Közben véletlenül találtam egy olyan leírást a kétréses kisérletre, ami szerintem érthetõvé teszi az egész bûvészmutatványát a fotonnak...
Az egyik kiindulási pont:
"A kvantummechanika Richard Feynman-féle változata szerint az A és B közötti összes lehetséges útvonal hatását figyelembe kell venni, és mindet össze kell adni - nemcsak a rajzon ábrázolt néhány útvonalat, hanem szó szerint az összes lehetségeset. Ez a „történetek összegzése” (vagy „pályaintegrál”) megközelítés az egyik lehetõség annak megértésére, miként tud egyetlen elektron a kétréses kísérletben egyidejûleg mindkét résen átmenni, és utána önmagával interferálni."
A másik:
"Feynmannak és Wheelernek azonban éppen erre volt szüksége, hogy Feynman ötletét megmentsék. Fejezetünk hátralévõ részében ragaszkodjunk a fény hullámokként való leírásához. Az elektronból vagy akár egy antennából kilépõ hullámokat „retardált” (azaz késleltetett) hullámoknak nevezzük, mert csak kibocsátásuk után érkezhetnek meg valahova. Az idõben visszafelé haladó hullámokat ezzel szemben „avanzsált” hullámoknak nevezzük, mert ezek elõbb érnek célhoz, mint ahogy valahol kibocsátották õket. A retardált hullámokat a rádióantennából induló, minden irányban egyenletesen terjedõ fodrozódásoknak tekinthetjük, mint ahogy a vízbe dobott kõ nyomán a tó felszínén egy pontból kiinduló körhullámok terjednek szét. A mi emberi nézõpontunkból viszont az avanzsált hullámok olyanok, mintha minden irányból egyenletesen az antenna felé haladnának, vagyis mintha a vízhullámok a pocsolya szélén keletkeznének, majd a közepén egyetlen pontba futnának össze. Az analógia persze sántít, mert az avanzsált vízhullámok esetében a hullámok által a tó közepére szállított energiával nem tud mi történni. Ugyanakkor viszont az elektron esetében éppen a Világegyetem egészébõl az elektronunkhoz érkezõ avanzsált hullámokra van szükségünk a sugárzási ellenállás magyarázatához. A bejövõ hullámok energiája elnyelõdik, és akadályozza az elektron mozgását."