Ez mindigis ilyen hullámzó volt, gondolj a réges-régi Bell felszabdalásra. A cégeknek alapvetõ törekvése a monopólium elérése, hiszen így absz. hatalmat tud gyakorolni. Ebben próbálja (helyes szabályzás esetén) megakadályozni az állam (kartell-ellenes, trösztellenes törvények, Versenyhivatal, stb.). Attól függõen, hogy melyik oldal az erõsebb (v. milyenek a hagyományok az adott országban) a trend úgy mûködik, hogy hízik-hízik ameddig csak tud, és utána vagy megragad egy határnál, amit állandóan próbál kitolni különféle módszerekkel (ld. Microsoft), vagy az állam durván beavatkozik és felszabdal. Ilyesmire egyre ritkábban kerül sor, régebben még voltak olyan esetek, hogy fuziót megakadályoztak, most is az AOL/Warner-nál engedélyezték ugyan, de erõsen szivatják... Erre még rájön a globalizáció nevû izé, ami alatt én most azt értem, hogy a monstre ugye erõsen kiterjedt, de kontinensenként eltérõ kulturával találkozik, és ami pl. amerikában bevett és elfogadott, arra EU húzza a száját és osztogatja a csekkeket keményen. Ázsia pedig most fog a porondon valami nagyot csinálni, na nekik meg egy harmadik, teljesen más felfogásuk van az egészrõl :).
Neves utazók beszámolói szerint új állatfaj jelent meg a végtelen, hullámzó szavannákon: a telekonglomerátum. Nem a semmibõl jött: õsei a régi távközlési vállalatok voltak. Ezek kezdetben jól éltek, de aztán fogyni kezdett körülöttük az élelem. Amikor a vadõrök lebontották a kerítéseket, egy darabig egymás orra elõl igyekeztek elhalászni a zsákmányt, majd a késõbbi utódok kénytelenek voltak néhány hasznos tulajdonságot kifejleszteni és új zsákmány után nézni.
Ami a legfeltûnõbb: a telekonglomerátumnak több lába van, mint õseinek. Azok tulajdonképpen egylábúak voltak, vagy ha a helyi hívásokon kívül távolsági szolgáltatásokat is nyújtottak, akkor kettõ. Ilyen kevés lábbal nem lehetett messzire jutni, pláne testesebb patás növényevõkre vadászni. A kicsikre pedig sokan szemet vetettek: megbûvölte õket a mobiltelefon, a drótposta meg egy sor más eszköz. Elbújtak a csalitosban, nehéz volt õket megtalálni.
Szerencsére sorra kinõttek az új lábak: a rádiótelefon, az internet, az adattovábbítás. És ezzel még nincs is vége: jön a videó, az internetes telefon és televízió, jön a tartalom, jönnek a vállalati informatikai és távközlési szolgáltatások. Ennyi lábbal már gyorsan lehet futni, pláne ha sikerül a végtagok mozgását összehangolni, ami nem könnyû feladat. Ha ennyi láb van, az sem baj, ha egyik-másik néha megbotlik. A koordinációt megkönnyíti, hogy a lábak többsége ugyanazon a talajon áll: a digitális technológián.
Ez a soklábú új egyed mindenevõ: magánemberekre, vállalatokra, kormányzati szervezetekre egyformán vadászik, vadászat közben mindegyik lábát használja, és a végén csak egy számlát küld. A nehéz idõkre gondolva a vadászat mellett bölcsen állattenyésztéssel is foglalkozik: mindenféle tartalmas takarmányokkal igyekszik jó ügyfeleket nevelni magának.
A magas fûben a telekonglomerátumot egyre nehezebb megkülönböztetni néhány más nagyvadtól: a kábeltévés cégektõl és az informatikai vállalatoktól. Az utóbbaknak is élelem kell, ezért õk is növesztik a lábaikat. A telekonglomerátumhoz hasonlóan diverzifikálással és akvizíciókkal szaporodnak. Köztük régi, kipróbált vadûzõk is vannak, akiket nem könnyû lefutni, és olyan dolgokhoz is értenek, amiben a telekonglomerátum még kezdõ. Egy szebb gazella vagy zebra után többen is nekiiramodnak. Kérdés, hogy a szavannák hány ilyen nagyragadozót tudnak eltartani. A vadõröknek is lesz dolguk, ha rendet akarnak tartani.
Informatika és tudomány
