Robert Solow egy igen közismert (bár a közgazdászok között) Nóbeldijjas közgazdász, aki szerint a technológiai fejlõdés a legnagyobb mértékben felelõs a termelékenység növekedésért. Különben Solow még ma is él ezért nem értem miért kérdezi a szerzõ, hogy kiváncsi ma mit mondana...
Egyébként a grafikont én sem láttam, de a gazdaságban az utobbi évtizedben nagyon nagy változások mennek végbe, az USA gazdasága ebben élenjáró, és míg a 90-es években az úgynevezett Knowledge Economy volt az ami váltotta fel az gyártási szektort (a gyártási szektor folyamatossan költözött át Ázsiába) a 21. századba lépve ez a Knowledge Economy is kezdett migrálni szintén Ázsiába meg a közelkeletre is jórészben, ezért most egy új irányzat vette kezdetét az úgynevezett Creative Economy, melynek elõjárói a GE az Apple és a Procter & Gamble amely a fogyasztó teljes bevonását értelmezi egy olyan folyamatban amelyben nem terméket hanem fogyasztói tapasztalatot tartanak célul, vagyis kreatívan eddig elfogadhatatlanúl nagy kockázatot vállalva próbálnak egésszen kilengõ és nemmindennapi termékeket, szolgáltatásokat elõállítani. A világ megy elõre és nem lehet a tegnapi dolgokon alapozni, azok a cégek amelyek ezt idõben felfogták azok sikeressen mûködnek, azok az országok ahol az ilyen cégek többségben vannak azok sikeresebb gazdaságot mondhatnak magukénak, az USA az említett diagram szerint is itt élen járó, vannak olyan elõrelátások miszerint az USA 2015-ben nem fog autót gyártani, a Boeing 70% repülõgépszerelései Kínában fognak lezajlani és mindezek mellett az USA nem, hogy nem fog veszíteni gazdasági fölényébõl, hanem még növelni is fogja éppen úgy mint az elmúlt 10 évben meg mint jelenleg is. Tehát változásokat nem lehet megfékezni és azok akik a változásokat ellenzik vagy pedig nem tudják elfogadni mint újabb lehetõséget azokra nem éppen világos jövõ vár. Persze az USA-nak is van elég sok javítani valója, ott is sok az ellenáló és sok a rövidlátó ember, de valahogy mindég sokkal nagyobb kockázatot vállaltak mint az öreg Európa, valószínûleg éppen azért van ez a különbség. Az USA mindég nyitotabb volt másoknál és mindég jobban akart terjeszkedni, ellentétben az EU-val amely nagyon óvatos a terjeszkedésben de még a saját magán belüli elzárkózás is szemmel látható. Egy haverom tavaly 6 hónapot volt az USA-ban (különben Németországban dolgozik) és õ mondta, hogy minden méteren belebotlott egy Indiai-ba vagy Kóreaiba az IT-ben míg Németországban alig lehet találni. Ez a nyitottság a világ különbözõ kultóráinak és életfelfogásának a keveredése egy specifikus gyorsulást ad az USA gazdaságának a változásokra való nem reaktív hanem proaktív hozzáállására. Nagy-Británnia is ehhez közel áll, emlékezzünk csak vissza, hogy az EU új tagországaiból áramló munkaerõ ott egybõl el lett fogadva ellentétben Németországgal, vagy a többi EU tagországtól. Japán meg mindég data driven gazdaság volt és ezért nem csodálom, mert ha az adatok azt mondják, hogy x-et kell csinálni akkor a Japánok x-et csinálnak, nem pedig "úgy gondolom", vagy "úgy szeretném", vagy nem "én döntök és vége..." döntéshozás megy végbe mint Európa legtöbb egómániákus és nemzet vagy tradició büszke igazgatók álltal vezetett cégénél.