekbe mind belegondoltam...csak a probléma annyi, hogy: 1. engem nem túlságosan érdekel a dolog 2. iszonyat sok helyet foglal a cucc 3. mostanában jóljönne valami kis bevétel!
a filatelia.lap.hu-n meg egyelõre nem igazán találtam semmi olyan helyet, ahol konkrétan lenne valaki aki felbecsülné...
menj el 1 bélyeg üzletbe, és kérdezzd meg mennyit ér, a mondott ár duplájáért próbáld meg eladni 1 másik üzletben ha rögtön rábólintanak akkor még mindig keveset kérsz :)
nekem is van pár, annó volt egy könyv amiben benne volt sok magyar, abból bányásztam ki, hogy mennyit érnek, de ez legalább 10 éve volt szal lehet, hogy milliomos vagyok:D
Ne csak boltokban érdeklõdj körbe, hanem a helyi bélyeg klubban is... mamám is gyûjtötte egy darabig és nagyon jó tapasztalatai vannak az ottani emberekkel kapcsolatban.
Miért akarod eladni? Nagyapád sokéves munkája van benne, erre te a munkáját rögtön eladod? Ne haragudj de ezt elég izé dolognak tartom.
Inkább megõrizném, és megmutatnám az unokáknak vagy akármi. Ezeknek sokkal nagyobb eszmei értékük van, mint piaci. Egy gyüjtõ úgysem a tényleges értékén fogja megvenni, hanem max fillérekért tudod eladni.
Sztem nem kéne eladni. Én biztos hogy nem adnám el amellett hogy eszmei értéke van még az értéke is növekszik idõvel. Fogd fel mint valami részvényt aminek folyamatosan megy fel az ára, csak akkor ad el ha tényleg nagy szarban vagy. Amellett meg pölö jöhetsz a "megmutassam neked a bélyeggyüjteményem?" dumával:). Sztem is "izé dolog" hogy nagyapó rádhagyott gyûjteményét eladod...
en is orokoltem sajnos sok ilyet, bar ne orokoltem volna, es en soha se valnek meg tole, csak ha elet halal kerdese, szegeny nagyapam nem ezert gyujtotte hogy en eladjam
Minek megtartani, ha nem ért hozzá? Max. akkor lenne érdemes, ha várható, hogy növekedni fog az értéke a közeljövõben.
Nekem meg nagyfateromnak volt képgyûjteménye többszázmillió értékben, és mindig megy a vita, hogy eladni vagy megtartani, mert nagymutterom meg akarja tartani, de szerintem nevetséges, hogy õrizgetjük és közben nem úgy élünk, ahogy élhetnénk. Aztán mi is meghalunk és a képek meg maradnak. Az úgyis csak a mesében van, hogy a pénz nem boldogít.
Nem csak egy nézõpont van. Szerinted azt akarja a nagyapád, hogy ott porosodjon a pince sarkában a szeretett gyûteménye, és mindig mint teherként gondolj rá, amitõl csak miatta nem szabadulsz meg? Ha eladod egy bélyeggyûjtõnek, az vigyáz rá, tudja értékelni, továbbviszi a nagyapád hobbiját. Ha én gyûtenék valamit biztos jobban orülnék neki, ha a gyûjteményem pld ki lenne állíva egy még nagyobb gyûtemény részeként, mintha valahol porosodna elfelejtve. Nem utolsó sorban ezzel mindenki jól jár, hiszen te jobban értékeled a pénzt, mint magát a gyûteményt, akinek eladod biztos megszállott gyûjtõ, aki a nagyapád gyûteményével úgy bánik, ahogy az azt megilleti.
Na hali! Látom elég rég írtatok ide.
Itt nálunk, egy utcával arébb van egy elhagyatott ház, még a gaz is teljesen benõtte a kertet. Találtunk egy hatalmas bélyeggyûjteményt. Nagyon-nagyon sok bélyeg található közöttük, minden korszakból. Leveleket is találtunk, és köztük volt egy olyan, hogy külön levelet kapott az illetõ, amiben valami hitelesítésre vártak és aláírásként pedig Magyar Bélyeggyûjtõk Országos blablalbla... Sajnos a fele el van szakadva. Aláírás: Váradi Imre s. k. - elnök.
S akkor mára már a bélyeggyûjteményt is belepte a gaz?
SZijasztok
Szép jó napot! Úgy látom kicsit meghalt a buli itt, fel kéne dobni valami új témával. :) Szombaton hallottam az infó rádióban egy érdekes riportor, 1 híres bélyeggel kapcsolatban.. Hallotta valaki?
Látom hallott ez a topik már egy ideje de én azért szeretném még is csak feléleszteni
noh de azért nem kéne bealudni találtam sztorit is.... Az egyetlen postatiszta, kézzel rajzolt bélyeg
A „Talbot-bélyeg” különlegessége, hogy az a korabeli bélyegekhez való minden hasonlósága ellenére bizonyíthatóan szabadkézzel készült, akinek pedig létét köszönheti, az Horace A. Talbot (1876-1903) angol grafikusmûvész. Keletkezésének nem mindennapi története szakmai körökben jól ismert: a kisfiú korában, az elsõ angol-búr háború (1880-1884) idején Horace a dél-afrikai fronton szolgáló édesapjának szeretett volna levelet írni, ám mivel kevéske zsebpénzén bélyeget venni nem tudott, inkább üres bélyegpapírt vásárolt olcsóbban a helyi postamestertõl (errõl a bélyeg egyik sarkában található vízjel-nyom árulkodik). A kisfiú otthon a korabeli bélyegekhez kísértetiesen hasonló hamisítványt gyártott, és a kis papírra lakhelyének, az akkoriban szegény polgári negyednek számító (ma azonban elegáns bevásárlóutcáiról és futballcsapatáról híres) Chelsea Temze-parti látványát festette rá. Az alkonyi Temze fölött fénylõ esthajnalcsillag, amely után a bélyeg késõbb a nevét is kapta, végül rá is került a borítékra, és ami még furcsább: el is jutott a címzetthez, a birodalmi hadiflottánál kapitányi rangban szolgáló Arthur Talbothoz. Itt kezdõdik a Star of Chelsea legendája, ugyanis – bármennyire hihetetlen – a bélyeg többször is bejárta az utat London és Dél-Afrika nyugati partjai között, ahol az édesapa és több ezer brit katona állomásozott. Apa és fia levelezésének megmaradt darabjaiból – a levelek jelenleg egy essex-i magángyûjteményben találhatóak – a bélyeg útja jól nyomon követhetõ, hogy azonban a bélyeget hogy tudták mindketten többször felhasználni, és az miképpen maradhatott postatiszta, mindmáig rejtély (igaz, a „Talbot-szakértõk” szerint a bélyeg felsõ peremén található, 2 mm mély bevágás egy egykori bélyegzõ nyomának utólagos eltávolítására utalhat).
hello, én folytatnám a témát, egy gyilkossággal is kapcsolatban van, ezt kaptam meg. Egy gyilkosság máig tisztázatlan részletei
Horace A. Talbot (akinek leghíresebb tusrajzai a folyami, illetve tengerjáró hajók életét, tengerparti és londoni piacok hangulatát keltik életre) késõbbi élete igazi, romantikus regénybe illõ mûvészsors. Folyamatos szegénységben, rossz higiéniai körülmények között élve munkáit kénytelen volt fillérekért elosztogatni, és alig múlt huszonhat éves, amikor a nélkülözéseknek köszönhetõen tuberkulózisban elhunyt. A ma több ezer fontot érõ, és sok angliai magán- és nyilvános gyûjteményben fellelhetõ grafikákból az özvegynek, Elisabeth Heather-Wallace-nek szinte semmi nem maradt, igaz, a Chelsea csillagát Elisabeth mindvégig legkedvesebb emlékeként õrizgette. Talbot mûveinek a grafikus halála utáni értéknövekedésével, valamint a bélyeg különleges történetének köszönhetõen a „Star of Chelsea” hamar szóbeszéd tárgya lett mind a korabeli mûvészettörténészek, mind pedig a bélyeggyûjtõk körében, ám Elisabeth – súlyos szegénységének dacára – minden vételi szándékot elutasított. 1906-ban – vélhetõen a szegénység elõl menekülve – Elisabeth H.-Wallace hozzáment egy idõsebb kereskedõhöz, amellyel ugyan jobb anyagi körülmények közé került, ám házassága hamar tragédiába torkollt. A család ismerõsei és rokonok egybehangzó állítása szerint a nõ és akkori férje között gyakran tört ki szóváltás, amelynek nem egyszer volt témája a Talbot-hagyaték megmaradt részének (és így a „Star of Chelsea”-nek) pénzzé tétele. Szakértõk szerint a bélyegért és a feleség tulajdonában lévõ egy-két grafikáért a család már akkor is több tízezer fontot kaphatott volna, amelyre Elisabeth férjének egy új vállalkozás megalapításához volt szüksége. Végül, 1907. november 14-én este – a bizonyítékok alapján – önvédelembõl Elisabeth megölte a férjét, majd nem sokkal utána feladta magát a rendõrségen. Zavaros tanúvallomásában szó esik a Chelsea csillagáról is, ám hogy a férje valóban a Talbot-bélyeget akarta-e elvenni Elisabeth-tõl, mielõtt az egy nehéz tárggyal kétszer is fejbe vágta, máig nem tudjuk. Mindenesetre a bélyeg ekkor volt utoljára bizonyíthatóan a grafikus egykori szerelmének tulajdonában, ugyanis sem annak letartóztatása után, sem késõbb a Chelsea csillaga nem került már elõ, ahogy nem került elõ a már említett nehéz tárgy sem, amellyel a nõ a gyilkosságot elkövette. A bélyeget a legenda szerint Elisabeth - utolsó szabad perceiben - éppen postán adta fel (!), hogy így helyezze azt biztonsába, ám hogy borítékban vagy a borítékon, illetve hogy kinek és hová, ez talán örökké a kis papírdarab titka maradt. Hogy mi lett a gyilkos eszközzel, amely állítólag egy 10-12 cm nagyságú, viszonylag súlyos tárgy volt, szintén mindmáig kiderítetlen.
Elisabeth Heather-Wallace 1908. március 30-án hunyt el a brightoni börtönben.
Sziasztók! Most találtam rátok én nagy bélyeg és pénz gyûjtõ vagyok! Cserélek adók veszek! Ha valaki cserélne velem magyar témában keressen meg ! A csere anyag fent van a weben. Ha gondoljátok vegyétek fel velem a kapcsolatot! Üdv: Szuszidi
nem tudjátok hol lehetne kapni katalógust? nagyapám nagyon sok bélyeget rámhagyott és szeretném tudni a gyûjtemény értékét és információkat róla!
De tudjuk pl: a Padosnál! De ha letöltehetõ kell amiben nincsenek képek adók én is szívesen! Az nem kerül pénzbe! (magyar)
Informatika és tudomány
