A módszer elõnye, hogy pontosan kiszámítható a hatása. A hátránya meg persze, hogy évekkel elõre kell tudni az aszteroidáról, ami a jelen technikával nem megy. A robbantás mindíg bizonytalan. Pláne ismeretlen szerkezetû tárgy és robbantásügyileg minimálisan ismert környezet (mikrogravitáció, és vákuum) esetén. És mint már mondtam, légkör nélkül nincsennek lökéshullámok, tehát a robbanások ereje sokkal kisebb.
"Igen, az addig okés, hogy az aszteroida vonzza a vontató ûrhajót."
Pont a fordítottja a lényeg.
"De itt semmi szerepe a gyorsulásnak."
Már hogy a francba ne lenne. Hogy akarod megváltoztatni az aszteroida pályáját, ha nem gyorsul?
"sõt, ha a rakettát a szökési sebességre felgyorsítom"
Teljesen félreérted. Nem a rakéta gyorsulását számoljuk, hanem az aszteroidáét. A rakétával nincs gond, az a hajtómûvével a kívánt pályán tud maradni.
Mégegyszer: A vontatás lényege, hogy a vontató a vontatott tömegre erõt fejt ki, amitõl az a kívánt irányba fog elmozdulni (az elozduláshoz viszont elõbb gyorsulnia kell). Jelen esetben a maximális vonóerõ arányos a vontatott tömeggel, így az csupán a felhasznált üzemanyag mennyiségét befolyásolja, a gyorsulást és a sebességet nem.
Nem értem az egészet! Hogy küldenénk fel egy 20tonnás hajót (esetleg egy kisebbet, ami majd megfog egy megfelelõ tömegû aszteroidát, vagy több kisebbet, amikbõl egy nagyot rakunk össze), ami majd elmászik X idõ alatt az aszteroidához, ráakaszkodik majd, másfél évig vontatja (honnan lesz hozzá üzemanyaga?), és ehhez szerintetek mikor kellene észlelni az ûrkavicsot? Miért nem daraboljuk fel pici darabokra távolról inkább, felmelegíthetnénk koncentrált nagyfrekvenciás rádióhullámokkal és/vagy lézerrel, amitõl a lekötött gázok távoznának belõle, szerencsés esetben szét is vethetnék. A továbbiakban meg erõs hõingadozást kellene létrehozni, ami szét tördelné, mint a sivatagban a sziklákat, és végül egy nagy rakás homok és kavics csapódna a légkörnek, amit az már el tudna égetni, noha a tömege nagyjából ugyanakkora lenne mint a kezdeti aszteroidának, csak mivel a felülete sokkal nagyobb ezért a súrlódás már elvégezné rajta az áldásos munkáját. És ehhez nem kell semmiféle hajót felküldeni, ami az oda vagy a visszaúton el is romolhatna a folyamatos intenzív igénybevételtõl.
Igen, az addig okés, hogy az aszteroida vonzza a vontató ûrhajót. E gravitációs vonzást kiegyenlítendõ mûködik a rakéta, és ha még plusz erõt is kifejt, annak lenne szerepe az aszteroida elhúzása, a közös tömegközéppont odébb araszolása révén. De itt semmi szerepe a gyorsulásnak. sõt, ha a rakettát a szökési sebességre felgyorsítom (ami egy aszteroida esetében persze elég parányi), akkor egyszerûen elszakad az ûrhajó az aszteroidától, vagyis "elszakad a vontatókötél/pányva". Tehát ugyebár itt akkor bejátszik akkor a "g" (az aszteroidán lévõ gravitációs gyorsulás. A g a földön kb. 9,81 m/s, az aszteroidán meg nagyon kicsi. De, lényeg, a lényeg, a g értéke függ az égitest (esetünkben az aszteroida) össztömegétõl. Bang!
Nem egészen. A két test között a gravitáció mint belsõ erõ hat, ezért NEM tudja megváltoztatni a tömegközéppont helyét, és a tömegközéppont az aszteroidában van, mivel az jóval nehezebb. Ezért kell a hajtómû. Tehát ezzel semmi mást nem nyerünk, mint egy olyan kötelet, ami nem szakad el, és elég erõs, de az ûrhajó nem mehet túl gyorsan, mert akkor parabolikus vagy hiperbolikus pályára fog állni, és elmegy tõle.
Rosszul számolsz. A rendszert nem a gravitáció gyorsítja, hanem a vontató hajtómûve. A grav. erõ hatása a randszer egészére nulla. A grav. csupán arra kell, hogy a két test ne távolodjon el egymástól. Tehát csak az számít, hogy az aszteroidára milyen erõ hat, és hogy mekkora a tömege. Ebbõl pedig világosan látszik, hogy az aszteroida tömege kiesik. Csak azt befolyásolja, hogy mennyi üzemanyagot kell égetni. A gyorsulást meg teljesen rosszul értelmezed. Nem számít, hogy egyébként milyen gyorsan halad, és mekkora erõ hat rá. A cél az, hogy megváltoztassuk a pályáját, vagyis csak az az érdekes, hogy az eredetihez képest mennyivel tudjuk megváltoztatni az aszteroidára ható erõt.
Amúgy egy érdekes katasztrófaszámoló: http://www.lpl.arizona.edu/impacteffects/
Példa: mv = 20 t = 20 10E3 kg ma = 35×5×2 km = 350 km^3 = kb. 350 * 3 t/köbkilométer (szikla) = kb. 1000 tonna = 10E6 kg a = G (20*1000)/1 km(20+1000)
G = (6,674215 ± 0,000092) x 10E-11 mE3 kgE-1 sE-2 Tehát: a = 6,67 10E-11 (20*1000)/1020 = 6,67*2*10E-7/1000 = kb. 13*10E-10 m/s Ez természtesen a gyorsulás változása, amely hozzáadódik az aszteroida meglévõ gyorsulásához. De, mégegyszer mondom, nem ez (a gyorsulás) a lényeg.
"A szikla gyorsulása ugye erõ/tömeg, tehát G*mv/r^2. "
Itt egy rendszer van közös tömegközépponttal. Tehát: F = (ma+mv)×a => gyorsulás = G*(ma*mv)/r^2*(ma+mv)
BiroAndrasnak tökéletesen igaza van, csak annyit hozzá kell még tenni, hogy az ûrhajónak is van aszteroida irányú gyorsulása. És az viszont sokkal nagyobb lesz. Ezért kell a több üzemanyag. Mert ha parabolikus vagy hiperbolikus pályára küldjük, akkor semmit nem ér a vontatás.
És, ami az érdekes: a Naptól távol, az aszteroida - mivel lassabban mozog- könnyebben befolyásolható. Tehát, ha engem kérdeznek, akkor úgy küldöm a vontatót, hogy a randevú az aszteroidával az afélium könryékén következzen be. Ideális az, ha afélium után belieg a vontató az aszteroida elé, és csábosan kezdi a kívánt irányba vonzani, minthacsak mézesmadzag lenne. Az eltérítés szöge lesz a döntõ. Hogy mennyinek kell lennie, az függ: - az aszteroida pályajellemzõitól (az ellipszis min. és max. sugara) - az aszteroida sebességétõl - az aszteroida tömegétõl (minél nagyobb az aszteroida tömege, annál nagyobb vontató kell. Ezt ki lehet cselezni úgy, hogy többször megrándítjuk az aszteroidát. Vagyis, ha a földre való becsapódásig az aszteroida még 10 kört tesz meg a Nap körül, akkor mind a tízszer megrántjuk afélium után, és persze a pálya többi részén is árnyékként követjük.)
Itt nem a gyorsulás az érdekes, hanem az, hogy a vontató az aszteroida pályáját valamilyen szögben módosítja. Ha rossz a megközelítési irány, akkor akár úgy is módosíthatja, hogy nem 20 év múlva, hanem mondjuk 5 év múlva csapódjon be az aszteroida a Földbe. Tehát az aszteroidára ható gravitációs erõvel az asztroida haladási irányát befolyásolom, akár úgy is, sõt valószínûleg úgy, hogy az aszteroida gyorsulása nem is változik. Egyébként az aszteroidák ellipszis alakú pályán mozognak, és a gyorsulás a Naptól távolabb kisebb, mint a Naphoz közel (afélium-perihélium, ha jól emlékszem). Tehát az aszteroidának van egy alap gyorsulása, ezt lényegében nem befolyásoljuk a vontatóval.
ez hülyeség, ne is haragudj. Eszerint a Napot is el lehetne "vontatni".
Lényegtelen az aszteroida tömege. A vontató által kifejtett erõ ugye G*ma*mv/r^2, ahol ma az aszteroida, mv a vontató tömege, r a távolság, G meg grav. állandó (6.67E-11, ha jól emléxem). A szikla gyorsulása ugye erõ/tömeg, tehát G*mv/r^2. Vagyis az aszteroida tömege nem szerepel a képletben. A legfontosabb az, hogy milyen közel tud lebegni a vontató. Legyen mondjuk 1000m (mv=20.000kg). Ez esetben 10^-12 m/s^2 nagyságrendû a szikla gyorsulása. Ez nem valami sok, viszont ideális esetben akár évekig lehet vontatni, és nagyon minimális pályamódosítás kell csak (ha valakinek van kedve és ideje, kikeresheti a többi adatot, és kiszámolhat mindent). A robbantás megmaradhat végsõ eszköznek. Egyébként nem árt figyelembe venni, hogy nincs légkör, ami a lökéshullámot továbbítsa, így a robbanások ereje nagyságrendekkel kisebb, mint a Földön. A hatásos robbantáshoz a bombát az aszteroida belsejébe kell juttatni.
A wikipedián leírták, hogy mágneses ÉS elektromos térben, de az antideturétimnál nagyobb molekulát eddig úgyse tudtak elõállítani, de nem is kell, bõven elég a sima antihidrogén.
Ez az! A napvitorla lesz a legjobb megoldás, ha hosszú idõ áll rendelkezésre. A Nap végül is az aszteroida teljes pályáján képes erõt szolgáltatni, és nekünk elég, ha csak néhány tízezer km-t térítjük azt el. A probléma viszont az, hogy a jelenlegi felderítõ rendszerekkel nem lehet idõben tudomást szerezni ezekrõl a hívatlan vendégekrõl.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elmagyaráztad azt, amit eddig is tudtam. De! Azt az aszteroidát nem elméletben kell megsemmisíteni, hanem gyakorlatban. És ahogy a #65-ben le is írtad (amivel én is egyetértek), meg is bukott a dolog. Ja, és még valami. Természetesen csak olyan "antianyag" tárolható így, amire hat a mágneses mezõ. Elvégre a nem antianyag összetételû anyagok közül sem hat mindenre...
Vigyázat, hosszû jármû, elõzni tilos. Baszki ilyen vontatóhoz milyen vizsga kell, a D-s jogsi biztos nem jó rá. Meg aztán felküldünk valami balf*szt, aki egy rosz y kannyar miatt egyenest rávontatja földre a cuccost. Az aszteroida monnyon leee.
Antianyag bombát elméletben nem bonyolult csinálni. Erõs mágneses térbe kell zárni az antianyagot így elkülönítve az anyagtól. Aztán elég csak kikapcsolni a mezõt. Az antianyag keveredik az anyaggal és bumm. Nem kell hozzá semmi extra.
Nem azért mondom de ez az ötlet csak némi képpen sántít. #1: Antianyag elõállítása rendkívül költséges. #2: Mai technológia meleltt nagyon csekély mennyiség állítható elõ egyszerre #3: Biztonságos tárolása és odaszálítássa sem éppen könnyû.
Most hogy ezt mondod rájöttem, hogy jobb az ötletem, mint gondoltam! Hiszen a sugárzás nem csak a környezõ 1-2m-en nyelõdik el, hanem az egész aszteroidában! Ezért az egész felizzik, és emiatt robban szét. De nem is robban, inkább egyszerûen szétporlik.
De amúgy, az antianyagot hogyan lehetne arra használni, hogy eltérítsen egy aszteroidát? Mert jó jó sok energia van benne, de az, ha jól tudom gamma sugárzás formájában szabadul fel, amikor anyag és antianyag találkozik. És ha 0,5 gramm antianyagot belelövünk egy aszterodiába, akkor tényleg sok energia szabadul fel, de nem tesz kárt az aszteroidában.
az utolsó dolog ami miatt aggódnék egy ilyen szituban ... amúgy meg nem mérvadó az a mennyiségû plutónium ami nagy területen szétszórva apró megégett szemcsékként visszahull a földre
a robbantás épp a beszámíthatatlansága miatt kell hogy utolsó opció legyen, addig a lassú taszigálással kell próbálkozni, és erre eddig ez a legtutibb ötlet amit hallottam/olvastam ...
Az atombombával kapcsolatban mi a helyzet a rádióaktv sugárzással? Mert ha atomtöltöttel szét is robbontunk egy aszteroidát, a légkört elérõ kisebb darabok (amik ugyan elégnek mielõtt ütköznének a földfelszínnel) szétszórják a rádióaktív sugárzást a légkörben. A hidrogénbombánál is ugyenez a helyzet, mert ha jól tudom ott a magfúziót egy atomtöltet indítja be.
Rád van bízva :) Én csak azt mondom, ha nem lenne más megoldás, akkor ezt is megcsinálnák. Mindegy mennyi pénz kéne rá, mert egy ilyen helyzetben az nem szempont.
Nem biztos. Az üstököst rakétaként lehetne irányitani vele, a többit meg folyamatos, vagy szakaszos lövésekkel el lehetne tolni vele. (a napvitorlák is valahogy igy mûködnek, ha jól tudom) Persze ehhez -legalábbis az utóbbi esetben- az kell, hogy legyen rá elég idõ. De a cikkben emlitett módszer is azt feltételezi, hogy van legalább egy évúnk a becsapódás elõtt.
Igazad van, lehet, hogy közben deformálódik is egy kicsit, de a lényeg, hogy a kellõ mélységben robban. Képzeld el, hogy mekkora földrengést okoz egy ilyen nukleáris töltet. Ha jól emlékszem, atombunkerek elpusztitásához fejlesztenek (vagy már kész is van?) ezen az elven mûködõ bombát. Ezt egy késõbbi számban olvastam (szeretem a Top Gun-t, ami mostmár Aranysas) De ha vad ötleteknél tartunk, én is irok egyet: lõjünk rá lézerrel, ami vagy eltériti az eredeti pályáról(üstökösöknél tuti beválik), vagy kettévágja. Különben ennek is van alapja, mégpedig az olyan repülõk, amik (szintén Ami találmány) az ellenség légterében járõrõzve az esetlegesen elinditott interkontinentális rakétákat lézerrel semmisiti meg még az ellenség területe fölött. Prototipus ha jól tudom épült, egy Jumbóba szerelték a gázos lézert és egy tükörrel irányitották meg valami nagyon hideg cuccal hûtötték lövés után. Na, ez milyen ötlet?
"A térfogatot még aránylag jól meg lehet határozni, de a sûrûséget már korántsem."
Erre két módszer van: - kirobbantok a céltárgyból egy darabot (Deep Impact). Ettõl azonban a másik felén lehet más anyag, mert nem biztos, hogy homogén a test. Ha a Marianna árok felett vennének mintát, a Föld sûrûsége is csak 1 kg/l lenne. - feléje lövök egy szondát, és megnézem mennyire térül el a grav. tér hatására. Ez az illetõ égitest per totál sûrûségét nagyon jól megmondja, de gyakorlatilag csak a nagyobb égitesteknél alkalmazható. Kis sziklatömböknél nem tudom mennyire lenne használható.
A térfogat ismerete akkor hasznos, ha mellette a sûrûséget is ismered. A térfogatot még aránylag jól meg lehet határozni, de a sûrûséget már korántsem.
a tömeg az átala kifejtett gravitáció alapján jól mérhetõ ... amúgy az összetétel megtippelése, és a térfogat alapján számolva is jól megközelíthetõ a tömeg
A robbanás akkora lökést ad a titánodnak, hogy odébbmegy. Az üstökösök jellemzõen nem ilyen nehézfiúk, az aszteroidák azonban lehetnek. De a lökés, az lökés nekik is.
MInden tömeggel rendelkezõ testnek van gravitációs hatása.
A szétrobbantáshoz: PL ha az közeledõ aszteroida agy jó nagy vas esetleg titánium tömlenne akkor mit érnének el az állítólag 7 méteres betonfalat áttörõ rakétával?megbolygatják a mozgását ,esetleg ketté szakad,és ha nincs szerencsénk akkor 2helyre csapódik be...
Itt nem feltétlenül jó az az amerikai gondolkodásmód :"Hogyamitõl félünk azt gondolkodás nélkül pusztítsuk el"
látogató: szeretsz vitatkozni, ugye? A papír mindent elbír. Ennél vadabb dolgokat is olvastam már, és ehhez nem is kell olyan messzire menni... Én csupán abba kötöttem bele, hogy "deformálódás nélkül". Erre írtam, hogy ez nem igaz.
nem írtál hülyeségeket, jelenleg a legtutibb energiaforrás az atom. úgyhogy, ha szorul a kapca, akkor ezt kell használni, nincs mese. ezért sem kell minden atomtöltetet leszerelni, hanem csak be kell zsírozni õket, és eltenni silókba rosszabb idõkre.
Az atomrakéták közül is a leghatékonyabbak azok, amelyeket hidrogénbombának hívunk, itt az energiát nem a maghasadás, hanem a magegyesülés adja. Fúzió tehát, és nem fisszió. A magfúzió tehát hadi célra már használható, áramtermelésre még nem.
Egyértelmû, hogy az antianyag nagyobbat szólna, de amíg lesz antianyag fegyver, addig még sok víz lefolyik a Dunán, és sok hullócsillag pottyan a Földre.
Én nem bízok ebben, hogy ez elég legyen. Egyébként már valaki felvette a problémát ezzel kapcsolatban. Még pedig, hogy hogyan mérik meg a szikla tömegét. Ránézésre tutira nem állapítják meg. Ha pedig mintavevõ szondákat lõnek belle akkor meg fenn áll az esélye annak, hogy "széttörik" és akkor nesze neked gravi vontató.
minimális helyett az elhanyagolható szót kellett volna használnom ... bocsánat
gravitáció van a két test között M*m/r2*G ami nem túl nagy de ha sokáig ezzel húzza maga felé a vontató akkor untig elég, ennek az erõnek tart ellent a hajtómû, úgymond lebeg az aszteroida tömegközéppontjától fix távolságra a lehetõ legalacsonyabban ... és ezzel húzza maga felé a nála jóval nagyobb sziklát (hatás ellenhatás) ... ez a fajta vonóerõ nem okoz jelentõs torzulást a szikla bizonytalan szerkezetében, max az ár-apály hatások amik ilyen kicsi erõk jelenlétében minimálisak ... nem úgy mintha horgonyoknál fogva rángatnánk az egészet
Egyébként én a "robbantást" úgy tartom a legvalószínûbnek ha valamilyen szonikus generátorral szednék darabokra. Ugyan a hang nem nagyon terjed az ûrben, de amár leírt módon néhány generátort a belsejébe juttatva, együttes erejükkel szét lehetne bomlasztani, mivelhogy a kõzet részecskéi már tovább adnák egymásnak a rezgéseket.
az elmélet maga nem halott... ahhoz hogy valamit számíthatóan robbants szét jóval többet kell tudni mint a tömege forgási sebessége és a fényvisszaverõ képessége, már pedig ennél sokkal többet akkor sem fogsz tudni akkor sem róla ha néhány kilóméter távolságból nézegeted ... amúgy navigálási szempontból tényleg bonyolult a feladat, de ha tuti a program akkor ez a gravitációs vontatás hangzik számomra a legtutibbnak, ha nem ismerjük a aszteroida szerkezetét, akkor ne is piszkljuk behatóan, mert nem tudni elõre mi lesz
Hát én is ezt mondom! Honnan szednek gravitációs teret??? Igazából azt sem fogom fel, hogy azt írják, hogy az ilyen ûrszikláknak elég laza a szerkezetük, akkor miért nem lehet robbantani õket?
valami nagyon nem stimmel ezzel az ötlettel nem ér hozá és anélkül írányítja, azér ezt nem hiszem hogy a valóságban müködne nem írták el ezt a ciket ?
Lola, te szeretsz vitatkozni, ugye? No, akkor elárulom, hogy errõl a rakétáról még az egyik '96-os Top Gun-ban olvastam. Persze lehet, hogy hülyeségeket irtak, viszont az tény, hogy az iraki bunkereket elég szépen elintézték anno '91-ben. És a fejlõdés nem áll meg...
Tudod, hogy hány atom van egy mólnyi mennyiségben? 6*10^23 db atom. Az borzasztó sok. És még az a borzasztó sok atom is csak grammnyi nagyságrend. Ehhez képest a párezer atom semmi, viszont még ennyi atom tárolásához is iszonyú sok energia kell. Honnan vesznek ennyi energiát? Napelemekbõl biztosan nem. Egy reaktor pedig elég súlyos darab...
"átmennek egy 7 métere vasbeton falon deformálódás nélkül" - ez így nem igaz.
Az biztos, hogy ha egy, vagy akár több robbantással nagyon apró darabokra lehetne szaggatni, az már nagyon jó. Ugyanis ha esetleg valóban találkoznak a Földdel a kisebb darabok, akkor már sokkal kisebb a pusztítás, és a légkör is elvégzi áldásos tevékenységét.
Nem értem ezt az egészet. Mi a fenének találnak ki bonyibbnál bonyibb ötleteket, mikor szerintem elég lenne néhány atomrakéta. Nem hiszem el, hogy irányitott robbantásokkal nem lehetne eltériteni egy pl akkora aszteroidát, amit állitólag egy 20 tonnás szerkezet is el tud húzni. De ha laza a szerkezete, akkor egy rakéta is szarrá robbanthatja. Ha kicsit keményebb és a szarrá robbantás hivei vagyunk, akkor is vannak olyan rakéták, amik átmennek egy 7 métere vasbeton falon deformálódás nélkül. Aztán robbannak. Node mondjuk 3-4 rakétával simán el lehetne "fújni" a Föld útjából, az tuti: elsõ bomba robban, lássuk, mennyi kell még. Aha, ennyi nem biztos, hogy elég lesz, mehet a következõ szintén arra az oldalra. És kész. Vagy ez nem igy mûködik?
Igen, de akkor kiszakadna a mag. A gravitációval pont az a lényeg, hogy minden egyes atomját közel azonos erõvel vonzza, és ezért nem esik szét. Ebbõl következik, hogy pl egy neutroncsillag körül is pályára tud állni egy ember, és nem szakad szét a centrifugális erõtõl, mert minden egyes atomjára azonos gyorsulás hat, szóval nem is érez belõle semmit.
http://en.wikipedia.org/wiki/Antimatter Antimatter production címszó alatt. Tudom, hogy sok a 0.5 g, de 2029-re már nem biztos, hogy az lesz. Itt egyenlõre csak néhányezer atomról ír. Persze, sok energia kell hozzá.
Egy 320 méter hosszú aszteroida messze nem csak pár ezer tonna. Ráadásul az sem mindegy, hogy a 20 tonnás "pille" éppen relatíve hol helyezkedik el. Nagyon pontosan kéne a helyzetét meghatározni, és állandó korrekciókat kéne végrehajtani. Ez nagyon halott ötlet.
Két test vonzza egymást. Egy 20 t-ás szonda egy pár ezer tonnás aszteroidát el tudna téríteni a pályájáról hosszú idõ alatt. Amíg messze van, elég már néhány szögszázadmásodperces eltérés is, hogy ne a Földre essen a kõdarab. Én persze a robbantás híve vagyok, az sokkal egyszerûbb és gyorsabb módszer.
Hát hogy mennybe kerülne az üzemanyag elégé hátul lenne prioritások sorában ha arról lenne szó hogy a fél EU-t megbolygatja egy aszteroida. De szerintem még ha Afrikáról lenne szó akkor is...
Amugy nekem még az ugrott be hogy esetleg mágnessel lehetne vontatni... ha pl van vas az aszteroidában, vagy ha nincs is akkor valahogy olyan formában odajuttani ami nem szedné darabokra . Azzal ezért nagyobb vontatóerõt lehetne kifejteni.
Még a 0.5 gr elõállítása (és tárolása) is egyelõre megvalósíthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy elég tekintélyes energia kell ahhoz is, hogy tárolni lehessen... Honnan nyernek ki tartósan akkora energiát?
Nem gondolom. Mert ha utánaszámoltak volna, akkor nem mondanának ilyen marhaságot. Mellesleg szerinted mekkora tömege van egy ilyen 320 méteres aszteroidának?
Informatika és tudomány
Mi a baj az én kis ötletecskémmel? 
Különben ennek is van alapja, mégpedig az olyan repülõk, amik (szintén Ami találmány) az ellenség légterében járõrõzve az esetlegesen elinditott interkontinentális rakétákat lézerrel semmisiti meg még az ellenség területe fölött. Prototipus ha jól tudom épült, egy Jumbóba szerelték a gázos lézert és egy tükörrel irányitották meg valami nagyon hideg cuccal hûtötték lövés után. Na, ez milyen ötlet? 
No, akkor elárulom, hogy errõl a rakétáról még az egyik '96-os Top Gun-ban olvastam. Persze lehet, hogy hülyeségeket irtak, viszont az tény, hogy az iraki bunkereket elég szépen elintézték anno '91-ben. És a fejlõdés nem áll meg...
Node mondjuk 3-4 rakétával simán el lehetne "fújni" a Föld útjából, az tuti: elsõ bomba robban, lássuk, mennyi kell még. Aha, ennyi nem biztos, hogy elég lesz, mehet a következõ szintén arra az oldalra. És kész. Vagy ez nem igy mûködik? 