A pszichológiai idõirány csupán a fény terjedési irányától függ. Valami kibocsájt egyfotont és a szemünkben elnyelõdik, majd ez az emlék tárolódik. Viszont már megmutattam, hogy a foton kibocsájtás-elynelõdés megfordítható idõben avagy mi mindig úgy fogjuk értelmezni, hogy a kibocsájtás megelõzi az elnyelõdést. De mivel a fotonban nem telik az idõ, ez nézõpont kérdése.
A gravitáció innen már csak egy lépés. Az idõirányú fénysebességû 4d mozgás megjelenik a térben ha sok a megfigyelõ. A Lorentz transzformáció miatt az idõvektor belehajlik a térkoordinátákba, ami 'valós' mozgássá válik. Ugyan ezen okból lassul le a sajátideje a gravitációs térben lévõ testnek.
De hogy illeszkedik ebbe az új modellbe az idõben visszapattanó elektron?
Légyen újra dinamikus gravitáció! Mi a fene lenne ez? Tesla jelentette be, asszem utsó 5 évében, hogy ennek elméletén dolgozik, de nem élt addig, hogy sikerrel járjon:-( Ez esetben arra lennék kíváncsi: mit jelent az, hogy dinamikus?
Bemutattam két gravitációs modellt is, és ennyi gondolatot ébresztett. Ezt nem hiszem el. Pedig a topik címében ott a gravitáció, még azt se mondhatod hogy nagyon off.
Félemetesen kevés van errõl a neten én is csak hallomásból ismertem. Tesla sahasem publikálta, és nem is vették komolyan a fizikusok soha. Az elektromágnesességet akarta a gravitációval egyesíteni. Ez amolyan kora GUT lett volna.
Nem tetszett neki a görbült tér- EM erõterekkel akart mindent levezetni.
"it is absolutely impossible to convert mass into energy" Hát az atombomba rendesen megcáfolta..
A gravitációs hullámok és az EM hullámok jelentõsen külömböznek, emiatt eleve halálra volt itélve az elmélet. Nem csoda hogy nem nagyon írnak róla. Emléxem volt valami mûsor róla, hogy minden írását elkobozták, meg titkosították.. Hát ez annyit nem ért...
és mi van, ha van egy ilyen egyesíthetõ, meg egy görbült teres grav. effekt??? csak még nem tudunk róla:-)
Lehet hogy van ilyen, azért folyik a kutatás. De nem olyan eccerû, mint ahogy Tesla elképzelte. Az EM képletei lineárisak, míg a gravitációé nem. Ráadásul azóta kiderült, hogy az EM nem közvetlenül a fényt írja le, hanem fotonok sokaságát.
Hogy mit szólok az 5d-s téridõhöz? Épp az orrod elõtt írtam le egy ilyen gravitációs elméletet.
Ugyanis ha én azt mondom, hogy valami mozog a 4d-s téridõben, akkor ott lennie kell még egy dimenziónak, ugyanis a Minkowski-térben nincs mozgás...... hmmhmm...
érdekes, de sajna annyira nem vok jó angolból, hogy felfogjam, nem tudnád röviden elmondani mi az az Einstein-féle mezõ egyenlõség/-et (nem tom melyik)? Megpróbálom van-e wiki-n magyar?
Csak össze kell illeszteni a sok szétszór gondolatot. Nem átugrani azzal a felkiáltással, hogy "á ez hüle,nem olvasom el". Minden idióta elméletben van egy kis részigazság. Ez enyém egy nagymértékben egyszerûsített modell, de ide tökéletes. El lehetne vele gondolatban szórakozni, de hát ha nem hát nem.
general relativity= általános relativitás elmélete, ez a második pdf. De ez a specrelre épül.Az az elsõ. Azt fogalmazta meg elõször Einstein. Ott csak egyenletes mozgások vannak. Késõbb jöttek a gyorsuló rendszerek, marj ebbõl kijött a gravitáció.
marj = majd
Nem kell a képletekkel foglalkozni. Egy a lényeg, a 4d Minkowski metrikában a távolság definiciója ds^2=cdt^2-dx1^2-dx2^2-dx3^2. Ez két esemény 4d távolsága, és minden rendszerben ugyan annyi az értéke. A megfigyelõ sebességétõl függõen ezt a Lorentz transzformáció felbontja 3tér és egy idõkoordinátára, de minden sebességnél más-más az eredmény.
Egy érdekes kérdést vetett fel bennem Tesla: mi a tér, téridõ (mindegy hány D)???
dx1^2-dx2^2-dx3^2 már ismert, ez a mi térkoordinátánk, csak negativ az elõjele. A cdt pedig nem más mint a fénysebesség szorozva az idõvel. Ez lenne az 'idõ' koordináta, de hosszúság a mértékegysege, mivel megszoroztuk m/s-al.
Ezért montam a modellemnél, hogy c-vel halad az idõben minden elektron, mert ezt írja le a képlet. Nem a hasamra ütöttem....
Szerintem idõ nincs, vagyis az is térkoordináta. Már említettem, hogy a foton számára az univerzum kiterjedése menetirányban nulla. Na most az elektron is c-vel megy, de õ 4d-ben az idõben, amíg az foton 3d-ben. Tehát az elektron számára is összemegy a 4d világ de csak 3d lesz belõle.
Épp ennél a kérdésnél járok én is. Biztosan valami, ha tágul. Egy tulajdonsága biztos van: kiterjedése. De én inkább arra hajlok amit az LQG is sugall, hogy a teret az események hozzák létre valahogy. Szerintem meg eccerûen a tér nem más mint a foton.
Mert akármilyen kisérletet is végzel el, mindig fotonokon keresztül tapasztalod meg a teret.
Találtam egy fordítást:
A 31 eves Fotini Markopoulou Kalamara ez egyik legigeretesebb fiatal fizikus a vilagon. Most fogadott el egy allast egy waterlooi elmeleti fizikai intezetben. Olyan hires fizikusokkal dolgozik egyutt mint Robert Myers es Lee Smolin.
Az egyesites valoszinuleg a modern fizika legkomolyabb kihivasa.
Habar a hurelmeletnek sikerult behoznia a gravitaciot a kvantummechanikaba, nehany fizikus ugy gondolja, hogy ennek az elmeletnek olyan hianyosagai vannak, amik meggatoljak azt hogy az "ultimativ vegso elmelette" valjek. Egyreszt az elmeletnek 26 fuggetlen dimenziora van szuksege, tobbre mint amit a tapasztalat alatamaszt. Meg komolyabb baj, hogy bar a hurok eleg jol leirjak az anyagot, de nem magyarazzak meg az oket korulvevo teret. Par fizikus, tobbek kozt Smolin egy alternativ utat valasztottak, az ugynevezett hurok-kvantum-gravitaciot (LQG).
Az LQG szerint, a valosag hurkokbol epul fel amelyek egymassal kolcsonhatasban ugynevezett spin-halozatokat epitenek fel. Ezekel eloszor, mint absztrakt grafokkal, az angol matematikus, Roger Penrose foglalkozott. Smolin es Rowelli standard technikak segitsegevel kvantumositotta az altalanos relativitaselmelet egyenleteit, es kozben felfedeztek a Penrose fele halozatokat a formalizmus melyen. A graf csucsai diszkret teruletet es terfogatot hordoznak ezaltal alkotva meg a harom-dimenzios teret. Viszont mivel a fizikusok a relativitaselmeletbol indultak ki, megis maradtak az elmeletben maradvanyai az halozatot korulvevo ternek.
Ez volt az LQG allapota a 90-es evek vegen, amikor Markopoulou Kalamara elkezdett foglalkozni a kerdeskorrel. A kulso ter problematikajat o a forditott iranybol kozelitette meg. Miert ne induljunk ki a halozatokbol, - gondolta - keverjuk bele az LQG nehany eredmenyet, es nezzuk, hogy mi jon ki ebbol? A vegeredmeny olyan halozat volt, amit nem kellett beagyazni egy tole fuggetlen terbe, ehelyett maganak a halozatnak a felepitese szimulalja a teret es az anyagot. Ebben a modellben nincsenek dolgok, csak geometriai kapcsolatok. Nincs ter, ami hordozna a reszecskeket, ehelyett ez maga egy minatkbol es folyamatokbol allo kaleidoszkop.
Minden spin-halozat az univerzum egy pillanatkepet reprezentalja. Valojaban a spin halozatok egy egyszeru matematikai szabaly alapjan fejlodnek, egyre bonyolultabba valnak es vegul felepitik a teret, amiben elunk.
Ezt a fejlodest tanulmanyozva, Markopoulou Kalamara meg tudta magyarazni a terido strukturajat. Ami a legerdekesebb, az absztrakt hurkok megmegyarazzak Einstein elmeletenek az egyik legszembetunobb tuladonsagat: a fenykupokat - ezek az tarido azon tartomanyai, amikre egy pontszeru esemeny hatassal van. A fenykupok biztositjak, hogy az ok megelozze a hatast.
Nem olyan termeszetes, hogy a fenykupok hol passzolnak bele a spin-halozatok elmeletebe. Azok ugyanis a kvantummechanika targyat kepezik. A hatarozatlansag csodas vilagaban minden halozatnak megvan a kepessege, hogy vegtelenre nojon, igy tonkreteve az ok-okozat elvet. Korabban nem tudtuk, hogy hogy tudjuk az elmeletunket osszhangba hozni az ok-okozat elvevel. Markopoulou Kalamara rajott, hogy azaltal, hogy fenykupokat raragasztjuk a halozat csucsaira, a fejlodesuk vegesse valik es az ok-okozat strukture megorzodik.
Viszont minden ilyen halozat egy egesz univerzumot modellez, ami komoly problemat okoz. A kvantummechanika standard felfogasa szerint a dolgok egeszen addig szuperpozicioban maradnak, amig valaki meg nem figyeli oket. De ha nincs egyetlen megfigyelo sem az univerzumon kivul, akkor hogy letezhet? Ez itt a feneseg, mondja Kalamara: Ki figyeli az univerzumot? Szamara a valasz az, hogy mi. Az univerzum tartalmazza magaban a megfigyeloket, minden csucsban egyet. Az otlete az: nincs szukseg egy festore aki megfesti a kepet: sokan festik egyszerre. Konkretan: eszrevette, hogy pont azok a fenykupok, amiket az ok-okozat miatt hozott a rendszerbe, alkalmasak ra, hogy az egyes megfigyelok perspektivait definialjak.
Mivel a fenysebesseg veges, csak egy veges szeletet lathatjuk a vilagnak. A helyunk a teridoben egyertelmu, igy a szelet, amit latunk, mindenki masetol kulonbozik. Habar nincs kulso megfigyelo, aki minden informaciohoz hozzajut, mi megis kepesek vagyunk felepiteni egy kepet az altalunk erzekelt reszleges informaciokbol. Ez a nagyszeru gondolat: mindannyiunknak van egy sajat univerzumunk, de sok az atfedes: gyakran ugyanazt latjuk.
A gyakorlati ellenorzes ideje is kozeleg: meg vannak kidolgozasra varo reszletek, peldaul, hogy hogy vezessuk le a szokasos egydimenzios idot a kvantum-oksag elvebol, de o ugy gondolja, hogyha a tapasztalat igazolja a spin-halozatok alapjait, akkor ki tudja vasalni a redoket. Egy lehetoseg volna a par milliard fenyevre levo gamma fotonok tanulmanyozasa: ha a terido valoban diszkret, akkor a kulonbozo hullamhosszu fotonoknak enyhen kulonbozo sebesseggel kell mozogniuk.
Számunka az idõ 1 dimenziós, sõt egyirányú. Ha megnézed a képet a #559-nél, akkor láthatod, hogy épp azt mutattam meg, hogy lehet úgy definiálni az idõ dimenziót, hogy a 4d téridõben akármerre állhat a vektora. Ott a mi 3d terünk a fehér vonal. Eszerint a mi galaxisunkban minden elektron idõvektora nagyjából ugyan abba a 4d irányba mutat. Fontos hogy nem térbeli irányról beszélek. Ez az irány számunkra nem létezik, de mint mondtam ha nagy tömeg közelébe kerülünk, ez az idõbeli mozgás megjelenik a térben. Ez a gravitációs gyorsulás. Tehát ahogy a relativitás is tanítja, a tér és idõkoordináták keveredhetnek, de mindig 1d idõ jelenik meg.
Az idõ meg azért jelenik meg 1d-ben, mert eccerûen nem mozoghatsz több irányba. Kivéve ha foton vagy.....
hmm Hraskó is rájött,amire én már régen.
"A speciális relativitáselmélet egyik váratlan következménye az, hogy minél nagyobb sebességgel mozog egy test, annál nehezebb tovább gyorsítani. Pontosan ez lenne a helyzet akkor, ha a testek tömege nõne a sebesség növelésekor. De a gondolatmenet, amellyel a relativitáselméletben eljutunk ehhez a következtetéshez, világosan mutatja, hogy a jelenség oka nem a tömeg megnövekedése, hanem az idodilatáció. "
hmmm, hmmm Van itt, aki szerint lehetne a teret önálló létezõnek tekinteni?
Eszembe ötlött egy elmélet: Tegyük fel, hogy az idõ több d-s, ez alapján lehetne mondjuk azt mondani, hogy 1d-ben érzékeljük, próbálom vázolgatni, tehát az idõ egyik dimenziójában haladunk, a többi dimenziójában meg mondjuk úgy mozdulunk el, hogy valójában átmegyünk egy párhuzamos univerzumba, mi van ilyenkor? Többlépcsõs az egész, mondjuk az idõ olyan, mint egy tömb, amelynek minden eleme egy-egy tömb, ezek az univerzumok, ezek az eredeti nagy tömb ("multiverzum") egyik dimenziójában sorozatokat alkotnak, de elágazásokkal mondjuk, és ezt az 1 dimenziót érzékeljük mi idõnek. elég zavaros, de remélem érthetõ az alapkoncepció
és melyik az apillanat amikor már egy másik univerzimba vagyunk? 1mp? 0.1mp? 0.01mp? 0.001mp? 0.0001mp? 0.00001mp?... =) de ez csak vicc... különben én is gondolkodtam már régebben rajta, de hülyeségnek hangzott :S
Nem zavaros, nagyjából hasonlót rajzolram le. Csak nálam ez kicsit más. Ott a kisebb idõsebességú részek lemaradnak, ezzel egy párhuzamos világot alkotnak. A miénknél gyorsabb idõsebességûek pedig elõrébb vannak a mi világunkhoz képest. De mi csak a c=300000 km/s idõsebességû részecskéket látjuk. Ezek alkotják a mi univerzumokat. Ha az idõbeli sebességet tudnánk növelni, át lehetne menni egy ilyen másik univerzumba. Már ha nem teljesen hülyeség az elmélet..
Éppenséggel lehet önálló valaminek gondolni a teret, csak ezt alátámasztani kicsit húzós lenne. Nem hinném hogy kisérletet lehet építeni pusztán a térre.
Na ezért jönnek jól a kósza gondolatok.. most az ugrott be, hogy a proton nagyobb E=mc2 nyugalmi energiája nem feltétlenül a nagyobb tömege miatt van... Lehet hogy számára nagyobb a fény sebessége, avagy gyorsabban halad az idõben.
Szerintetek rajtatok kívül van az a kép, amit most láttok, vagy belül? Tetszik az illúzió? Gondolj bele, hogy nélküled ezek a dolgok egyszerûen nem léteznek. Ilyen a világunk. :)
A legfontosabb tulajdonsága a görbület /vagyis nem közvetlenül a görbület hanem a metrikus tenzor ami meghatározza a görbületet/, ami az energiasûrûségbõl adódik... Ezt az un energiaimpulzus-tenzor irja le. /arell.pdf 29.old./ Emiatt nem lineáris a gravitáció egyenletei. /32.old vége/ Gondolj bele, adott egy nagy tömeg. Mondjuk gázköd. Ez elkezd összehúzódni. Felmelegszik az összehúzódás miatt, és máris nagyobb lesz az összeenergiája ami miatt a térgörbülete is, vagyis nagyobb lesz a gravitáció.
Közben véletlenül találtam egy olyan leírást a kétréses kisérletre, ami szerintem érthetõvé teszi az egész bûvészmutatványát a fotonnak...
Az egyik kiindulási pont: "A kvantummechanika Richard Feynman-féle változata szerint az A és B közötti összes lehetséges útvonal hatását figyelembe kell venni, és mindet össze kell adni - nemcsak a rajzon ábrázolt néhány útvonalat, hanem szó szerint az összes lehetségeset. Ez a „történetek összegzése” (vagy „pályaintegrál”) megközelítés az egyik lehetõség annak megértésére, miként tud egyetlen elektron a kétréses kísérletben egyidejûleg mindkét résen átmenni, és utána önmagával interferálni."
A másik: "Feynmannak és Wheelernek azonban éppen erre volt szüksége, hogy Feynman ötletét megmentsék. Fejezetünk hátralévõ részében ragaszkodjunk a fény hullámokként való leírásához. Az elektronból vagy akár egy antennából kilépõ hullámokat „retardált” (azaz késleltetett) hullámoknak nevezzük, mert csak kibocsátásuk után érkezhetnek meg valahova. Az idõben visszafelé haladó hullámokat ezzel szemben „avanzsált” hullámoknak nevezzük, mert ezek elõbb érnek célhoz, mint ahogy valahol kibocsátották õket. A retardált hullámokat a rádióantennából induló, minden irányban egyenletesen terjedõ fodrozódásoknak tekinthetjük, mint ahogy a vízbe dobott kõ nyomán a tó felszínén egy pontból kiinduló körhullámok terjednek szét. A mi emberi nézõpontunkból viszont az avanzsált hullámok olyanok, mintha minden irányból egyenletesen az antenna felé haladnának, vagyis mintha a vízhullámok a pocsolya szélén keletkeznének, majd a közepén egyetlen pontba futnának össze. Az analógia persze sántít, mert az avanzsált vízhullámok esetében a hullámok által a tó közepére szállított energiával nem tud mi történni. Ugyanakkor viszont az elektron esetében éppen a Világegyetem egészébõl az elektronunkhoz érkezõ avanzsált hullámokra van szükségünk a sugárzási ellenállás magyarázatához. A bejövõ hullámok energiája elnyelõdik, és akadályozza az elektron mozgását."
Most rajzolok egy kicsit...
Régebben írtam, hogy az összes univerzumunkban lévõ elektron lehet egy, csak oda-vissza halad az idõben. Most szûkítsük az univerzumot a kisérleti berendezésre...
Ne legyen semmiféle szétterjedõ hullám. Legyen pontszerû a foton vagy az elektron, és ez a kibocsájtása és becsapódása között többször tegye meg az utat úgy, hogy amikor eléri az ernyõt, induljon el visszafele az idõben, akár másik útvonalon. Igy kapunk egy a Feynman féle történet-összegzésel egyezõ eredményt. Nincs kiterjedt hullám, nem szóródik energia szét a térben, és ha belenyúlunk a kisérletbe egy detektorral, mindig egy fotont vagy elektront fogunk detektálni. Ennek ellenére mintkét résen többször is átmehet a részecske, és interferálhat önmagával...
Magyarul az ernyõ minden pontján becsapódik a pontszerû foton, de ezek csak vitruális becsapódások, ezek közül csak egy lesz reális. A többi nem járhat energialeadással.
"...egy lesz reális" a külsõ univerzum számára. Az foton számára minden becsapódás reális a kisérleti berendezésen belül. Felépít egy kis univerzumot, és elvan benne addig, amíg meg nem zavarjuk... ...idõutazik..
Ráadásul az idõben visszafele haladó fázist mi ugyan olyannak látnánk, mint a rendest. Nekünk az is a forrástól indulna és az ernyõig tartana.
Ez a csend most azt jelenti, hogy minden érthetõ vagy hogy minden teljesen érthetetlen...vagy csak azt, hogy vasárnap van?
Megfejtem neki a kvantummechanikát, ezek meg le se ... :DDDDDDD komolytalanok vagytok...
El kell mondanom nehezemre esik megerteni, de erdekes mindenesetre. :)
A Feynman féle történet-összegzésel kezdõdött az összes sokvilág-elmélet. Szerintem amit leírtam sokkal jobban illeszthetõ a mi 'valóságunkhoz', mit az a gondolat,hogy a történelem rengeteg univerzumra ágazik el.
Ami zavar ebben az egészben az, hogy a foton még mindig rezeg. Az az érzésem hogy ez valahogy kiküszöbölhetõ, de nemtom hogy.
Asszem újra felfedeztem a virtuális fotonokat.
De akkor vannak virtuális elektronok, meg virtuális atomok, meggg...vírtuális macskák???