noh de azért nem kéne bealudni találtam sztorit is....
Az egyetlen postatiszta, kézzel rajzolt bélyeg
A „Talbot-bélyeg” különlegessége, hogy az a korabeli bélyegekhez való minden hasonlósága ellenére bizonyíthatóan szabadkézzel készült, akinek pedig létét köszönheti, az Horace A. Talbot (1876-1903) angol grafikusmûvész. Keletkezésének nem mindennapi története szakmai körökben jól ismert: a kisfiú korában, az elsõ angol-búr háború (1880-1884) idején Horace a dél-afrikai fronton szolgáló édesapjának szeretett volna levelet írni, ám mivel kevéske zsebpénzén bélyeget venni nem tudott, inkább üres bélyegpapírt vásárolt olcsóbban a helyi postamestertõl (errõl a bélyeg egyik sarkában található vízjel-nyom árulkodik). A kisfiú otthon a korabeli bélyegekhez kísértetiesen hasonló hamisítványt gyártott, és a kis papírra lakhelyének, az akkoriban szegény polgári negyednek számító (ma azonban elegáns bevásárlóutcáiról és futballcsapatáról híres) Chelsea Temze-parti látványát festette rá. Az alkonyi Temze fölött fénylõ esthajnalcsillag, amely után a bélyeg késõbb a nevét is kapta, végül rá is került a borítékra, és ami még furcsább: el is jutott a címzetthez, a birodalmi hadiflottánál kapitányi rangban szolgáló Arthur Talbothoz. Itt kezdõdik a Star of Chelsea legendája, ugyanis – bármennyire hihetetlen – a bélyeg többször is bejárta az utat London és Dél-Afrika nyugati partjai között, ahol az édesapa és több ezer brit katona állomásozott. Apa és fia levelezésének megmaradt darabjaiból – a levelek jelenleg egy essex-i magángyûjteményben találhatóak – a bélyeg útja jól nyomon követhetõ, hogy azonban a bélyeget hogy tudták mindketten többször felhasználni, és az miképpen maradhatott postatiszta, mindmáig rejtély (igaz, a „Talbot-szakértõk” szerint a bélyeg felsõ peremén található, 2 mm mély bevágás egy egykori bélyegzõ nyomának utólagos eltávolítására utalhat).