LOL van már itt pár ostoba hozzászólás (most hogy így beleolvasok)
LowEnd: nagyjából egyetértek.
Részben, mert nem az az emancipáció, hogy egy nõ is el tudja látni ugyanazt a munkát, tehát miért ne csinálja (ez igy teljesen ok), hanem az, hogy ha ugyanazok az alkalmazás feltételei: nincs olyan férfi alkalmazott, aki 3 évre elmehetne szabadságra, amit fizetnek.
Van egy idevágó régi mondás: "Egy seggel nem lehet 2 lovat megülni".
Ha _jogod_ van bármikor kivenni a 3+ év szabadságodat, akkor miért is akarod hogy a munkahelyen ugyanúgy kezeljenek, mint akinek erre nincs joga?
Egyenlõ elbírálás...
Gondoljatok bele... felvesztek magyarországon a szûkös keretbe egy nõt, elmegy szülni 3-10 évre, a helyét biztosítani kell, nem vehetsz fel helyette mást. (Életbõl vett példa)
Más.
Szerintem nincs esélyegyenlõség. Esélyegyenlõség ugyanis az lenne, ha a képességek és a tudás döntene, nem kényszerítenének cigánykvótát, nõkvótát, stb. ki állami úton.
Minden tiszteletem a nõké, de teljesítsék mindazt, amit a férfiak azonos feltételekkel, és meg fogják látni: a piac nem buta, õket fogja alkalmazni.
A cégnél ahol dolgozom összeszerelõ munkára pl csak nõket alkalmaznak a nagy monotóniatûrésük, precizitásuk miatt.
Maximalisan egyetertek. Ez az egyik, legfobb oka a hatranyos megkulonboztetesnek.
Szerintem a nõkkel egyébként egy munkahelyen több szokott lenni a konfliktus. Most nem a nõ-férfi kapcsolatokról beszélek hanem a nõ-nõ közöttirõl. Hamarabb kikezdik egymást, mint a férfiak és a barátságok is viszonylagosak. A férfiak kezelhetõbb alkalmazottak és kevesebb nyûg van velük és mindemellett terhelhetõbbek is. Amit leírtam az csak az általánosság és mindkét irányban vannak persze kivételek.
Szét kéne választani a nõnemûeket és a nõket! Nekünk asszem nem nõnemûekre van szükségünk... Dehát õk is csak kezdeni akarnak valamit az életükben. A baba nem elég nekik mindegyiknek több és több kell. Asszony hozd ide a vasalót!
De vannak tudományos területek (pl. ahol gyerekekkel/emberekkel kell foglalkozni, vagy szükség van kellõ fokú empátiára - ilyen pl. az orvostudomány, a pedagógia, a biológia egyes ágai) ahol a nõk jobban tudnak érvényesûlni (lásd: több óvónéni/tanítónéni van, mint óvóbácsi/tanítóbácsi).
Ez nem fordulhat elõ, mi férfiak bízunk magunkban :) Egyébként ha mondjuk orvosról lenne szó és a nõ jobban érti a dolgát akkor jobban szeretném ha õ mûtene meg nem? Ha 50-50%- ra hajtanak akkor innen nézem õket hülyének :) A fanatikus nõi egyenjogúságért harcoló asszonyoknak egy hónapos közel-keleti "vakációt" írnék elõ.
De ha az összes nõ kutató pályára menne, ki szûlne gyermeket, ki csinálna vacsit, ki vezetné a háztartást? Ha az Isten (biológiailag és lelkileg) így alakította ki a NÕT, hogy gyermeket szüljön/neveljen, háztartást vezessen, akkor minek belehajszolni ebbe a karrierhajhász világba?
Közvetlenül nincs egyébként ilyen tapasztalatom, de szvsz egy szavuk nem lehet. Ha összehasonlítjuk azt, ami néhány évtizeddel ezelõtt volt ilyen téren azzal, ami most van, akkor elég nagy az ugrás... A tökéletes egyensúly ilyen téren nem lehet fenntartani, és nincs is rá szükség. Elég közel van már ez az esélyegyenlõség dolog az optimálishoz, ne nyígjanak :D
Aztán ha kiderülne, hogy a nõk a legtöbb dologhoz jobban értenek mint mi, akkor meg te vernéd az asztalt hogy csinálják vissza :D
Nem a nem, vagy a borszin, vagy akarmi mas szamit, hanem a tudas, meg az eredmenyek. Aki ezt nem fogja fel, menjen csak a Jefferson altal emlitett banyaba dolgozni.
Csak nehogy átessenek a ló túloldalára. Majd adott lesz egy férfi és egy nõi tudós a férfi sokkal jobban ért a munkájához, de a nõt kell felvenni mert az esélyegyenlõségen nehogy csorba essen. Azt az embert vegyék fel nemtõl függetlenül aki jobban ért a munkéjához és kész. Ha nõk értenek jobban egy adott témához akkor õk legyenek többségben, ha a férfiak akkor pedig õk, és ezt próbálják meg elfogadni. Amelyik nõ ezt nem képes elfogadni akkor is verje az asztalt, ha bányában kell dolgozni!