M-elmélet szerint, ha jól emlékszem vannak a Calabi-Yau (vagy milyen) terek, és azok töltik ki az univerzumot, metszéspontjaik meg különbözõ tulajdonságokat határoznak meg, azokkal meg a részecskék határozhatók meg, bla...bla...bla mondjuk már elég régóta csak a matekkal trükköznek, hogy megtalálják a mindenség elméletét:-)
Az csak játék a matematikával. Hogy rezegne valami ami egy? :D Ha a húrelmélet igaz is lesz, nem azt jelenti, hogy a húrok a legkisebb egységek. Akkor nagy valószínûséggel lesznek kisebb valamik.
Képzelj el egy tavat, ami végtelen mélységû, és Te a víztükröt nézed, ami a végesség benyomását kelti. Látod a víz felszínét, és nem tudod fölfogni, hogy a végtelennek az eleje, közepe és vége is végtelen, így a víz felszínének végessége csak káprázat. Amirõl írtam, az a víztükör túlfelétõl számíttatik, amiben nincs se kezdet, se közép, se vég. Ugyanilyen természetû a világ is.
Csakis azért nem, mert az öntudat viszonyítási alapként mûködik a világban. De ez nem szükségszerû.
Miért kéne nekik kisebb egységekbõl állniuk? Meg szerintem nem is sok az a 11 dimenzió, képzeld el szegénypontnak milyen sok már a mi négyünk is:-), huh
A bránokkal azonkívül, hogy túl sok dimenzió kell nekik még az a problémám, hogy valamilyen kisebb egységekbõl kell állniuk, amelyek ráadásul kötesben vannak egymással. Csak így lehetnek képesek rezgésre. Ez se tetszik.
Igazán a kvarkok az érdekesek, A többi vagy mezon és akkor két kvarkból áll, vagy barion akkor háromból, vagy lepton akkor meg olyan mint az elektron csak nehezebb. Az elektron és a kvarkok is pontszerûnek látszanak nagyenergiájú ütközéseknél. A lényegi külömbség, hogy a kvarkok töltése 1/3 vagy ennek többszöröse. De szabad kvarkot még senki nem látott, úgyhogy lehetnek akár az elektron valamilyen különleges állapotai.
A bal felsõ képen jön egy gamma meg egy elektron balról. A gamma fotonból e+ e- keletkezik, majd a pozitron találkozik az elektronnal és szétsugárzódnak fotonná.
Na itt látszik, hogy olyan az egész, mitha egy elektron lett volna végig, csak közben visszafele ment az idõben kicsit.
amit leírtál már és számít ellentétben a c értékének állandóságával
Gondolkodjatok, filozófia. Relativitáselmélet: Minden relatív, kivéve a fény sebességét (és a relativitáselméletet). Miért pont ez legyen a kivétel, és miért is kivétel egyáltalán?
A másik ok az egyelektron-elmélet melett ép a relativitás. Mindig az a világ közepe, ahonnan nézzük. Másképpen, bárhonnan is nézzük a világot, bármilyen sebességgel is haladjunk vagy gyorsuljunk, mindig hozzánk képest fog a fény c-vel menni, és minden fizikai folyamat ugyan úgy fog lezajlani ugyan úgy írhatjuk azt le.
Magával a végtelen fogalmával van probléma, ugyanis nem tudsz olyan esetet mondani, ahol ne tudnád az idõhöz kötni. Mi az hogy valami végtelenûl hosszú? Hogy definiálod? Elidulsz, és végtelen ideig mész. Hm. Ha zárt akkor sincs vége. A kettõ ugyan az?
Attól, hogy valaki hisz az önlényegûségében, még nem biztos, hogy van szabad akarata. :-) Vagy ha hisz determináltságban, az sem jelenti, hogy nincs szabad akarat.. :-) Én valahogy úgy gondolom, hogy se szükségszerûség, se szabad akarat. :-) És mi más van ezen kívül?
A gondolatok mindenképp az emlékeidbõl jönnek. Mintha minden agysejted mobilozna egymással, de te mindig csak egyet hallgathatnál, és véletlenszerûen váltakozna hogy épp kit hallgatsz le.
A szabad akaratba hinni kell, nincs más megoldás. Hogy tudnál azzal a tudattal élni, hogy mindegy amit csinálsz, az csak a körülményektõl és a múltadtól függ és nem te döntöd el. Mint egy gép. Szerencsére nem eldönthetõ, erre nagyon vigyázott aki a mátrixunkat írta. :DDD
Ha véges, akkor önmagába záródik. Azt pedig csak úgy lehet elképzelni, hogy akármilyen irányban indulunk el az ûrben, mindig az ellenkezõ irányból fogunk megérkezni. Valahogy úgy, mint a Földünkön, csak nem 2d felületen hanem 3d 'felületen' mozgunk. Akkor pedig nincs olyan irány, ami után még lehetne valami.
Az egyik az, hogy mit neveztek véletlennek? Azt, aminek nem tudjátok az okát? Az, hogy véges lenne, vajon igazolt? Mi van utána? semmi? nagyszerû :) Szabad akarat akkor lehetséges, ha most másképp is cselekedhetnék, mint ahogy cselekszem, de ez nem bizonyítható. Marad a gondolatok és tettek szükségszerû felmerülése. Ti látjátok, honnan jön a gondolat? Mi elõzi meg egy gondolat felmerülését, hogy most és ez jöjjön elõ? :)
Na majd hogyha egyszer egy robotnak létszomja lesz... Én nem gondolom, hogy mi valamiféle termékek lennénk, mert ahogy írtam, ez mind minõsítés és nem maga a minõsítõ.
az embert elképesztõen nagy százalékban törvények szabályozzák, lehet 100%, de nem biztos, bár mindíg vannak szabályok, csak más-más szintûek jelenlegi állás szerint az ember egy bonyolult biokémiai-elektomágneses-mikro-makrofizikai alapokon mûködõ gép mindössze a természet nagyságrendekkel jobbat alkot, mint mi a véletlen fölül áll a logikán (eredményességben, nagyon hosszú távon, röviden a logika a jobb)
a szabad akarat azt jelenti, h van akarat...tehát vannak gondolatok és mivan ha nincsenek?...mivan ha csak azért teszünk mindent úgy ahogy tesszük, mert másképp nem lehetne?
Szerintetek miért nem lehetséges, hogy a világ végtelen, nem keletkezett és nem múló?
Hát nem tudom, neked az írásomból hol jött le az, hogy a világ tud, meg gondolkodik. :-) "és másképp nem lehetett volna, mot pedig azért nincs is másképp." - szükségszerûen következik a kérdés, hogy akkor mi az a "szabad akarat", mi ez az önlétezésbe vetett hit?
Amikrõl te beszélsz, az mind az energiája. Az pedig a többihez képest van, nem az elektron belsõ tulajdonsága. Pl nem sajátmagához mozog, senem sajámagához képest van valamilyen energiaszinten. Senem sajátmagához áll a spinje valamilyen irányban.
".még nem tudom hovatenni egyelõre az omega molekuládat" a kérdésedre a válasz: az omega molekula erre: ".. akkor már két akarmi is lehetett .." volt egy felvetés
tudod mi a legfurabb bazz.... O_O tudod mi?... vagy két órával ezelõtt én is PONT erre gondoltam!!!!! pont de pont!!! és az jutott eszembe, hogy milyen hülyeség az egész, mert biztos nem is azért ccsuklom, mert emlegetnek... de hogy pont a csuklásról gondolkodtam én is!!!...ez durwa....
Nem lehetetlen. Csak nekem szimpatikusabb az a gondolat, hogy nem szetrobbant egy pont, egy singularitás, hanem rohangál összevissza és saját tükörképeivel találkozik. :DD